16. rész: Bloom of Cherrymon

- Lillymonékat megsemmisítette Lilithmon… - nagyon lesújtotta őket ez a tény.
- De vajon mit akar velük tenni? Hiszen az adataik kellett neki. - mondta Wingmon.
- Mindenbizonnyal valami gonosz dolgot forral. - mondta EmberDramon, dühös volt.
Ekkor elindultak tovább. Hiszen amilyen közelinek tűnt Lilithmon bázisa, olyan messze volt. Elég nagy részen volt a félszigeten a birodalma. De közben eltűnt a falu. A növények mozogtak. Egy nagy szörnyeteg készült támadni, ami felébredt a Palmonok pusztulásával.
- Menj innen Midnight Loveless. - mondta Lilithmon. - Félek hogy majd meg kell szelidíteni.
- Rendben van Lilithmon. De aztán nehogy elpusztítson. Mert akkor… végünk!
- Tudom nagyon jól Mid, nem kell engem kioktatnod! - mondta Lilithmon elszántan, majd Midnight Loveless otthagyta. - Na most, gyerünk, egyesülj Chrono Adat, az adatokkal!
Mikor egyesültek, egy nagy lila tojás lett belőle. Elkezdett szikrázni, majd átalakult.
- Milyen csodálatos. Ez egy Grimmon. - mondta Lilithmon ördögi mosollyal. - Nos…
Ám ekkor felizzott Grimmon szeme, majd megindult Lilithmon felé. Hirtelen megijedt.
- M-mire készülsz Grimmon? - kérdezte Lilithmon, dügvel leplezte az ijedtségét.
- Mit képzeltél? Hogy engedelmeskedem neked? Én? Aki Chronomon hagyatékából lettem?
- Óh, hát persze. - mondta Lilithmon nevetve.- Gyerünk, engedelmeskedj, és légy a parancsnokom, vagy ha nem, elpusztulsz! Chronomonból, semmi nem marad akkor!
- Nem az én dolgom Chronomon hagyatéka. Az én létem a pusztítás! - egyre közeledett.
- Fantom szenvedés! - kiáltotta Lilithmon, majd egy nagy sötét csapást küldött rá.
- Szánalmas bolond vagy! Kód: xx00x! Ez az erő vágó! - a karjával egy nagyot hasított.
- Francba! Ez nagyon erős. - gondolta Lilithmon mérgesen. - Nazar köröm! Átdöflek!
- Te, őrült vagy! - mondta Grimmon szánakozó hangon. - Kód: x0x0x azaz madár hívás.
- Milyen nagy erejű a szárnyai. - gondolta Lilithmon döbbenten. - Sötétség szerelem!
- Épp hogy kivédted az x0x0x-et. Akkor mit fogsz kezdeni ezzel? Kód: xx0xx, fekete robbanás. És most véged van! - mondta, majd egy nagy sugarat lőtt a jobb karjából.
- Micsoda? Erősebb lenne mint én? - mostmár igazán félt Lilithmon. Elkezdett reszketni. - A félelem nem az én stílusom. Felidegesítettél! Méreg kirobbantó! - ekkor a helyet majdnem felrobbantotta. - Na, mostmár engedelmeskedsz nekem? - kérdezte, miközben rátaposott.
- Lehetetlen! - kiáltott fel Grimmon. - Chronomon adatai kevesek, hogy legyőzzem ezt…
- Nos, mi lesz Grimmon? Szolgálsz vagy meghalsz? - kérdezte ravasz mosollyal Lilithmon.
- Mi legyen? - kérdezte magában Grimmon, majd átgondolta. - Ha egy kicsit erősebb leszek, és ExoGrimmonná alakulok, akkor bosszút állhatok, és elpusztíthatom… - gondolta.
- Nos, mi lesz már Grimmon? Megakarsz halni, vagy csatlakozol a Midnight Lovelesshez? - Sajnos végső digimonom nincs, Lillymon is csak egy megzsarolt digimon volt… sosem…
- Rendben, csatlakozom hozzád, hogy mégerősebb legyek. - mondta Grimmon gonoszan. - Azonban, előtte még letesztelem, hogy mennyire vagy erős! - Chrono pusztítás!
- Ez Chronomon ereje. Francba! Ez egy mega erejével is felbír. - gondolta ijedten. Éppenhogy sikerült kikerülni a támadást. Majd leugrott Grimmon elé. - Nos, mit gondolsz? Erős vagyok?
- Szép vagy, az nem vitás. De erő híján vagy drágám. - mondta Grimmon gúnyosan.
- Nekem elég az ha szép vagyok. - mondta Lilithmon, majd egy csókot dobott Grimmon felé.
