Shinigami Krónikák 23. rész: Shimei!

Megjelent Gaikotsu arrancarként a városban, milliónyi hollowval, ám mikor a fiúk rájuk támadtak, azok egyesültek, három kiméra-szerű hollowvá. Nagyon nehéz volt őket legyőzni, most pedig ők álltak jobban, ám epillanatban, egy senkaimon kapu nyílt az Urahara Shopban, egy kapitányi ruha látszott ki belőle, ő volt: Mayuri!
- Mayuri? -kérdezte Urahara, majd összevonta a szemöldökét. -Mit akarsz, Mayuri?
- Jajj nyugi, nyugi Urahara. -mondta Mayuri. -Segíteni jöttem a fiúknak. Ugyanis nem tudják mi történik. Az az arrancar irányít mindent.
- Igen tudom. -mondta Urahara.
- Tudod? -kérdezte Mayuri. -Akkor miért csak ülsz és bámulod a csajodat? -kérdezte Mayuri gúnyosan.
- Hé! -mondta Yoruichi. - Mayuri legyél tisztelettel felém. Hogy van a zanpakutoum? Remélem nem törted még jobban szét. -gúnyolódott.
- Itt van a zanpakutoud. -mondta Mayuri, amikor Yoruichi megfogta: -Háháháhá! Bekentem macskafüves krémmel.
- Nem vagyok macska. -mondta Yoruichi idegesen, majd a oldalára rakta a zanpakutouját, azután Mayuri felé fordult. -Nagy probléma ez a helyzet. Igaz?
Eközben tombolt a harc, Gaikotsu nyugodtan ült a garganta előtt, míg a szolgái éppen megölni készültek Kodokuékat.
- Háháháhá, ezzel véged! -mondták a kiálló hosszúkás fejek Kodokunak, majd körbevették, miközben a cerójukat feltöltötték.
- A fenébe, cero-kereszttűz. -mondta Kodoku, ám ekkor a lélekenergiájával eltolta magától a fejeket, így az visszahúzta, de még így is megindította a támadást.
Kodoku maga elé próbálta tartani a kezét, hogy kicsit jobban bírja, csak a kezét akarta beáldozni, ám ekkor egy pengét látott felfényleni, amely kivédte a csapást, majd egy fehér-zöld ruha.
- Halii! -mondta Urahara mosolyogva, ekkor megjelent Kodoku mögött, majd seggberúgta, így az elrepült Gaikotsuig. -Öld meg! -mondta Urahara, ekkor elkapták a kiméra-hollow fejei.
- Hééé! -ordította Kodoku. -Örültem volna, ha valami finomabb légmeghajtási módot ajánl! -ám ekkor felállt Gaikotsu. -Te vagy Gaikotsu ugye? -kérdezte Kodoku.
- Már nagyon vártalak. -mondta Gaikotsu. -Nálad van valami, amit szeretnék. Addát a kardodat, és akkor megkönyörülök rajtad, más esetben elpusztítalak!
- Nem ijesztessz meg, szánalmas hollow. -mondta Kodoku, majd készült egy kidoura, ám ekkor megmutatta Gaikotsu a kezét, amelye 29 volt festve, ő volt a 29. Nuumeros.
- Látod? A 29. vagyok. Minden eddigi ellenfelednél erősebb. Nem győzhetsz le a bankai nélkül soha. Mutasd a bankaiod, gyerünk!
Urahara a Benihiméval visszatartotta ellenfele támadásait, miután nagy nehezen kiszabadult, ám ekkor újra elkapták a fejek, és elkezdték szorítani. Teru is szorult helyzetben volt, az ő ellenfele meg a kezében szorongatta, ám ekkor feltűnt egy ismerős alak: Yoruichi.
- Üdv! -mondta Yoruichi, majd a kardjával levágta a hollow karját, az ekkor felordított, nem tetszett neki ez a dolog. -Menjetek Hagesiivel a Rukongai elhagyatott körzetébe, ott lesz Arturo!
- És eltudja intézni ezt a hollowt? -kérdezte Teru, nem volt biztos Yoruichi képességeiben, legalábbis abban nem, hogy ezt a böhöm akármit legyőzi.
- Ne aggódj csak menj! -mondta Yoruichi, majd nekiesett a kiméra maszkjának. -Mlyen kemény! -gondolta, majd ekkor a hollow karjából szálak kezdtek futni, amelyek elkapták. -Áááh! -ordított, amikor egyre jobban szorította a hollow.
