Shinigami Krónikák 20. rész: Teikanshi Mononoke... Doko Sore Ofukuro?⁰

- Jól vagy? -kérdezte Teru, amikor Kodoku felébredt. Először nem tudta hol van, de aztán rájött, hogy Muzainak sikerült szólnia a többieknek.
- Igen kösz. -mondta Kodoku, majd felült kicsit, ám ekkor bejöttek a rokonok s egy nagy tálcán hoztak neki kaját. -Hé mi ez? -kérdezte.
- Nagyuram, edd meg. -mondta a család egyik női tagja. -Megerősödsz tőle, Kodoku nagyúr.
- Öö... Muszáj ezt? -kérdezte Kodoku, majd lehajtotta a fejét. -Muszáj nagyúrnak hívnotok? Inkább maradnék sima családtag.
- Hogyan? -kérdezték a többi családtagok. -Te vagy most a család feje, nem mondhatsz ilyet!
- De... -mondta. -Én amúgy is a Seireteibe megyek, úgyhogy nem tudok itt lenni mindig. Sajnálom. -ekkor eltolta a tálcát majd felállt.
- A temetés este 6-kor lesz, addig nem mész el ugye... -nagyúr? -kérdezte a nő aki felvette a tálcát.
- Persze, a temetést megvárjuk. Amúgy is Byakuyának még szüksége van egy kis pihenésre. Az apám elleni harc megviselte. -majd Teruék felé fordult. -Nos... Hagesii, mi a bajod? -kérdeze.
- Hogyan? -kérdezett vissza Hagesii. -Semmi... semmi bajom nincs. Csak ma meg tegnap sokat gondolkoztam valamin. Ennyi az egész.
- Óh valóban? -kételkedett ebben Kodoku, de ezután kiment, megnézni, hogy Muzai jól van-e. -Szia Muzai! -mondta mosolyogva.
- Sziaaa Kodoku! -ordította Muzai majd odafutott hozzá a többi gyerekkel. -Jól vagy? -kérdezte aggódóan. -Sajnálom, hogy miattam megsérültél.
- Óh ugyan, volt már ennél súlyosabb sérülésem is. -mondta. -Azonban azt szeretném kérni tőletek, hogy ne kóboroljatok el, apám már nem tud vigyázni a házra, úgyhogy nektek kell.
- Igen, tudjuk. -mondták a gyerekek. -De ugye csak viccelsz?
- Az utóbbi az volt, de tényleg ne csatangoljatok el mindenfelé, nem akarom, hogy bajotok essen. Rendben?
- Igeen! -ordították, ezután Kodoku megnézte még egyszer apja csontjait. -Nocsak... a csontjai elkezdenek porladni? Ilyen mérget csak egy valaki tud csinálni... de nem hinném, hogy ő tette. -mondta, majd kiment onnan, és ekkor eszébe jutott, hogy Tenno Kami nincs nála. -Hol van? -kérdezte idegesen, mikor visszament Teruékhoz.
- Nyugi, itt van a Tenno Kami. -mondta Teru, majd átnyújtotta.
- Azonban kicsit meg van repedve. -mondta Hagesii nem valami boldogan.
- Megrepedve? -kérdezte Kodoku, ekkor megnézte s valóban megrepedt Tenno Kami. -Az én hibám... nem voltam elég jó. Megsérült miattam a kardom.
- Ne okold magad, én voltam, amikor lemostam a zanpakutoummal. -mondta Hagesii, ám mikor meglátta Kodoku tekintetét, sóbálvánnyá vált.
- Tenno Kami... regeneráció. -mondta Kodoku, majd lélekenergiát vezetett bele, így a repedés eltűnt. -Most megyek és lemosom, szerintem 6-ig vissza sem jövök. Gondoltam szólok.
- Rendben! -mondta mindenki, mert ezt a rokonjainak is elmondta, eközben Byakuya felébredt.