- Fujj. - gondolta Grimmon, majd Lilithmon mellé repült. - És most mi lesz? - kérdezte.
- Most? Most Cherrymont felhúzták ezek az ostobák. Igaz a többi démon lord nem tudja, hogy a szolgámmá tettem Cherrymont, de megtettem, és most vele van célom.
- Lilithmon… nagyon gonosz. - gondolta Grimmon, majd átgondolt mindent. - Talán nekem is ilyen gonosszá kéne válnom hogy továbbfejlődhessek? - töprengett Grimmon.
- Gyere csak kedves parancsnokom, hogy meglásd hogyan intézem el azt a két kölyköt.
- Rendben úrnő. - mondta Grimmon, majd elkezdte nézni a képernyőt, azonban közben azon töprengett mit kéne tennie. ExoGrimmon akart lenni minél hamarabb, és ha ezért…
- Mi volt ez a hang? - kérdezte David kíváncsian. Hallotta, amint az indák csusszannak.
- Én nem hallottam semmit. - mondta Bratt, majd kinevette Davidet. - Szerintem semmi baj.
- A legutóbb is azt hitted semmi baj. - mondta EmberDramon. És lásd… elrabolt Lillymon.
- Igen Bratt, igazuk van. Mostmár elővigyázatosnak kell lennünk. - mondta Wingmon komolyan. - Most pedig siessünk. Mert itt nem biztonságos. A következő hely az Erdő Falva lesz EmberDramon. És azt mondta hogy ott mindenbizonnyal jó digimonok élhetnek.
- Én akkor is hallottam valamit. - mondta David aggodalmasan. - De nem tudom mit…
- Remélem hogy semmit, elég veszélyes ez az erdő, hogyha gonosz digimonok vannak benne. - mondta EmberDramon. Ám ekkor ő is meghallott valamit. - Igazad van David!
- Mostmár mi is halljuk! - mondták Bratték. Ekkor meglátták. Az erdő mintha mozogna.
- Óh ne, egy végső digimon. - mondta EmberDramon elkeseredetten. Rájött hogy mi ez!
- Mi ez akkor? - kérdezték a többiek, majd ekkor indák emelkedtek a magasba, egyesültek.
- Egy újabb növény digimon? - kérdezte David, meglepődött hogy egy nagy fa volt az.
- Cherrymon, végső szintű, vírus típus, növény digimon, a szél örzők, dzsungel katonák és természetes lelkek családjába tartozik. Ő az erdő mélyének az ura. - mondta Bratt.
- Végső szintű mi? - kérdezte David mosolyogva. - Akkor hát, gyerünk Wingmon! Digilélek feltöltés! - mondta, miközben Cherrymon kitört az indák közül.
- Wingmon, digiváltoziiik! Stalkermon! Elöspörlek téged te nagy fa! - mondta, majd elkezdett repülni Cherrymon felé. EmberDramon még várt kicsit, hogy megtudja mire képes ellenfelük.
- Óh, az ellenfeleim. - mondta Cherrymon ördögi hanggal. - Lilithmon úrnő azt súgta az álmomban, hogy a cukibbik fiú kell neki, a másikat pedig elpusztíthatom. - gondolta. - Azonban én tudok egy sokkal jobbat. - kezdett nevetni. Közben Stalkermonra nem figyelt.
- Hé, min kacarászol ennyire? - kérdezte Stalkermon mérgesen. - Elpusztulsz! Keresztcsapás!
- Tyűű, milyen jó kis támadás. - gondolta Cherrymon. - Azonban… ostor támadás! - ezzel leverte a földre Stalkermont, aztán elkezdte vele csapkodni. - Melyik a cukibbik? - kérdezte magában. - Lássuk… lássuk… - gondolta mérgesen, de nem tudott rájönni.
- Gyerünk EmberDramon, intézzük el a ronda fát! Digilélek feltöltés! - kiáltotta hangosan.
- Igen! - mondta EmberDramon elszántan. - Digiváltozom, HeatDramonná! Pusztulj el, a hőörvényem által! - körbevette a forró levegő Cherrymont, így elégtek az indái.
- Hé, azért engem nem kell megsütnöd! - mondta Stalkermon gúnyosan, miközben kirepült a hőörvényból. - Ez a korhadék nagyon erős. - kimondta, még ha fájt is neki ez.
- Igen, nagyon erős. De hogyha együtt támadjuk, akkor biztosan elintézzük!
- Igen fiúk! Támadás! - kiáltotta Bratt, elég pozitív volt, ezért hitt a győzelmükben.
