12. rész: Light of Wind

- Eltiportalak benneteket, a félelmetek igazán finom! - ördögien nevetett közben Devimon, majd Ogremon felé nézett. - Kelj fel! Még szükségem lehet rád!
Ekkor David és Bratt is odafutottak a társukhoz. Majd elkezdték ébresztgetni őket.
- Wingmon gyerünk, ébredj fel gyorsan! Ééébredj fel! - ám ekkor megjelent Wingmon hátán a sötétség, majd elfoglalta az egész testét, ekkor Davidre is átterjedt. - Áááh!
- Mi történt? - kérdezte Bratt, ám ekkor vele is ez történt. - Neee, áááh!
- Milyen vicces, ahogy a kis hősöknek vége lesz. - nevetett Devimon, ekkor megfordult. Ogremon már felkelt. - Induljunk, pusztítsuk el a várost!
- Rendben van testvérem! Induljunk elpusztítani a várost! - nem igazán tetszett neki az ahogyan Devimon elvégezte a munkát, de belátta, hogy jobban nem oldhatták meg.
- Mi az Ogremon? - kérdezte Devimon gúnyosan. - Talán nem tetszik valami?
Ogremon aggódott, hogy nem végezték el a munkát, és Davidék még kiszabadulnak abból a sötétségből, amit Devimon szabadított rájuk.
- Hol vagyunk Wingmon? - kérdezte David. Egy sötét helyen voltak mindketten.
- Nem tudom, azt hiszen hogy ez itt a sötétség világa. - mondta Wingmon kissé remegve.
- A sötétség világa? - kérdezte David döbbenten. - Az nem lehet! Lehetetlen!
- Azt hiszen, hogy Devimon ide száműzte a lelkünk, ameddig ő szépen irányít minket.
- Igen Wingmon, igazad lehet. - mondta David aggodalmasan. - Gyerünk, nézzünk körbe itt, hátha valahol ki lehet jutni!
Eközben EmberDramon és Bratt is egy ilyen sötét helyen találták maguk. De Davidékkel nem találkoztak. Talán ez a saját sötétségük lehetett?
- Hol vagyunk EmberDramon? Az előbb még Devimon ellen harcoltunk!
- Ez a belső sötétségünk, amit megnyitott Devimon, így elnyelt minket.
- Tessék? - kérdezte Bratt aggodalmasan. - és hogyan jussunk ki innen?
- Majd megtaláljuk a módját oké? - kérdezte EmberDramon közben kacsintott.
- Rendben van EmberDramon. - mondta mosolyogva, majd felállt aztán elindultak.
Eközben a digi-világban a gonosz, sötét erők rendezkedtek. Egy démon-harcos digimon éppen térdelt, egy olyan sötét teremben, mint a Midnight Lovelessé.
- Tactimon, - ez lehetett a térdelő digimon neve. - indulj el a Kezdet Szigetére, és pusztítsd el a Királyi Lovagokat és persze Yggdrasilt!
- Igenis én lordom. - mondta Tactimon hűségesen, aztán kiment az épület elé. - Ostoba! Mega szintű digimon engem nem csicskáztathat csak úgy! - aztán elindult egy sziget felé.
- Nos, mire készülsz? - kérdezte egy fiú, aki szintén maszkban volt.
- Kedves társam, az én feladatom lett elpusztítani a Királyi Lovagokat és Yggdrasilt. Azért kíváncsi lennék, hogy a Midnight Loveless mit is csinál…
- Nyilvánvalóan a Föld fiúit nézegetik. - gúnyolódott a fiú. - Készülj, ha esetleg harcolnod kéne a Királyi Lovagok ellen!
- Ha mást nem is, akkor Magnamont elpusztíthatom. - mondta nevetve a digimon.
Tactimon végül odaért a Kezdet Szigetére. Egy kisebb sziget volt. A közepén ott volt egy óriási fa, az volt maga Yggdrasil.
- Háháháhá! Milyen egyszerű is megtalálni Yggdrasilt, hiszen csak egy ostoba óriási fa. - nevetett Tactimon, miközben elindult a fa felé.
