Shinigami Krónikák: 4. rész: Yamamoto No Sentaku⁰

Byakuyát úgy kiütötte Renji pálinkája, -vagy talán Rukia ökle? -hogy 1 hétig aludt, már kezdték azt hinni, hogy Rukia örök álomba "ringatta". Azonban, amikor felébredt, akkor meg a 6. osztag tisztjei úgy ölelgették, hogy majdnem megfulladt, ebből kifolyólag még 1 hétig aludt, így még egy kisebb bulit sem tudtak neki rendezni.
- Pááálinka! -ordította Byakuya álmában, éppen egy óriás pálinkás üveg akart rádőlni, amikor felébredt. -Huhh, csak egy ostoba álom volt.
- Felééébredtéél! -ordította Rukia, majd amikor megakarta ölelni, Byakuya tanulván az ezelőtti ugyanilyen helyzetből, inkább eldőlt, majd Rukia szószerint fejjel ment a falnak. -Áú, ez fájt! -mondta Rukia a fejét fogva.
- Ugyan, nem halsz bele! -mondta Byakuya hűvösen.
- Visszatértél végre! -mondta Rukia mosolyogva, majd felszeletelt egy almát Byakuyának. -Tessék! Edd meg, jobban leszel!
- Most inkább az osztagomban levő gondokat oldanám meg. -mondta Byakuya, majd felöltözött, aztán elindult az osztag épületébe.
- Hmm... Akkor megeszem én az almát. -mondta Rukia, ekkor megjelent Renji:
- Csak el ne hízz, Rukiácska. -mondta Renji vagdalkózva, majd elkezdett nevetni.
- Ha-ha Renji! Nagyon vicces. -válaszolt erre Rukia, miközben tele volt a szája. -Az alma egészséges, nem lehet tőle elhízni, ám ekkor félrenyelt.
- Jaja persze. -mondta Renji félrenézve, eközben Rukia kapálózni kezdett. -Mi a baj Rukia? -kérdezte már, amikor lila volt Rukia feje.-Hééé Rukia! -akkorát vágott Rukia hátára, hogy minden almadarabka kijött.
- Renji! Most nézd mit tettél! Az almám tönkre ment miattad!
- De... nem is én nyeltem félre, hanem te. -mondta Renji, kissé megfájdult a feje Rukiától.
Eközben Byakuya jól haladt az osztag újrarendezésével, ám nem tudott, a minibulijáról, amit Yachiru és Kenpachi, a 11. osztag kapitánya rendezett:
- Yachiru, biztos vagy abban, hogy ez a szivecskés izé tetszeni fog Kuchiki kapitánynak?
- Persze! Bár a kedvence mindenbizonnyal a szardellás-almás-krumplis-tejszínhabos-görögjoghurtos Yachira lesz. -mondta nevetve.
- Fúúúj. -mondta Kenapchi halkan. -Amúgy sem komálom ezeket a bulikat. -Főleg azokat, amiket Yachiru rendez. -gondolta, miközben ráült véletéenül Byakuyának szánt ajándékára. -Hoppsz, eltört a megtisztított Senbonzakura¹.
- Hol van a Senbonzakura? -kérdezte Byakuya, amikor észrevette, hogy a kardja eltűnt. -Vajon hova tűnt?
Pár órával később, amnt Byakuya keresgélia kardját, benézett a Kuchiki házba, majd mikor belépet:
- Boldog születésnapot! -ordította Yachiru, Kenpachi, Rukia, Renji, Ukitake és Kyouraku. -Jahh és eltörtem a kardod! -fűzte hozzá Kenpachi. -Nahh igen, és van alkohol? -kérdezte Kyouraku.
- MIII?!! -tört ki Byakuyából, majd felkapta a Senbonzakurát. -Sép kis ajándék. -mondta, majd mikor hozzáért, összeforrt a kard, mintha eddig is cseresznyevirágszirmokból állt volna. -Amúgy utálom a meglepetéseket, bulikat, és egyebeket. Eddig minden bulim, a Senbonzakura Kageyoshival² végződött, úgyhogy csak óvatosan.
- Nyugi, most nem lesz olyan! -mondta Rukia, majd odavezette a tortához.
