Clifftől most jöttek el hőseink, már rengeteg kalandot átéltek, azonban most olyat élnek át, amit talán soha többet nem fognak. Éppen mennek mendegélnek az ásatás felé, amkor is megszólítja őket egy fiú.
- Üdv! -mondta a fiú.
- Helló! -mondták mindhárman.
- Tom a nevem, nem jöttök el az Arena Zoneba?
- Menjünk el? -kérdezte Laurence.
- Felőlem... -mondta Dávid.

- És te Bálint, mit gondolsz?
- Rendben van!
- Ekkor gyertek erre! -mondta Tom.
Vezette őket az ásatás felől átlósan, kíváncsiak voltak az Arena Zonera.
- Mi ez az Arena Zone tulajdonképpen? -kérdezte Dávid.
- Trainerek milliói szoktak álltalában naponta az Arena Zoneba menni. -válaszolta Tom.
- Hogy mii? -kérdezték.
Nagyon szép ösvény vezetett át az út Arena Zoneig.
- Nos, itt is vagyunk! -mondta Tom.
- Wow, mennyi sok arena. -mondta Bálint.
- Várjunk! Itt nem a mi szintű trainerek vannak szerintem. -gondolta Dávid.
- Nos, menjetek. -mondta Tom.
- Te nem jössz? -kérdezték.
- Áááh nem, én csak reklámozó vagyok. -mondta Tom, majd elment vissza az ösvényen.
Továbbmentek, majd egy arénába bementek. Éppen Tináék is ott voltak.
- Né'mmá kik vannak ott! -mondta Bálint.
Tina és Peti éppen az aréna bajnokokat hívták ki.
- Tina, most ne hülyéskedj okké?
- De te sem! -mondta Petinek.
- Akkor kezdjük! -mondták.
- Indulj Gastly!
- Gyerünk előre Mr. Mime!
- Háháháhá! Skarmory, előre!
- Óóóh, a bajnokok a megszokott csapatukkal fognak harcolni! -mondta Maria.
- Gyerünk Sandslash! Hajrá.
- Gastly, jöjjön átok az ellenfeleinkre!
- Hm, Skarmory, csőr támadás!
- Gyerünk Sandslash, te használj egy zúzó karmot!
Pár perc múlva már vége is volt a harcnak.
- Gastly, ne!
- Óh ne, Mr. Miime!
- És a bajnokok megvédték a címüket! -mondta Maria.
- Legyőzték őket! -mondta Laurence.
- Nem lehet... -mondta Bálint.
- Azok keményfiúk. -gondolta Dávid.
Felmentek Tináék, ekkor összecsaptak:
- Te ostoba nőszemély, ez a te hibád!
- Az enyééém? Nem tudom kinek a Gastlyje átkozta meg Mr. Mimeyt.
Ekkor meglátták Dávidékat:
- Óh, sziasztok! -mondta a két ellenséges barát.
- Sziasztok! -mondták.
- Keményen kikaptunk mi? -kérdzte Tina nevetve.
- Na igen... -mondta Dávid.
Megjelent Tom s átadott Dávidnak valamit.
- Mi az Tom? -kérdezte Dávid.
Az állt a papíron: "Ki KELL hívni a bajnokokat."
- Mi van? -kérdezte Bálint.
- Óh, már értem. -gondolta Dávid.
Elköszöntek Petiéktől, s Bálint és Dávid lementek a csatatérre. Amúgy az aréna római kor-féle volt.
- Óh, az újoncok. -mondta az egyik bajnok. -Zack vagyok!
- Én pedig Zayne.
- Én Dávid, és a pokémonom Charmander!
- Előre Davis, a nevem pedig Bálint.
- Óh, remek. -mondta Zayne, övé volt Sandslash.
- Skarmory, acél szárny!
- Gyerünk Davis, napos nap!
- Charmander, te használj most lángszórót!
- Sandlash, háháháháhá! Homokvihar!
- Charmander, vigyázz a homokviharral!
- Davis, te is! -mindkettő megsérült, de Skarmory is.
- Gyors csőr támadást! -mondta Zack.
- Te pedig gyors fúria karmokat Sandslash!
Mindkettő a kicsi Davist támadták.
- Gyerünk Davis, elkerülni mindkét támadást! -skerült neki.
- Charmander, lángszórót! -egy óriásit akart indítani, ám ekkor a homokvihar elsodorta. -Charmandeeer!
- Daaavis!
Megsérültek súlyosan.
- Davis, napos napot!
- Sandslash, ne adj esélyt nekik!
- Charmandeer, most lángszórót Skarmoryra!
- Skarmory, metál hang!
Charmandert ki is ütötte, Davist pedig a homokvihar.
- Nem lehet... -mondta Bálint.
- Francba! -gondolta Dávid.
Ezután kimentek a arénából, egy étterembe mentek.
- Fiúk, nem volt ez a harc olyan rossz. -mondta Laurence.
- Dehogy is. -mondta Bálint.
- Azok a fiúk... nem a mi szintünkön voltak. -mondta Dávid.
- Hogyan? -kérdezték.
- Itt már több ligát megélő trainerek a bajnokok. -mondta Dávid.
- Igen, ez meglehet! -mondta Bálint.
Ebédeltek, aztán megjelent Tom:
- Míg nem győzitek le a bajnokokat, nem mehettek el innen. -mondta.
- Hogy mi? -kérdezték.
- Igen, ez így van! Háháhá! -nevetett.
- Te szemét! -mondta Bálint.
- Eressz el. -mondta Tom, majd elment, közben nevetett.
- Akkor én megyek az egyéni bajnokokat legyőzni! -mondta Laurence.
- Rendben, nyugodtan. -mondták a fiúk.
Nem értették még, hogy mi is történik itt.
- Mi ez a zaj? -kérdezte Dávid.
- Áhh a dexem! -mondta Bálint.
Hívást jelzett, így elment az Arena Zone centerébe.
- Vajon ki hívhat minket? -kérdezte Bálint.
- Lássuk! -mondta Dávid.
Gary Oak arca jelent meg:
- Sziasztok! Most éppen hol vagytok?
- Rabságban! -mondták idegesen.
- Hogyan?