Hagesiire is rengeteg cero indult, ám ekkor eg ismerős hang hallatszott, egy kapitány, akit már ismertek rég, mégpedig Mayuri:
- Bankai! Konjiki Ashisogi Jizou, metsd meg azt az ostobát. -kissé nyers volt igaz, de legalább mementette Hagesiit.
- Köszönöm. -mondta Hagesii, ekkor odament hozzá Teru, majd elkezdett hozzá beszélni: -Mit akarsz? -kérdezte előbb Hagesii, eközben Kodoku felé figyelt, aki még nem kezdett el harcolni.
- Mennünk kell a Rulongai elhagyatott körzetébe, meg kell állítanunk Arturo Plateadot, kinyitom a senkaimont! -mondta, majd úgy tett, azután elindultak, de Hagesii megtorpant.
- Kodokuval mi lesz? Rá is szükségünk van. -mondta. -Vagy nem? Az a 29. Nuumeros úgy láttam, míg Arturo a 12. Szóval szükségünk lenne egymásra, nem?
- De... de most mennünk kell. -mondta Teru. -Muszáj, legalább lefékezni Arturot, az 1. osztag kapitánya is nem sokára megkapja a információkat. Szóval gyerünk.
Uraharát egyre jobban fojtogatták a fejek, majd végül ceroval kezdték lőni, Yoruichi sem volt sokkal szerencsésebb, őt is agyonszorította a hollow ellenfele.
- Grr. -ideges volt Mayuri, mert nem tudta a Konjiki pegékkel elpusztítani az ellenfelét, mndig újrarendezte az magát, és egy óvatlan pillanatban körbefogta a férgekkel.
- Háháháhá. Kapitány vagy, de egy ostoba, azt hitted a hülye kukacod el fog engem pusztítani? Hát tévedtél! -ekkor szétpukkasztotta a Konjikit.
- Hm, milyen beképzelt vagy. -mondta Mayuri. -Te tévedtél. Ez volt a tervem, most megmérgezett téged a Konjikiből kiáramló mérgesgáz. Véged van te hollow! -ordította Mayuri.
- Ostoba, ostoba, ostoba! -mondta a hollow, ekkor felrobbant, majd megjelent a helyében egy újabb, ugyanolyan, bár kissé kisebb hollow. Elkapta Mayurit. Ám ekkor Mayuri a likvid formába alakult. -Hova tűntél? -kérdezte idegesen. Meglátta ekkor a tócsát, majd megpróbálta felinni, de mikor megnyalta, megbénult.
- Az egy mű-Mayuri volt. -mondta Mayuri, amikor megjelent nagyon melepődött a hollow, végül beledöfte az Ashosigi Jizout, ezzel teljes mértékben megbénítva.
Yoruichi csak erőlködni tudott, olyan erős volt a szorítás, végül meglendítette a kardját, s szétvágta a zsinórszerű izéket. Azután pedig hátraugrott. A hollow széjjelszakadt, s egy nagy zsinóros izé maradt belőle.
- Szóval ez a végső hollow formád. -mondta Yoruichi, ekkor elkapta újra az elelnfele, ám lélekenergia kezdte körbevenni, majd leszakadt róla a ruhák nagy része, ezzel megsemmisítve ellenfele minden zsinórós csápját, úgy hogy az ne növeszthesse újjá.
- Wooooow. -kikerekedett Urahara szeme, ettől a képességtől Yoruichi mellei megnőttek, ez erőt adott Uraharának, s levágta a Benihimével a fejek nagyrészét, de az növesztett újakat.
- Te kis fradista volt kapitány. -mondta a hollow. -Ne idegeljél a fejek levágásával.
- Táncolj Benihime! -mondta Urahara. -Az utolsó tánc jöjjék hát! -mondta, ekkor egy kalitka jelent meg a hollow körül, amely elkezdett szűkűlni, végül megállt, s a hollow nem szabadult belőle. -Vége, ez a legvégső csapda, maga a Benihime. -mondta Urahara.
Igaz megbénították ellenfeleiket Uraharáék, de nem monzdulhattak onnan, különben a hollowk kiszabadultak volna. Gaikotsu és Kodoku méregették egymást.
- Nem támadsz? -kérdezte Gaikotsu. Nem tudta mire képes Kodoku, hiszen ők még nem harcoltak. -Hát jó, akkor én támadok előbb! -ordította, s egy kis sonidoval mögé került.
- Milyen gyors vagy. -mondta Kodoku.
- Igen. És milyen erős is! -mondta, kissé egoista volt ám ekkor egy balát átlőtt Kodoku testén. -Nos, hogy esett? -kérdezte.