- Én csináltam! -monda Yachiru mosolyogva.
- Csak nem egy Yachira? Ugye nem egy Yachira? -kérdezte mindenki magában, erre megszólal Yachiru:
- Ez egy Yachira! -mondta,ezután mindenki hátast dobott. -Nos, ki kér? -kissé senki volt a válasz, de aztán rakott mindenkinek a tányérjára előkóstolót. -Tessék megenni, vagy megfizet aki nem! -ördögi kacajba kezdett, majd elkezdett nőni a lélekenergiája, olyannyira, hogy egy nagy lyukat ütött a Kuchiki házba.
Kicsit arréb, az erdőben Kodoku és Teru gyakorolni kezdtek:
- Nem lehet, hogy leleplezzen Byakuya, mert akkor lehet kivégeznek. -mondta Kodoku. -Azért edzünk, hogy megerősödj, s felvegyenek valamelyik osztagba.
- Jójó tudom, de ők meg ünnepelnek meg minden.
- Hidd el, a tortából nem akarnál enni. De most kezdjük! -ekkor mindketten hátra ugrottak. -Negyedik támadási varázslat, Byakurai! -ekkor Byakuraial kezdte lövöldözni Terut.
- Azt már neem! Harmincharmadik támadási varázslat, Soukasui! -ezzel kivédte mindegyik Byakurait, majd nekirontott Kodokunak ment a kardjának alap változatával.
- Hm, szóval akkor kardhasználat? -kérdezte Kodoku, majd shunpoval Teru mögé került, és egyet hasított Terun, miközben előhúzta a kardját, vagyis inkább csak akart, mert Teru eltűnt a szeme elől. -Ez meg...?
- Itt vagyok! Hatvanharmadik támadás, Raikouhou! -ekkor belecsapott a villám Kodokuba, majd a földre került. -Nos, mit gondolsz? -kérdezte Teru.
- Azt, hogy nem kellett volna ilyen közel jönnöd. -mondta Kodoku, majd a Földbe szúrta a kardját.
Az 1. osztag épületében Yamamoto ideges lett,a mikor megérezte a hatalmaslélekergiát:
- Mi ez? Kié ez a hatalmas lélekenergia? -ekkor eltűnt, Byakuya is megérezte, majd ő is odament.
- Byakuya meg hová ment? -kérdezte Rukia döbbenten.
- Százegyedik támadási varázslat. -mondta Kodoku. -Zanpakutou: Hikari Kangoku³.
- Azt már nem! -ordította Teru, majd akkora lélekenrgiát szabadított fel, hogy Kodoku támadását visszaverte, ám ekkor megérkezett Byakuya és Yamamoto.
- Főkapitány? -kérdezte Kodoku. -És Byakuya... -mondta.
Byakuya meglepődött, először azthitte, hogy Kodoku lélekenergiája volt az, ám akkor meglátta Terut, igaz shinigami ruhában volt,de végül meglátta a kezét.
- Egy falusi? -kérdezte lenézően, majd elővette a Senbonzakurát, amikor éppen aktiválta volna, Yamamoto megállította. -Miért?
- Ifjú Kuchiki, ez a barátod? -kérdezte Kodokut Yamamoto.
- Öhm... Azt nem éppen... mondanám. -kissé határozatlanul mondta.
- Megölhetem? -kérdezte Byakuya, ám leintette Yamamot. -De...
- Semmi de! Ahhogy látom a kardját, lerí, hogy egy villám kard. Nagyon jó. -mondtaYamamoto. -És az a lélekenergia, hatamas volt. A 13. osztagban van hely számodra. Mától a Seiretei sinigamija vagy!
- Valóban? -kérdezte Teru boldogan. -Kirááály! -ordítotozott ezután Yamamoto elment.
- Gyere Kodoku. -mondta, vagyis inkább parancsnak hangzott.
- Jöhet a bulira Teru is? -kérdezte Kodoku.
- Jöjjön ha akar! Úgyis ott van Juushirou kapitány is. -mondta Byakuya. -Cöh, mindenki tudott a buliról? -mormogott magában.
