50. fejezet: Múlt és Jelen, avagy az emberi lélek megtörhetetlen?

Míg "kint" a harc folyt, Dávid gondolatai máshol jártak:

"Mindig is arrogáns voltam, óvodában is sokszor leordítottam a semmiért a többiek fejét. Sosem szerettem hogyha sokat törődnek velem mások. Csak anyám törődését fogadtam el.

Az óvodában nem is volt sok barátom emiatt, sőt, egy sem volt. Hisz az arroganciám elkergete őket, pedig akkor még milyen fiata voltam.

Majd az iskolában is így folytattam, 2.-ban volt egy csúnya verekedésem, amit megnyertem majd 3.-ig szinte minden osztálytársamat megvertem. De 4.-ben jött a vihar a fejem felé.

Egy új tanuló személyében, akit úgy hívtak hogy Johns. Hamar elakartam látni a baját, de Ő, Ő ellátt a bajom. Azután már nem voltam olyan arrogáns, és Johnsszal összebarátkoztam.

Ekkor még csak 10 éves voltam, és ekkor hagyott el engem az apám. Senki sem tudott erről, csak anyám, Én és Johns. Félév tájt, érkezett egy új lány az osztályba, szerelem első látásra. Rögtön beleszerettem. Természetesen hogy Tina volt az.

Az osztály nagymenője, ahhogy egykoron hívtak, nem tudott egy lányt elhívni... De végül sikerült. Megvolt az első randi. Amikor...

Egy hívás érkezett randi közben. Hogy anyám súlos kimerültséggel, a kórházba került. Mindez apám műve volt. Emiatt nehezteltem rá sok-sok évig. Végülanyám már nem került ki a kórházból.

Ezután Johns is elköltözött vidékre, s már csak Tina maradt. Eléggé magamba fordultam, majdnem szaítottunk emiatt. Ekkor találkoztam valakivel, nem ismertem, de azt mondta, látja a fájdalmat a szívemben.

Ezután az este után kerestek fel a Katonák, Vestroia Ősi Katonái. S nekem adták Phoenixnoidot. Kicsi volt még akkor, és bevallom, Én darksu bakugant akartam.

Talán jobban is jártam a ventussal... Eleinte utáltam a gondolatát, hogy egy madárral legyek, aki még kicsi is volt. De egy idő után phoenixnoid megkedveltette magát velem, s egyre jobbra fordult az életem.

8. befejeztével Én lettem Vestroia első számú Naga ellenes. Helios is segített, aki nem tudtam hogy az apám, Spectra Phantom, vagy másnéven Keith Clay bakuganja.

Később a Földre kerültem, s innentől megváltozott az életem. Új barátaim lettek, kikkel nem épp jól indult a kapcsolatom, de végül jó lett a barátságunk. Sok-sok ellenséget legyőztünk együtt már. A 3 év során. Azonban...

Még mindig nem tudom ki lehetett az, ott amikor oly szomorú voltam, s Ő rendelte úgy, hogy enyém legyen Phoenixnoid."

Eközben Phoenixnoid és Sam reménytelen csatát vívott KinTsukiMaruval.

- Áááh! -KinTsukiMaru szórta, szórta és szórta a tüskéket feléjük.

- Bálint, most használd!

- Oké, automate fromáció. Maxus Sam fel!

De miközben alakult volna, a maxus darabokat szétzúzták a tüskék.

- Fenébe! -mondta Sam.

S ekkor telibe kapta egy tüske-csapat. Leszállt, mert súlyos sérülésekt szerzett.

- Saaam! -ordította Phoenixnoid.

Eközben Bálint használt egy lapot.

- Képességlap aktiválás: Szalamandra kvazár!

Ezzel Sam elpusztította a tüskéket.

- Nocsak, erős technika! -mondta KinTsukiMaru.

Ezután Phoenixnoid hasán megpillantotta a magokat:

- A tökéletesség magja. -mondta. -Most vettem észre.

S ekkor afelé támadott!

- Sam, védd ki! -ordította Bálint.

S Sam végül feláldozta magát. S lement Bálint minden pontja.

- Sajnálom Sam. -mondta Phoenixnoid.

- Ez az áldozat, hogy Én most vesztettem, azért volt, hogy Te nyerj. -bíztazta Sam.

- Hogy Phoenixnoid még harcolhat? -kérdezte Emily.

- A képességlapjai eltűntek. -mondta Bálint.

- DÁVID! -mondták a többiek.

- Igen, biztos Ő gauntletje is aktiválva van. Igen, mert még KinTsukiMaru aktiválta. -mondta Katouya.

Eközben Dávid:

- Nem szabad mehalnom, most ne. ENnyi harc után, soha! Nem fogok meghalniii!

Ekkor felébredt, s zöld energia vette körül.

- Mi ez? -kérdezte KinTsukiMaru.

- Ez, a Te halálod! -mondta Dávid.

- Dávid! -mondta mindenki boldogan.

- Felébredtél... -mondta Phoenixnoid.

- Tévedsz KinTsukiMaru, az emberi lélek megtörhetetlen!

- Hogy mi? -kérdezte KinTsuiMaru.

- Most véged!

Ekkor Dávid körül egyre jobban gyűlt a zöld energia.