- Ezt át kéne gondolni. - gondolta David, majd átgondolta. - gyerünk fiúk, intézzétek el a spirál zuhanással! - mondta David, Stalkermon értette hogy érti ő. Ekkor megfogta HeatDramont, majd elkezdett felfelé repülni, HeatDramon semmit nem értett belőle.
- Mi a fenét csinálunk most? - kérdezte mérgesen, magyarázatot várt. - Mondd már!
- Hát nem érted? Majd ha ledoblak, akkor te belecsapódsz egy nagy tűzgolyóként!
- Óh, szóval erről van szó… Várj! És ha bajom esik? Erre nem is gondoltatok? - hisztizett kicsit, de végül belement. Közben Cherrymon körül kezdett eltűnni a füst.
- Most! - kiáltotta Stalkermon, majd ledobta HeatDramont. Rögtön támadott is.
- Fénylő szárnyaaak! - kiáltotta, majd becsapódott Cherrymonba. Vagy mégsem?
- Megvagy te kis pondró! - sokszor nagyobb volt HeatDramonnál, így a kezével meg tudta fogni egyszerűen. - A földbe döngöllek, aztán jön a másik! - meg is tette, de HeatDramon felállt. - Még fel bírsz állni? Te mocskos kis pondró! - ekkor megakarta támadni.
- Ááálj! - ordította Bratt, a digilelkével támadott neki Cherrymon kezének. Ám ekkor az odavágott neki a botjával. És hátraesett. - Francba, ezt elszúrtam. - mondta a földön heverve.
- Bratt! - kiáltotta David, majd odafutott hozzá. Brattet körbevette a digilélek. - Jól vagy?
- Kissé fáj mindenem, de igazából nem sok bajom van. - mondta mosolyogva.
HeatDramon mikor meglátta, hogy barátja a földön hever, nagyon dühös lett, majd felkelt.
- Ezennel vége, Cherrymon! - kiáltotta HeatDramon, majd Stlakermonra nézett.
- Igen, bajnoki villámszarv! - támadott Stalkermon, megbénította Charrymont.
- Mi ez? Megbénultam! Engedjetek el, moost! - de ekkor valamit érzett, a hőörvény vette körbe. Ez sokkalta erősebb volt az előző csapásnál. - Áááh! Cseresznye bomba!
Az egész erdőt teleszórta robbanó cseresznyékkel. Felrobbantott mindent ami ott volt.
- Ez megőrült. - mondta Stalkermon ijedten. Majdnem elkapta az egyik robbanás.
- Meg kell állítanunk valahogy! - ám ekkor Cherrymon Davidék felé támadott.
- Pusztuljatok el! - éppenhogy megtudták védeni őket Stalkermonék a saját testükkel.
- Csodálatos, csodálatos, csodálatos! - ordítozta Lilithmon csodálattal. - Most intézd el!
- Szóval ők az ellenfeleink? - kérdezte Grimmon. - Két emberkölyök? Ennyi lenne?
- Ne becsüld le őket. Hidd el hogy nagyon erősek. - mondta Lilithmon, ez aggasztotta.
- Erősek mi? Azt látom! - mondta Grimmon gúnyosan. - Ezek neked erősek? Szerintem ezek szánalmasak. - Lilithmon gonoszan nézett rá. - Az értékrendem Chronomonos… ez az oka.
- Meglehet, de engem soha, hallod? SOHA! Ne értékelj az alá, ami vagyok.
- Háháhá! - nevetett gúnyosan Grimmon, majd aztán sötét tekintettel nézte tovább a harcot.
- Stalkermon… jól vagy? - kérdezte David, kikerekedett szemekkel. Ám ekkor eldőltek.
- Lehetetlen! - ordította Bratt,  majd felkelt, és ekkor Cherrymon újra elkezdte bombázni az erdőt. - Gyerünk HeatDramon, bújjunk el a fák közé! - mondta Bratt.
- Gyerünk Stalkermon! Ennyit bírnod kell! - ám ekkor Charrymon keze elkapta. Próbáld szabadulni, de az túl erős volt neki. - Mit akarsz már velem? - kérdezte mérgesen.
- Háháháhááá! Fogd be, idegesítő vagy. - Stalkermonék próbáltak felkelni. - Vajon ez a cuki?
- David, nee! - ordította aggodalmasan Stalkermon, mikor felpróbált kelni, összerogyott.
- Daviddel mit akarhat ez a kolosszus? - kérdezte magában Bratt, de neki is sajgott mindene.
- Engedj már el! - próbált David kiszabadulni a szorításból még mindig, ám ekkor Cherrymon erősen megszorította. - Áááh! Franc! Franc! Sajog mindenem. - kezdte elveszteni a reményt.
