[Ez itt "Valaki a sok közül:)" fan-fice]
Ellenség vagy barát?

Előszó:

Mielőtt bárki arra vetemedik, hogy figyelemmel kíséri a történet alakulását, egy-két dolgot tisztázni szeretnék:
1. a történetet Mira szemszögéből írom, ám esetenként előfordulhat majd, hogy más karakter szerepébe élem bele magamat, de ezt jelezni fogom azoknál a fejezeteknél, amelyekre ez érvényes.
2. Mira még nem tudja, hogy Spectra a bátyja, de ha megtudja… nem mondom el, majd megtudjátok mi lesz akkor :P
Ennyi lenne, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Ha valami még eszembe jut, betoldom a fejezetek elé. Kellemes olvasást.

1. fejezet:Ace ötlete

- Bill életszintje nulla a győztes Spectra.- A stadionban hatalmas tapsorkán és füttyvihar támadt. A tömeg éljenez. A küzdőaréna közepén a sztár, a veretlen bajnok, a vestáliak legjobb bakugan harcosa: Spectra Phantom. Arcát, mint mindig, most is a szokásos piros maszk takarja, szőke haja lágyan omlik a vállára. Szívem egyre hevesebben vert, amikor felemelte egyik kezét és integetni kezdett a rajongóknak.
- A küzdelemnek vége, köszönjük, hogy itt voltak – üvölt fel több száz hangszóróból a kommentár hangja.
- Mira, Mira, föld hívja Mirát, jelentkezz! – Egy kéz hadonászott a látóterem előtt, takarva a kilátást.
- Itt Mira, veszem az adást Ace, de most tüntesd el a kezedet, mert nem látok tőle semmit.
- Chh.. nem tudom, mit eszel ezen a fickón, de ébredj fel Csipkerózsika: Spectra a Vexos vezetője, a Vexos pedig az ellenségünk – vetette oda nekem a szokásos bunkó stílusában.
- Te mindig olyan kedves vagy – feleltem neki nem túl barátságos hangnemben, bár be kell látnom, hogy igaza van. Régóta csodálom Spectrát, az utóbbi időben pedig rádöbbentem: belészerettem. A gond csak az, hogy ő lett a legfőbb főellenségünk. Minden akkor kezdőtött, amikor megtudtam: a bakuganok értelmes lények. Egyszer véletlenül betévedtem apám laborjába, ahol leigázott bakuganok voltak, nyílván kísérletezés céljából. Akkor ismertem meg Wildát. Teljesen ledöbbentem, amikor elkezdett beszélni hozzám. Elmondta, hogy a bakuganok lélegző, értelmes lények. Elengedtem őket, Wilda pedig a bakuganom lett. Apámnál ez persze kivágta a biztosítékot és elzavart otthonról. Amikor kérdőre vontam, hogy miért igáztunk le egy egész fajt képen törölt és kiadta az utamat. Elkötöttem a járgányát és elindultam Alfa városból Béta városba. Útközben a bakuganok felszabadításán gondolkoztam, de tudtam, ez egyedül nem fog sikerülni. Társakat kellett találnom, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint én. Béta városban összefutottam Aceel és Baronnal és megalapítottuk a Bakugan Ellenállási Mozgalmat. A célunk: minden rabságban tartott bakugan felszabadítása.
Már ezek előtt favorizáltam Spectrát, így nem csoda, hogy amikor…
- Mira indulás – szakadtam ki gondolatmenetemből. Baron volt az, aki a kijárat felé ráncigált.
- Eressz el! – rántottam ki magam a szorításból. Hátranéztem, hátha még láthatom őt, de a mögöttünk közeledő tömegtől semmit nem lehetett látni.
- Acnek igaza van, ne legyél már ekkora fangirl, ő a Vexos tagja – kaptam az áldást Barontól is.
- Tudom, tudom válaszoltam csalódottan. – A Vexos a vestáliak legjobb bakuganozóiból áll. A tagjai: Lync, Volt, Shadow, Mylene, Gus és Spectra a bakuganokat csak eszközöknek, selejtezhető szemétnek tartják. Ez szemben áll azzal, amiért az Ellenállás harcol.
- Indulás – szakadtam ki gondolatmenetemből.
- Már meg is érkeztünk? – néztem szét meglepetten. A „központban” voltunk, ami apám elcsórt járgánya volt, amit felturbóztunk a fiúkkal.
- Néha a külvilágot is érzékelhetnéd – jegyezte meg Ace.
- Kösz, már megint olyan kedves vagy – vágtam vissza.
- Még csak két hete ismerjük egymást, de máris szétbomlásban a csapat – jajongott Baron.
- A csapat nem fog felbomlani sem most, sem később – feleltem harciasan. – Egyébként nem emlékszel a megállapodásunkra?
-Öööö… mi is volt az? – nézett rám a rózsaszín hajú, miközben a fejét vakargatta.
- Áááh… röviden: ha bejutattok egy Spectra küzdelemre, akkor felhagyok az imádatával és az ellenségemnek fogom tekinteni, ami elég nehéz lesz.
- És az a pillanat mostantól kezdődik – kapcsolódott be Ace.
- Igazad van, előre Ellenállók, szabadítsuk fel a bakuganokat.
-Őőő…. Mira, a bökkenő csak az, hogy hogy fogjuk ezt véghezvinni? – tette fel a logikus kérdést Baron. A fejem mellett megjelent egy hatalmas vízcsepp gondolatban.
- Háááát… izé, annak ellenére, hogy én vagyok a főnök fogalmam sincs, mit csináljunk – ismertem be.
- Nos, nekem van egy ötletem, bár nem igazán fűlik hozzá a fogam. Tudom, hogy mi hárman erősek vagyunk, de a vexososok még erősebbek. További csapattagokra van szükségünk. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megkérnénk a Bakugan Szörnybunyósokat, hogy csatlakozzanak? Az ő segítségük sokat emelne az Ellenállás erején.
- Hűha, Ace, ez elég furcsán hangzott ez a te szádból – mondtam nem kis meglepetéssel a hangomban.
- Úgy érted, hogy Dan mesterékkel személyesen találkozhatnám? Én száz nem ezer százalékkal támogatom a javaslatodat – pattant fel Baron. Jellemző rá. Én Spectra fan vagyok, ő viszont megrögzött Bakugan Szörnybunyós megszállott. Millió posztere van róluk.
- Én is támogatom a javaslatot. Akkor irány a Föld és keressük meg Dan Kusoékat – adtam ki a parancsot.
- Jó, de hogy jutunk el az embrek világába?
- Ne aggódj Ace, van egy tervem. Ellenállók, irány Alfa város. - A jármű elindult és napnyugtára megpillantottuk Alfa város fényeit.
- Oké fiúk, íme a terv…

2. fejezet: Irány a Föld!

- Ez őrültség, de meg kell próbálnunk – mondta Ace.
- Tudom, de nincs más választásunk – feleltem.
- Szóval, ha jól vettem az adást, akkor az a tervünk, hogy beosonunk apád a laborjába és beindítjuk a portált? – kérdezte Baron.
- Igen, de a labort úgy őrzik, mint valami katonai erődöt. A szellőzőrendszeren át viszont bejuthatunk.
- Mielőtt nekivágunk, lenne egy igen fontos kérdésem: hogy fogunk visszajönni? – tette fel a logikus kérdést Ace.
- Egyikünknek itt kel maradnia, hogy újraindítsa a gépet – feleltem.
- Oké, de én tuti megyek, látni akarom Dan-mestert – akadt ki Baron.
- Javaslom, húzzunk sorsot – adta az ötletet Ace.
- Neked jobbnál jobb ötleteid vannak az utóbbi időben – jegyeztem meg, amire elpirult. Ez kissé furcsa volt egy fiútól, pláne Acetől, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Gyorsan kerestem egy papírlapot, háromfelé téptem, az egyikre firkantottam egy x-et, majd kiterítettem őket az asztalra.
- Rendbe, aki az x-es papírlapot húzza az marad – jelentettem ki.
 Ez nem igazság – nyavalygott Baron. Szegény srác húzta a fekete pétert.
- Bocs, majd kárpótolunk – próbáltam vigasztalni.
- Ne húzzuk tovább az időt, induljunk – türelmetlenkedett Ace.
- Gyertek, megmutatom a szellőzőt.