Kodoku menet közben azon gondolkodott, hogy mi lehetett az az óriási lélekenergia, miközben Teru lépéseinek a zaja már nagyon elkezdte idegesíteni:
- Lépjél már rendesen. -mondta Terunak.
- Mivan? -kérdezte Teru. -Én rendesen lépek.-ekkor odaértek a Kuchiki házhoz, amely belülről jobban nézett ki.
- Itt meg mi történt? -kérdezte Kodoku. -Bár mindegy, úgyis lesz miből megjavíttatni. -mondta kissé keserűen.
Byakuya meg sem szólalt, hanem csak bevezette őket, majd mindenki meglepődött Teru láttán, ekkor Kodoku megbögdöste.
- Jahh igen! Elnézést. Nakashima Teru a nevem. Rukongai 10. körzetéből származok. -mondta. -És felvettek a 13. osztagba.
- Szóval ott ismerte meg Kodoku. -mondta Rukia. -De az osztagomba felvettek? -kérdezte Rukia, majd megölelte. -Újoncka, ő itt a kapitány. -mondta Rukia, Ukitakera mutatva.
- Igen, én lennék. -mondta a fejét vakarva Ukitake. -Ukitake Juushirou a nevem. -mondta mosolyogva, ám ekkor Kyouraku az ölébe dőlt.
- Űlj közénk! -mondta részegen Kyouraku.
- Nahát, már elérte, hogy tajt részeg legyen. -mormogta Byakuya idegesen.
Ekkor Yachiru Teru vállára ült, majd elkezdte húzogatni a fülét.
- Szállj már le rólam te törpe! -mondta Teru, miközben próálta magáról leszedni, ám ekkor megjelent Kenpachi mögötte:
- Hé te! Yachirut ha bántod, leváglag! -ördögi hangsúllyal mindezt.
- Okké! Meggyőzött. -mondta Teru kissé ijedten.
Kodoku azonban kint üldögélt, s a lemenő napot csodálta, közben vaamin gondokodva:
- Hol lehet...? -kérdezte magában. -Vajon még mennyit kell itt dekkolnom? -kérdezte, bár ezt már hangosabban, majd ledőlt, s elszunyókált, eközben bent felvágni készültek a Yachirát.
- Byakuya! Byakuya! Byakuya! -ordibálták, miközben Byakuya próbálta elfújni a 179 gyertyát, de végül nem sikerült.
- Háháháhá! -nevetett Rukia és Yachiru. -Már a 170 sem sikerült. -mondta gúnyosan Rukia. -Na jahh. -mondta Yachiru, majd felvágta a lélekenergiájával a tortát, aztán mindenki vett, kivétel ő. -Nos, egyétek! Nyugi, mindenkit figyelni fogok. -tudta, hogy az előkóstolót kidobták, elégedetten mosolygott, ekkor megszólalt Teru:
- Ez finom! -ordította, majd behabzsolta gyorsan a szeletet.
- IGEN? -kérdezte mindenki, majd megkóstolták. -Ez undorító! -mondta Byakuya, majd a szeme megváltozott. -Neee! -ordított mindenki, kivétel Teru, mert ő még vágott szeleteket. -Ban-Kai! Sebonzakura Kageyoshi!
Összeomlott az egész ház, rá mindenkire, kivétel a tortát, Kodokut, Terut. Byakuya fejére egy tégla esett, úgyhogy normális állapotba került.
- Mi volt ez? -kérdezte Kodoku.
- De fibnomb ezb a torbtab. -gagyogta el Teru, teliszájjal.
- Azt hiszem, Byakuya megint eltúlozta a dolgokat. -mondta Kyouraku, amkor kiásta magát. -Vajon ettől, vagy a Yachirától lettem józan?

Idegen szavak és kifejezések:

⁰Yamamoto No Sentaku jelentése: Yamamoto Döntése
¹Seobonzakura jelentése: Ezer Cseresznyefa Virágszirom
²Senbonzakura Kageyoshi jelentése: Ezer Cseresznyefa Virágszirom Élénk Megjelenítése
³Zanpakutou: Hikari Kangoku jelentése: Lélekölőkard: Fény Börtön