3. fejezet: Dextra bosszúja:

- Háháháhá! -nevetett Dextra, majd megindult ellenfele felé. 600G->1200G->2400G

- Neeeem! -ordított Zefrit, majd előre mutatott 3 kártyát, de nem tudta aktiválni.

- Sötét képességlap: Dextrakadály. -mondta Dextra, miközben egy lapot felmutatott.

- Dextrakadály? Akkor emiatt nem tudok képességet aktiválni? -minél közelebb volt, annál jobban növekedett Zefrit félelme.

- Pontosan! -Dextra eltűnt ekkor a szeme elől, már csak a hangját hallotta Zefrit: -Sötét képességlap: Karom Felszerelés.

- Áááh! -üvöltött fel Zefrit, amikor a karmait a nyakába vájta Dextra, majd felemelte, s hátra dobta, neki egy sziklának.

- Ennyi lett volna? -kérdezte Dextra gúnyosan, majd lement minden élete ellenfelének, s visszalakult az. -Azonban, számomra nem! -elindult elelnfele felé újra, a karmaival, ám ekkor visszaalakult, vissza nyerte az eszméletét Dávid, mikor majdnem elérte Zefritet, visszahúzta magát, majd hátraesett, s kicsit megpördült a földön, egy sziklának esett végül.

- Főnök, már nem találkozunk többet, ebben az időben legalábbis. -mondta, majd eltűnt, talán meghalt?

- Zefriiiit! -ordított Neimad, majd pár könnycsepp lecsorgott az arcán, ám ekkor megjelent egy lány és egy fiú. -Ben és Stacey? -kérdezte.

- Igen uram, mi vagyunk. Úgy látjuk elbukott Zefrit. -mondták mindketten.

- Benjamin és Stacey, ti erősebbek vagytok nála, ezt jól tudom. Ezért elvárom, hogy ti majd nyerjetek. -mondta Neimad.

- Uram, uram, megtaláltuk Bálint Brownt! -mondta egy kutató aki a gép keresőjénél ült.

- Remek! -mondta Neimad. -Akkor kezdjék meg a beteleportálását a gépbe. -kiadta a parancsot, majd felment az irodájába.

- A főnök elég gondterhelt volt Zefrit miatt. Végülis Zefrit Brown volt a legjobb barátja.

- Igen, Zefrit volt a legjobb barátja. De végülis a Zefrit csak beceneve volt, sosem mondta el az igazi nevét nekünk. Mindenbizonnyal a főnök tudta.

- Viccelsz? Már amikor megszületett "Zefrit" már akkor ismerte. -mondta Stacey. -Mi sosem voltunk olyan jó barátai "Neimadnak". -ekkor lesütötte a szemeit.

Bálint eközben a Földön élte a saját életét.  Reggel volt, olyan 8 óra körül, éppen csörgött egy ébresztőóra, Chan Lee idegesen rontott be Bálint szobájába, éppen egy perce kozmált oda az étele.

- Bálint ébredj fel és állítsd le ezt a ostoba órát! -felébresztette, még mindig elég ideges vlt az odakozmált étel miatt.

- Mi az anya? -kérdezte Bálint, majd mikor észhez kapott, megfogta és nekivágta a földnek az ébresztőórát. -Anya, csak vágd a földhöz és befejezi. -ezután visszafeküdt aludni.

- Az a tegnapi buli Emilyvl eléggé kifáraszthatta. -mondta Chan Lee mosolyogva, de mikor kiment a konyhába, meglátta az odakozmált ételt. -Kénytelen leszek elégetni teljesen. -mondta Chan Lee ördögi kifejezéssel.

Pár órával később:

- Bááálint, gyere enni kész az ebéd! -Chan Lee 2 személyre terített, Joe mindenbizonnyal tárgyaláson volt külföldön.

- Megyek anya! -mondta Bálint, majd felöltözött, ma is Emilyvel fog találkozni, ezért is a kedvenc farmerját vette fel, igazság szerint Emily el fog utazni Párizsba a mai napon, és egy ideig nem is fognak találkozni. -Sietnem kell tudod. -eközben beállította a haját az ebédlőben lévő tükör előtt, majd levágta magát egy székre, s kiszedte az ételt. -Nagyon finom lett. -mondta miközben ízlelte a megfújkált ételt, még meleg volt.

- Örülök hogy ízlik. -mondta Chan Lee mosolyogva, majd ő is leült enni.

Kicsit később Bálint már felvette a cipőjét, s készült indulni. Még szomjas volt, ezért ment innivalóért. Észre sem vette hogy ott van egy pohárnyi vörösbor kiöntve, Chan Lee mindennap ivott egy kicsit belőle. Mikor a pohárért nyúkt véletlenül leborította a bort.

- Áááh! -ordította Bálint, nem akarta hogy a kedvenc nadrágja vörösborfoltos legyen, ám ekkor:

- Megkezdeni a teleportálást! -mondta Ben, majd Bálintot is beleteleportálták a virtuális világba.

- H-hol vagyok? -kérdezte Bálint döbbenten amikor körbenézett, nem ismerte fel a ehlyet, ám ekkor meglátta azt a helyet, ahol volt az a bizonyos csata, ahol az utolsó elem attribútum erejét megszerezte Dávidtól. -Minden eszembe jutott. -mondta döbbenten. -Saaaam! -ordítozni kezdett, nem tudta hogy ez nem Vestroia.

- Nos Stacey ég veled. -mondta Ben, majd belement a teleportálóba.

- Ég velem? Még fogunk találkoni te ostoba! -mondta Stacey majd megcsókolta.

- Nem tudom. -mondta Ben, majd beleteleportálták a gépbe.

Bálint kezén megjelent a Fény Vértnevezetű készülék.

- Ez meg mi a franc? -kérdezte, emlékezett azonban a battle gear kódjára. -Mit is érnék vele. -mondta, majd tovább indult.

Chan Lee hallotta az ordítást, majd kisietett a konyhába, de nem találta ott Bálintot, csak a kifolyt bort.

- Mi történt? -kérdezte Chan Lee.

Majd összeszedegette a pohár törött darabjait, s félt, hogy valami baj történt Bálinttal, aggódott érte. Vestroia Ősi Katonái is aggódtak, észlelték, hogy a memória törlő képességüket kezdik megtörni:

- A Yalc Corp! -ordította Apollonir, majd elindult Vestalra.

- Most hova mész? -kérdezte Exedra.

- Elintézem azt a Mr. Yalcet. -mondta Apollonir, majd bezárult mögötte a kapu.

Megjelent labda formában Neimad irodájában. Ekkor megpillanotta annak vállán Phoenixnoidot.

- Ki vagy te? -kérdezte Apollonir, majd az arcára nézett, úgy nézett ki mint Dávid. -Dávid?

- Nem igazán. -mondta Neimad mikor felállt. -Elég messze állsz az igazságtól Apollonir. -ekkor elővett egy gauntletet.

- Egy gauntlet? -kérdezte Apollonir.

- Kihívni jöttél nem? -kérdezte nevetve Neimad. -Legyőzünk téged akármikor!

- Azthiszed hogy félek tőled, te szerencsétlen? -kérdezte Apollonir, ingerült volt.

Eközben Ben megjelent Bálint előtt.

- Te meg ki vagy? -kérdezte Bálint Bentől.

- Háháháhá. A te ellenfeled vagyok! -ekkor Bálint felé mutatott.

- De nincs is bakuganom, és... hol vagyunk? Ez nem vestroia!

- Ez itt úgymond Virtual Vestroia.

- Vi-rtu... al? -kérdezte lepetten Bálint. -Ez egy virtuális világ?