- Mi ez? - kérdezte egy kristály nő, aki a fának a törzsében figyelte Davidéket. - Ez Tactimon, a gonoszság egyik parancsnoka! Gyerünk hű lovagjaim, intézzétek el. - ő lehetett Yggdrasil. Kellemes női hangja volt, semmi gonoszság sem volt felfedezhető benne.
- Igenis úrnőnk! - mondták a lovagok, majd elindultak Tactimon felé mindannyian.
- Hogyan intézzük el Alphamon? - kérdezte Omnimon aggodalmasan. - Összecsaptam már vele, de túl erős. Neked… az úrnőt kéne védened.
- Biztos vagy ebben? - kérdezte aggodalmasan Alphamon. - Vezér nélkül ellesztek? - azok csak bólintottak. Ekkor Alphamon visszament védeni Yggdrasilt.
- Itt vagy hát! - mondta egy arany-páncélú digimon. - Én, Magnamon… most elpusztítalak téged! - rögtön támadott. - Plazma lövéés!
- Milyen ostobák vagytok! - ennyit fűzött hozzá Tactimon, majd megjelent Magnamon mögött. - Pusztulj! - feltartotta a kardját. - Ichi-no-Tachi! - aztán Gallantmon, és Craniamon elé ugrott. - Na mi van, nem akartok elintézni?
- Pusztulj te kis rohadék! A digimonok szégyene! - rögtön támadott Craniamon, Gallantmon próbálta visszatartani, de nem ment neki. - Haláltánc!
- Akkor nem hagylak egyedül Craniamon! Jöjjön az igazság pajzsa!
- Milyen bátor! - mondta Tactimon, azonban egyszerűen felugrott és nem érte a csapás. - Pusztuljatok! Ni-no-Tachi! - Gallantmon és Craniamon is elbukott. - Háháhá!
- Gyerünk Dynasmon és Crusadermon! - mondta egy nagy sárkány-szerű digimon.
- Rendben van Examon! - mondták együtt, aztán Crusadermon, a rózsaszín lovag rögtön támadott. - Spirális maszkabál! - majd Dynasmon támadott. - Jöjjön a sárkány üvöltése!
- És végül én jövök! - mondta Examon, majd a dárdáját előre tartotta Tactimon felé. - Jöhet Pendragon dicsősége! - egy nagyot lőtt Tactimon felé.
- Ellenem semmit nem értek! - kiáltotta Tactimon, újra felugrott, és sikeresen kikerülte. - Pusztuljatok! San-no-Tachi! - őket is elsöpörte az erejével. Már csak Omnimon, Leopardmon és UlforceVeeDramon állt a talpán és még Kentaurosmon. - Elintézlek titeket is! - majd a hátára tette a kardját. Úgy gondolta nem lesz szüksége már rá.
- Pusztulj! - kiáltotta UlforceVeeDramon. - A győzelem sugara!
- A győzelem? Ezen nevetnem kell! Maximum a vereség sugara lehet! - semmit nem használt Tactimon ellen, újra elővette a kardját. - Kishintotsu! - egy nagy erejű csapást mért UlforceVeeDramonra., Kentaurosmon próbált segíteni, de őt is kiütötte.
- Ez lehetetlen! - kiáltott fel Leopardmon mérgesen, majd nekiment Tactimonnak.
- Mi van Leopardmon? - kérdezte Tactimon, majd megjelent mögötte. - Tanegashima! - lelőtte vele Leopardmont, és az a földre esett.
- Mit csináltál? - kérdezte Omnimon mérgesen, amikor körbenézett. Társai mind a földön voltak, és nem bírtak felkelni. - Bolondot csináltál a Királyi Lovagokból!
- Bolondot csináltam? - kérdezte nevetve Tactimon. - Alapjába véve bolondok vagytok!
- Teee, rohadééék! - ekkor a grey karddal nekiment Tactimonnak. Tactimon a Jatetsufūjin-maru-val védekezett, és elég sokáig harcoltak.
Davidék eközben kiutat kerestek a sötétségből. Ekkor megjelent egy tenger előttük.
- Ez meg mi? - kérdezte döbbenten Wingmon. Ekkor megjelent egy aprócska digimon.
- Mi vagy te? - kérdezte David, kíváncsian. - Hahó, te digimon! - ekkor az átalakult, egy óriási sötét digimon volt az.
- E-ez… Millenniummon! - kiáltotta ijedten Wingmon, majd elkezdett szállni. Ekkor megjelentek Bratték is. Megijedtek elsőnek.
- Várjunk… ez nem a valóság… akkor hát ne féljünk! - kiáltotta David.
- Igen, igazad van partner! - mondta Wingmon, majd odamentek Brattékhez.
- Bratt, ne féljetek, ez úgysem az igazság! - mondta David, de Bratték nem hallották őket.
- Mi történt itt? - kérdezte David. - Lehet ez mégiscsak valóság, és valami… nem, ha elhiszem hogy valóság akkor örökre itt ragadunk!
- Igen David, igazad van! Gyerünk, pusztítsuk el a sötétséget! - ekkor megjelent David kezében a digivicea. - Gyerünk, használjunk egy új fegyvert!
- Óh igen, igazad van! - de mielőtt megtehette volna David, felébredtek.
- A többiek, még ott vannak a sötétségben! - mondta Wingmon szomorúan. Ekkor felragyogott a teste, majd a fény körbevette Brattéket.
- Mi ez? - kérdezte Devimon és Ogremon, meg Mr. Griff is.
- H-hol vagyunk? - kérdezte Bratt döbbenten, amikor felébredt. - De… hiszen az előbb még egy nagyon sötét helyen voltunk!
- Csak álmodtad! - mondta David mosolyogva, ekkor Devimonék abbahagyták a pusztítást, majd odamentek Davidékhez.
- Nem értem! - ordította hangosan Devimon. - Hogy a fenébe lehetséges az, hogy felébredtetek mi? Mi volt az a ragyogás?
- Én voltam. - mondta Wingmon, majd Devimonra támadott.
- Te? Te kis szánalmas csirke… takarodj innen! - leütötte ekkor.
- Óh ne, Wingmon, vigyázz jobban! - mondta aggodalmasan EmberDramon.
- Most pedig te jössz! - mondta Ogremon, majd a bunkóbotjával leakarta ütni.
- Nincs esélyünk így! - gondolta Wingmon, majd ekkor felragyogott. És egy sugár indult meg felőle EmberDramon felé. EmberDramon feltöltötte energiával.
- Mit csinálsz Wingmon? - kérdezte David. Aggódott barátjáért. Akkor az visszaalakult a baby alakba Wingmon. David gyorsan elkapta, mielőtt Devimon bánthatná.
- Mit tettél te kis ostoba? - kérdezte David, el is felejtette hogy Feathermonként nem képes valami sokat beszélni. Úgyhogy csak buborékokat fújt.
- Ennek meg mi értelme volt? - kérdezte Ogremon és Devimon nevetve, próbáltak lecsapni.
- Pusztuljatok! - kiáltotta EmberDramon, majd megjelent a szájában egy tűz-villámgömb. - A kombinált támadás: Tűzvillám sugár! - átlőtte Devimont és Ogremont egyszerre.
- L-lehetetlen! - kiáltotta mérgesen Devimon, lyukas volt a mellkasa, majd elkezdett széthullani. - Nem lehet… legyőztek?
- Ez fáj! - kiáltotta Ogremon mérgesen, majd Devimon felé fordult. - testvérem, szükséged van rám, és nekem is rád, alakuljunk át!
- Igen, igazad van! Megmutatjuk nekik az igazi alakunkat! - ekkor megfogták egymás kezét.
- DNS-fúzió! - kiáltották hangosan. Davidék csak néztek hogy mire készülhetnek.
A digivilágban Yggdrasil is meglepődött ezen a lépésen. És persze Midnight Loveless is.
- Ez igazán érdekes. - mondta a lány, majd a digimonja felé fordult. - Nem gondolod?
- Hmm, ők eredetileg egy digimon voltak… csak kettéváltak, valaki által.
- Szóval te voltál az aki kettéválasztotta őket mi? Lilithmon, mindenképp te lehettél!
- Még szép hogy én voltam, az a digimon amik ők együtt, megingathatja a hatalmam!
- Ha nem is ők, akkor majd a Dark Brigade elintézi a hatalmunkat. Hírt kaptam, hogy Tactimon elintézte a Királyi Lovagok nagy részét.
- Ki a fenét érdekelnek azok a szánalmas Királyi Lovagok? Nekem épp fontosabb dolgom van. Ne üsd bele az orrod minden ügyembe!
- Itt van Devimon, a démoni digimon! DNS-digiváltozik…
- Az ogrék legnagyobbika, Ogremon! DNS-digiváltozik…
- Együttesen átalakulunk! - kiáltották, majd egyesült a DNS-ük. - SkullSatamon, a Daemon szolgája! Én vagyok az egyik legnagyobb démon digimon!
- Lehetetlen! - kiáltotta Feathermon, majd átalakult FreatFeathermonná. - Harcolnom kell David, gyerünk már, engedj eel!
- Nem lehet GreatFeathermon. Most minden erőd elvesztetted. Éppen csak mberDramon lehet képes hogy legyőzze ezt a digimont.
- Megnézem mi ez a sötét digimon. - mondta Bratt, közben elővette a digivicet. - Lássuk! Végső szintű, virus típus, a rémálom katonák családjából származik, szellem digimon. - El kell pusztítanunk gyorsan! Ez egy végső szintű gonosz digimon! Gyerünk EmberDramon! Digiléleek, feltöltés! - majd megtette. Ekkor elkezdett átalakulni EmberDramon
- Pusztuljatok! - közben nevetett gonoszan SkullSatamon, de végül átalakult EmberDramon HeatDramonná, és rögtön támadta SkullSatamont.
- Kezdjünk egy végzet sugárral! - kiáltotta, ez egy kombinált támadás volt. Még mindig benne volt Wingmon minden ereje. - Pusztulj démon!
- Milyen ostoba vagy. - mondta SkullSatamon, aztán megjelent HeatDramon mögött. - Pusztulj! - lelökte a botjával a földre. - Most pedig, Köröm Csont! - mikor eltalálta HeatDramont, arról eltűntek az adatok, és csak EmberDramon maradt.
- Ez a lény… túl erős. - gondolta David szomorúan, majd elkezdett hátralépkedni.
Yggdrasil is látott mindent, de közben zavarta a csata zaja. Ami a fán kívül zajlott. Tactimon egyre közelebb harcolt Omnimonnal. Omnimon sem bírta már sokáig.
- Úrnőm, ha kell bevetem a Kyuukyousenjin Oryuukent! És ha elbukok, akkor…
- Akkor vége a világnak, ha már te is elbuksz Alphamon. - mondta Yggdrasil aggodalmas hanggal. - Sajnálom Alphamon… ha meghalnék akkor nem neked adnám a hatalmam.
- Megértem, én már nem bírnék el több erőt. - mondta Alphamon belenyugvóan. - Hiszen nekem itt van az X-antitestem is. Még az úrnő ereje… túl sok lenne.
Ekkor Yggdrasil elkezdett ragyogni, majd amin figyelte a Földi harcot, küldött erőt EmberDramonéknak. EmberDramonék feltöltődtek az erejével.
- Mi ez? - kérdezte döbbenten David, majd GreatFeathermon átalakult Wingmonná. - Nahát, máris visszanyerted az erődet? Vagy… valaki segít a háttérből? - az utóbbit már csak magában kérdezte.
- Úrnőm, ne pazarold az erőd. - mondta Alphamon aggódva, de YggDrasil leintette.
- Talán ők lehetnek az utolsó reményeink, szóval nem lehet hogy elpusztítsa őket SkullSatamon!
- Szóval ő rájuk bízod majd az örökséged? - kérdezte Alphamon kíváncsian.
- Ne légy annyira kíváncsi Alphamon, mert még a végén hamar megöregszel! - elkezdett nevetni. ALphamon nem tudta, hogy úrnője hogy tud nevetni most, hogy halálos veszélyben van.