1. rész: Lilithmon’s Love

2010 tele elég hideg volt Tokióban. Ez a kaland egy szép napsütéses napon kezdődött. A varjak repdestek a fákon a nagy hidegben. Hó fedte az utakat, és a háztetőket. A karácsony már közeledett, de még volt 1-2 hét. Iskolaszünetig viszont már csak 1 nap volt.
- Uncsi ez az utolsó nap. - gondolta egy fiú.
- Mi az Bratt? - kérdezte egy osztálytársa.
- Igazán semmi. - mondta Bratt mosolyogva, utána az ablakon kinézett.
- Biztosan jól vagy? - kérdezte az osztálytársa.
- Óh persze… csak… jó volna tudni mi van Shawnnal.
- Igen, én is aggódom érte. Hiszen csak úgy eltűnt.
- Majd megtalálják, biztosan. - mondta az osztálytársa, de aztán elhívták sakkozni.
- Menj csak! - mondta Bratt, és az megtette.
Eljött végre a szünet ideje, mindenki boldog volt emiatt.
- Nos, egy jó szünetem lesz. - gondolta Bratt boldogan, majd elindult hazafelé.
Mikor hazaért finom rizses-hús illatot érzett.
- Anyu, csak nem rizses-húst készítettél? - kérdezte Bratt, majd beszaladt a konyhába.
- Igen kicsim. - mondta az anyja mosolyogva.
- Nahh ő itt az édesanyám, de nektek elég tudnotok annyit hogy Mrs. Shine! - továbbment ekkor, majd egy férfi fényképéhez ért. - Ő itt az apám, John Shine. Én pedig Bratt Shine vagyok!
Lepakolta a táskáját, aztán ment kezet mosni. Azután befutott a konyhába és elkezdett enni. Kicsit máshol, egy magas épületben egy másik fiú egy széken ült.
- Furcsa ez az érzés, valami készülődik. - mondta, miközben egy gépet nézett unottan.
- Igen, én is érzem! - mondta valaki.
- Wingmon, ha megjelenik egy digimon, akkor szólj!
- Rendben van David. - mondta a Wingmon nevű digimon.
- Ő itt a digimonom, Wingmon. Vagyis inkább csak barátok vagyunk. - mondta David. - Én pedig David Griff vagyok!
Wingmonnak eléggé hosszúkásfeje volt, világoszöld, volt egy fúrószerű szarva, és elég nagy szárnyai voltak. Tehát madár digimon volt.
- Wingmon, mi a baj? - kérdezte David.
- Valaki közeledik! - mondta Wingmon aggodalmasan.
- Bújj el gyorsan! - mondta David, az meg is tette gyorsan.
Az ajtón benyitott valaki, az apja volt minden bizonnyal.
- Apa? - kérdezte David. - Mit szeretnél?
- Zajt hallottam. Nem úgy volt hogy fontos dolgod van? - kérdezte az apja.
- Dehogynem. - mondta David, majd el is kezdte a gépen a dolgát.
- Édesanyád majd lent fog várni az ebédlőben, elkészült az étel!
- Igenis. - mondta David, aztán kiment az apja. - Ő volt az apám, William Griff. Az édesanyámat pedig Jessica Griffnek hívják.
- David, min gondolkodsz? - kérdezte Wingmon.
- Lényegtelen. - mondta David, aztán levette a szemüvegét, és elindult enni.
- Kérlek, hozz majd kaját! - mondta Wingmon.
- Igen, tudom! Úgysincs étvágyam, majd az egészet felcsempészem!
- Köszönöm! - mondta Wingmon csillogó szemekkel.
- A digimonok mostanság egyre többet támadják meg a világunkat. - gondolta David. - El kell söpörni mindet, amely vad és veszélyezteti a világunk békéjét.
- David, végre hogy itt vagy! - mondta az édesanyja.
- Sajnálom, de a szobámban szeretnék enni. - mondta David.
- Értem. - mondta szomorúan Mrs. Griff.
- Sajnálom anyu. - mondta David, aztán felvitte az ételt a szobájába.
- Kaja idő? - kérdezte Wingmon boldogan.
- Igen, a tied lehet mind! - mondta David.
Miközben Wingmon falatozott, David gondolkodott azon, miért is támadnak egyre több digimonok a Földre.
