65. fejezet: Engedetlensg
- Fel!
- Gyernk Phoenixnoid.
Alig tudott kpessget aktivlni.
- Portllap nylj ki! Rombol rnyk.
Vgl pr percen bell vesztett Dvid, majd htraesett.
- Hhhh! Tbbet, nem llsz az utunkba. -majd kivillantotta a fogait.
- Mit akarsz? -krdezte Dvid.
Ekkor Keppakuun tmadsra ksz volt.
- Keppakuun NEM!
- De mesterem... Akkor...
- Nem rdekel, ne alakulj t!
- Dvid... -mondta aggdan Phoenixnoid.
Dvid ekkor eljult.
- Knny prda. -mondta Donjouku.
m mikor lehajolt volna, tdfte valaki.
- Te? -krdezte felhborodottan.
- Vged! -mondta a flig talakul Keppakuun.
- Gyva dg, hogy merszele... h!
S ekkor sztporladt Donjouku.
- bredj! -mondta Dvidnak Keppakuun.
- Te talakultl? -krdezte Dvid mrgesen.
- ...
- Ostoba! Megmondtam neked, hogy ne tedd!
- De... sajnlom...
- Sokat rek vele! Mikor mlik el a hatsa ennek az "toknak"?
- 1-2 ra.
- Rendben, addig alszok.
- Sajnlom, mester. -gondolta Keppakuun.
- Phoenixnoid, rlk, hogy nem lett semmi bajod. -gondolta Dvid, majd a tenyerben sszeszortotta a bakuganjait.
Mikor felbredt, ltta, hogy Keppakuun aludt.
- Jl vagyok... remek, vajon sok id telt el? -krdezte magban.
Ekkor Phoenixnoidk bakugan formba alakultak.
- Megynk. -mondta Dvid.
Mikor pp elindultak volna, felbredt Ukosait.
- Itt hagytok minket? -krdezte.
Majd Keppakuu is felbredt.
- Vrj mesteer!
- Nem, nem jhetsz! Itt maradtok, s soha nem tallkozunk.
- De... mirt?
- Ellen szegltl...
Majd elfordult, s pp elindultak volna, de:
- Annak a lnynak, meggrted hogy visszatrsz, neked semmit sem jelent?
- Grr...
- Ltod? Erre nem tudsz mit mondani, nekem van igazam.
- Idegest vagy..
- Tnyleg? -krdezte Keppakuu.
- Ez a szerencsd. -mondta Phoenixnoid.
- Igen, ha befogod, jhetsz! -mondt Dvid.
- Ksznm mesteeeer! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