- Basszus, meddig kell még másznunk, kezdek klausztrofóbiás lenni – panaszkodott Baron.
- Két dolgot mondok: pofa be, mert meghallanak és nem is vagy klausztrofóbiás – förmedt rá Ace.
- Fiúk, itt vagyunk a teleportáló felett – adtam tudtukra.
- Na végre – mondta Baron és egy határozott mozdulattal kiütötte a rácsot a helyéről, ami hangosan koppant a padlón.
- Remek, ha ezt nem hallották meg, akkor baromi nagy mázlink van – suttogtam. Hallgatóztunk pár percig, de nem jött senki, így nyugodt szívvel előmásztunk.
- Baron, búj el, amíg nem telefonálok. Ha hívlak nyisd meg az átjárót – utasítottam.
- Rendben, de siessetek, nem akarok itt éjszakázni.
- Sietünk, ahogy tőlünk telik, gyere Ace – mondtam és átmentem a kapun.
- Vigyázzatok magatokra – hallottuk még Baron távolodó hangját.

- Szóval ez lenne a Föld? Hasonlít a városainkra – állapította meg barátom, de én nem figyeltem rá. Ámulattal néztem az utcákat, autókat, házakat…
- Tényleg olyan, mint az otthonunk.
- Én is ezt mondtam – fakadt ki – Most merre tovább?
- Kérünk útbaigazítást – jött az ötlet és odamentem egy idős asszonyhoz.- Csókolom, elnézést, nem tudja véletlenül merre lakik Dan Kuso?
- Dehogynem aranyom, abban a házban. – Egy tőlünk pár méterre álló, barna ház felé mutatott.
- Köszönöm – mondtam és Aceel együtt elindultunk a mutatott irányba.
- Most komolyan csak úgy bekopogunk? – kérdezte a bejárat előtt állva.
- Aha – feleltem és kétszer kopogtam.
- Jövök – szólt egy hang az ajtó mögül és reteszek csikorgása hallatszott. Az ajtó kinyílt és ott állt előttünk Dan Kuso… egy száll alsógatyában. Rákvörös fejjel gyorsan hátat fordítottam.
- B…bocsi – nyögtem ki nagy nehezen.
- Nincs itt. Vörös fejjel berohant a házba. - Pár pillanat múlva ismét megjelent Dan, immáron pólóban és nadrágban.
- Kik vagytok?
- A nevem Mira, ő itt mellettem Ace, beszélnünk kell.
- Ti vestáliak vagytok igaz? – jelent meg Dan vállán Dargo.
- Akkor ők is azok közé tartoznak, akik leigázták a barátainkat? – nézett ránk szúrós szemmel Dan.
- Nem, félreérted, vagyis… Az igaz, hogy mi is vestáliak vagyunk, de a bakuganok felszabadításáért harcolunk – próbáltam menteni a helyzetet.
- Szóval akkor ti vagytok az Ellenállás? – jelent meg Marucho Elfinnel a kezében. – Elfin beszélt pár vestáliról, akik a bakuganok szabadságáért küzdenek – fordult Danhez.
- Rendben, gyertek be és meséljetek el mindent. – Beléptünk a házba, ami elég takaros volt. Beterelt minket a nappaliba.
- Hozok nektek valami inni – mondta és eltűnt. Tekintetem végigfutattam a nappalin. Barna színű falak, az ablak előtt narancssárga függöny takarta a napfényt, középen egy asztalka, egy kandalló a sarokban, a padlót bársonyos szőnyeg borította.
- Szép lakás – jegyeztem meg.
- Kösz – mondta az időközben megjelent Dan és egy-egy poharat nyomott a kezünkbe, amiben furcsa, barna színű, bugyborékoló valami volt.
- Ez mi? – kérdezte Ace. Dan furcsa szemekkel méregetett minket, majd megszólalt:
- Kóla, ti még nem itattok ilyet?
- Őszintén, nem. Lehet, hogy a technológiáink fejlettek, de csak kávét, teát és vizet iszunk – feleltem és belekóstoltam az italba. – Ez tök finom – kiáltottam és egy húzásra ledöntöttem az egészet.
- Most, hogy megdumáltuk a kólát meg minden elmondanátok, hogy miért jöttetek ide? – türelmetlenkedett Dan.
- Igen, bocs. Az egész úgy kezdődött, hogy…

