Shinigami Krónikák 19. rész: Hidoi Konseki⁰

- Gyerünk fiam, támadd meg Byakuyát! -ordította Yuusuke Kodokunak.
Kodoku nem tudta mit tegyen, apja gyilkos szemekkel figyelte, Byakuya pedig felé sem nézett, sejtett valami.
- Támadási varázslat: Tatabai Byakurai! -minden ujjánál Byakurai jelent meg, támadásra készen. -Sajnálom... -kezdte. -... apám!
- Hogy mi? -kérdezte őrülten Yuusuke.
Megindult felé a csapás, már nem volt ideje kivédeni, Byakuya száján elégedett mosoly jelent meg, majd Yuusuke páncélja elkezdett széttörni.
- Tee! -ordította, majd Kodoku felé fordította a kardját, Kodoku kicsit hátrált, a kard elkezdett meghoszabbodni, mikor Kodokut majdnem elérte:
- Ezt nem szabad. -mondta Byakuya, s eltörte a kristály kardot puszta kézzel. -Most pedig, jöjjön a végső technikám, Senbonzakura Kageyoshi: Hakuteiken!
- Hogyan? -kérdezte Yuusuke félve az ellenfele erejét. Hisz tudta, ez a technika nagyon erős. -Nem győzöl lee! -ordította, majd kristálypajzsokat csinált maga elé.
- Ez kevés. -mondta Byakuya, majd megindult. Minden kristály félbevágott. Azután Yuusukén is éthaladt a Hakuteiken fénye.
- Háháháháhá! Ez semmi volt! Nem éreztem se... -elcsuklott a hangja, majd letérdelt. -Mi történt? -kérdezte. -Miért? Miééért?!
- Sajnálom. -mondta Kodoku, majd odament, próbálta felsegíteni az apját. -Jól vagy? -kérdezte, látszott hogy érdekli.
- Ez nehéz döntés volt. -gondolta Byakuya, és Teru is. Hagesii megint a világán gondolkodott. -Mi van veled Hagesii? -kérdezte Teru, de az nem válaszolt.
- Nem! Én sajnálom. -mondta Yuusuke, olyan szavakat ejtett ki a száján, amit már pár éve nem tett meg. -Igazságtalan voltam.
- Igen, ez igaz, igazságtalan voltál. -mondta Kodoku. -És, mikorra fogsz felépülni, hogy érzed?
- Áááh, nem sokára. -mondta Yuusuke nevetve, a rokonok ekkora sóbálvánnyá váltak. Yuusuke nevet? Mindannyian ezt gondolták.
Eközben a Las Nochesben Arturo nem tudta mit tegyen, de végül a mestere megjelent, így muszáj volt neki megtennie:
- Indulj Arturo, most a leggyöngébb Yuusuke, elpusztíthatod. -átnyújtott egy üvegcsét ekkor.
- Mi ez mesterem? -kérdezte Arturo.
- Háháháháhá. Ezzel mérgezd meg a cerodat, így elpusztul az ellenfelem teste, egyel kevesebb, nem fogják tudni meggyógyítani, szóval indulj!
Arturo kinyitott egy gargantát, mestere eltűnt, Arturo mikor belépett, megitta a szert, s már előkészítette a ceroját. A cerot, mely most nem vörös, hanem sárga színben pompázott.
- Nos, menjünk be! -mondta Yuusuke, ám ekkor megérezte, hogy mögötte kinyílt egy garganta, s ellökte Kodokut magától. Pár pillanattal később a cero már átszakította testét, egy nagy lyuk tátongott a mellkasánál.
- Apa... -mondta szörnyülködve, remegő szemekkel Kodoku, majd odafutott, de Yuusuke nem engedte hogy hozzáérjen.
- Szánalmas halál. -mondta, miközben a húsevő vírus elkezdett dolgozni. -De számomra ezt rendeltette a sors. Hogy így felbomlasszon egy vírus, amelyet egy ceroval küldtek rám.
Ekkor kilépet a gargantából a gyilkosa, Arturo Plateado, Byakuya rögtön felismerte, hiszen évekkel ezelőtt már volt egy kis összetűzése ennek az arrancarnak a Seireteiel.