- Az Arena Zoneban vagyunk, de nem mehetünk el... -mondta Dávid.
- Arena Zone? Olyan hely hivatalosan nincs! -mondta Gary.
Ekkor megmutatott egy térképet.
- Óh, hivatalosan nincs? -kérdezték.
Kezdtek gyanakodni, hogy ez a hely feketén működik.
- Elküldök egy Dragoniteot, azzal könnyen eljöhettek. -mondta Gary.
- Miért mennénk? -kérdezték.
- Ugyanis van egy feladatom számotokra.
- Hogyan? -kérdezték a fiúk.
- Igen, nagyapa felfedezett egy új pokémont, csakhogy semmit nem tudunk róla.
- És? -kérdezték.
Megjelent az öregebbik Oak prof. s megmutatta nekik a kótáblát.
- Látjátok? Ez a főnix madár az! Elvileg a Mount Moon tetején él.
- Valóban? -kérdezték.
- Megtennétek nekünk? -kérdezte Gary.
- Persze, csak szabaduljunk erről a szörnyű helyről! -mondta Bálint.
Ekkor átküldte Gary nekik az öregebbik Oak Dragoniteját.
- Volna azonban egy gond. -mondta Oak.
- Mi az?
- Dragonite hidegben nem képes repülni. ^^"
- Hogy miii? -kérdezték a fiúk.
- Igen, szóval nektek kell felmásznotok. -mondta Gary.
- Remek. -mondták.
Majd elköszöntek, aztzán pedig kimentek.
- Indulj Dagonite! -mondta Dávid.
Dragonite óriási volt, de amilyen óriási, olyan baráságos.
- Dragonite, elvinnél minket a Mount Moonhoz?
- Draago!
Ekkor felszálltak rá, azonban megjelent Tom őrökkel.
- Laurencet nem visszük magunkkal? -kérdezte Bálint.
- Nem, Laurencet most nem, ez nem neki való!
- Rendben van Dávid, te tudod! -mondta Bálint.
Az őrök elindították a pokémonjaikat, amelyek Golbatek voltak.
- Dragonite, szálljunk fel! -mondta Dávid.
Úgy is tett, az újdonsült barátjuk.
- Golbatek, gyerünk támadás szuperszónik!
- Dragonite, sárkánypulzus!
Dragonite kiütötte mindegyik Golbatet.
- Lehetetlen! -mondta Tom.
- Most Dragonite, csapj közéjük egy jó kis hiper sugárt! -szétrepültek Tomék.
- Gyerünk Dragonitem spuri! -mondta Bálint.
El is tűntek hamarjában. Míg Laurence:
- Gyerünk Victreebell, levélvihar!
- Blaastoise, jöjjön egy hidro ágyú! -azonban Victreebell a klorofill miatt gyorsabb volt, s sikeresen kiütötte. -Nem lehet!
- Óh, dehogynem! A bajnokot legyőztem, jgy húzhatok erről a helyről! -mondta Laurence boldogan.
Elkezdte őket keresgélni.
- Hol a fenében lehetnek? -kérdezte,
Megjelent előtte Tom:
- Hé te, hova mentek a barátaid?
- Hogyan?
Elindultak felé az őrök, de kiütötte mindet.
- Hova mehettek el ezek? -kérdezte, majd tomot átugorta, a kijárat felé elindult.
Ki is futott, ám ekkor megindultak felé a Golbatek.
- Óh a fenébe! Shellder előre! Jeges lándzsákat!
- Golbatek, léghasítás!
Így a Golbatek kivédtek a jeges lándzsákat.
- Golbatek, most szuperszónik!
- Előre mind! Támadás legeősebb támadásaitokkal!
Legyőzték a Golbateket, majd visszahívták a pokémonjait.
- Byebye! -mondta Laurence, majd elfutott.
- Ez a lány... -mondta Tom idegesen.
Laurence nem tudta mi tévő legyen, így hát elment a Live HQ-ba.
- Hogyan? -kérdezte idegesen Mr. Live.
- Sajnálom apám, elvesztettem a nyomukat.
- Azok a rohadt kölykök... csak nem jöttek rá...
Laurence elég ideges lesz ezután a mondat után.
- Csak nem... megkedveltedőket?
- H-hogy mi? Dehgy apám, ellenséget nem szerethetünk.
- Igen, ez így van! -mondta Mr. Live.
Eközben a fiúk elértek a Mount Moonhoz.
- Próbálj meg felrepülni a tetejéig Dragonite, kérlek. -mondta Dávid.
- Draag!
- Remek, akkor indulás!
Fent a hegy tetején, volt egy óriási madár pokémon, felébredt, amint meghallotta Dragoniteot.
- Hmm... ezt elintézem! -gondolta, képes volt telepatikus beszélni.
- Mi volt ez? -kérdezték a fiúk.
- Túl hangos voltam. -gondolta a madár, majd egy sugarat indított meg.
- Mi ez? -kérdezte Dávid.
- Talán hiper sugár?
- Nem, ez nem lehet hiper sugár! -leverte Dragoniteot, s leestek a Mount Moon lábához.
- Francba! Harcképtelen lett Dragonite. -mondta Dávid.
- Neee! Akkor mi mászhatjuk meg ezt az ostoba hegyet!
El is indultak felfelé.
- Grrr... de hideg van. -mondta Bálint.
- Valóban...
Ezután elővette Dávid a téi ruhát amit elpakolt.
- Tessék, ezt vedd fel!
- Rendben, köszönöm. -mondta Bálint.
Így felöltözve már sokkal többet tudtak megtenni egy bizonyos idő alatt.
- Huhh, elég jól haladunk! -mondta Bálint.
Ekkor felnézett, s rögtön elment a kedve.
- Jahh rohadtul!
Egy meredekebb rész jött, és kint volt egy szkla omlás tábla is.
- Ez nagyon veszélyes. -mondta Dávid.
- Igen... mi a fenéért kell ilyen veszélyes dolgokat elvállnunk?
- Mert... nem tudom!
Továbbmentek, de már leszállt az éjszaka, nagyon fáradtak voltak.
- Már csak, 1-2 centi választ el attól az alvásnak megfelelő helytől! -mondta Dávid.