Mire a történet végére értem beesteledett. Mindent elmondtam nekik, még a Spectra imádatot is.
- Mi is hallottunk a Vexosról, Drago mesélte. – Dan az ablak előtt állt és az eget nézte. – Az igazat megvallva Drago segítségért jött a Földre Elfinnel és Ingrammal együtt, de nem tudtunk visszamenni Vestroiába.
- Ingram, az meg ki? – szólalt meg Ace.
- Shun új bakuganja. Amióta Skyress eltűnt… - Dan eddig jutott mondandójával, mert Ace azonnal közbevágott:
- Skyress? Most jut eszembe valami nagyon fontos, amit még te sem tudsz Mira. – Nagy levegőt vett és folytatta: - A hat harcos bakuganból, helyesbítek ötből, mert Dargot még nem kapták el bronzszobrot csináltak és most Hydronnak, Vestália hercegének tróntermét díszítik, mint valami műalkotások. - Teljesen padlót fogtam. Nem csak én, hanem mindenki a szobában.
- Ezt nem hiszem el…- Mindenki a hang irányába fordult. Meglepetésünkre Shun állt az ajtóban.
- Te meg hogy jutottál be? – kérdezte Ace. Úgy beszél, mintha itt lakna, gondoltam.
- Van kulcsa a házhoz – törte meg az időközben ránk telepedett csendet Dan.
- Én azt mondom, induljunk – szedte össze magát Shun. – Kapjuk el a rohadékokat.
- Ez a beszéd, hívom Baront – mondtam és tárcsáztam. Kicsöngött, de nem vette fel. Próbáltam még egyszer és még egyszer, de semmi.
- Van egy kis gond fiúk, nem veszi fel a telefont.
- Az a rohadt szellőzőrács, biztos, hogy elkapták – mondta Ace és egy hatalmasat csapott az asztalra.
- Hé ember, a berendezés marad – kiáltott rá Dan. – Most mihez kezdünk? – nézett rám.
- Várunk. Nem tehetünk mást.