- Wingmon, léteznek felsőbbrendű gonosz digimonok?
- Sajnálom, de nem tudom! Nem emlékszem semmire a digivilágról.
- De a digimonokat valamiért rögtön felismered, nem?
- Ösztönből teszem. - mondta Wingmon. - Bocs, hogy nem tudtam segíteni.
- Semmi gond Wingmon. - mondta David, aztán befeküdt az ágyba. Fájt a feje, úgyhogy inkább pihent kicsit.
- David, jól vagy? - kérdezte Wingmon.
- Ühüm, csak kicsit fáj a fejem, szóval most ne zavarj!
Bratt pedig bedobta a táskáját a sarokba.
- Remek! - mondta Bratt. - Szünet vége előtti 3 napig elő sem fogom venni!
Aztán leült a gép elé, de édesanyja hívta:
- Mi az anyu? - kérdezte. Elkellett mennie a boltba. - Vááá, pont amikor gépezni akartam, pont akkor kell boltba jönnöm?
A digivilág… egy sötét hely volt. Semmi fény, semmi szépség. Mindent beborított a tömény sötét energia.
- Ez a világ, csak fájdalommal van tele. - gondolta egy digimon.
Meglátta ekkor, hogy egy Chrysalimont, amint egy éppen megnyílt földi kapu felé sietett.
- Hova mész Chrysalimon? - kérdezte a furcsa digimon.
- Ne avatkozz bele EmberDramon! Utálom a te-fajtákat, akik a béke kedvéért időznek csak összevissza mindenhol.
- Chrysalimon, csak nem átálltál a másik oldalra?
- Soha, de talán találok valamit odaát, ami nekem hasznomra válhat! - átment a kapun.
- Ostoba Chrysalimon! - gondolta EmberDramon, aztán utána futott.
Mikor átjutott a Földre, kissé furán érezte magát. Ekkor sikoltozást hallott.
- Ez meg mi? - egy női hang volt. Chrysalimon rátámadt egy nőre.
- Állj meg Chrysalimon! - mondta EmberDramon.
- Még egy szörnyeteg! - elájult a nő.
Davidet felébresztett Wingmon:
- Mi az Wingmon? - kérdezte David aggodalmasan.
- Egy… nem! Két digimont érzékelek, a digivilágból jöttek át.
- Tessék? - kérdezte David, aztán a szemüvegéhez futott.
- Indulhatunk? - kérdezte Wingmon.
- Menj ki az ablakon, megyek rögtön én is!
- Oké! - aztán kinyitotta az ablakot, és kiosont, hogy senki sem vegye észre.
- Anya, apa, én most megyek, majd jövök később! - mondta David.
- Vigyázz magadra! - mondta az anyja aggodalmasan.
- Lássuk csak, hol is van Wingmon? - kérdezte magában. Ekkor valaki piszkálta a hátát. - Áhh, itt vagy Wingmon?
- Igen, de siessünk. Úgy érzem hogy a két digimon nemsokára fog csatázni!
- Meg kell akadályoznunk! - mondta David, aztán elkezdett futni.
Bratt pedig a bolt felé közeledett egyre jobban.
- Mit is kell vennem? - kérdezte magában. - Ahh igen, hát persze! Sütőport és lisztet!
Ám ekkor meglátott amint valami fellobbant.
- Mi volt ez? - kérdezte döbbenten.
Odafutott, ahol a tüzet látta, és meglátta ekkor EmberDramont és Chrysalimont.
- Két… digimon? - kérdezte döbbenten, majd elkezdett hátrálni. - Talán álmodom? - elkezdte a szemét dörzsölgetni, de Chrysalimonék csak nem tűntek el.
EmberDramon egy Dracomon méretű szárnytalan piros-sárga digi tengerzöld szemmel kissebb karmokkal az ujjai végén meg a lábai is karmosak.
- Tűzpofon, tűzpofon, tűzpofon! - kiáltozta EmberDramon, miközben Chrysalimon meg se érezte a támadásait.
- Szánalmas! - mondta Chrysalimon, majd ellökte EmberDramont. - Adat daráló! - megjelent a szájában egy nagy sárga labda, majd eltalálta EmberDramont.
