50. fejezet: Emlékek

- Igazat mond? -kérdezte magában Dávid.
- Mi az? Min gondolkodsz? -kérdezte Anubis.
- S-semmin. -mondta Dávid bizonytalanul.
- Áááh, azon amit mondta, igaz?
- Ö... Igen... Igazat mondtál?
- Igen, mnden szavam a volt.
Dávid ekkor visszaemlékezett:
- Mikor kicsi voltam, és már rendbe jött az anyám, elüldözte az a szemét. -gondolta Dávid.
"- Anya, hova mész?
- Sajnálom kicsim, már nem bírom tovább!
- Valami baj van velem?
- Jajj kicsim, dehogyis.
- Akkor, miért hagysz itt?
- Apád, nem akarja, hogy elvigyelek, sajnálom.
Majd elment.
- Neee!"
- Az a szemét, nem igaz, hogy szeretett! -ordította Dávid.
- Pedig igaz, bár, ahhogy érzem, elég sajátosan.
- Van egy másik történet is, az már kicsit később történt. -gondolta Dávid.
"- Nos, te kis gazdag ficsúr! -mondta egy nagydarab fiú, bár még nem volt az olyan nagy.
- Mi az? -kérdezte Dávid.
- Nem akarod bebizonyítani, hogy milyen jó apucid paklija! -mondta a kölyök.
- Hát jó, majd holnap!"
- Másnap, elcsórtam apám pakliját, majd a parkban találkoztunk.
"- Na mi lesz? Ha most nem tudsz legyőzni, véged!
- Mindjárt legyőzlek! -mondta hangosan Dávid, ám ekkor eszébe jutott valami. -Kik azok akik neked szurkolnak?
- Hogy ők?
- Igen, kik ők?
- A kis testvéreim, akarják látni, ahhogy a nagytestvérük győz.
- Óh értem. -mondta Dávid szomorúan, végül passzolta a kört."
- Eközben nem tudtam, hogy apám már rájött, és ott van...
"- Támadááás!
- Nyertél. -mondta Dávid a kölyöknek.
- Látod? Nem is olyan jó az a pakli.
Ám ekkor odament Mr. Syler, s felfordította a lapot.
- Nem lehet... -mondta a kölyök.
Elkezdtek a testvérei sírni, miután ő is.
- Miért? Miért kellett ezt tenned? -kérdezte Dávid idegesen.
- Most meg mit pattogsz? Elcsórtad a paklim, akkor te is fizess érte. Amúgy, nem sokára elküldelek a akadémiára, remélem megtanulsz viselkedni.
- ÚTÁLLAK! -ordította Dávid, majd elfutott."
- Igen, mindez így történt! -mondta hangosan Dávid.
- Mi ez? -kérdezte Anubis, amikor Dávid körül rejtélyes energia jelent meg.
- Véged! -mondta Dávid.
- Neee, valami jót húztál? -kérdezte Anubis.
- A legjobbat! -mondta Dávid.
- Mi az?
- kapzsi Kancsó, aktiválom, húzhatok kettőt. Áááh Kiber Madár.
- Micsoda? Az a nem támadható meg...
- Igen! Megidézem most rögtön, feláldozom hozzá a fél paklim.
- Na ne! -ordította Anubis.
- Ezután nem győzhetsz le.
- De Te sem engem!
- Dehogyisnem! Aktiválom a Kiber Fúziót.
- Mégis mit egyesítenél?
- Végső Kiber Sárkány és Kiber Madár, egyesülés, mégpedig..
- Ilyen nem létezik! -ordította Anubis.
- Kidobom a kezemből a temetőbe a Kiber Fejet.
- Óh ne!
- Dede! Feláldozom 3999 életpontomat, megidézem, a 3999 fejű Kiber Sárkányt! (ATK: 3999000)
- Neeeee!
- Támadáááás!
- Francba, ez nem lehet! Végeeem! (Anubis: 8800 LP→0 LP)Háháháhá! Add a tested!
- Mi?
- Áááh! -s ekkor megszállta Dávidot.
- Ne! Grr. Enyém a paklid is, most pedig. Ég önnel Mr. Syler. -majd eltüntette a sötétség segítségével. -Megvan mégegy darab, háháhá! Már csak 3 darab, de ez, a kristály, a legfőbb. -mikor megpróbálta elpusztítani az amulettet, nem sikerült, nem sikerült kiszednie a fő darabot. -Neeeee!
- Nos, Teleia a neve ugye?
- Igen, és most, elpusztulsz emberke.
- Előbb győzz le, és aztán beszélj! -mondta Bálint.