- Ez fájt. -mondta nevetve Kodoku, majd megfordult. -Azonban, neked ez jobban fog! Byakurai. -átlőtte 10-20* Gaikotsu testét.
- Hogy merted? -kérdezte idegesen Gaikotsu, majd ekkor előremutatta az ujját. Egy barna cerot töltött fel, elindult Kodoku felé pár pillanat alatt.
- Byakurai! -ordította Kodoku, egy akkora Byakurait küldött ellentámadásnak, amely visszaverte a cerot, sőt még el is találta Gaiotsut. -Erősebb vagyok. -mondta Kodoku, majd shunpozott. -Már nem érzek bosszúvágyat, nem okolom magam. Tenno Kami, mostantól nem érdekel a bankai, jön amikor kell.
- Mit papolsz itt? -kérdezte Gaikotsu, megpróbálta ellopni a Tenno Kamit. -Enyém a kardod! -mondta kissé hangosan, ám ekkor Kodoku megfogta a kezét. -Mi ez?
- Engeddel a kardom, vedd leróla a mocskos kezeidet. -mondta Kodoku, elkezdte szorítani az arrancar kezét.
- Hát jó! -előhúzta a kardját végül, majd ledöfte vele Kodokut, vagy mégsem? Nem siekrült neki, a shunpo miatt. -A sonidonál hogy lehet gyorsabb? -kérdezte idegesen.
- A kardod... szép markolata van. -mondta Kodoku, majd végighasított Gaikotsu testén, ezzel súlyosan megsbesítve az arrancart. -Azonban, te szánalmas vagy. Hol az anyám?
- Óh, erről van szó? Hogy miért nem gondoltam erre? -kérdezte magától Gaikotsu. -Amúgy az anyád. Már halott. -mondta.
- Halott? -kérdezte Kodoku. -Nem lehet. -mondta beletörődően. -Akkor, több információval már nem, szólgálhatsz. -mondta Kodoku, megjelent Gaikotsu előtt, majd széttörte a maszkját.
- A maszkom széttörésével semmit nem érsz. Hasztalan! -mondta Gaikotsu, ekkor megnőtt a feje, s a fogai, beleharapott Kodoku vállába.
- Áááh! -ordított Kodoku, majdnem leszaggatta a vállát Gaikotsu, devégül megmenekült ezelől. -Te undorító!
- Köszönöm, köszönöm. -mondta Gaikotsu, visszaalakult ekkora feje majd lenyelte a kardját.
- Most me mit tervezel?
- Háháháhá! Resurrección: Zugaikotsu! -a hús levállt róla ekkor.
- Milyen gusztustalan egy arrancar. -mondta mégegyszer Kodoku, miközben Gaikotsu csontvázzá vált, ezután megnőtt, hosszú kezei lettek, és farkai nőttek, majd a feje elváltozott.
- Háháháhá. Csodáldd a resurrección alakomat, amellyel altaposom az egész Karakurát.
Karakura eközben pangott ezen a helyen, Mayuri mérge eközben már kezdett megszűnni.
- Te kapitány. -kezdte az ellenfele. -Mindjárt megeszlek! -mondta.
- Hmm, hidd el nem vagyok finom.
Yoruichi ellenfele pedig felrobbant s egy új alakot öltött, most egy Gillian lett, elkezdte cerokkal lövöldözni Yoruichit, végül eltalálta.
- Yoruichi! -ordította Urahara, ezzel megszűnt a Benihime ketrece, s ekkor Uraharát a hollow ellenfele átdöfte.
- Mi történik itt? -kérdezte Mayuri, amkor Yoruichi lezuhant, Urahara pedig lógott átdöfve, most ő is megkapta, ugyanis ellenfele a lábával árdöfte.
- Na ne! -ordította Kodoku, mikor megfordult Gaikotsu az ujjaival átdöfte. -Ááh!
- Háháháhá, én győztem, én győztem, miénk a győzelem! -ordította Gaikotsu.
- Nem lehet. -mondta Kodoku, a száján csorgott a vér.
- Ne add fel Kodoku. -hallatszott Tenno Kami suttogása.
- Sajnálom Tenno Kami, de vége. -mondta Kodoku, majd becsukta a szemét.
- Meghaltál ugye? -kérdezte Gaikotsu, majd összeszorította Kodokut, aztán lelökte a kezéről. -Háháháhá!
A Rukongai elhagyatott régiójában pedig megnyílt a senkaimon, átlépett rajta Teru és Hagesii, Arturo pedig haladt arra felé. Gyalog ment, a szárnyait is használta, így gyorsabban haladt.

Idegen szavak és kifejezések: