Shinigami Krónikák 26. rész: ...Teikanshi Kanzemmuketsuna RESURRECCIÓN!⁰

- A bankai, igaz nem lesz tökéletes, de a zuhanást túléljük, s legyőzöd Arturot. -mondta Tenno Kami, amint kiitta a csészéből a maradék teát.
- Hát jó, mutasd! -ekkor megrepedt Tenno Kami páncélja, de széttörni nem volt képes.
- Szóval hát, Hakaitekina Tenno Kami?- kérdezte mégegyszer, mielőtt kinyitotta a szemét.
- Kodoku! -ordították a barátai, ekkor lábbal lefelé zuhant már, majd kinyitotta a száját, amelyből a tökéletlen bankai neve tűnt ki:
- Hakaitekina Tenno Kami! -miután befejeződött az átalakulás, Kodoku magasabbnak látszott, kék lett a szeme, szélenergia vette körbe, mint egy páncél, majd feltűnt a kezében a zanpakutou, amelynek meghoszabbodott a pengéje, és átalakultak az agyarok rajta, majd előre mutatta: -Most meghalsz Arturo! A tökéletlen bankai is elég lesz!
- Mit képzeldsz magadról, te szánalmas kis pondró? -kérdezte Arturo idegesen. -Elpusztítalak te egoista majom! -nekirontott Kodokunak, ám ekkor az felrepült a szélszárnyaival. -Francba! -mondta Arturo.
- Véged van! -mondta Kodoku, majd elkezdte lóbálni a kardját, és szélcsapások indultak meg Arturo felé, amelyek gigantikusak voltak.
- Mi a fene ez? -kérdezte Arturo, amikor az eltipró csapások eltalálták, majd a sziklához szorították a csapások. -Van egy tervem! -mondta hangosan, majd cerokkal kezdte bombázni Kodoku barátait.
- Vigyázaaat! -ordította Kodoku, majd a shunpoval eltűnt, és felbukkant Teru és Hagesi előtt, a szárnyaival kivédte a cerokat. -Szánalmas rohadék vagy, aki a barátaimra támad, míg azok véd...
A semmihez beszélt, eltűnt minden, egy sötét helyen volt, eltűnt a bankai, Tenno Kami, és minden, csak Arturo volt ott, kopás volt minden, egy trónon ült Arturo.
- Hol vagyok? -kérdezte Kodoku ijedten, nem értette hogy került ide, hiszen az előbb még harcolt, s barátait védte, most meg itt van, ahol Arturo van a trónon.
- Hát nem érted? -kérdezte Arturo felháborodva. -Háháháhá! Ez az én lelkem! Vagyis... minden arrancar lelke ilyen, nem látnál különbséget, egyetlen tárgy, vagy dolog a különbség.
- A trónod igaz? Másnak ninin ilyen trónja? -ám ekkor meglátott egy főnixet amint Arturo vállára repült, ekkor tűz indult meg belőle, beborított mindent. -Irigyellek.
- Miért? -kérdezte Kodoku, ekkor a tűz eltűnt, és felhők között voltak, ez Kodoku lelke volt. -Hogyan kerültünk ide? -eközben Arturo csodálta a lelkét. -Hallod?!
- Szép a lelked. -mondta Arturo, ekkor meglátta Tenno Kamit. -Gonosz vagy. -gondolta, amikor jobban végig nézett rajta. -Egyébként úgy, ahhogy az enyémbe! -visszajutottak a lelkébe.
- Nem unod még? -kérdezte Kodoku, ám ekkor nyomást érzett, Arturo lelke nehezedett az övére. -Engedj kii! -ordított Kodoku, fájdalma volt ettől a lélek-dologtól.
- Háháháhá! Más szenvedését látni, ezt soha sem unhatom meg! Egyébként a trón... minden arrancar lelkében közös, a főnix, azonban nem. Ez a főnix itt, a resurrecciónom, Fénix.
- Kodoku, Kodoku! -ordította Hagesii, majd orrba nyomta. -Hahó Kodoku! -Kodoku eddig nem figyelt, ám ekkor vissznyrte az eszméletét. -Elkalandoztál vagy mi? -kérdzte Hagesii.
