52. fejezet: Búcsú
- Nos, mi lesz? Félsz? -kérdezte Dávid Bálinttól.
- Én aztán nem! Gyerünk Sam! Most pedig, végső fegyver aktiválás!
- Hogy mi? -kérdezte Dávid lepetten.
- Igen, úgy döntöttük alkalmazzuk. -mondta Sam.
- Mind hiába. -mondta Phoenixnoid.
- Valóban? -kérdezte Sam, majd elsütötte.
- Képességlap aktiválás: oltalom pajzs!
Ezzel kivédte a csapást.
- Hogyan? -kérdezte Sam.
- Háháháháháháhá! -nevetett őrülten Dávid.
- Nem lehet, vége!- mondta Sam.
- Képesség aktiválás: Suzaku tüze!
Samet ezzel jól megperzselte.
- Most pedig, Byakko jeges karmai!
Sam súlyosan megfagyott ettől.
- Jöhet most Genbu kőkemény öklei!
- Áááh!
- És levégül, Genryuu villámaiii!
Ezzel Samet véglegesen kiütötte.
- Saaaaaam!
- Háháháháháhá! Vége, elpusztul a világ.
- Nem lehet! A fény, sosem adja fel!
Ekkor Sam felragyogott, az egész teste.
- Végső fény, aktiválááááás!
Sam testéből jövő fény eltűntette Dávid körül a sötétséget, a világot rekonstruálta, minden visszaállt az eredeti alakjára, még a nap is.
- Nos, megmentettük a világot végül. -mondta Dávid.
Mikor megpróbálta levennia maszkot, a ruha csak úgy elporladt, ekkor odateleportálódtak Emilyék, Ingram, Leo' és Sweet Bunny.
- Keppakuu, jól vagy? -kérdezte Dávid.
- És Te? -kérdezte tőle Bálint furcsálva.
- Ez volt a sors, ennek kellett történnie. -mondta Dávid.
Ekkor megnyílt egy kapu az dő urainak főhadiszállására.
- Nekünk mennünk kell. -mondta Sam.
- És magunkkal kell vinnünk Ingramot, Sweet Bunnyt és Leo't, ugyanis megkell osztani velük az erőnk.
- Nekem is mennem kell. -mondta Monarus szomorúan.
- Miért? -kérdezte Emily és Bálint.
- Mert ez a kötelességünk! -mondták.
Dávid félrehívta Phoenixnoidot:
- Phoenixnoid, sajnálom hogy elmész.
- Én is... barátom. -mondta Phoenixnoid szomorúan.
- Van egy kérdésem.
- Mégis m...i?
- Élek 6 év múlva?
Ekkor Phoenixnoid komorra változtatta tekintetét.
- Értem, és mi lesz az oka?
- A sötétség...
- Fenébe! -mondta Dávid idegesen.
- Most mennem kell barátom, viszlát.
Eközben a többiek is elbúcsúztak:
- Ég veletek! -mondta Emily sírva.
Bálint arcán is lecsorgott pár könny.
- Viszlát barátaink! -mondták a bakuganjaik.
Dávid pedig elindult valamerre.
- Várj! -mondta Bálint.
- Mi az?
- Mi történt? Mi a baj?
- Annyit mondok, nekem már nem tartogat sokat a jövő. -mondta Dávid.
- Hogy mi? Az nem lehet! -sikoltott fel Emily.
Dávid ezt Keppakuuval nem osztotta meg.
TO BE CONTINUED(Csak h nehogy azt higyjétek, hogy vége:P) |