10. rész: Botamon’s Rampage

Phelesmon elégedett volt a munkájával, majd megindult a fiúk felé, hogy elkapja Brattet.
- Hé, mit akarsz tőlünk? - kérdezte David mérgesen.
Szépen komótosan haladt előre Phelesmon, és közben kacagott.
- David, lenne egy ötletem! - mondta Bratt, miközben mindkettőjük körül ott volt a digilélek. - Ugyebár a vasvillából indította a támadásokat, akkor ha elvennénk tőle.
- Nagyszerű ötlet!- mondta David döbbenten. - Amikor közel lesz megindulunk!
- Na mi van? Nem akartok futni, vagy valami? - kérdezte Phelesmon, közben őrülten nevetett.
David és Bratt elkezdtek mosolyogni, aztán megiramodtak felé.
- Miért mosolyogtok? Hiszen a barátaitok ott vannak megdermedve! És különben is mit akartok tenni ellenem?
- Gyerünk! - mondták mindketten. Felugrottak hozzá, majd képen törölték a digilélekkel.
- Pusztuljatok! - kiáltotta dühösen Phelesmon, majd a vasvillájával próbált támadni. Ekkor a fiúk megfogták és kirángatták a kezéből. Beleesett Phelesmon pokoli tüzébe. - Neeem!
- Ez az! - mondták a fiúk, majd leugrottak a földre. Wingmon és EmberDramon kiszabadult a börtönükből. Újrakezdődött a csata.
- Vége! A vasvillám nélkül semmit nem érek! - mondta Phelesmon magában.
- Intézzük el Wingmon! Tüzpofon! - rögtön támadott EmberDramon.
- Igen EmberDramon! Jöjjön egy villámszárny! - a két csapás együtt csapódott be, és Phelesmon leesett a földre.
- Engem legyőztetek, de Devimont soha nem fogjátok, ezt jegyezzétek meeeg! - tojássá visszaalakult, aztán eltűnt.
- Huhh, végül sikerült legyőzni. - mondta Bratt, most már megnyugodott.
- Igen, sikerült hál istennek. - mondta David, aztán elindult Wingmonnal. - Már bocs, de remélem ma már nem találkozunk… legalábbis ilyen helyzetben.
- Igen, igazad van! Én sem szeretnék találkozni ma már ilyen helyzetben!
Aztán hazamente. Davidnek mint eddig is könnyű dolga volt becsempészni Wingmont, Bratt is így volt, csak éppen hogy neki mindig nehéz volt EmberDramon bevitele.
- EmberDramon, téged komolyan egyre nehezebb behozni! - mondta Bratt.
- Igen Bratt, most már el kéne mondani a szüleidnek, hogy létezem!
- Amint eljön a megfelelő alkalom, el fogom nekik mondani!
- Rendben van Bratt, csak nehogy már túl késő legyen a „megfelelő alkalom”.
- Karácsonykor elmondom, az anyunak azt hiszem. - mondta Bratt.
- Ő szerintem megértené. Maximum édesapád kicsit haragudna. Hiszen nem nagyon kedveli a „szörnyeket”. Ezért is akar elköltözni.
- Igen, ő haragudni fog talán. De nem baj, nem érdekel a véleménye, ameddig itt vagy velem!
- Én örökre itt leszek veled! - mondta EmberDramon kedvesen, majd aztán készült lefeküdni.
- Minek akarsz aludni? - kérdezte Bratt nevetve. - Még nincs éjjel. Amúgy is bármikor tám… hé! EmberDramon! - de az már horkolt. - Te horkolsz?
Davidék éppen ebédeltek. Mivel nem volt otthon az apja Wingmon is ebédelt.
- Anya, ugye nem szóltál egy szót sem Wingmonról? - kérdezte David aggodalmasan.
- Persze hogy nem. - mondta az édesanyja. - Most pedig együnk, jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - mondta David és Wingmon egyszerre, az anyja elkezdett nevetni.
Davidék miután megebédeltek, úgy döntött hogy elmegy Wingmon nélkül az apja laboratóriumába, addig is Wingmont elrejtette, ha esetleg az apja hazaér.
- Maradj itt Wingmon, most „beszivárgok az ellenséghez”. - mondta David Wingmonnak.
- Rendben van. - mondta Wingmon, aztán lefeküdt kicsit pihenni ő is.
David miközben a laboratórium felé haladt, Bratt azon gondolkozott hogy is mondja el…
- Nézd anyu, van egy szörny a szobámban, de nem gonosz, csak tudod mégis szörny!
- Ez borzalmasan hangzik. - mondta EmberDramon az álmában.
- Mi van? - kérdezte Bratt, megijedt hírtelen. - Te álmodban beszélsz? Szóval a szüleim ezért mondhatták hogy álmomban kevesebbet beszéljek. - gondolta gúnyosan.
Devimon tervezgetett tovább, úgy gondolta hogy annál jobb, minél jobban kifárasztja őket. Úgy döntött, hogy nemsokára ő fog támadni. De előbb még akart valakit küldeni.
