49. fejezet: A halál kapujában
- Bálint... -szólalt meg Dávid.
- Igen? Mi a baj?
- Én értem... -mondta Emily.
- Tessék?
- Miért verted szél a fény négyzetet?
- De...
- Meg sem hallgattad a tervem... Utána meg elrontottad.
- De fiúk...
- Óh igen? Miért mindig Te állsz elő tervekkel?
- Mert Te talán csak úgy dobálod a bakuganokat?
- Ezt hogy érted? hogy elkap aharc heve? Ez a baj?
- Óh igen! Ha ésszel játszanál egyszerűbb volna.
- De nyertünk szóval mit problémázol?
- BEFEJEZNIII! -ordította Emily. -Dávid, miértnem hagyod?
- Hát persze Én vagyok a hibás. Na cső...
- Várj... Én. -mondta volna Emily.
- Menj csak utána. Hazamegyek. -mondta Bálint.
- De... Most mi a baj? -kérdezte Emily.
Később:
- Dávid! Kész a kaja gyere ki.
- Köszönöm, de nincs étvágyam, ma egyél csak egyedül anyáddal.
- Hát jó. -mondta kissé aggódó hangon Emily.
Míg Bálinték:
- Bálint, miértnem eszel? -kérdezte Chan Lee.
- Jah... Csak nincs étvágyam. Bemegyek a szobámba.
Mivel a szüleik Amerikában voltak, így már külön hotelben voltak... Ám éjszaka...
- Bocsánatot kérek holnap Bálinttól. -monda Dávid.
- Bocsánatot kell majd kérnem.
S ezután elaludtak.
- Engedj el!
Egy árnyék folytogatta őket s a sötétben ott volt 1-1 sárkány. Az egyik azt mondta:
- Sajnálom. -egy kedves női hang volt, Bálint még fel is ismerte.
Ám Dávid:
- Folytogasd csak! Hahaha -egy gonosz kacaj zengtebe az álmát.
Ekkor mindketten felébredtek, s akkor meglátták az ablakból az árnyat.
- Elkaplak! -mondták mindketten, s az árnyék után futottak.
- Te itt vagy? -kérdezte Bálint. -Sajnálom. -mondta amikor meglátta Dávidot.
- Én is nagyon sajnálom.
Ám ekkor az árnyék megfordult:
- A végzet dimenzió... Az a bakuganok temetője.
- Miért fontos ez? -kérdezte Bálint.
- Most oda fogtok menni!
S akkor kinyitotta az árnyék, a vöröslő szemeit, s egy portál nyílt alattuk.
- Ááááh! |