4. fejezet: Bálint kihívója:

- Ki vagy te? -kérdezte Bálint az eőtte álló fiútól.

- Háháháhá. Én Benjamin vagyok, aki elpuszít téged!

Eközben a Yalc Corp igazgatói irodájában megjelent Apollonir, hogy megtudja ki az aki a memória törlést visszaakarja állítani:

- Dávid? -kérdezte Apollonir, amikor meglátta a Yalc Corp vezetőjének az arcát, még valami: Phoenixnoid ott volt mellette.

- Nem igazán. -mondta Neimad ördögi vigyorral. -Azonban Apollonir veled is van egy kis elszámolni valóm. -mondta, majd elővett egy gauntletet.

- Kiakarsz hívni? -kérdezte Apollonir idegesen.

- Nem, lefogunk győzni. De még előbb lássuk a műsort! -csettintett, majd egy képernyőn megjelent Bálint és Ben.

- Mit tettél? -kérdezte Apollonir. -Már tud mindenről Bálint?

Ben eközben várta, hogy Neimad aktiválja a csataért.

- Itt is volnék. -mondta Neimad, amikormegjelent egy képernyő a virtuális világban. -Csatatér aktiválás! -megjelent mellette Apollonir is, Bálint fel ismerte rögtön:

- Apollonir? -mérges volt rá eléggé.

- Szóval tud már mindent? -kérdezte Apollonir idegesen Neimadot.

- Magától jött rá, persze lehet kicsit segített neki, hogy Virtual Vestroia ugyanolyan mint New Vestroia.

- Ha miattad mindenki vissza fog emlékezni, akkor elpusztítunk! -fenyegetőzött Apollonir.

- Emiatt nem kell félnünk. -mondta Phoenixnoid. -Úgyis legyőzöm mind a 6 Ősi katonát. -mondta.

- Mit képzelsz? -kérdezte Apollonir, egyre csak idegesebb volt.

- Ne idegeskedj, ha úgyis letudnál győzni. -gúnyolódott Phoenixnoid.

- Hagyd békén, hadd gondolkodjon egy kicsit azzal a picurka agyával egy ostoba taktikán, amivel úgyis veszít.

- Mit mondtál? -elkezdett lobogni Apollonir körül a tűz.

- Hűsd le magad! -mondta Phoenixnoid, majd elkezdte nézni ő is a virtuális világbeli csatát.

- Akkor hát kezdjétek! -ordította Neimad.

- Rendben uram! -mondta Ben, majd elővarázsolt egy portállapot. -Portállap kész! Sötét Vért: Darkness Dragon! 900G

Elkezdett átalakulni, körülötte is megjelent a színtiszta sötétség, amely alakot öltött, egy sötét Wyvern Sárkány lett belőle.

- Ez az én bakugan alakom. -mondta, majd üvöltött egyet. -Én erősebb vagyok mint Zefrit, szerencsétlenségedre velem akadtál össze!

- Milyen szörnyeteg vagy? -kérdezte Bálint, miközben rátámadt Ben.

- Nem vagyok szörny! -ordított, majd megpróbált rálépni Bálintra, de az elugrott.

- Még régen felajánlotta Dávid, hogy hagy tanítson ninjának, de neeem, nekem nem kellett elfogadnom! -mondta mérgelődve Bálint, miközben sötét gömböket lőtt felé ellenfele, ő meg futott azok elől.

- Mi van? Miért menekülsz? -kérdezte az óriási sárkány.

- Hát, hogy ne találj el? -kérdezte Bálint kissé zavartan.

- Háháháhá. Vicces kölyök vagy. -mondta Ben, majd előre mutatott egy kártyát.

- Egy képesség. -mondta Bálint, majd hátra lépett.

- Portállap nyílj ki! -ordította Ben. -Földi Nyomás.

Ezzel a portállaphoz szorította Bálintot. Így már elég könnyű dolga volt.

- Hogy pusztítsalak el, képességgel, vagy rád lépjek hmmm?

- Ö... sehogy? -kérdezte Bálint mosolyogva, miközben próbált felkelni.

- Akkor legyen a képeség, kilyuggatlak, aztán összezúzlak! Háháháháhá.

- Francba is már veleeeed! -ordította Bálint, ekkor sikerült felkelnie.

- Milyen erős vagy. -mondta Ben, ám ekkor aktiválta a lapot: -Sötét Sárkány Gyilkoló! 900G->1000G

- Nőtt az ereje. -mondta Bálint, de ekkor deaktiválódott a portállap, s ellenfele képessége is.

- Miii ez? -kérdezte idegesen Ben és ezután Neimad is.

Megjelent Bálint előtt Sam, de ekkor el is tűnt, egy kártyává változott.

- Sam? -kérdezte Bálint, majd előremutatta a kártyát: -Sárkány Vért: Vörös Salamandra, tűz lovagja! -ordította, ekkor megjelent egy szinte ugyanolyan páncél mint legutóbb Dávidon, csak ez vörös volt. 900G

- Mi ez? -kérdezte ijedten Ben.

- Ezt te tetted Apollonir? -kérdezte Phoenixnoid kérdőre vonva a Katonát.

- Vagy igen, vagy nem.

- Mondd el, hogy te voltál-e! -ordította Neimad.

- Nem, nem én voltam.

- Akkor a játékban vanvalami vagy... a bakuganjaik? -kérdezte lepetten Neimad, majd Phoenixnoidra nézett. -Te és Sam voltatok ugye?

- Hm? -kérdezte Phoenixnoid, mintha semmiről sem tudna.

- Szóval te voltál ugye? -kérdezte idegesen.

- Mit is mondhatnák... ő a volt gazdám, a legelső, ő még mindig fontosabb mint te.

- Megértem. -mondta Neimad, majd a képernyőre nézett. -Nekem kellessz elintéznem őket. -gondolta.