- Kit küldjek? Kit küldjek? - kérdezgette magában mérgesen. - Megvan! Tudom már hogy ki küldök! - ám ekkor megjelent egy Botamon a lába előtt.
- Hadd én menjek, hadd! - kiáltozta Botamon. - Kérlek Devimon, én elintézem őket.
- Te? Te egy fresh szintű digimon vagy. Hogy tudnád elintézni őket?
- Digivolúcióval! - mondta Botamon, miközben boldogan pattogott.
- Kis cukiság. - gondolta undorral Devimon. - Csak tudnám hogy minek vannak ilyenek a Midnight Loveless hadseregében. - megfogta Botamont, majd a képébe nevetett. - Hát menj kis szőrmók. - mondta, ekkor beleágyazta a karmait. - A gonosz érintése!
- Devimon, rám nem hat a te ostoba támadásod. - nevette ki Botamon. - És most indulok elintézni azt a két kis partner digimon!
Botamon átugrott a kapun, majd végül a Földön találta magát. Amilyen szerencséje volt. Pontosan Mr. Griff elé esett.
- Egy digimon? - kérdezte Mr. Griff, pedig már hazafelé tartott. - Te kis szörmók, most velem jössz! - mondta, aztán felkapta.
- Hé, engedj el te ember! Különben elpusztítalak! - kiáltozta Botamon. - Buborékfújás!
Mindenfelé mentek a buborékok, csak Mr. Griff felé nem. Végül visszaért a laboratóriumba.
- Most pedig, megtudjuk mi is az a digimon. - mondta nevetve mr. Griff, és behelyezte egy terráriumba. - Na lássuk! - valami gépbe tette.
Ám ekkor megérkezett David, és bement a laboratóriumba. Az apja nem nagyon örült neki.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte elég durván Davidet.
- Jöttem megnézni hogy állsz a nagy terveddel! - mondta David, kis gúny hallható volt a hangjában. Megpillantotta ekkor Botamont.
- Várj meg itt! - mondta az apja. - Hozok neked kávét, aztán elmondom hol tartok!
- Remek! - gondolta David, aztán odament a géphez és kiszedte Botamont gyorsan. - Bocs apa, de el kellett mennem! - gondolta David, aztán elfutott.
Amikor Mr. Griff visszaért, és nem találta Davidet még nem aggódott. Ám amikor nem találta Botamont sem, nagyon dühös lett.
- Hova vihette ez az ostoba? - kérdezte magában idegesen. - Hát persze haza!
Elkezdett rohanni haza, ám amikor hazaért semmit nem talált otthon. Azután elkezdett keresgélni a szobájában, de ott sem találta őket.
- Akkor meg hol a francban lehet ez az ostoba kölyök? - nagyon ideges volt.
Eközben David Brattel kommunikált, hogy talált valamit az apja laborjában.
- Megyek rögtön! - mondta Bratt, de David lecsitította, hogy nincs rá szükség. - Akkor rendben, de hogyha Botamon gonosz lenne esetleg akkor szólj.
- Természetesen. De nem hinném hogy egy fresh szintű nagyon nagy kárt tudna okozni. Azért egy ilyen kaliberű ellenfelet még mi is legyőzünk.
- Tuudom, csak hát azért vigyázz. Nehogy ez is Devimon illúziója legyen! - figyelmeztette.
Ezután befejezték a kommunikálást, majd David odament Wingmonékhoz.
- Wingmon, jól viselkedett Botamon? - kérdezte David amikor odaért.
- Nagyon. - mondta gúnyosan Wingmon, amikor már tiszta buborék volt. - A bubúrékfújása nagyon idegesítő!
- rendben, rendben. - mondta David nevetve, aztán felvette az ölébe Botamont. - Nyugi kisöreg, mi nem bántunk! Csak az apámtól megmentettünk.
Botamon ekkor kiugrott a kezeiből, majd elkezdett ugrálni a városközpont felé. Ekkor meglátta őket az apja. Wingmon éppen hogy eltudott bújni.
- Hé fiam! - kiáltotta mérgesen az apja. - Hol van az a fekete kis pamacsszörnyeteg?
- Elszabadult a laboratóriumban, aztán elakartam fogni, de most ott fut! - mondta David.
- Méghogy elszabadult… mert te kiszabadítottad! - mondta mérgesen az apja, aztán elkezdett futni Botamon felé. Vagyis arra amit David mutatott.
- Gyere Wingmon, keressük meg azt a szőrmókot, és intézzük el! Nem kerülhettek miatta veszélybe. Ugyebár ha elkapja apa, akkor végetek.
- Igen, siessünk! - mondta Wingmon mérgesen. - Sajnálom az aprólékoz, de ő még csak egy fresh szintű, ilyen miatt nem halhatunk ki!
Mikor megtalálták, Botamon mindent elkezdett összefújkálni a buborékával.
- Gyerünk Wingmon, intézd el gyorsan! - a villámszárnnyal odacsapott Botamonnak.
- Teee! - mondta őrülten Botamon, majd megpördült hátrafelé. És ekkor felragyogott. - Warp átalakulás, DarkTyrannomonná!