- Öhm... -kezdte Kodoku. -...nem, nem igazán, csak Arturo... -folytatta, makd Arturo felé nézett, az pedig őt figyelte hosszasan. -Arturo, eljött a halálod. -mondta Kodoku.
- Nagy szavak. -mondta Arturo, majd előre tartotta a kardját, Kodoku ekkor nem mozdult. -X-Cero! -ordította Arturo, majd amint a csapás eltalálta volna Kodokut, az felrepült, és támadni készült. -Hogyan? -kérdezte Arturo idegesen, ekkor Teruék is felálltak, s támadni készültek.
- Tenno Kami, bízok benned, el kell söpörnünk a föld színéről ezt az arrancart! Daisan Sike, Hakaiteki Tatsumaki¹! -eltűnt a Tenno Kami a kezéből, majd tornádók jelentek meg Arturo körül, amelyek elkezdték szűkíteni Arturo helyét, végül teljesen egyesültek, Arturot pedig meg-megvágták.
- Gyerüünk! -ordította Hagesii, majd támadott. -Chimeitakina Cunami! -amikor a cunami elérte a tornádót, az megfagyott a tornádó miatt, így egy jégtölcsérbe zárva Arturot.
- Most pedig én! -mondta Teru, majd felugrott, a földbe szúrta Raimarut, majd megindult a támadása. Egy eddig nem használt támadás volt, de nevet nem adott neki, amikor a jégtölcsért elérte, azt szétzúzta, Arturo testét pedig halálosan megsebezte.
- Ti kis patkányok! -mondta Arturo, amint ömlött a vér a testéből, felállt. -Gyerünk, megmersz mégegyszer támadni, Kodoku? -gúnyolódott kissé. -Mielőtt még aktiválom a resurrecciónt!
- Köszi a figyelmeztetést! -mondta Kodoku Arturo mögött, olyan gyorsan tűnt elő a shunpo miatt, hogy Arturo még védekezni sem tudott.
- Milyen gyors vagy. -mondta Arturo, amint a földre esett. -Azonban, nem elég erős. A bankaiod nagyon gyenge... ahhoz képest, hogy milyennek kéne lennie. Az Égi Kő, akadályozta a bankaiod. Tudtad?
- Hogyan? -kérdezte Kodoku, meglepődött, kicsit hátrébb lépett. Arcáról a meglepődöttség lerítt. -Ez igaz? És ki rejtette akkor a kardomba... vagy kinek a megbízásából.
- Kérdezd Urahara Kisukét. -mondta Arturo mosolyogva, ekkor leszúrta Kodokut, vagyis próbálta, de nem tudott áthatolni a szélpajzsán. -Hát jó... Akkor jöjjék a tökéletes resurrección. Fénix, nyisd ki a szárnyaidat! -ordította, majd végighúzta a pengét a maszkján, amely ekkor átalakult egy csőrré, a kezén az ujjak is csontborítást kaptak, csak úgy mint a lábai, a testén is csontpáncél jelent meg, a hátán pedig csontszárnyak, úgy nézett ki mint egy madár, ekkor a csontszárnyakból megjelent az energia szárnya. -Ez, a tökéletes resurrección! -ordította Arturo.
- El kell pusztítani minél előbb. -mondta Kodoku a többieknek, amikor leszállt melléjük. -Egyesítsük a kardjaink erejét! -ekkor összerakták a 3 kardot. -Gyerüüünk Hakaitekina Tenno Kami!
- Raimaru, jöjjék a legerősebb villámod!
- Umidomo no Oosama, pusztító tengerek vize, támadáááás! -ekkor egy vihar támadás keletkezett, nagyon erőteljes volt, amikor eltalálta Arturot, akkor azt elkezdte tolni hátra, ám ekkor:
- Ulquiorra Cifer Cero Oscurasát² tisztelem meg azzal, hogy elpusztítson titeket. -zengte be a vidéket Arturo hangja, majd megjelent előtte az Oscuras, s ezzel szétütötte a vihar támadást, azonban Kodoku szélpajzsán nem tudott átmenni.
- Kevés, kevés! -mondta Kodoku, majd szélcsapásokat küldött Arturo felé, hogy azzal sebesítse meg kemény ellenfelét, de Arturo felrepült, így a támadások nem érték el.
- Kodoku, együtt tudjuk csak legyőzni. -mondta Hagesii, majd mellé állt, utána pedig Teru is így tett.
- Álljatok hátra. -mondta Kodoku.
- Hogyan? -kérdezték barátai, meglepődtek ezen az elszántságon, vagy inkább beképzeltségen. -Nem tudnád egyedül legyőzni!
- Hallgass a barátaidra, nem tudnál egyedül legyőzni. -mondta Arturo gúnyosan.
- Mondom álljatok hátra! -ordított rájuk.
- Hát jó. -mondták a fiúk, el sem tudták képzelni mit tervezhet Kodoku.
- Tenno Kami, eljött a te időd! -mondta, majd beállt egy furcsa pózba. -Toku Sike, Juukou Ha³! -ordított, eltűnt a kard és feltűnt ezer penge a háta mögött.
- Hogy mi? Ezzel akarsz legyőzni? -kérdezte nevetve Arturo, fölöttébb idegesítő volt.
Azonban azt nem vette észre, hogy az Kodoku háta mögött csak érzéki csalódás, hiszen az ezer penge, igazából ő körülötte volt. Amikor megmozdult, észre vette, hogy ez csapda.
- Halj meg! -mondta Kodoku, Arturonak késő volt feleszmélnie mi történt, mindegyik penge átdöfte az arrancar testét, az ordított, majd leesett a földre. -Tenno Kami vissza! -mondta Kodoku, s ekkor megjelent a kezében újra a kardja. -Vége Arturo!
- Nem, nem lehet így vége! -ordította a sebzett arrancar. -Gran Rey Cero⁴! -ordította, s telibe kapta vele Kodokut, Kodoku azonban ezt is kivédte a szélpáncéllal.
- Add fel Arturo, nem akarlak saját kezűleg megölni, eddig te vagy a legnormálisabb arrancar, akit megismertem. -mondta Kodoku. -Vonulj vissza, szövögess gonosz terveket, aztán térj vissza vagy valami, de ne akard, hogy sajátkezűleg gyilkoljalak meg! 11. arrancar vagy, akkor viselkedj is úgy! -ordította.
- Ááááh! -ordított Arturo, mindenbizonnyal fájdalmai voltak, ekkor elkezdett növekedni a teste, gigantikus lett, az egész testét csontpáncél borította. -Ez, a legtökéletesebb arrancar forma, a Fénix Ultima! Háháháhá. Cero! -üvöltötte, a sisak miatt visszhangzott, eközben megjelent két valami a mellkasán, selkezdte szívni Kodokuék lélekenergiáját.
- A lélekenergiám! -ordította Kodoku, majd felszállt, minden szél erőt a kardba összpontosított, már saját erejéből állt a levegőben. -Vágd szét szélroham! -majd egy nagy szélvágással megpróbálta kettévágni Arturot, de akkor az egy sonidoval eltűnt. -Milyen gyors, pedig akkora nagy állat. -gondolta Kodoku.
- Kis ostoba! -mondta Arturo, majd megfogta Kodokut a kezében. -Összeroppantsam minden kis porcikádat? -kérdezte, majd ekkor eltört Kodoku karját.
- Áááh! -ordított Kodoku, ekkor elejtette a kardját, s a bankai eltűnt. -Te rohadék! Megkíméltem az életedet, ezzel hálálod meg?
- Igazad van... -mondta Arturo. -Azért is élvezkedek itt a kínzásoddal, hidd el, egy csapásra kinyírhattalak volna. -ekkor eltörte a másik karját, majd a földbe vágta.
- Kodoku! -ordította Teru, Hagesii pedig oda is futott, ám rosszul tette, ekkor elkapta őt is Arturo. -Hagesiit ne! Ő meghal ha itt elkezdi kínozni, Kodoku is beleőrül a fájdalomba, de akkor Hagesii? -gondolta.
- Téged nem bántalak... -mondta Arturo. -...annyira. -ekkor belenyomta egy közeli sziklafalba, majd Teru felé fordult.
