Shinigami Krónikák: 2. rész: Okashina Taigan⁰

Amint Kodoku kinyitotta a Senkaimon kaput a zanpakutouja segítségével, már jobban látszott mind ő, mind a zanpakutou. Ő magas, körülbelül 190 cm lehet, fekete, kissé hosszabb, de nem túlságosan hosszú haja van. A hajában a nemességet szimbolizáló fejdísz nem volt, bár igaz azt inkább Yuusukének kellett volna hordani. A kardja is meglátszott így már. Markolata vas szürke volt, keresztvasa nem volt, hanem annak helyét két -mindenbizonnyal- Hollow agyar töltötte be. A pengéje ezüstös árnyalatú szürke volt, hosszú és vékony, ám erős.
- Nos, sietnem kell! Még a jelentést is meg kellene írni. -majd belépett a fényes, órmotlan Senkaimon kapuba, amelynek a végén már a Seiretei várta, ahova mikor belépett, úgy feltöltődött, mint az újratölthető elem.
Ezután elindult az 1.osztag épületéhez, hogy jelentsen mi történt, eközben Kyouraku Shunsui a 8. osztag kapitánya ott volt hadnagyával Yamamotonál:
- Yama-apó, kérsz még egy kis alkoho...bleé. -ekkor kidobta a taccsot. -Mármint... bleé.
- Kyouraku... Már ezerszer megmondtam hogy nem kéne ennyit innod. -mondta kioktatóan, de egyben mosolyogva is az e pillanatban megjelenő Ukitake Juushirou.
- Áááh Ukitake. -mondta Kyouraku, természetesen már akadozóan beszélt. -Te is kérsz? -kérdezte, majd Nanao felé, azaz a hadnagyához fordult. -Nanao-drága, tölts neki is, meg nekem is!
- Na de uram -kezdte Nanao okoskodva, majd a szemüvegét piszkálta. -már nem ihat többet!
- Ugyan Nanaooo! -ekkor elkezdte volna fogdosi, de Nanao elővett egy lexikont, s leütötte.
Yamamoto eközben becsukott szemmel ült, csöndben, bár magában mindenbizonnyal nagyon ideges lehetett Kyouraku viselkedése miatt.
- Mi van az öreggel? -súgta oda Ukitake Kyourakunak.
- Hmm. -gondolkodott Kyouraku. -Biztos meghalt. -elkezdett nevetni, ám ekkor Yamamoto lélekenergiája kissé kiütötte.
- Mostmár elég! -zengett bele az egész Seireteit. -Miért is hívtalak ide titeket? -kérdezte Yamamoto.
- Khm. -köszörülte torkát Nanao. -Azért, mert... -Ukitake és Kyouraku felálltak, mert kíváncsiak voltak. -Nem tudom! -Kyouraku és Ukitake hátast dobtak, nem éppen erre számítottak.
- Szóval. -mondta Yamamoto az öreges hangján. -Azért hívtalak össze titeket, hogy megbeszéljük Kuchiki kapitány bulijára fordított költségeket...
- Dee Yama-apó -kezdte Kyouraku, ezzel belevágva az öreg mondanivalójába. -nem minden 10. évfordulóra jár buli? Hisz Kuchiki kapitány még csak 179 éves lesz.
- MII? -kérdezte Nanao, Yamamoto és Ukitake. -Hisz nem 200 éves??!! -fakadt ki belőlük.
- Nem, nem annyi. -mondta Kyouraku. -Vagy várjatok megnézem a noteszomban! -ekkor elővett egy sake-szagos 200 éves naptárt, a teremben öszegyűltek majdnem megfulladtak. -Látjátok? Itt van. Holnapután lesz 179 éves.
- Várjunk, előbb még használok egy kis légfrissítőt. -mondta Nanao, miközben befogta az orrát.
Valaki kihallgatta őket, egy rózsaszínhajú törpelány, a 11. osztag hadnagya: Kusajishi Yachiru.
