3. fejezet:Annie és Dávid a bálon! Elárultál!?
Dávid egy szép reggelre ébredt, ott volt mellette mindhárom bakuganja, Vestal pedig a könyvespolcán ült.
- Ma szombat van. -mondta Dávid ásítva, ekkor elgondolkodott. -SZOMBAAT? Akkor ma van a bál... A fenébe.
- Tegnap jóvolt az a Wada Kouji koncert. - Ezer Madár.
- Igen, de nekem akkor is a Hirari volt a kedvencem. -áradozott Ingram.
- És Te Dávid? -kérdezte Phoenixnoid.
- Hogy élveztem-e?
- Igen! -mondta Vestal.
- Igen, a végén, amikor Annie már nem énekelt, elég jó volt.
Eközben felvette a zakóját, meg ünnepi ruháját.
- Nos, milyen? -kérdezte.
- Mondjuk úgy... hogy... COOL! -mondták a bakuganjai.
- Köszi, majd talán leveszem a lábáról Anniet.
- Tulajdonképpen, mi van Tinával? -kérdezte Phoenixnoid.
- Tina? -kérdezett vissza Dávid, majd lehajtotta a fejét, s sötéten nézett, a semmibe.
- Mi a baj? -kérdezte Vestal.
- Óhh... semmi. -mondta Dávid.
Eközben Ralf és Annie beszélgettek:
- Annie, eljössz velem a bálba? -kérdezte Ralf.
- Nem!
- De, azért elég égő lenne, ha egyedül mennél, nem?
- Ki mondta, hogy nincs párom?
- De... akkor ki az?
- Az Én édesem.
- Van pasid? -leesett az álla.
- Igen, Dávid.
- Álmodozz csak.
Ám ekkor megérkezett Dávid, most a bakugaanjai nélkül, azonban eközben gondolkodott:
- Az az arany szörny... egy bakugan. Vagy ahhoz hasonló... de. Miért?
Ekkor odaért Annieékhoz.
- Szia, Én még nem ismerlek, Én Ralf vagyok!
- Örvendek, gondolom te már ismersz Annie álltal. -mondta Dávid.
- Igen, nagyon is.
Anniet bevezette a bálra, ekkor Dávid, Ralf meg kint maradt, hátha jön egy páratlan lány.
- Fenébe, hogy nekem nincs lány párom... ='(
Eközben egy repülőgép szállt le, s Tina szállt ki belőle.
- Végre, ebben a városban vagyok. -mondta boldogan, ekkor megjelent előtte Bálint és Emily.
- Szia! -mondta Bálint.
- Sziasztok! -mondta Tina, s megölelte őket.
- Örülök hogy visszatértél. -mondta Emily.
- Csak 3 hónapra...
- Ohh, értjük...
- Dávid? Hol van?
- Iskola bálja van, de nem kéne elmenned, mostanában őrült.
- Értem... Szóval nyomja valam a lelkét, elmegyek hozzá.
- NE!
- Dehogynem, csak örülni fog nekem.
Ekkor odaért a suli elé, találkozott Ralffal.
- Szia, mi a neved? -kérdezte tőle Ralf, s bevetette a menő nézését.
- Bocs szivi, de már van pasim.
- Óóóó... ne már.
Dávid és Annie épp táncoltak.
- Olyan tökéletes... -gondolta Annie.
- Áúúú... 4. alkalommal lép a lábomra. -gondolta idegesen Dávid.
S ekkor megcsókolták egymást. Dávid felnézett, majd épp Tinát látta meg, a szemét pedig meresztette rá, de végül úgy döntött, nem érdekli...
- Nem lehet! -mondta Tina. |