- Engem azért még több!
Dávid már nem bírta továb, majdnem leesett, ám ekkor egy karmos kéz meg fogta.
- Ez meg mi? -fel is húzta, aztán Bálintot.
- Egy Sneasel! -mondta Bálint.
- "A mancsai éles karmokat rejtenek. A karmait nagyon hírtelen kitudja engedni."
- Köszönjük kishaver. -mondta Bálint.
- Várj! -mondta Dávid.
- Snea! -mondta idegesen Sneasel.
- Ő nem ide tartozik. -mondta Dávid. -Neki a Mount Silveren lenne a helye!
- Hogyan?
- Azért ilyen ideges. -mondta Dávid.
- Értem...
- Snea! -ekkor kardok táncát használt.
- Nyuuugi! -szólt rá Dávid.
- Snea? -elkezdett kíváncsiskodni.
- Ülj fel Honchkrowra, majd elviszünk haza, rendben? -kérdezte Dávid.
- Snea! -mondta boldogan, majd felült Honchkrowra.
- Hooonch! -Honchi ideges lett ettől.
- Honchkrow, viseld el, okké? -kérdezte Dávid.
Majd Honchkrow leszállt, s beletörődött. Aztán úgy döntött alszik. Sneasel mégkölyök lehetett, mert Honchkrowhoz bújt.
- Mi is aludjunk! -mondta Bálint.
- Okké!
Miközben aludtak, a legendás pokémon a Mount Moon tetején figyelte őket.
- Vajon mit terveznek? -kérdezte magában.
Eljött a reggel, verőfényes nap sütésre ébredtek.
- Hogy ragyog itt a nap. -mondta Bálint.
- De utálom, amikor a hó visszaveri a napfényt!
- Mondjuk igen, ez idegölő. -mondta Bálint.
Honchkrow és Sneasel közben összebrátkozott, s repültek egyet.
- Mi addig folytassuk az utunk felfele!
- Rendben!
Továbbmentek, már kb. a hegy felénél járhattak.
- Sajnálom fiúk, túl közel jöttetek. -mondta a pokémon. Ekkor elindított egy lavina támadást.
- Bálint, be a barlangba! -mondta Dávid, amikor meghallotta a lavinát.
- Lavina? -kérdezte Bálint, ekkor Dávid behúzta a barlangba.
- Te ostoba, még megakarod nézne a lavinát?
Betemette a barlang kijáratát a lavina.
- Hát ez rohadt jó. -modnta Bálint.
Honchkrow nem tudta, hogy Dávidék hol vannak.
- Hideg van. -mondta Bálint.
- Charmander, előre! -mondta Dávid.
Charmander tüze sem volt elég, sőt még Charmander is fázott.
- Ez nagyon jó lesz így. -mondta Bálint.
- Hooonchkrooow! -ordítotoztak egy fél órát, de semmi.
Honchkrow kereste őket, s ekkor a visszhang megcsapta Sneasen fülét.
- Snea, snea! -mondta.
- Hoooonch! -egy sötét pulzussal eltakarította a havat, amikor megtalálták a helyet.
- Köszönjük Honchkrow és Sneasel. -mondták.
- Snea!
- Honch! -majd visszahívta Dávid Charmandert.
Újra elindultak felfelé. Eközben Mr. Live megnézte az utolsó hívást:
- Óh, egy új legendás? -kérdezte Mr. Live.
- Az az írás! -mondta Laurence.
- Mi van benne? -kérdezte Mr. Live.
- Az... hogy ez a legendás pokémon a... -kezdte.
Dávidék már a hegy 3/4-ét megmászták.
- Mi ez? Túélték a lavinát és nem adták fel? -kérdezte a pokémon mostmár igazán idegesen.
Elég sötét volt a tekintete, de úgy döntött, kíváncsi az ifjakra.
- Mindjárt, felérünk! -mondta Dávid.
- Igen! -Bálint boldog volt, már délután kezdett lenni.
S végül sikerült felérni. Sneasel félt fent, ekkor megpillantották őt... a kék főnix pokémont. Gyonyorű volt, csillogtak a tollai, hajszerű tollak voltak a fejénél, a szárnytolla pedig hosszabbak voltak mint a szárnya, a farktollai pedig lelógta majdnem a hegyről. Gigantikus volt. Lába nem voltak, hanem tollal borított lábszerű valamilyei, ami karmokkal végződött.
- Te vagy... az új legendás pokémon. -mondta Dávid.
Bálint is csak csodálkozni tudott rajta.
- Ti pedig akik engem kerestek valamiért. -mondta a főnix telepatikusan.
- Mi a neved? -kérdezte Dávid.
- Hogy mi a nevem? Nix, Nix a nevem. -mondta.
- Tiszta szuperül nézel ki! -mondta Bálint.
- Köszönöm. -mondta Nix.
- Mi volt az a sugár? -kérdezte Dávid. -Érdekelne, ugyanis az nem hiper sugár volt.
- Az egy Plazma Sugár volt! -Nix elmondta nekik.
- Plazma? Olyan nem létezik! -mondták a fiúk.
- Ti ??? típusként ismeritek, én plazmaként! -mondta Nix. -Én vagyok minden dimenzió ura, és ti védkeztetek ellenem!
- Hogy mi?
- Miért kellet megkeresnetek? Talán elakartok kapni, vagy valamire felhasználni?
- Mi nem... -kezdték a fiúk.
- Ne hazudjatoooook! -elkezdett tombolni, majd felragyogott az egész. A szeme sötétre változott.
- Ez meg mi? -kérdezték a fiúk döbbenten.
- Ez az egyik egyedi képességem, a Dimenzió Vihar! -ekkor Dávidék eltűntek.
- Áááh! -ordították.
- Kis férgek. -gondolta Nix.
Dávidék egy teljesen más univerzumba kerültek, ahol nem léteztek pokémonok.
- Ez meg mi? -kérdezték az emberek.
- M-mi történt? -kérdezte Dávid.
Meglepődtek, hogy egy nagy városban voltak, mindenhol ember, autó és házak, de sehol sem pokémon, ekkor letakarták Sneaselt és Honchkrowt majd elvitték őket.
- Kik lehettek ezek, vagy mik? -kérdezte mindenki.
Dávidék csak futottak, futottak, s néztek körbe. Sehol sem pokémon. Bementek egy sikátorba.
- Hol vagyunk? -kérdezték.
Ekkor megjelent egy banda.
- Háhá, kis kölykök, mit kerestek itt? -kérdezték, vasrúddal a kezükben.
- Intézzük el őket főnök! -mondta az egyik csicskája.
- Hát jó, elintézni őket!
Eközben egy lány mindent látott:
- Hé ti fiukák! -szólt oda.
- Te meg ki vagy kiscsaj? -kérdezte a főnök.
- Jajj ne! -megijedtek ekkor a tagjai.
- Mi van már? Támadni! -mondta a főnök.
- Főnök... ez a lány, egy karatebajnok!
Odafutott ekkor a lány, majd leütött mindenkit.
- K-köszönjük. -mondták Dávidék.
- Óh ugyan, látom újak vagytok itt... Nora vagyok. És ajánlom, hogy ne menjetek többet sikátorba.
- Én Dávid vagyok, ő pedig Bálint.
- Rendben, sziasztok, remélem még találkozunk!
- Jól elintézte őket. -mondta Bálint.
- Ez a lány... az arca olyan volt mint Laurenceé. -mondta Dávid.
- Tényleg, nagyon hasonlít rá.
Ezután továbbmentek, a lányt észre sem vették amikor a Mc Donaldsba mentek be.
- Öhm, kérünk valamilyen ételt! -mondta Dávid.
- Rendben, mt kértek? -felsorolta a sok ételt.
- Mindegy, csak valami olcsót. -mondta Dávid.
- Rendben, 100 yen lesz!
- Yen? -kérdezték a fiúk. Csak poké-centjük volt.
- Miért? Nincs yenetek? -kérdezte a nő.
Mikor a poké-centet akarták rásózni, az majdnem kidobatta őket.
- Álljanak meg, hagyják őket. -mondta Nora, majd megvette nekik az ételt.
- Öhm, köszönjük. -mondták a fiúk, majd leültek Nora asztalához.
- Miért segítettél? -kérdezte Dávid.
- Mert én gazdag csajszi vagyok... és nem akarok olyan beképzelt lenni mint apám. Tudod, ezért szívesen segítek azoknak akik rászorulnak.
- Gazdag? -kérdezte Dávid.
- Igen... bár ez nem látszik. -mondta Nora.
Ekkor meglátta Honckrow és Sneasel fejét, amint a kabátjuk aól kikandikált.
- E-ez... -mondta Nora.
- Kérlek ne! -mondta Dávid.
- De akkor gyertek el hozzám, és meséljetek el mindent.
Miután megebédeltek, elmentek Norahoz. Míg a világukban:
- Ellopták a Dragoniteomat! -mondta öregebbik Oak.
- Ki lehetett? -kérdezte Gary.
A Rakéták éppen Firestorm Cityben voltak halárusító bódésok.
- Elég jól megy ez az üzlet! -mondta Jessie.
- Jahh, amióta lemondtunk Pikachuról, mindent megtudunk venni.
Míg a Team Live:
- Kik ezek a fiúk a videón? -kérdezte Laurence.
- Nem ismerem őket. -mondta Mr. Live. -De a legenda a lényeg. Amely minden dimenzió ura.
- Induljunk el mi, a parancsnokok?
- Én is megyek! -mondta Mr. Live ördögi mosollyal.
Majd elindultak egy helikopteren.
- Háháháhá! Enyém lesz minden dimenzió! -nevetett Mr. Live.
Noranal elengedték Honchkrowékat.
- De cukik. -mondta Nora.
- Te ismered őket?
- Imádom a pokémon játékokat. Már a HeartGoldot és SoulSilvert is kijátszottam!
- Hogy mit? -kérdezték a fiúk.
- Honnan lehet venni ilyen pokémonokat? -kérdezte Nora.
- Venni? -kérdezte Dávid.
- Csak fogni lehet. És inkább Johtoban.
- Hé, ti hol éltek? Az csak játék. -nevetett Nora.
- Játék? -kérdezték. -Ez nem igaz!
- Hogyan? -kérdezte Nora.
- Milyen világ ez? -kérdezte Dávid.
- Ez it a Föld, miért? Csak nem marslakók vagytok? -nevetett Nora.
- Nem! De mi nálunk pokémonokkal együtt élnek az emberek.
- Szóval, ezek tényleg igazi pokémonok? -kérdezte Nora.
- Igen! -mondták a fiúk.
- Hazudtok! -mondta Nora. -Tűnjetek innen, ostoba hazugok!
- De...
- Semmi de! Vagy az őrökkel dobatlak ki innen titeket!
- Hát rendben. -mondták, majd elhagyták a házat.
- Ostoba hazugok! -mondta Nora, majd hogy lenyugtassa magát, elment zongorázni.
Ekkor megjelent az édesapja:
- Nora, nagyon szépen zongorázol.
- Köszönöm édesapám.
- Volna valami. -mondta az apja.
- Igen apám? Mit szeretnél közölni?
- Nem sokára meg fogja kérni a kezedet Lyon.
- Lyon? Na neem! Ahhoz a gazdag kis ficsurhoz nem megyek hozzá!
- De akkor a két család egyesülhetne! -mondta az apja.
- Nem fogok neki igent mondani, soha!
- Óh így állunk? Akkor is hozzámész Lyonhoz, nem érdekel! -majd rálépett Nora Nintendo DS-ére.
- N-neee! -ordította Nora.
Szerte szét zúzta az apja.
- Ha nem mész hozzá, akkor a mentéseidnek is vége...
- Nem lehet! -gondolta Nora.
Majd elkezdett sírni, az apja pedig dühösen elment.
- Bekapcsolom a TV-t, hogy volt-e a ma valami. -mondta Nora.
- Rendben kislányom, csak nyugodtan! -mondta az anyja.
A TVben voltak Dávidék:
- Ők az én hőseim, és a játékok, megmentett engem valami effekttel. -mondta egy nő.
- Effekt? -gondolta Nora. -Szóval igazat mondtak... -ekkor felpattant, majd felvette a magssarkuját.