- Jól van Kuchiki kapitány? -kérdezte Hagesii és Teru, de az nem válaszolt, látszott, hogy gyászol valamelyest.
Eközben a folyóparton Kodoku gondosan lemosta Tenno Kami pengéjét, majd elkezdtek beszélgetni:
- A bankait, miért nem tanulhatom még meg? -kérdezte Kodoku kissé idegesen.
- Mert türelmetlen vagy és felkészületlen. Ha meglátnád az igazi alakom... utálnál most egyenlőre. Ugyanis én vagyok a te...
- Az én...? -kérdezte Kodoku.
- Mindegy, lényegtelen. 6 óra van, siess haza inkább.
- Igazad van. -mondta Kodoku, majd elkezdett futni, végül siekrült odaérnie. -Elnézést. -mondta, ekkor mindenki felé nézett, odament, közben Muzai odaadta neki a tűzliliomokat.
- Tessék, tedd édesapád sírjára. -mondta a kislány mosolyogva.
- Köszönöm. -mondta Kodoku, kicsit sírt, de aztán letörölte az arcáról a könnyeket, majd odament, s apja koporsójára helyezte a virágokat. -Ég veled. -mondta, ekkor megfogta Byakuya a vállát.
- Apád halála, nem a te hibád. -mondta Byakuya.
- Nem hinném, hogy ez igaz lenne amit mondtál Byakuya.
- De ez igaz. Ő beteg volt. Súlyos betegsége volt, már nem sokára meghalt volna amúgy is.
- Akkor is... Ez az én hibám volt. -mondta Kodoku, majd elment, be a házba a szobájába.
Eszébe jutott ekkor valami, valami amit sosem felejt el. Gaikotsu neve, akiről Keru beszélt, az a mocskos béka.
- Gaikotsu... ő az a rohadék aki elrabolta az anyám. -gondolta idegesen.
- Kodoku, mennünk kell azt mondja Byakuya. -mondta Teru.
- Rendben, akkor hát menjünk. -s végül elindultak, miután elbúcsúztak a Kuchiki család e felétől.
A Hueco Mundoban Arturo ült a trónján, s eközben gondolkodott. Míg kint a mestere valakivel találkozott:
- Gaikotsu, hát itt vagy drágám. -mondta Arturo mestere, mindenbizonnyal Gaikotsunak is ő parancsolt.
- Mesterem, miért hivattál. Újra valamit tennem kell érted?
- Intézd el Kodokut.
- Igenis mesterem. -mondta a hollow, majd egy gargantán átment.
Miközben Kodokuék mentek, meglátták a gargantát. Byakuya látta meg legelőbb:
- Oda kell mennünk. -mondta  Byakuya, majd amikor elindult volna Kodoku megállította. -Mi van? -kérdezte.
- Majd Teru és Hagesii odamegy, s elintézik. Ugye?
- Igen! -mondták majd elindultak. Byakuya kicsit kételkedett abban, hogy ez jó döntés volt-e:
- Biztos vagy benne? -kérdezte Byakuya, de Kodoku egy szólt sem szólt, csak bólintott.
Teru és Hagesii miél jobban közeledtek a gargantához, egyre hűvösebb vlt, végül vérfagyasztó hideg.
- Hol van Kodoku? Kuchiki Kodoku! -ez hallatszott, ekkor meglátták: Egy nagy darab hollow volt az.
- Ki vagy te? Mármit mi a neved? -kérdezte tőle Teru, mindig szerette tudni, hogy ki az akit éppen kinyír.
- Gaikotsu... Gaikotsu a nevem. -ordította a hollow, ekkor nem felőle, hanem hátulról egy cero jött.
- Hogyan? -kérdezte Teru és Hagesii. -Hogy támadhatott hátulról ha ott van? -kérdezték, ám ekkor köd lett, s egy csont kéz elkapta őket.
- A csapdámban vagytok. -mondta Gaikotsu, ekkor megmutatkozott az igazi alakja.