- Áááh! -ordított Hagesii, miközben zuhant a szikláról, majd Kodokura esett. -Kodoku, jól vagy? -kérdezte, míg Kodoku nem volt ébren, gondolta sínbe rakja annak kezét. Pont volt ott olyan tjpusú és alakú anyag amivel megoldható volt ez, ám ezután homályosan kezdett látni, pedig menni akart segíteni Terunak, végül elájult.
- Mit akarsz te légypiszok.Miért nem futsz el? -kérdezte Terutól Arturo. -Fuss el, vagy meghalsz! -ekkor Gran Rey Cerokat és Cero Oscurasokat kezdett el feltölteni.
- Nem félek tőled! Soha nem adom fel, meg kell mentenem azt a templomot! -majd a templom elé állt, s előre tartotta Raimarut.
- Cero Roham! -ordította Arturo, majd elsodorta vele Terut, a templom falához nyomta. -Most pedig, kinyitom a templomot. -odament az ajtóhoz, s aktiválta az Ég Kövét.
A Hueco Mundoban a mestere nevetett, ám ekkor bosszankodni kezdett. Belekóstolt a borba, amit Menoly hozott újonnal, ezt Menolyhoz vágta majd idegesen szólt hozzá:
- Hozz nekem új pohárral, te felhasználhatatlan hulladék! -ekkor megfogta Menoly nyakát, mert az dühösen nézett. -Loly után küldhetlek ha gondolod. -elkezdte szorongatni a nyakát.
- S-sajnálom mesterem. -mondta Menoly, ám ekkor egyre jobban szorította. -Cerooo! -sikoltott fel Menoly.
- Megcélozták? Te kis rohadék. Tudd hol van a helyed! -ekkor megfogta, és nekivágta a falnak, úgy hogy kiszakított egy falat a kastélyban. -Hmmm, túl gyenge volt. -mondta a mestere. Menoly elkezdett köhécselni, ám ekkor megjelent egy ismerő sfigura, egy kis kölyök. Nellien Tu Odelschwanck!
- Mi työrtyénty? -kérdezte a kis kölyök Menolyt. -Ki bántyotty Menoly? Tyudod jól, régen jóban voltyunk, én kedves voltyam hozzád, mondd ely!
- Te vagy az Nellien úrnő? -kérdezte Menoly boldogan. -Az új mesterünk, előbb megölte Lolyt, azután pedig engem bántott. Csicskáztat minden arrancart, amelyet Aizen készített, vagy magától született.
- Igeny? -kérdezte Nel. -Majd én megmutyatyom nyeki! -mondta elszántan, majd megfogta a maszkját a fején, s sikerült a normális espada alakját felvennie. -A normális alakomban, olyan erős lehetek mint ő. -mondta Nel, majd felugrott a lyukon keresztül. -Menoly gyere.
- Igenis Nel úrnő. -mondta Menoly, majd ő is utána felugrott.
- Óh, egy újabb arrancar, aki a szolgálatomba akar állni?
- Na ne röhögtess, azértjöttem, hogy megtoroljam Menoly bántalmazását, és hogy Lolyt megölted! -mondta Nel.
- Áhh, hiszen te vagy Nellien Tu Odelschwanck, a békés espada, Aizen arrancar seregéből. Számszerint a 3. ugye?
- Igen, és most elfoglak pusztítani, ugyanisaz arrancaroknak joguk van a szabadsághoz! -majd előhúzta a kardját.
Arturo mikor aktiválta az Ég Kövét, az egész templomot szél vette körbe, majd kinyílt végül a templom. Mikor belépett Arturo, rögtön megpillantotta a Shisui tükröt.
- Állj! -ordított Teru alatta, megint odakerült elé. A Shisui tükröt próbálta védeni. Arturora támadt ekkor a sima kard alakjával, Arturo azonban kivédte puszta kézzel.
- Kérlek, add már fel! -ordította Arturo, majd miután minden támadást kivédett, megfogta Terut, majd összeakarta roppantani. De történt valami:
- Hol vagyok? -kérdezte Teru, ekkor egy szírtre került, ami tök kopár volt, és most még sötétbe is burklózott. -Hahó! Ááh! -ordított egyet, kicsit megijedt a mennydörgéstől, ekkor látta, körbe villámlik. Miközben rájött, ez a lelke, csak valami miatt sötét. Egy újabb villámlásnál egy alakot vett ki a sötétben, olyan volt mint ő.