- Hova mész? -kérdezte az apja mogorván.
- Mindegy, majd jövök! -mondta, majd elindult megkeresni Dávidékat.
Eleredt az eső is így nagyon megázott.
- Itt vagytok! -mondta a lány.
- Te? Mit akarsz tőlünk? -kérdezte Dávid.
- Mostmár hiszek nektek, kérlek, gyertek velem. Megakarok ismerni 2 igazi trainert!
- Menjünk? -kérdezték Honchiékat.
- Hoonch!
- Snea! -mondták.
Majd elmentek Noraval, először az apja nem akarta engedni hogy maradjanak Dávidék.
- Apa, hadd maradjanak!
- Nem, nem maradhatnak! -mondta ridegen.
- Uram, engedd meg Noranak, hogy maradjanak. -mondta Nora anyja.
- Ha te is ezt akarod édesem...
- Igen, mert Nora is ezt akarja.
- Akkor maradhatnak, de ne csináljanak galibát!
- Kösz apa és anya! -mondta Nora boldogan.
Adott nekik fiú ruhát, rengeteg ruhája volt Noranak, közöttük fiú ruha is.
- Neked mennyi ruhád van. -mondták a fiúk.
- Nos hát igen. -mondta szerényen Nora.
Majd átöltöztek a fiúk.
- Létszi, hadd játszak Honchiékkal.
- Rendben! -mondták a fiúk.
Játszott velük, ám véletlenül Honchi csinált egy sötét pulzust, és átlyukasztotta a falat.
- Ez meg mi volt? -kérdezte Nora apja idegesen.
- Ö...  -Nora nem merte mondani hogy ő volt.
- Mi voltunk! -mondták a fiúk.
- Hogyan? -kérdezte mérgesen.
- Hagyjad őket édesapám, mert az én hibám. -mondta Nora.
- Ez volt az utolsó, hogy galibát okoztok! -majd becsapta az ajtót.
- Nem valami kedves az apád. -mondta Dávid.
- Hát nem. -mondta szomorúan Nora, majd átöltözött a kimonojába, de szomorú volt.
- Mi a baj? -kérdezte Bálint.
- Azt akarja, hogy Lyonhoz menjek feleségül. -mondta Nora.
- Hogy mi? -kérdezte Dávid. -Az nem lehet!
- Én nem akarok hozzámenni, de apám már tönkretette a DS-emet, most a mentéseimet akarja.
- Miértnem akadályozod meg? -kérdezte Dávid.
- Mert... ő túl erős. -mondta Nora.
Kicsit később a szomorú történet után már aludtak, előtte még megbeszélték, hogy Noraval elmennek a vidámparkba másnap.
- 'Reggelt! -mondta Nora nekik.
- Neked is! -mondták.
Majd elindultak az ebédlőbe, ahol a reggelit már feltálalták.
- Üljetek le ti is enni. -mondta Nora anyja.
Ekkor felállt az apja, majd elment, csak anynit mondott, hogy nincs étvágya.
- És, hol találkoztatok? -kérdezte az anyja.
- Hát...
- Megvédtem őket egy bandától. -nevetett Nora.
- Hát igen, nem az én erőmet örökölted. -mondta az anyja.
- Dehogyisnem anyu, te erős ember vagy.
Dávid úgy evett mint Nora és az anyja, de Bálint falt.
- Az a Bálint nevű elég neveletlen. -suttogta az anyja.
- Dávid honnan tudja, hogyan viselkednek a hazdagok? -kérdezte magában Nora.
Majd kicsit később, a maradékot megették Honchkrowék, otthon hagyták őket, mert a vidámparkban túl sokan látták volna őket.
- Ez itt a vidámpark! -mondta Nora.
- Mi a lényge ennek? -kérdezte Dávid.
- Miért kéne léynegének lennie? -kérdezte Bálint.
- Az a lényege, hogy jól érezd magad!
Elmondta nekikhogy mi-micsoda.
- Menjünk csak be a pókbarlangba. -mondta Dávid.
- Nee! -ordította Bálint.
- Akkor a szellemvasutot nézzk meg! -mondta Nora.
Minden jól ment, ám ekkor Bálint elé lelógattak egy pókot.
- Áááh! -sikított egyet.
- Ennyire félsz a pókoktól? -nevetett Nora.
- Ez nem vicces! -mondta Bálint.
Majd továbbmentek, voltak a hullámvasúton, a körhintán is, az óriás kereken, és mindent megnéztek, kivétel a pókos helyet. Ekkor egy jász helyet láttak meg.
- Menjünk oda! -mondta Nora.
- Jó! -mondták a fiúk.
Nora tudta hoyg kell hsználni, de nem tudta rendesen eltalálni a célt.
- Francba! Ez már a 10. -mondta Nora.
Megpróbált Bálint is, de ő meg mindig mellé talált.
- Dávid, megpróbálod? -kérdezte Nora.
Nem akart leégni.
- Naaa!
- Hát jó... -mondta, s ekkor elsőre eltalálta a célt.
- Ez lehetetlen... -mondta Nora.
- Még sose csináltam iyet. -mondta Dávid.
- Ez nem igazság! -mondta Nora.
Ezután hazamentek Norahoz, majd az átöltözött.
- Mi vagy te már zsoké is? -kérdezte Dávid.
- Igen, a hobbim a lótartás.
- Ló? -kérdezték a fiúk.
Megmutatta nekik.
- Jéé, ez nem Ponyta sőt még Rapidash sem. -mondták.
- Igen, ez egy ló,
- És hogy támad? -kérdezték.
- Jajj ti buták, ez nem támad. Lovagolni lehet rajta.
Majd megmutatta mire való a lovak.
- Wow, énis! -mondta Bálint.
Felszállt rá, ám ekkor az ledobta magáról.
- Hé! -mondta Bálint.
Majd neki rohant, de felette ugrott el, a ló nem engedte hogy felszálljon.
- Ostoba, ostoba, ostoba! -mondta Bálint idegesen.
A ló felnyerített, majd felrúgta
- Nohát, mégiscsak tud támadni. -mondta Dávid.
- Haa-haaa... nagyon vicces!
- Próbáld meg Dávid! -mondta Nora.
- Hát jó.
Felszállt rá, de ekkor az istálló falának lökte fejjel.
- Áááh! Aucs, ez a ló tényleg ostoba. -mondta Dávid.
- Hahaha! -nevetett Nora.
Felült a lóra, ekkor megjelent az apja:
- Nora kislányom, van újdonságom számodra.
- Mi az édesapám?
- Holnap este szeretne találkozni veled Lyon, menj el és táncolj vele a bálon!
- Hogy mi? -kérdezte Nora.
- Ne vitatkozz velem! -mondta az apja.
- Igenis apám. -mondta szomorúan Nora.
Dávidék mindent hallotak, majd miután az apja elment, odamentek.
- Ez szomorú. -mondták.
- Igen... -mondta szomorúan Nora.
Ezután elhívta őket valamilyen miniszínházba, rengeteg ember várta az előadást.
- Csak nem? -kérdezték.
- De igen, én is szerepelek benne, remélem tetszeni fog.
Egy modernebb Rómeó és Júliát adtak elő.
- Óh Rómeo, miért vagy te Romeo? -elragadóan adta elő Júliát.
- Milyen szép. -mondta Bálint.
- Igen, nagyon jól csinálja. -mondta Dávid.
Mindannak ellenére, hogy az apja ilyen, tudott boldog lenni.
- Nahh milyen voltam? -kérdezte Nora.
- Nagyon elragadó! -mondták.
- Az apámék el sem jöttek. -mondta Nora.
- De mi itt voltunk. -mondta Dávid.
- Igen, igazad van! -mondta Nora, majd megölelte.
Leszállt az este, siettek haza.
- Medig lesznek még itt ezek a fiúk? -kérdezte az apja mogorván.
- Nem tudom. -mondta Nora.
- Remélem nem sokáig. -mondta az apja.
- Én meg remélem hogy sokáig. -mondta az anyja.
Dávidék leültek a asztalhoz, majd elkezdtek enni.
- Csaknem gazdag vagy? -kérdezte az apja Dávidtól.
- Nem. -mondta Dávid. -Miért?
- Mert ilyen modorral eszel, míg a barátod... -majdnem azt mondta, mint a disznó.
- És? Hogyha én moderltan eszek, ő meg mint a disznó, akkor mi van?
- Hé! -szólt rá Bálint.
- Mindegy. -mondta Nora apja.
Honchkrow és Sneasel egész nap játszottak Nora szobájában:
- A-a szobám! -mondta Nora elképedve.
- Óh nem lehet... -mondta Dávid.
Honchi és Sneasel sajnálták.
- Mostmár mindegy. -mondta Nora.
Majd aludtak, aztán eljött a bál reggele.
- 'reggelt! -mondta Nora újra.
- Váááh... de fáradt vagyok. -mondta Dávid.
- Mert én nem?
Ezután megmosakodtak meg mindent, majd ettek.
- Holnap elmegyünk. -mondta Dávid.
- Igen? -kérdezte Nora aggodalmasan.
- Óh, de kár. -mondta Nora anyja.
- Hm, remek. -mondta Nora apja.
Majd miután megreggeliztek, elkezdett Nora készülni a bálra.
- Nos, milyen a ruhám? -kérdezte Nora.
- Csodás! -mondták a fiúk.
Bálint úgy döntött marad Honchiékkal, de Dávid elkísérte inkább Norát.
- Jól áll neked ez a ruha. -mondta Nora.
- Igen? -kérdezte Dávid.
- Ahha! -mondta Nora.
- Köszi. -mondta Dávid.
Elindultak, Bálint sok szerencsét kívánt nekik.
- Tudsz te táncolni? -kérdezte Nora.
- Igen, miért?
- Csupán azért, mert táncolnék veled!
- De neked Lyonnel kell nem?
- Kit érdekel Lyon? Én veled akarok táncolni.
Dávid elpirult kicsit, pár perc alatt odaértek Lyon kastélyához.
- Üdvözlöm Nora, és a szolgája. -mondta Lyon, majd megcsókolte Nora kezét.
- Szolga? -kérdezte utána Norat.
- Neki csak a gazdagok nem számítanak szolgának. -mondta.
- Értem... beképzelt ficsúr. -mondta Dávid.
Lyon fekete hajú, fehér elegáns ruhában lévő fiatal fiú volt.
- Mindenki megérkezett? -kérdezte egy öreg férfi.
- Igen. -válaszolta Lyon.
- Akkor kezdődjék a bál!
Lyon odament Norahoz, s felkérte táncolni.
- Nem! -mondta.
- Deigen! -majd elkezdte Lyon ráncigálni.
- Nem fogok veled táncolni. -mondta Nora.
Dávid odament ekkor, s hátralökte Lyont.
- Köszönöm. -mondta Dávidnak. Nagy zűr lett belőle, mindenki meghökkent, elkezdődött a zene.
- Kezdjük! -mondta Dávid.
S elkezdtek táncolni, mindenki követte, Lyon pedig csak dühösen nézte őket. Kicsit később:
- Mi volt az, hogy elhagyjátok ezt a világot? -kérdezte Nora.
- Sajnálom, visszakell mennünk. -mondta.
- És mégis hogyan?
- Az a Mount Fuji, nagyon hasonlít a Mount Moonra.
- Igen, ezt tudom, és?
- Annak a tetején van a legendás pokémon Nix átjárója, aki a dimenziók ura.
- Dimenziók ura? -kérdezte magában Lyon.
Ekkor elkezdett magában nevetni, majd tervezgetni.
- Hadd menjek veled! -mondta Nora.
- Nem lehet. -mondta Dávid.
- Akkor, ez az utolsó esténk együtt. -mondta Nora.
- Igen Nora, sajnáom. -mondta Dávid.
Másnap reggel elindultak a hegyre, előbb persze elbúcsúztak Noratól és szüleitől.
- Nora, hogy tehetted? -kérdezte az apja utána.
- Mit?
- Lyon herceget lekoptattad!
- É-én... én nem szeretem őt!
Megfogta az apja a mentéseket, s széjjel tördelte egyenként.
- Látod? Megmondtam... -mondta az apja.
- Francba! -ordította Nora, majd elfutott, ki az ajtón.