3. Baron szökése:

- Baron szemszögéből - 

- Most mihez kezdjünk, Nemus?
- Fogalmam sincs.
- Az a rohadt rács az oka, tuti meghallották, amikor kiütöttem a helyéről. – Miután bezártam a dimenziókaput éppen készültem elbújni, amikor kb. 10 fegyveres őr rontott a szobába. Kérdezés nélkül elfogtak, és bezártak ebbe a cellába. Na jó, nem éppen cella ez, ahol most az ágyon gubbasztok. Inkább olyan, mint egy szállodai szoba.
- Hé, rózsaszín. – Felkaptam a fejemet és Gus Gravvel néztem farkasszemet.
- Gus, minő örömteli találkozás.
- Hahh… ilyen alávaló vestáli is tudja a nevem? Mondjuk a hírnév megelőz.
- Kit nevezel te alávalónak? – ugrottam fel. Épp készültem volna benyomni neki egyet, amikor Nemus megszólalt.
- Hagyd, Baron, ne alacsonyodj le az ő szintjére.
- Szemrevaló bakuganod van, bár az én Vulcanomhoz képest csak egy senki. De nem azért jöttem, hogy ezt megvitassuk. Hol van az Ellenállás többi tagja?
- Honnan tudsz te rólunk? – Erre nem számítottam, azt hittem, hogy a mozgalom kiléte titkos még egy darabig.
- Spectra-mester mindent tud. Azt is, hogy ott voltatok a küzdelmén. Hogy tetszett a harc?
- Spectra nélkül sokkal élvezhetőbb lett volna.
- Látom jó kedved van – szólt egy hang az ajtóból. Odanéztem, és az ajtóban megpillantottam Spectrát.
- Gus, hagyj magunkra. A kékhajú meghajolt, majd egy igenis Spectra-mester mondat után távozott. Éreztem, ahogy a gyomrom gombóccá zsugorodik.
- Elmehetsz. – Értetlenül meredtem rá.
- Elmehetsz – ismételte önmagát.
- De miért? – néztem rá gyanakvóan.
- Mondjuk úgy, tettem neked egy szívességet. Talán a jövőben te is fogsz tenni értem valamit – felelte, majd kiment, de az ajtót nyitva hagyta.
- Ne késlekedjünk, indulás!
- Nekem ez nagyon nem tetszik – jegyeztem meg, de elindultam az ajtó felé. Arra számítottam, hogy becsapják az orrom előtt, vagy valami ilyesmi, de semmi nem történt. Kinéztem a folyosóra, de sehol senki. Elindultam valamerre, de lopva mindig hátrasandítottam. Nem követett senki.
- Aszem megnyugodhatunk – szakadt ki belőlem egy megkönnyebbült sóhaj.
- Azért legyünk résen – figyelmeztetett barátom.
- Ezt nem hiszem el – döbbentem le az egyik szoba nyitott ajtaja előtt. – Ez Spectra Phantom szobája – kiáltottam, miközben a szekrényre mutattam, amiben tucatnyi piros kabát és maszk sorakozott.
- Mi van, Mira mellett te is belezúgtál?
- Ennek aztán sok álarca van – engedtem el barátom megjegyzését a fülem mellett.
- Minek az neked? – kérdezte, miközben egy álarcot a felsőm alá rejtettem.
- Mirának viszem, most pedig pucolás.
- Várj, mi lesz a többiekkel?
- Ezer százalék, hogy a portált őrzik, esélyünk se lenne megnyitni. Irány vissza a bázisra, ott majd kitalálunk valamit. – Hosszas kóválygás után sikeresen kijutottunk a laborból. Elértük a bázist.
- Hahh… Spectra elengedett? Ostoba. – A hang irányába fordultam.
- Mylene? Mit akarsz?
- Ezt – mondta, majd megnyomott egy gombot. Megnyílt egy dimenziókapu.
- Baron, vigyázz! – Nemus későn szólt. A dimenziókapu beszippantott.
- Az utolsó ellenállótól is megszabadultunk – hallottam Mylene távolodó hangját. 

- Hahó… - Kinyitottam a szemeimet, amikor valami hideg csapódott az arcomba.
- Ne haragudj, csak biztos akartam lenni benne, hogy magadnál vagy – mentegetőzött a mellettem guggoló lány. – Alice vagyok – nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Baron – mutatkoztam be, miközben álló helyzetbe tornáztam magam. – Hol vagyok?
- Oroszország, Moszkva. Minden rendben? Nagyon sápadtnak tűnsz.
- Persze, csak most esett le, hogy te a Bakugan Bunyósok egyik tagja vagy.
- Nézd el neki, hatalmas rajongótok. – Nemus a vállamról nézte, ahogy összeszedem magamat.
- Bocs, a nevem Baron.
- Ezt már mondtad egyszer.
- Semmi gond. Gyertek utánam. – Alice elindult. Szótlanul haladtunk egy házikó felé, aminek a kéményéből füst gomolygott. Beléptünk, levettük a cipőt. Alice az ebédlőbe vezetett, és elém rakott egy tál meleg levest.
- Elmesélnéd, hogy kerültél ide? – ült le velem szembe.
- Az úgy kezdődött, hogy…