- Arturo Plateado? -kérdezte Byakuya idegesen. -Te voltál az? -majd a shunpo segítségével megjelent Arturo előtt.
- Öhm... te ki is vagy? -kérdezte Arturo, ekkor visszaemlékezett, s rájött: -Jaaaah igen, te a Gotei 13 6. osztagának a kapitánya vagy azt hiszem.
- Jól hiszed, Kuchiki Byakuya vagyok, a 6. osztag kapitánya. -ám mikor támadott volna, Arturo megjelent mögötte, s a Fénixxel leszúrta. -Áhh! -már fáradt volt ő is, majd Arturo elment.
- Az a rohadék! -ordította Kodoku, ekkor odamentek hozzá barátai: -Menjetek segíteni Byakuyának. -mondta nekik, majd azok úgy is tettek, megszólalt Yuusuke:
- Nekem végem, s nem kérem hogy bosszulj meg, tudom nem voltam a legjobb apa.
- Nem, ez nem igaz! -mondta Kodoku, szinte könnyes szemekkel. -Ne beszélj múlt időben!
- De... ez az igazság, fogadd el. -eközben minden rokon körbevette őket. -Most pedig, figyelj!
- Mi az apa? -kérdezte Kodoku.
- Mostantól te vagy ennek a Kuchiki háznak a feje. Köss békét a Seireteiel, s vigyázz a családodra, mindörökre. Soha ne halj meg önös hibából kérlek. Egy ilyen vezető kell a családnak, nem olyan mint én.
- Hogyan? -kérdezte az egész család.
- Én vagyok a család új feje? -kérdezte Kodoku, nem annyira örült neki. -De akkor hogy keresem meg anyámat?
- Már mondtam... köss békét a Seireteiel, élj ott, a család megvédi magát, ám ha szükség van rád mindig légy itt! -mondta, erre bólintott a többi családtag is, s ekkor szétporladt Yuusuke húsa, már csak a csontjai maradtak, ezután a rokonok mind elkezdtek sírni, Kodokuhoz odamentek a barátai:
- Jól vagy? -kérdezte mindkettő, Byakuya ott feküdt, ellátták a sebeit.
- Nem, nem vagyok jól! -mondta Kodoku, majd eltűnt a sunpoval.
- Hé várj! -mondta Teru, ám hasztalan, de egy valaki elindult.
- Kodoku vááárj! -visszhangzott a már estelledő erdőben Muzai hangja, végül megtalálta Kodokut. Útközben szedett virágokat neki tűzliliomból. -Kodokuu! -ordította amikor meglátta a tónál.
- Óh Muzai. -mondta eröltetett mosollyal Kodoku. -Mit keresel itt? Nem féltél hogy eltévedsz?
- Követtem a lélekenergiád nyomait. -mondta a kislány, majd odaadta a virágokat. -Tessék! Ezt neked szedtem.
- Tűzliliom? -kérdezte Kodoku, ez most igazi mosoly volt, hisz Muzai, amikor szomorú volt mindig ezt adott neki. -Köszönöm, még emlékszel.
- Nincsmit. -mondta a kislány mosolyogva, mindenbizonnyal ő még nem értette a halál súlyát. Ám ekkor...
- Mi ez? -kérdezte Kodoku, érzett valamit, Muzai azt mondta egy hollow közeledik, s ekkor megjelent Kodoku előtt egy lila, vámpírszerű hollow.
- Háháháháhá. Hát itt vagy, Kuchiki Kodoku. -mondta a vámpír.
- Mit akarsz te vámpír? -kérdezte Kodoku, ám ekkor megtámadta ellenfele.
- Megölni téged. Mesterem parancsára. Muszáj megtennem, különben soha nem alakít arrancarrá! -az agyarai megnőttek, s ekkor az egyik kardja kaszaszerű akármivé alakult.
Kodoku előhúzta a Tenno Kamit, ezzel kivédve minden ellenfél támadást.
- Vágd szét az eget Égi Isten! -ordította, ám ekkor majdnem levágta a fejét a vámpír.