Elindult a hegy felé ő is. Dávidékkal akart menni.
- Már megintekkora hegy? -kérdezte Bálint.
Dragoniteon akartak felmenni, de az nem fogadott szót nekik.
- Mi lehet vele? -kérdezték.
Végül 2 nap alatt csak felmásztak oda.
- Nos lássuk, itt kéne lennie valaminek. -mondta Dávid.
Ekkor megláttak egy csillogó gömböt.
- Ezaz! -mondta Bálint.
Megindultak volna megfogni, ám ekkor megjelent Nora.
- Vigyetek magatokkal, kérlek! -mondta.
- De nem lehet... neked itt a helyed. -mondták.
- Nem, nekem a pokémonok világában a helyem!
- Nem lehet... -mondta Dávid.
E pillanatban megfogta Nora a gömböt, majd megpróbálták megállítani, de átkerültek a világukba.
- De csodálatos ez a hely. -mondta Nora.
- Miért kellett idejönnöd? -kérdezte Dávid.
Volt egy probléma:
- Hé, nincsenek meg az adataim. -mondta Bálint.
- Nincs meg az igazolványomon 1 adat sem. -mondta Dávid.
Úgy döntöttek elmennek Oakhoz Dragoniteon, innen a Mount Moon lábától.
- Juhú! De jó Dragoniteon repülni. -mondta Nora.
Dávidék ennyire nem élvezték.
- Ostoba Dragonite leráz magáról. -mondták.
Közben ráta a lábát, ami lógtak.
- De miért? -kérdezte Nora.
Ekkor fának mentek.
- Ez az út egyre jobb. -mondta Dávid.
Végül megérkeztek Firestorm Citybe.
- Oak professzor, itt van a Dragoniteja. -mondta Dávid.
- Tolvajok! -mondta Oak.
- Hogy mi? -kérdezték a fiúk döbbenten.
- Ti tolvajok vagytok? -kérdezte Nora.
- Neem! Gary prof. nem emlékszik ránk? -kérdezték.
- Nem! Tolvajok!
Ekkor Jenny és rendőrök jelentek meg.
- Megállni! -mondták.
- Nora, menjünk innen. -mondták a fiúk.
Oké! Sajnálom. -mondta Nora.
- Mit? -kérdezte Jenny.
Kiütötte mindegyik rendőrt Nora.
- Fussnk! -mondták.
- Megállni! -mondta Gary.
A Rakéta Csapat meglátta őket:
- Nézzétek, pokémonjaik vannak. -mondta Jessie.
- Kapjuk el a pokémonjaikat! -mondták a többiek.
Jessie: Itt a rakéta csapat.
James: Egy tolvaj banda!
Jessie: Ellopjuk mit ellehet!
James: Rendőr minket fel nem lelhet!
Meowth: Mindig ott vagyunk ahol a káosz!
Jessie és James: Jessie és James a nyerő páros!
Meowth: Nah és mit mond Meowth?: Lopjuk el!
Wobbuffet: Wobbuffet!
- Mime, mime, mime! -mondta Mime Jr.
- Ti? -kérdezték.
- Ismerünk titeket? -kérdezték.
- Most ne akadályozzatok lécci, álljatok már mellénk, segítsetek,elveszett az életünk! -mondták a fiúk.
- Mit tegyünk? -kérdezték.
- És ha csakleakarnak buktatni?
- Neem, nem hinném!
- Akkor segítsün!
A halárusító bódéjuk átalakult ballonná.
- Na indulás, hova akartok menni?
- A Moun Moonhoz!
Eközben Lyon is megtalálta az átjárót.
- Fiúk, indulás! -mondta Lyon.
- Rendben!
Majd átmentek, s a Mount Moon tetejére kerültek, Nix elé.
- Ááh, te vagy Nix ugye? - kérdezte Lyon.
- Te meg egy gonosz milliomos a Földről. -mondta Nix.
- Hm, milyen jó szemed van! -mondta. -Előre a Larvidroidokkal! -mondta.
Elővett négy társa 1-1 szürke pokélabdát.
- Larvidroidok, előre!
- Ez meg mi? -kérdezte idegesen Nix.
- Larvidroidok, jöjjenek árnyéklabdák!
- Azt már nem! Plazma szárny!
Ekkor leestek mind a hegyről, majd felkelt Nix. Odaértek Dávidék is.
- Ez meg mi? -kérdezték.
Meglátták Lyonékat, s Lyon ekkor egy Tyranidroidot engedett ki a labdából.
- Ez lesz a pusztulásod! -mondta nevetve Lyon.
Leugrottak elé Dávidék.
- Óh, Nora, állj mellém, vagy meghalsz te is! -mondta Lyon.
- Soha! -mondta Nora.
- Larvidroidok támadás!
- Squirtle előre! -mondta Bálint. -Te is Davis! -majd elpusztítottak 2-t.
- Gyerünk Honchkrow és előre Charmander!
Elpuszították a maradékot, Tyranidroid ekkor egynagy sötét pulzust használt.
- Honchkrow, sötét pulzust!
De Honchkrow gyenge volt ehhez.
- Segítenem kell nekik! -gondolta Nix.
Majd felrepült, s Tyranidroid elé szállt.
- Nix, mi lett velünk? -ordították a fiúk.
- Sajnálom. -mondta.
- Akarjuk vissza az életünket! -ordították.
- Nem adhatom vissza. -mondta szomorúan.
- Hogy mi?
Ekkor a Tyranidroid elkapta Nixt. Megérkezett a Team Live is, s leszálltak.
- Áh, Nix. -mondta Mr. Live.
Leugrottak a rakéták eléjük.
- A Team Rocket. -mondta Mr. Live.
- Meowth most! -ekkor elkapta Ms. Suzyt, Ms. Sophiet Saucert és Mr. Liveot egy-egy Sötét Űr.
- Ezt mire véljem? -kérdezte Mr. Live.
- Mi a Team Live ellen vagyunk!
Lucario megpróbált megtörni, de csak erősebb lett a sötét űr.
- Francba! -mondta Laurence, majd megtámadta a gépet.
- Nora, segíts nekik! -mondta Dávid.
- Oké!