Hosszú kihagyás után elkészült a folytatás… Remélem van itt még olyan, aki olvassa… A bakuganok és képességek elnevezésében ezer köszönet  D-Samának a segítségért.^^

4. Irány Oroszország!

Órákig tűnő néma csend után Dan felkiáltott:
- A büdös francba, egy használható ötlet sem jut az eszembe.
- Nyugodj meg, csak kiötlünk valamit. – Marucho szavai viszont nem teljesültek.
- Gyerekek, gyertek enni – szólt Dan anyukája. Kimentünk a konyhába, és leültünk. Ace és én a villával bökdöstük a tányéron lévő valamit.
- Ti még nem ettetek rántott húst? – kérdezte Dan, majd jóízűen beleharapott az elé rakott ételbe. Aceszel egymásra néztünk, majd óvatosan belekóstoltunk.
- Ez nagyon finom – kiáltottunk fel csillogó szemekkel, majd két falásra megettük.
- Egyetek még – mosolygott Dan mamája. – Fiam, valami baj van? – fordult Danhez, aki éppen fuldokolt. Gyorsan a kezébe nyomtam egy pohár vizet.
- Látod, ez van, ha egy egész szeletet próbálsz meg leküldeni a torkodon – korholta le az anyja.
- Rájöttem – pattant fel hirtelen Shun. Kíváncsian néztünk rá. – Alice nagyapjának van egy teleportja. Ha sikerül beállítani a koordinátákat, átmehetünk a Vestalra.
- Ez remek ötlet – csapta össze tenyerét Marucho. Máris hívom Katot, hogy hozza a magángépet – kapta elő a telefonját.
- Kicsim, megint valami veszélyes kalandba akartok kezdeni? – nézett fiára aggódóan Kuso-mama.
- Igen, de muszáj mennem.
- Rendben, csinálok egy kis harapnivalót az útra. – Körülbelül egy óra múlva megjött a repülőgép.
- Azta, mekkora repcsi – ámuldozott Ace.
- Ha te látnád a házukat… - jegyezte meg Dan, majd elbúcsúzott az anyjától. Felszálltunk a repülőre.
- Bemutatom Katot, az inasom.
- Örvendek – hajolt meg előttünk az idős férfi.
- Mira vagyok, ő pedig Ace – mutatkoztunk be.
- Kérem, foglaljanak helyet, rövidesen felszállunk – figyelmeztetett minket. Úgy tettünk, ahogy mondta, aztán a gép a magasba emelkedett. Egész úton az ablakra tapadtam.
- Oda nézz, Ace, milyen magas hegyek. - Nem tudtam betelni az alattunk elterülő látvánnyal.
- Hamarosan leszállunk – hallottuk Kato hangját a hangszórókon keresztül. Kisvártatva egy hóborította tisztáson landolt a gép.
- Megjöttünk – szálltunk le a repülőről. Sétáltunk egy darabig a hófödte fák között, majd megpillantottunk egy házat, aminek kéményéből füst derengett. Dan bekopogott az ajtón.
- Nyitom – szólt egy hang a túloldalról. – Nahát, micsoda meglepetés! Mi járatban vagytok erre?
- Szia, Alice. Nos, ez egy bonyolult történet.
- Gyertek be – állt félre az ajtóból. A lakásban jó meleg volt a kinti őrjítően hideghez képest. Alice bevezetett minket az egyik szobába, ahol ledermedtem, de nem a hidegtől. A kandalló előtt ugyanis ott ült…
- Baron – szaladtam oda hozzá, és megöleltem. – Hogy kerültél ide? Azt hittük, hogy elkaptak – mondtam könnyes szemekkel.
- Nahát, Mira és Ace is itt van – szólt Baron. Hangjában érződött a meglepődöttség. – Nézd mit szereztem neked – nyújtott át egy piros valamit. Először nem ismertem fel, hogy mi az.