- Egy csontváz hollow? -kérdezte rémültem Hagesii. -Ilyet még nem láttam, de nagyon undorító.
- Szerintem szebb vagyok mint jó pár társam. -mondta Gaikotsu, majd a földhöz vágta őket, ekkor eltűnt a garganta és a köd is, s Kodoku is meglátta:
- Ki ez? -kérdezte magában. Hisz ő is Gaikotsu másik, illúzós alakját látta csak, ám mikor meglátta a karjár, eszébe jutott: Ez Gaikotsu. -megpróbált elindulni, de Byakuya megállította.
- Hova készülsz? -kérdezte.
- Menni és megkérdezni atól a rohadéktól, hogy hol az anyám!
- Ez a csontváz volt az a hollow? -kérdezte Byakuya, majd elkezdett töprengeni. -Nem mehetsz akkor sem, a sérülés amit a vámpír ejtett rajtad, súlyos.
Eközben Hagesii és Teru elkezdték a csatájukat, felugrottak szimmetrikusan mozogva.
- Áraszd el, Umidomo no Oosama! -ordította Hagessi, s neki esett a hollow egyik karjának.
- Szikrázz! Raimaru. Dankou Kire! -s ő is nekiment a hollownak, de ő a testét támadta, ekkor Hagesii elugrott, s a szikrák körbevették Gaikotsu testét.
- Hasztalan! -mondta Gaikotsu, majd megpróbálta leütni az elelfneleit, végül siekrült is.
- Erős. -mondta Teru idegesen, ekkro valami-féle fekete energia vette körbe, ám végül megzavarta Gaikotsu ceroja, amit puszta kézzel kivédett.
- Hogyan csináltad? -kérdezte Hagesii meglepődve, Gaikotsu  pedig idegesen.
- Meghaaaaltok! -ordította Gaikotsu.
- Nem hinném. -mondta Teru magabiztosan, Hagesii nem bírt felkelni, mert a cero egy része elkapta.
- Cero, cero, cero, ceroo! -ordítozott Gaikotsu, ám a Raimaru kivédett mindent.
- Raimaru, jöjjék hát a...
- ...bankai? -kérdezték mindannyian.
- ...Rai Hashi! -ordította Teru, megvágta rengetegszer Gaikotsut, akit így villám vett körbe, majd végül felrobbant, ám ekkor megjelent egy maszkos, halálisten, furcsa köpenyben.
- Mesterem, megmentettél! -mondta Gaikotsu. -ekkor eltűntek.
- Mester? -kérdezte Kodoku, amikor odaértek Byakuyával. -Jól vagytok? -kérdezte barátaitól.
- Igen! -mondták, ekkor felálltak. Kodoku aonban azon gondolkodott, ki lehetett az a shinigami.
- Mi a baj? -kérdezte Hagesii. -És még én szoktam elgondolkozni.
- Jaah bocsi, semmi, csak kicsit fáradt vagyok. -mondta nevetve Kodoku.
- Ez nem igaz. -mondta Byakuya, majd megfogta a vállát. -Azon gondolkodik, hogy ki volt az ott, igaz? -kérdezte Byakuya ördögi.
- Ördögi alak, már kiismert. -gondolta Kodoku.
Eztájt a Hueco Mundoban Gaikotsu állt a mesterével, és beszélgettek:
- Mesterem, nem baj, hogy megláttak téged?
- Óh ugyan dehogyis... Hiszen legalább gondolkodnak hogy ki lehetek, míg mi megtámadjuk Karakurát. -mondta mosolyogva, majd előhúzta a kardját, s hasított vele egyet.
- Áááh!
- Te fogod irányítani a hollow sereget, értetted?
Ekkor megjelent 1000-nyi hollow a dűnéknél, s várták hogy átléphessenek az épp nyíló gargantán.

Idegen szavak és kifejezések:

⁰Teikanshi Mononoke... Doko Sore Ofukuro? jelentése: A Lidérc... Hol Az Anyám?