- Jajj ne, szegény digimon… Talán meghal ha nem segítek, de hogy is tehetném? - kérdezte magában.
- Feladod EmberDramon? - kérdezte Chrysalimon.
- Soha! - mondta EmberDramon, majd elkezdett lángolni a farka. - Égető farok csapás! - leütötte Chrysalimont, de az egyszerűen felkelt.
- Kis ostoba, azt hitted hogy egy kezdő digimon legyőzhet? Szánalmas! - kinevette. - Internet Hullámzás! - ekkor egy sugárnyaláb indult meg az alján lévő tüskéből.
- Ááh! - kiáltotta fájdalmasan EmberDramon, de nem adta fel.
- Most már véged van! - mondta Chrysalom, majd az Internet Hullámzással elkezdett pusztítani a városban. A nő elrohant közben.
- Állj… meg, Chrysalimon! - kiáltotta EmberDramon. Chrysalimon meglátta ekkor Brattet. - Egy ember. - mondta őrülten. Nagyon örült neki. - Egy embeer, megeszem! - elkezdett közelíteni felé.
- T-tűnj innen! - kiáltotta Bratt, ekkor elesett valamiben.
- Háháhá! Elpusztítalak! - mondta Chrysalimon, egyre közelebb ment hozzá.
- Francba! Ez talán a vég? - kérdezte magában. Az emberek a házból nézték, de nem mertek tenni semmit sem.
- Fel kell kelnem. - gondolta EmberDramon, de nem ment neki valami jól.
- Most, véged! Szétkapcsoló vadász! - a karjaival próbálta szétvágni Brattet.
- Neem! - kiáltotta Bratt, felállt és egy nagyot ütött Chrysalimonba. Valami megjelent ekkor a keze körül, és az bizsergett tőle.
- Digi-lélek? - kérdezte David döbbenten, amikor meglátta.
- Menjek és győzzem le Chrysalimont? - kérdezte Wingmon.
- Nem, hagyd! Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.
- Gyerünk te digimon, intézd el Chrysalimont! - kiáltotta Bratt.
- Digi-lélek? - kérdezte magában EmberDramon döbbenten. - Igeen! Tűzpofont neki!
- Ááh neem! Hogy lehetséges? Hogy lehetséges az, hogy legyőzzön egy kezdő digimon? - aztán visszaváltozott tojássá.
- És most mi történik a tojással? - kérdezte Bratt.
- Majd visszamegy a digivilágba. - mondta EmberDramon, és így is történt. Eltűnt a tojás.
- Üdv digimon, én Bratt Shine vagyok! - a kezét nyújtotta.
- Sajnálom, de emberekkel nem közösködöm. - mondta EmberDramon, aztán elrohant.
- Várj… mi a neved egyáltalán? - kérdezte Bratt.
De EmberDramon nem válaszolt, csak elfutott.
- David, figyelj! EmberDramon elrohan! Ne menjünk utána?
- Induljunk Wingmon! Le kell győznünk, mielőtt még galibát okoz! - elkezdett futni, miközben Wingmon a fákon ugrált át.
Elfutott Bratt mellett, majd farkasszemet néztek, aztán továbbfutott.
- Hová futhat? - kérdezte Bratt magában, de akkor eszébe jutott hogy boltba kéne mennie. - Hoppá, anyu lefogja ordítani a fejem!
Mr. Griff eközben a híreket hallgatta, hogy már megint szörnyek támadtak a városra.
- Ostoba digimonok, bár elpusztíthatnám mindet! A Griff családra és Tokióra is szégyent hoznak! Már elegem van ebből! - gondolta magában.
Eközben Davidnek sikerült megtalálni EmberDramont.
- Mit akartok? - kérdezte EmberDramon.
- Mit tegyek David? Intézzem el rögtön?
- Végezz vele gyorsan, gyerünk Wingmon!
A digivilágban pedig egy sötét helyen egy képernyőt figyelt egy sötét alak.
- Mi ez? - női hangja volt. A képernyőn megjelent amint Bratt a digilelket használta. - Ez a  kölyök… cuuki! Akarom magamnak! - mondta, aztán elkezdett nevetni. - Megfogom magamnak szerezni egyszer a jövőben!
- Valóban? - kérdezte egy maszkos alak. Minden bizonnyal lány lehetett.