- Üdv, én vagyok a te gonosz éned! -mondta a másik figura.
- Gonosz énem? -csodálkozott el Teru. -Mi vagy te, vagy...
Ám ekkor valami szúrást érzett, megjelent előtte a hollow énje, amely ledöfte, így megbénítva Terut.
- Ideje, hogy megmutassam az igazi erőm, és ne legyek háttérben, miattad! -ordította, majd még jobban beledöfte Teru lelkébe.
- Áááh! -ordított Teru, nem tudott mozdulni, átalakult ekkor a lelke, mindent fehér csont borított. -Miért? -kérdezte.
- Örülj, megmentem az életünket!
Arturo meglepődött, amikor ilyen intenzív sötét energia kezdett kitörni Teruból, leszakította ez az energia a kezét, és a templom is összedőlt.
- Mi a fene vagy te? -kérdezte Arturo ijedten.
- Háháháhá! Teru egy vaizard, úgy tűnik. És én vagyok a hollow fele! -hallatszott a maszk alól Teru hangja, de mégsem Teru volt az. A maszkja szinte teljesen fehér volt. EBből is látszott, semennyire nem képes irányítani Teru ezt az alakot. -Most pedig. -Raimarura nézett, az pedig sötét lett. -Szikrázz Raimaru! -sötét villámokat eregetett a kard.
- Végre, ha megölsz, egy félig hollow kezétől halhatok meg, és ez egy szabadság lenne számomra. -gondolta Arturo, ekkor érzett valamit.
- Véged vaaaan! -nevetett, kurjontgatott Teru hollow része, ekkor beledöfte teljesen Arturo csontpáncéljába a kardját, s az összetört, Arturo visszaalakult.
Eközben Teru a lelkében megpróbált harcolni, végül erőt vett magán, s kihúzta magából a hollow énjének a kardját, majd eltörte azt. Ezzel megszüntetve annak uralmát.
-Köszönöm... Többet tettél értem, mint eddig bárki más-hallatszott, ahogy hangja elcsuklik.
-Arturo...-mondta Teru, amint feleszmélt, mit tett.
-Ne sajnáld... Teljesítetted minden álmom. Méltó ellenfelet kerestem.Végre egy élvezetes csatában volt részem, s neked hála, végre... Szabad lettem.Ugyan nem te voltál az, aki legyőzött, de mivel a te részed, neked tartozom hálával. Tudod... Két féle erő létezik... Az, amit gyilkolással, és kegyetlenséggel szerzel és az, amelyiket bátorságból és eltökéltségből szerzel. Az enyém az előbbi volt, mindezt nagyon sajnálom. Úgy tartják, ha a főnix meghal, újjászületik a poraiból, ez az erőmmel is így lesz, de a te kardodban. Ne feledd, a bátorság és eltökéltséged nagyon fontos...
- Arturo... -ennyit mondott még Teru, majd Arturo szétporladt, ekkor energiává vált, majd egyesült a Raimaruval, Teru ezután elvesztette az eszméletét.
Kodoku látta a harc végét, azt hitte, csak káprázott a szeme, amikor Terut hollow maszkkal látta. A Hueco Mundoban pedig Nelék még nem kezdték el a harcot.
- Arturo elbukott. -mondta a gonosz shinigami, majd ekkor megjelent a Shisui tükör és az Égi Kő. -Kezdjük hát a harcunkat, Nelliel! -ordította, majd elkezdett nőni a lélekenergiája.

Idegen szavak és kifejezések:

⁰...Teikanshi Kanzemmuketsuna RESURRECCIÓN! jelentése: ...A Tökéletes RESURRECCIÓN!
¹Daisan Sike, Hakaiteki Tatsumaki jelentése: Harmadik Vihar, Romboló Tornádó
²Cero Oscuras jelentése: Sötét Zéró
³Toku Sike, Juukou Ha jelentése: Különleges Vihar, Milliárd Penge
⁴Gran Rey Cero jelentése: Nagy Király Zéró