- Igen fiúk, lányok én vagyok az! -mondta integetve. -De hogy Byakuya 179 éves? Ki nézné ki belőle. Akkor majd sütök neki Yachirát⁶.
Miután mindezt megtárgyalták, eldöntötték hogy Byakuya buliját akkor lespórolják, ezután Kodoku a jelentését leadta, majd mérgelődve elindult a Kuchiki házhoz:
- Mit kellett nekik eddig beszélniük, amiről én nem tudhattam? -majd benézett a házba, megnézte milyen a víz minősége. -Ez a víz nem jó Tenno Kamihoz, akkor kénytelen leszek elmenni a folyóhoz, amely a Rukongai 10. körzetében van. -útközben találkozott Rukiával:
- Ááh szia Rukia. -mondta Kodoku mosolyogva.
- Szia. Merre tartassz? -kérdezte Rukia, kissé gyanakodva, hiszen Kodoku még új volt, és nem bízott benne.
- A folyóhoz megyek a 10. körzethez, mivel ott van olyan víz, amivel lemoshatom Tenno Kamit.
- Óh... A kardodnak nem mindegy, hogy milyen vízzel mossák le? Csak nem sántikálsz valamiben? A 10. körzet nem a becsületről híres.
- Valóban? Köszönöm az értesítést, akkor majd Shunpoval fogok odamenni.
- Hm? Shunpo? Megtanultad már a Shunpot? -Rukia hamar gyanakvóból csodálóvá vált.
Nem akart Kodoku nagyobb beszélgetésbe bonyolódni, inkább otthagyta.
- Hé! Pedig most jött volna a női bájam. -lelombozottan hazament Rukia.
Kodoku mikor odaért a folyóhoz, leült, majd elkezdte tisztítani a kardját, ám mikor a ruhájának ujja is vizes lett, úgy döntött, inkább feljebb húzza azt, s úgy folytatja a munkát. A kard tisztítást mások monoton módon csinálják, de ő nem. Tisztelte a kardját, ezért is volt közöttük szoros kapcsolat.
- Nos Tenno Kami, készen is vagy! -mondta, ám mikor felállt, rájött hogy nincs már valami sok energiája a Shunpora. -Akkor visszafelé kénytelen leszek gyalogolni. Amúgy is érdekel, hogy milyen állapotok uralkodnak a Rukongai többi területén.
Miközben haladt a 10. körzetben, a szánalom jeleit mutatta, mígnem valakit észrevett. Magas volt a lélekenergiája.
- Ki ez? -kérdezte magában. -Ilyen magas lélekenergia? -észre sem vette, hogy még mindig a szánalmat fejezte ki az arca, ekkor elé köpött az a magas lélekergiájú ember.
- Miért nézel ilyen szánalommal? -kérdezte hangosan, eközben a mellette lévő emberek próbálták csitítani. -Én vagyok Kawaisouna-i¹ Nakashima Teru!
- Óh, Nakashima Teru? -kérdezett Kodoku vissza, ekkor meglátott egy kardot Teru oldalán. -Az a zanpakutoud lenne? -kérdezte Kodoku.
Összevonta a szemöldökét Teru.
- Álljunk félre, mondjuk -ekkor egy sziklás vidék felé mutatott. -oda!
- Hát rendben, akkor menjünk oda.
Miután odasétáltak, elkezdett beszélni Teru:
- Én nem egy halott szelleme vagyok, hanem shinigamik gyermeke, ám nem ismerem a szüleim, megölte őket egyszer pár hollow, majd valahogy idekerültem, azt mondják egy shinigami mentett meg, amikor már szinte felfalta a lelkem a Hollow. Azután Kawaisounaban lepattintott.
- Ez szörnyű. -mondta Kodoku, de a sajnálat egyetlen jelét sem mutatta.
- Most mit akarsz? -kérdezte Teru.
- Kihívlak. -jelentette ki Kodoku hidegen.
- Hogyan? De miért? Még a nevedet sem tudom! Így nem dicsekedhetek, hogy kit győztem le. -mondta Teru nevetve.
- Kuchiki Kodoku vagyok, igaz nem vagyok nemes, de a shinigami becsületemet megsértetted, ezért most meg kell halnod.
- Kuchiki? Wow, ha egy Kuchikit elverek, az nagyon sirááály! És... Az az ostoba becsület. Igaz lemondtál a gazdagságról, de benned csörgedezik a nemesi vér.
Meghökkent Kodoku, hogy van fogalma a helyzetről Terunak.
- Igen... Hallottam a 2. körzetről, és annak névadóiról.
- Akkor mindent tudsz. Azonban, most hogy ezeket mondtad. Még jobban megnövelted a vérszomjam.
- Ugyan, azt hiszed félek tőled? -ekkor előrántotta a kardját, amely egy átlagos katanának tűnt, kissé látszott rajta, hogy inkább átlag formában volt használva.
- Milyen szánalmas. -mondta Kodoku, majd előhúzta egy kimért mozdulattal a Tenno Kamit.
- Raimaru és én, nagyon jó barátok vagyunk. -mondta Teru. -Úgyhogy ne hívd szánalmasnaaak! -ekkor eltűnt Kodoku szeme elől.
- Mi van? -kérdezte lepetten Kodoku. -Shunpo?
- Ez a sebesség, nállam az alap. -mondta magabiztosan Teru Kodoku mögött, majd készült lecsapni.
- Ugyan. -kivédte Kodoku, sőt még megfordult és elkezdett támadni, a kardok között csak úgy szikrázott a levegő, csattogott a két szerencsétlen kard.
- Ááh! Nem bírom tartani. -mondta Teru, majd Kodoku egy csapással elröpítette Raimarut a kezéből. -A fenébe! Gyorsan el kell tűnnöm előle. -végül kikerülte a csapást.
- Ez a kötelék? -kérdezte gúnyosan. -A kardod, és közötted szinte semmi kötelék. -mondta Kodoku, de Teru már ott volt a kardjánál. -Mutatok valamit. -majd eldobta a kardját hatalmas erővel, úgy hogy egy sziklába fúródott, pont hogy az ne törjön szét, de a kard erősen benne legyen.
- Mire volt jó a tetted? -kérdezte Teru.
- Támadj! -ordította Kodoku, Teru nekilódult ekkor.
- Szikrázz Raimaru! Dankou Kire²! -ekkor szikrázni kezdett a kard, s villámoknek tűntek egy idő után a szikrák, amelyek a kard körül ficánkoltak.
- Tenno Kami! -mondta Kodoku, s ott termett a kezében a zanpakutou.
- Lehetetlen! -gondolta Teru, azonban folytatta a támadást, próba szerencse.
A két kard újra összecsapott, mind hasztalan, a Raimaru nem volt képes olyan erővel a Tenno Kamira hatni, mint az rá, így Teru hátra ugrott és inkább varázslattal próbálkozott.
- Uram! Hús és csont maszkja, dobogó szárnyak, ti, kik az ember nevét viselitek! Az igazság és mértékletesség, erre a bűntelen falon álmok, de engedd, kissé hatalmára engedni a karmai haragját. Harmincharmadik támadási varázslat, Soukatsui³!
- Hogy mi? -kérdezte Kodoku, ekkor védelmi varázslatra volt kényszerülve. -Nyolcvanegyedik, védelmi varázslat Danku⁴! -ezzel az energiafallal kivédte a csapást, majd kész volt aktiválni a zanpakutoujának shikai⁵ formáját.

Idegen szavak és kifejezések:

⁰Okashina Taigan jelentése: Furcsa Találkozás
¹Kawaisouna jelentése: Szegény
²Dankou Kire jelentése: Villám Vágás
³Soukatsui jelentése: Kék Tűz
⁴Danku jelentése: Hasító Üresség
⁵Shikai: A zanpakutou első szintje
⁶Yachira: Yachiru és a Torta ötvözete