62. fejezet: Taisoku és Kappakuu

- Nos, viszlát! -mondta Keith.

- Menjünk Vestroiába! -tanácsolta Bálint.

- Dáviddal mi lesz? -kérdezte Emily.

- Szerintem még ott van, figyelmeztetnünk kell a vámpírokra.

- Menjünk akkor! tanácsolták a bakuganjaik.

Eközben Dávid:

- Elájult. -mondta.

- Most mit fogsz tenni? -kérdezte Phoenixnoid.

- Elpusztítom. -mondta Dávid.

- Biztos ezt kell tenned? -kérdezte Ingram.

- Igen! -s ekkor aktiválta az ezüst kártyát a gauntlet pengével.

- Szerintem, fontold meg! -mondta Ezer Madár.

Ekkor Dávid már Taisoku felett tartotta a pengét.

- Végeeed! -ordította Dávid.

Ám ekkor átalakult Taisoku, mégpedig emberszerűbb lett.

- Mi ez? -kérdezte Dávid.

Így már nem szerette volna elpusztítani.

- Mégsem teszed meg? -kérdezte Phoenixnoid.

- Nem, mert így nem tudom...

Ekkor elkezdett keresgélni.

- Hol lehet? Áhh megvan!

Majd felkapta Ukosaitot.

- Hé! -szólt rá kissé emelt hangnemmel.

- Igen?

- Mondd el, jók vagytok-e?

- Tudod... ezt nehéz megfogalmazni. Akit most látsz, Ő Kappakuu, viszont a vámpír akivel harcoltál Taisoku.

- Skizofrén?

- Igen, és a két személyiség ellentéte egymásnak. Bár inkább Kappakuu szokott lenni.

- Értem... -még hasznomra lehet. -gondolta Dávid.

- Letennél?

- Jahh igen.

Egy kis idő eltelt, mire felébredt Kappakuu.

- Hol vagyok? -kérdezte.

- Üdv Kappakuu! -mondta Dávid.

- Te ki vagy?

- Dávid a nevem, a bakuganodat kicsit fejlesztettem.

- Köszi, Dávid-mester!*_* -mondta Kappakuu.

- Valóban, így sokkal barátságosabb. -mondta Dávid.

- Mester, mehetek veled? -kérdezte.

- Gyere... De ne idegesíts a mesterezéssel!

- Rendben mester!

- Miért mindig iyleneket kell kifognom.

Ezután elindultak a saját bakuganjukon.

- Hé mester, hova megyünk? -kérdezte Kappakuu.

- Alig ismer és... -gondotla Dávid. -A barátaimhoz.

- Vannak barátaid?

- Igen, miért, neked nincsenek?

- Nincsenek. -mondta szomorúan Kappakuu.

Eközben távol egy nagy sivatag közepette, kinyílt egy aranyló kéz:

- Háháhá! A magasabb létforma, remek!! Bakuen visszatért!