- Ez lehetetlen… Spectra álarca – sikoltoztam, és kikaptam az ereklyét a kezéből. Amíg én örömtáncot tangóztam újonnan szerzett kincsemmel, addig kiderült, hogy Alice tud mindent, és hogy készségesen segítségünkre bocsájtja a nagyapja teleportálját. Bevezetett miket a laborba.
- Nagypapa, nézd, kik vannak itt – szaladt oda hozzá.
- Nahát, Dan és a többiek – üdvözölt minket. – Szóval ti vagytok az eltévedt bárány barátai? – fordult hozzánk a professzor.
- Igen, Mira vagyok – mutatkoztam be.
- Én pedig Ace.
- Akkor izzítsuk be a masinát – dörzsölte össze kezeit a prof, majd odament a számítógépekhez. – Koordináták megfelelőek, energiaszint stabil.
- Aki bújt, aki nem, megvagytok – hallottam egy ismerős röhögést a hátam mögül.
- Nocsak, nocsak, szóval ez okozza az abnormalitást? –csatlakozott egy még ismerősebb hang az előzőhöz. Megfordultunk, és Mylenenel találtuk szembe magunkat. Mellette Shadow állt, aki éppen akkor csukta be a portált.
- Hogy találtatok ránk? – lépett elő Baron.
- Nem azért jöttünk, hogy ilyen férgeket kutassunk – jött Mylene válasza a szokásos fölényeskedő stílusában. – Mi csak abnormalitást éreztünk a világok között, ezt jöttünk kivizsgálni. Arra nem számítottunk, hogy ilyen kis patkányokkal összefutunk – mutatott ránk.
- Mit szólnál, ha ezt egy bunyóban rendeznénk le? – lépett Baron mellé Ace, aki szemmel láthatólag szívére vette az előbbi megjegyzést.
- Ám legyen, mit szóltok egy dupla bakugan bunyóhoz? Te és a kis rózsaszín hajas baba.
- Egy fenéket, velem küzdjetek meg, ha mertek – tolta félre Dan Baront.
- Nekem megfelel, akár egyszerre is jöhettek, egymagam is eltiporlak titeket.
- Na de szivi, hagyj engem is szórakozni – nyalta meg ajkait Shadow.
- Én leszek a másik ellenfél – tette karba kezeit Shun.
- Még mit nem, nektek ehhez semmi közötök – mordult fel Ace.
- Ez a kettő profinak tűnik, ha eszedet vesztve ugrasz nekik, egy perc alatt kicsinálnak.
- Hogy akarnak ezek harcolni? Hisz még kesztyűjük sincs – nevetett Shadow.
- Ezt bebuktad cimbi. Lehet, hogy nálatok szükség van azokra, de most a mi területünkön vagytok. Itt nincs szükség rá.
- Ha így állunk, én kezdek. Portállap kész. Bakugan szörny, bakugan fel. Mutasd magad, tengerek királynője, Aquos Marine Shatter.
- De hiszen ez… - Dan és Shun ledöbbenve meredt az előttük tornyosuló sellőszerű lényre.
- Szóval így néz ki egy Cyber Bakugan – szólalt meg Drago.
- Rettegjetek, rettegjetek – nevetett fel őrülten Shadow. – Itt jön a sötétség mészárosa, mutasd magad Darkus Eriyamishigi.
- Ez semmi, pár összetákolt gép sose veheti fel a versenyt az igaziakkal. Mutassuk meg neki milyen az igazi bakugan bunyó, méghozzá ninja stílusban. Fel, bakugan szörnyem, Ventus Kazenari Ingram.
- Akkor én vagyok az utolsó. Taroljuk le őket barátom, szállj le közénk, Pyrus Core Dragonoid.
- El sem hiszem, hogy láthatom Dan-mestert élőben – csillogott Baron szeme. Én lélegzet visszafojtva vártam az eseményeket. Most végre kiderül, mennyire erősek a Bunyósok, hiszen ellenfeleik a Vestal állítólagos legjobb darkus és aquos harcosa. Bár sokan úgy hiszik, hogy Ace még Shadownál is jobb. Talán ezért akarták maguk mellé állítani. Ránéztem az említettre, aki csak dühösen gubbasztott egy sarokban. Rosszul vette, hogy kitúrták a csatából.