Megállította Nora, majd lefogta. Dávid odament, eközben Squirtle, Davis és Charmander próbálta megállítani a Tyranidroidot..
- Laurence, megismersz? -kérdezte Dávid.
Majd Nora elengedte, aztán Dávid megfogta a vállait.
- Nem, nem ismerlek! Te perverz disznó. -majd felpofozta.
- Ébredj! -mondta Dávid.
- Sosem láttalak még. -mondta Laurence.
Eközben szorongatta a Tyranidroid Nixet, más ellenfeleivel nem is foglalkozott.
- Kérlek, Laurence, emlékeeeeezz! -ordította Dávid.
Megfájdult a feje Laurencenek, s képeket látott.
- Mostmár emékszem... jajj Dávid! -mondta.
Pikachut megindította Lyon barátai ellen, azokat lesokkolta.
- Egyedül maradtál! -mondták Lyonnek.
- De nálam van Nix! -mondta.
- Minek neked az a szerencsétlen pokémon. -kérdezte Nora.
- Ki ez a lány? -kérdezte Laurence.
- Hosszú... -mondták a fiúk.
- Elvettétek tőlem Norat, én elveszem a világotok. -mondta Lyon röhögve.
- Laurence elárul minket? -kérdezte Mr. Live.
- Ez csak színjáték. -mondta Ms. Sophie.
A Földön pedig keresték Lyont és Norat.
- Nem kellett volna erőszakoskodnunk! -mondták a szüleik.
Nem találták sehol sem őket, végül úgy döntöttek rendőrökkel kerestetik őket, s nem adják őket össze.
- Nix, szabadulj ki! -mondta Dávid.
Ekkor Nix szárnya felragyogott, a Plazma Szárny támadást használta, szétégette a Tyranidroid kezét.
- Nem lehet! -mondta Lyon. -Sötét pulzust!
Sneasel ekkor megfagyasztota a sötét pulzust.
- Remek volt Sneasel! -mondta Dávid.
- Snea!
Nix megindított egy Plazma Vihart, s kijukasztgatta Tyranidroidot.
- Akarom! -ordította Mr. Live.
- Nix, az enyém lesz! -mondta Lyon, s elkapta újra.
- Mentsük meg! -mondták Dávidék. -Előre pokémonok, támadáás!
Minden pokémon megindította a legerősebb támadást a Tyranidroid ellen, ami ekkor villámmal elkezdte kezelgetni Nixet.
- Milyen szörnyű ember vagy, Lyon! -mondta Nora. -Szörnyű!
- Szörnyű? -ez visszhangzott Lyon fejében. -Valóban... szörnyű ember lettem.
Széjjel esett a pokémonok jóvoltából a gép.
- Gyerünk Nix, most! -mondta Dávid.
Dimenzió vihart alkalmazott Lyonön és a gépein, s átalakította az emlékeit onnantól hogy tud az átjáróról.
- Ez sikerült. -mondta Dávid.
- Igen, mos először tudtam használni úgy a dimenzió vihart, hogy én akartam.
- Miért, amúgy mi az igazi képességed? -kérdezte Dávid.
- A Védő Szárny. Mindent kivéd.
A team Liveal is elfelejttette az emlékeiket róla, majd a HQ-ba visszajutottak, eltűnt a felvétel.
- Norat vissza tudod jutattni? -kérdezte Dávid.
- De én nem akarok visszamenni!
- De muszáj! -mondták a fiúk.
Elköszöntek, ekkor Nora megcsókolta egy hirtelen mozdulattal Dávidot.
- Hé! -mondta Laurence mérgesen.
Elkezdtek mind nevetni, majd Nora visszakerült a Földre.
- Most, add vissza a mi életünket. -mondta Dávid.
Nix, rázta a fejét.
- Miért?
- Nembiztos hogy megtudom tenni.
- Hogyan? -kérdezte Dávid.
- Az nem lehet!
- Gyerünk, add vissza az életünket! -mondták.
Nix végül alkalmazta rajtuk is a dimenzió vihart, előtte még Dávid megkérte, hogy Sneaselt vigye haza.
- Rendben. -mondta Nix.
Elkezdett pulzálni a teste, s a pulzusok egész Kantot beterítették, mindenkinek visszatért az emléke, Dávidék pedig elkerültek az Arena Zoneba, azelőttre, hogy  legyőzték volna őket.
- Mi történt? -kérdezte Dávid.
Már senki sem tudta ki az a Nix. S most jött a bajnokok elleni harc, amit szándékosan elvesztett Dávid.
- Addig nem mehettek el innen, míg a bajnokokat le nem győzitek! -mondta Tom.
- Óh igen?
Ekkor megjelentek Jennyék.
- Nem lehet! -mondta Tom.
- Le van tartóztatva! -mondta Jenny.
Letartóztatták Tomot és a hely üzemeltetőjét.
- Dávid, újra jót tettünk! -mondta Bálint.
- Igen, végre lefüleltük ezeket. Nah menjünk az ásatáshoz!
- Rendben!
- Én sosem felejtelek el téged, és Nixet. -gondolta Dávid, majd Norat látta maga előtt, s megköszönte amit tett. -Nincsmit. -mondta.
- Micsoda? -kérdezték.
- Semmi, semmi.
Nora mikor hazaért, nagyon örültek neki, s ő sem felejtette el mindazt az időt, amit együt töltöttek. Végül nem ment Lyonhoz, Lyon is kiszeretett belőle.
- Mindig a szívemben fogom őrizni, ezeket az emlékeket. -mondta Nora 10 év múlva.
- Sneasel, tessék itt a Mount Silver. -mondta Nix, odateleportálta magukat.
- Snea! -mondta boldogan, majd leugrott.
- Ég veled! -ám ekkor Sneasel megfogta a farktollát.
- Mi az Sneasel?
- Snea-snea-snea!
- A barátom akarsz lenni, s a dimenziókat felfedezni? Hát legyen! -mondta, majd egy dimenzió viharral eltűntek.
A rakétákról meg kiderült hogy romlott halat árulnak, így tönkrementek.
- Ez nem igazság, mikor romlottak meg a halak? -kérdezte Jessie.
- Most egy fityingünk sincs. -mondta Meowth.