- Warp átalakulás? - kérdezte döbbenten Wingmon és David. - Lássuk! DarkTyrannomon, virus, dinoszaurusz digimon, ismeretlen családba tartozik, és bajnok.
- Háháhá! Meglepődtetek mi? Hogy egy olyan kis digimon mint Botamon hogy tudott ilyen naggyá változni rögtön! A warp átalakulás azt jelenti, hogy átugrok egy, vagy akár több szintet! Hát nem csodálatos ez az alakom? - ekkor a karmával megpróbálta lecsapni Davidet.
- Bratt, szükségünk lesz rá! - mondta David, de valamiért bekrepált a kommunikátor. - Francba! Itt minden irányból műszaki dolgok zavarják a jeleket.
- Akkor nekem kell majd elintéznem! - mondta Wingmon.
- Igen, neked kell elintézned sajnálatos módon! - mondta David, de aggódott. Hiszen elég nagydarab példány volt ez a DarkTyrannomon.
- Figyeljetek rám! - kiáltotta DarkTyrannomon, majd egy tűzrobbanást küldött feléjük.
- Ezt nem fogjuk tudni legyőzni Bratt nélkül. - gondolta David. - gyerünk Wingmon! Digilélek, feltöltés! - mondta miután elvégezte a már ismert mozdulatokat.
- Igen! Wingmon digiváltozik Stalkermonnáá! - nekiment rögtön Darktyrannomonnak.
- Ellenem nem győzhetsz te madár! - mondta mérgesen DarkTyrannomon. - Vasfarok!
- Ááh! - Stalkermont lelökte a földre nagy erővel. - Pusztulj csirke! Tűzrobbanás!
- Jajj ne! - kiáltotta David, ekkor megindította a csapást DarkTyrannomon.
Majdnem becsapódott, ám megjelent HeatDramon és Bratt.
- Hiányoztunk mi? - kérdezték mosolyogva. Aztám Bratt David mellé állt.
- DarkTyrannomon elég erőteljes. - mondta Bratt. - De annál jobb!
- Igen Bratt, annál jobb minél erőteljesebb! - mondta David, aztán Stalkermon felé fordult. - Gyerünk Stalkermoon! - a digilelke még erősebb lett. Majd megjelent egy új fegyver a digivice digifegyver részében. - Próbáljuk ki! - mondta David, aztán előhívta.
- Wow, ez kemény. - mondta Stalkermon döbbenten. Egy normálméretű kard volt az, amelynek sötétvillámok voltak a pengéjén.
- Remek, akkor együtt dolgozva elpusztíthatjuk most már! - mondta HeatDramon, miközben Stalkermon felkelt. - Gyere csak te gyík! Ezt kapd ki! - ekkor a vörös karommal belekarmolt a szemeibe. DarkTyrannomon elkapta a szájával. - Fújj de büdös a szád!
- HeatDramon, megyek! - kiáltotta Stalkermon, majd a karddal megindult DarkTyrannomon felé. - Devimon hasítása! - ezt kiáltotta Stalkermon.
- Neem! Tűzrobbanás! - ellőtte messzire HeatDramont. - Most pedig Vasfarok!
Megakadályozta Stalkermont a támadásban, ám ekkor elkezdett szétesni.
- Mi ez? - kérdezte DarkTyrannomon mérgesen. - Mi eeez?
- Amikor a vörös karom eltalált, nem vetted észre hogy az egész testedet hasította.
- Aztán a devimon hasításával elintézett Stalkermon még mielőtt hozzád ért volna.
- Remek fiúk! - mondta Bratt boldogan. Ekkor visszaalakultak Stalkermonék.
- Jó voltál Wingmon. - mondta David mosolyogva. - Természetesen ti is jók voltatok.
DarkTyrannomon térdre rogyott, majd szétcsúszott. De még volt egy kis ereje.
- Elpusztítalak, az utolsó leheletemmel titeket! - ekkor egy gigantikus tűzrobbanást próbált megindítani. Ám félrecsúszott a feje is, és így ő maga robbant fel. - Megfizettek majd ezért! Devimon egyszerűen el fog intézni titeket! - ordította, aztán elhalt a hangja.
- Huuh, ezt is megúsztuk szerencsésen. - mondta David és Bratt egyszerre.
Mr. Griff mindent látott, és már tudta honnan fog szerezni mintát. Majd legközelebb a harcnál elkapja a fia digimonját úgy döntött.
- Miért küld Devimon egy nap alatt három ellenfelet is? - kérdezte Wingmon mérgesen.
- Ennek egyszerű oka van. - mondta EmberDramon. - Hogy ő maga intézzen el minket.
- Le akarja aratni a babért mi? - kérdezték Bratték. - Elég nyílvánvaló akkor, hogy dolgozik valakinek! - vetette fel David.
- Hát persze hogy dolgozik valakinek. - gondolta EmberDramon.
- Háháháhá! - nevetett Devimon ördögien. - Most, hogy kifáradtak, holnap elküldöm a „testvéremet”, aztán pedig ha győznek esetleg, elintézem őket én!