- Képesség aktiválás, Neptun Örvény – kiáltotta Mylene. Ebben a pillanatban Ingram körül egy óriási örvény jelent meg.
- Azt nem hagyom, Zephyr Suhanás. – Ingram eltűnt, majd a következő pillanatban felbukkant Shatter mögött, és bevitt egy jól irányzott csapást.
- Hypnos Hipnózis – mondta Shadow. Ingram lebénult. Eriyami egyre közeledett felé, ekkor telibe kapta Dan támadása.
- Remek célzás, Drago. Hogy ízlett nektek a Fémszakító?
- Levitte Shadow életszintjét – kiáltottam fel. Az említett életszintje ugyanis lecsökkent 80%-ra.
- Most véged van…
- Kazami-stílus – Acél Szél Tövis. – Ingram célba vette Eriyamit, majd szélsebes csapásokkal a földre kényszerítette. Shadow életszintje tovább csökkent 25%-al.
- Cöhh… milyen hasznavehetetlen vagy. Shatter, Vízsárkány Dühe. – Shatter egy hatalmas kék sárkánnyá alakult, majd bevitt egy támadást Ingramnak, amitől Shun veszített 40%-ot. – Még nincs vége, támadd a Dragonoidot, Mélytengeri Vízesés. -  Sajnos ez is betalált, ami Dan életszintjét 65%-ra csökkentette.
- Ez semmiség, Drago, Lángmag. – Drago célkeresztbe vette Shattert, majd egy óriási tűzgömbbel levett Mylene életszintjéből 25%-ot.
- Hádész Lehellet – próbálta megtámadni Shadow Dragot, de Shun Ingramja kivédte a támadást.
- Ez így nem mehet tovább, nincs időnk, Shadow, csináljuk – szólt Mylene.
- Értettem, cicus – vigyorgott Shadow.
- Kombinált támadás: Árnyék Óceán – Sikoly Végtelenség – kiáltották egyszerre.
- Fiúk, az életszintje 75%. Ha ez betalál nem csak, hogy vesztetek, de a bakuganotok is oda – figyelmeztettem a fiúkat.
- Mi van? – akadt ki Dan. – Erről nekünk nem szóltatok.
- Elfejtettem említeni? – vakargattam meg a fejem. – Ha az ellenfélnek 70% vagy annál több az életszintje akkor elveheti a vesztes bakuganját.
- A fenébe, ezt nem hagyhatjuk, valamit ki kell találunk – mondta Shun.
- Nem hagyom, hogy elszakítsanak Dantől – szólalt meg Drago, majd elkezdett izzani.
- Ez nem lehet, ugye nem…? – Mylene szemében látszott a riadalom. Dan kezében közben felizzott egy kártya.
- Ez.. Ezt használjam, cimbora? – kérdezte Dragot, majd aktiválta a lapot. – Mag képesség: Mag Sárkány Típus. – Drago hirtelen színt váltott. A megszokott vörös színe helyett ónixfekete és vörös színben pompázott. Egy pillanat alatt leverte Mylenék kombóját, az életszintjüket pedig nullára redukálta.
- Ez lehetetlen, kikaptunk – esett térdre Shadow. – Ezt nem fogadom el. – Mylene csak állt, és nézte Dant, aki Dragot vizsgálgatta.
- Minden rendben? – kérdezte barátját. – Ez mégis mi volt?
- Nem tudom – felelte Drago, aki visszanyerte eredeti színét.
- Talpra, te mihaszna, indulunk – nyitott meg Mylene egy portált.
- Mi, de hiszen…
- Mozogj – vágott a szavába, majd eltűntek.
- Hogy lehetséges, hogy te is képes vagy Mag képességre? – hitetlenkedett Ace.
- Mag képesség? – kérdeztük egyszerre. Ace nagyot sóhajtott, majd elkezdett egy hihetetlen történetet.