- Remek, most kell bevetnem az illúzióimat! - gondolta Cherrymon. - Illúzió köd!
- Ááh! - mégjobban szorította, majd a köd belement a szemein keresztül. - Áááh! - elájult.
- Mit tettél vele? - kérdezte Stalkermon, majd nagy nehezen felkelt, és támadni próbált.
- Biztos vagy abban hogy támadni akarsz? - előre mutatta ekkor Davidet. - Na? Most?
- Milyen egy szemét digimon vagy! - mondta HeatDramon, majd ő is felrepült.
- Mit tehetett Daviddel? - kérdezte Bratt, ő is csakúgy mint Stalkermonék, aggódott.
David egy fehér helyen volt, nem értette hogy hol van. Megjelent ekkor előtte egy alak.
- Ki vagy te? - kérdezte David, nem vette ki az alakját. - Hallod? Ki vagy te?
- Hogy én? - hasonlított a hangja a sajátjára. - Én a te sötét éned vagyok, hát meg sem ismersz? Ez nagyon fáj nekem. - mondta, majd elkezdett nevetni. - Közlök veled valamit.
- Hazudsz! - mondta David, majd elkezdett hátra felé lépdelni. - Nem, nekem nincs sötét…
- Dehogynincs, hisz akkor én mi vagyok? - kérdezte nevetve. - Ne vágj a szavamba!
- De… lehetetlen! Én nem vagyok gonosz. - mondta David, elkezdett töprengeni.
- Sosem mondtam hogy az vagy. - mondta a sötét David gonoszan. - De ne feledd, nincsen jó gonosz nélkül! - elkezdett egyre jobban közeledni. Majd görnyedni kezdett, és a száját nyalogatni. - Nos, el szeretném mondani, hogy a legnagyobb ellenséged a barátod.
- Wingmon? Vagy… óh… Értem! Szóval Brattre gondolsz. Mire célzol most ezzel?
- Ő miatta, nem tudsz elég erős lenni! Ha megsemmisíted, akkor elég erős lehetsz!
- Hogyha megsemmisítem? - kérdezte David. - De ő a barátom… akkor hogyan?
- Hogyan semmisíthetnéd meg? Ő nem a barátod, hanem „tartsd közel a barátod, de az ellenséged mégközelebb” elven működik. Mint az emberek 90%-a. Pont ahogy te is!
- Szóval, csak azért barátkoztam vele mindvégig, hogy megsemmisítsem? - kezdett hinni a sötét énjének, majd átgondolt mindent. - Igazad lehet, hiszen eleinte gyűlöltem.
- Látod? Kedves testvérem. Megmutattam hát neked, végre az igazságot! - közelebb ment, úgy csinált mintha megakarná ölelni. Majdnem megölelte, aztán gyorsan leütötte Davidet.
- M-miért? - kérdezte David, ekkor sötét folyadék jelent meg, majd elmerült benne. A sötét énje meg csak nevetett. A sötét folyadék az egész szobát beterítette, majd David felébredt.
- Felébredt végre! - mondták a többiek. De valami fura volt vele. A szeme más volt.
- Engedj el Cherrymon, de rögtön! - mondta sötéten, ekkor sötét digilélek vette körbe.
- Ez meg mi? - kérdezte HeatDramon és Bratt döbbenten. Stalkermont is körbevette a sötétséget. - Óh nem, az illúzió köd miatt történhetett vele valami… Vagy csak erősebb lett?
- Megsemmisíteni! - parancsolta David Stalkermonnak, az csak keresztül ment Cherrymonon, és győzött is. - Ennyi volt az egész. Igaza volt Cherrymonnak. Tök jó ez a világ! - Wingmonná visszaalakult Stalkermon, majd David elkezdett hátrafelé ugrálni. - Ne feledd Bratt, ha egy nap még találkozunk, megsemmisítelek!
- Micsoda? - kérdezte Bratt döbbenten. - De… nem lehet! Te nem válhattál gonosszá! - mondta szomorúan, majd a földbe ütött egy nagy. A digilélekkel ütött bele, így egy nagy kráter keletkezett. - Kérlek David, mondd hogy ez csak egy rossz vicc. - könyörgött.
- Sajnálom, de mostantól Lilithmon úrnőt fogom szolgálni. Ég veled, a halálodig!
- Neeeeeem! - ordította Bratt fájdalmasan, az éppen ekkor visszaalakult EmberDramonnal együtt.
- Remek, LionSkullmon… ezt az alkalmat kihasználhatjuk, és elpusztíthatjuk a gonoszság szülöttjét. Őt… aki azzal a gyíkkal van, - Bratt Shinet!