36. fejezet: Az a nap, amikor...?

- Hogy mi? -kérdezte "Dávid".

- Igen... Ez az a nap. -mondta.

- Mi a terve Ra-nek? -kérdezte "Dávid".

- Megakarja akadályozni, hogy Phoenixnoid hozzánk kerüljön. -mondta Dávid. -Különben is, mi van a vén Emilyvel meg a idősebb Bálinttal?

- Ők otthon maradtak, mert azért vannak gondok Dextra miatt.

- Most... el kell mennünk a kórházba. -mondta Dávid.

- Nem!

- Miért? Miért ne mennék el mégegyszer látni anyánkat?

- Mert, nem lehet! Ezzel változtatnál a múlton. -mondta "Dávid".

- Igaza van. szólalt meg D. Phoenixnoid.

- Nem érdekel!

S elindult.

- Ostoba! -mondta "Dávid", majd utána futott.

- Phoenixnoid, bírod az iramot? -kérdezte Dávid.

- Igen. -válaszolta D. Phoenixnoid, de ekkor megfogta őket "Dávid",

- Engedj el! -ordította Dávid, ekkor mindenki rájuk nézett.

Odament ekkor egy kellemetlenkedő öregasszony:

- Elnézést, maguk ikrak? Csak mert úgy hasonlítanak.

- NEM! -ordították mindketten.

- Bunkók! -mondta az öreg nénike.

Dávid végül kikerült a szorításból, de ekkor nekiütközött egy sárga ruhás embernek.

- Várj! -mondta "Dávid".

- Mi az? -kérdezzte Dávid.

Megnézte a sárga ruhás embert, s rá kellett jönnie, ez Ra!

- Te Ra vagy! -mondta Dávid.

Eltűntek ekkor, s egy fehér helyen tűntek fel.

- Nocsak, nem estetek csapdába az illúzióban. -mondta Ra.

- Látod? Mondtam hogy ne menj. -mondta "Dávid".

- Végül neked lett igazad. -mondta Phoenixnoid.

- De, most más a gondunk... -mondta D. Phoenixnoid.

- Valóban...

- Háháhá! Szánalmasak! Azt hiszitek Én harcolnék ilyen alsóbbrendű fajjal? Dehogy!

- Akkor? -kérdezték Dávidék dühösen.

- ANubis, gyere!

Ekkor megjelent a sakálfejű.

- Mi az Ra?

- Intézd el Őket. -adta ki a parancsot.

- Rendben! Nos, Én leszek az ellenfeletek!

A harctér átváltozott egyiptomi stílusúra, múmiák voltak mindenütt.

- Mi a franc ez? -kérdezte Dávid.

- Ő itt előnyben van. -szólalt meg "Dávid".

- Valóban, ez az Én pályám! Muhahaha. És, legyőzlek titeket! Ra-ért, és Horusért!