65. fejezet: Engedetlenség

- Fel!

- Gyerünk Phoenixnoid.

Alig tudott képességet aktiválni.

- Portállap nyílj ki! Romboló árnyék.

Végül pár percen belül vesztett Dávid, majd hátraesett.

- Háháháhá! Többet, nem állsz az utunkba. -majd kivillantotta a fogait.

- Mit akarsz? -kérdezte Dávid.

Ekkor Keppakuun támadsra kész volt.

- Keppakuun NEM!

- De mesterem... Akkor...

- Nem érdekel, ne alakulj át!

- Dávid... -mondta aggódóan Phoenixnoid.

Dávid ekkor elájult.

- Könnyű préda. -mondta Donjouku.

Ám mikor lehajolt volna, átdöfte valaki.

- Te? -kérdezte felháborodottan.

- Véged! -mondta a félig átalakul Keppakuun.

- Gyáva dög, hogy merészele... áh!

S ekkor szétporladt Donjouku.

- Ébredj! -mondta Dávidnak Keppakuun.

- Te átalakultál? -kérdezte Dávid mérgesen.

- Őő...

- Ostoba! Megmondtam neked, hogy ne tedd!

- De... sajnálom...

- Sokat érek vele! Mikor múlik el a hatása ennek az "átoknak"?

- 1-2 óra.

- Rendben, addig alszok.

- Sajnálom, mester. -gondolta Keppakuun.

- Phoenixnoid, örülök, hogy nem lett semmi bajod. -gondolta Dávid, majd a tenyerében összeszorította a bakuganjait.

Mikor felébredt, látta, hogy Keppakuun aludt.

- Jól vagyok... remek, vajon sok idő telt el? -kérdezte magában.

Ekkor Phoenixnoidék bakugan formába alakultak.

- Megyünk. -mondta Dávid.

Mikor épp elindultak volna, felébredt Ukosait.

- Itt hagytok minket? -kérdezte.

Majd Keppakuu is felébredt.

- Várj mesteer!

- Nem, nem jöhetsz! Itt maradtok, és soha nem találkozunk.

- De... miért?

- Ellen szegültél...

Majd elfordult, s épp elindultak volna, de:

- Annak a lánynak, megígérted hogy visszatérsz, neked semmit sem jelent?

- Grr...

- Látod? Erre nem tudsz mit mondani, nekem van igazam.

- Idegesítő vagy..

- Tényleg? -kérdezte Keppakuu.

- Ez a szerencséd. -mondta Phoenixnoid.

- Igen, ha befogod, jöhetsz! -mondt Dávid.

- Köszönöööm mesteeeer!