- Amúgy... Kyuuketsuki vagyok, ha érdekel, hogy ki nyír ki tégedet, háháháhá!
- Kodoku, jól vagy? -kérdezte Muzai, amikor előbújt, ezzel nagy hibát követett el, Kyuuketsuki meglátta.
- Egy kislány? Nyami, annak mindenbizonnyal nagyon finom a lelke! -ekkor megindult Muzai felé.
- Neeee! -ordítota Kodoku, végül amikor lecsapott volna a vámpír, Kodoku elé állt, s őt döfte át.
- Kodoku, Kodoku ne! Kodokuu! -ordított Muzai. -Ébredj fel, Kodoku! -ordította amikor Kodoku becsukta a szemét.
- Sajnálom Muzai, hogy ezt látnod kellett. -mondta Kodoku. -Menj, és hívd ide Terut és Hagesit. -odaadta Muzainak a tűzliliomokat.
- Igen! -mondta sírva Muzai, majd elfutott, útközben véletlenül elejtette a tűzliliomokat.
- Ne sírj Muzai. -mondta Kodoku. -Végül is én öltem meg az apám, azzal a kidouval. -mondta bánkódóan, ekkor kihúzta a karját belőle a vámpír.
- Hogy én mennyire útálom az önfeláldozást. Olyan szánalmas vagy. -majd ekkor ellökte egy sziklának Kodokut.
- Most meghalsz. -mondta Kodoku, majd megpróbált felállni, amikor sikerült:
- Kodoku... -hallatszott előbb halkan. -Kodoku! -majd hangosabban. Tenno Kami volt az.
- Mostmár elmondod a bankai titkát? -kérdezte Kodoku.
- Nem tehetem, még mindig nem. Azonban most elérkezett az utolsó shikai képesség ideje. Toku Sike, Oto Shidou¹! -Kodoku kinyitotta a szemét, majd hátra ugrott, fogta a sebét.
- Mit tervezel? -kérdezte Kyuuketsuki ordítva, majd megindult ellenfele felé repülve.
- Megy! -mondta Kodoku, ekkor eldobta a Tenno Kamit, Kyuuketsuki elé pár méterre.
- Ennek mi értelme volt? -kérdezte Kyuuketsuki, kicsit lassított.
- Mi is a denevérek gyengéje? -kérdezte Kodoku.
- A hangrezgések. -mondta a vámpír. -És a hangrezgések a levegőben ter... Neee! -ordította.
- Toku Sike, Oto Shidou! -ordította Kodoku, ezután letérdelt, majd befogta a fülét.
- Ááááááh! -ordított Kyuuketsuki, a fejét fogta, majd végül szétrobbant.
- Ez sikerült. -mondta Kodoku, majd végül elájult. A barátai mikor megtalálták eléggé megijedtek, de végül rájöttek, hogy szerencsére még él, ezután visszavitték a házhoz, majd Byakuya mellé lefektették, miután ellátták a sebét. Hueco Mundoban:
- Kettőből egy, nagyon jó. -mondta Arturonak a mestere. -Háháháhá! Yuusuke, azért többet vártam. Kodoku, tőled kevesebbet. De lényegtelen, előbb-útóbb neked is véged.
- Mesterem, miért vot ő neked olyan fontos?
- Egykoron ismertem, de mostár csak akadályozna.
- Honnan ismerted mesterem?
- Miért olyan fontos neked Arturo? Amúgy. Miért nem ölted meg Byakuyát.
- Nem volt a feladatom. -mondta Arturo, majd leült a trónra.
- Nem tűröm, hogy egy Nuumeros így beszéljen velem!
- Én sem, hogy egy shinigami! -gondolta Arturo.
- Hát jó Arturo, tégy amit akarsz, de ha elárulsz, a percben meghalsz.
- Rohadt shinigami! -gondolta Arturo, majd még egy cerot eresztett a plafonba.
- Arturo... azt hiszed, nem tudom hogy mit tervezel? Azonban a Shisui Tükörre nekem is szükségem lehet. -gondolta a Las Noches előtt a mestere.

Idegen szavak és kifejezések: