6. rész: David’s Battle

- Mi az Bratt? Rosszat álmodtál? - kérdezte EmberDramon aggodalmasan.
- Igen, nagyon is rosszat álmodtam! - mondta ijedten. - Azt álmodtam, hogy legyőz téged Stalkermon… és ez megrémít!
- Ígérem, hogy nem fogom magam legyőzni, jól odavágok neki! - közben a levegőben kalimpált. - De ez most azt jelenti, hogy nem bízol bennem?
- Dehogy is. - mondta Bratt mosolyogva. - Inkább magamban nem bízok.
David közben már elaludt, de Wingmon gondolkodott a már közelgő harcon.
- Le kell győznöm EmberDramont… csakis hogy David végre boldog legyen. - gondolta elszántan. - Ha kell, akkor bevetem a legerősebb támadásimat is!
David elég korán ébredt, szegény Wingmon még elég fáradt volt. Úgyhogy hagyta nyugodtan aludni. Közben lement a hallba.
- Apa? - kérdezte döbbenten, amikor meglátta a kanapén. - Nyilvánvalóan anyával is bunkó volt, úgyhogy itt kellett aludnia. - gondolta David.
Ivott egy kis vizet a konyhában, aztán kinézett. Elég hideg volt a reggel. David fázott rendesen amint kidugta a fejét. Bratt 1 órával később kelt. De nagyon fáradt volt, hiszen a fél éjszakát gondolkozással töltötte, hogy is győzhetnék le Davidéket.
- Nem félsz? - kérdezte EmberDramont. - Wingmon erős, nemde? Szóval nem félsz?
- Félni? Kicsit… de nem szeretnék szégyent hozni a partneremre soha! Éppen ezért ha úgy alakul, mindent beleadok!
- Rendben van. Akkor töretlenül bízok benned! - mondta Bratt.
- Köszönöm. - mondta EmberDramon. - Majd hozz kaját, hogy fel legyek készülve, ha esetleg ma támadnának! Meg amúgy is, éhes vagyok!
- Rendben van, majd hozok fel valamit. - aztán kiment a szobából és elindult lefelé.
- Gyere, egyél! - mondta az apja. - Este el kell mennem majd egy üzleti útra, szóval légy itthon, mert el szeretnék tőled köszönni. És még meg kell beszélnünk a költözést is.
- Rendben van. - mondta Bratt szomorúan, aztán leült. - Anyu, finom a virsli!
- Örülök, hogy ízlik. De egyél hozzá kenyeret is, úgy finom tudod. - odarakott neki kettő szelet kenyeret. - Na, de most már én is leülök enni!
- Megint egész reggel a konyhában voltál? - kérdezte Mr. Shine. - Remélem, néha pihensz is drágaságom, még a végén belefáradsz.
- Bratt sokat segít, úgyhogy igen, szoktam pihenni is nyugodj meg.
Bratt ezen a napon nem akart sehova sem menni, ám délelőtt az édesanyja szólt neki, hogy menjen el a húsboltba valamiért.
- Rendben van anyu. - mondta Bratt, és gyorsan elindult. Végigfutotta az utat, hogy nehogy összeakadjon Daviddel, vagy ne legyen ideje a szüleinek felfedni EmberDramont.
David eközben az utcákat rótta Wingmonnal. Brattet nem találta sehol sem.
- Hol a fenében fogom megtalálni ezeket? - kérdezte David. - Már alkalmas arra EmberDramon, hogy legyőzhesd!
- Igen, most már alkalmas. De… ha legyőz, akkor haragudni fogsz?
- Magamra igen, rád soha. - mondta David, mindenki csak bámulta, hogy kivel beszél.
Brattet áthívta az egyik haverja, de nem akart EmberDramon nélkül menni. Szóval inkább elment vele a parkba.
- EmberDramon. Itt a parkban lenne sok hely a harcra, szeretnél harcolni?
- Őszintén? Szeretnék harcolni, de osztom azt amit te. Lehet nem tudnám legyőzni Wingmont, úgyhogy az lenne a legokosabb hogyha nem harcolnék ellene.
- Értelek. Azonban… hogyha akarsz harcolni, és ő is akar, akkor ha lehetne egy kérésem, az lenne hogy sose add fel! Megpróbálom én is sosem feladni. - mondta Bratt komolyan.
- Ez természetes, partner! - mondta EmberDramon. - Digimon! - kiáltott fel hangosan.
- Micsoda? Egy digimont érzel megjelenni? - kérdezte Bratt döbbenten. - Vagy…
- Vagy! - mondta Wingmon, amikor leugrott egy fáról elé. - Nem menekülhettek tovább!
- Meg vagytok végre! - mondta David gonoszan. - Nem menekülhettek tovább a harc elől. Itt rengeteg hely van rá. És az emberek úgyis megijednek majd.
Már most sikítoztak, pedig még csak Wingmont látták. Ekkor kiugrott a bokorból EmberDramon is, majd farkasszemet néztek.
- Nos Bratt, mi a véleményed a harcról? - kérdezte David nevetve.
- Most… nem lehet! - kiáltotta Bratt, aztán maga után húzta EmberDramont. - Gyere, siessünk! - inkább menekült a harc elől.
- Egy igazolvány? - kérdezte David döbbenten. Wingmon utánuk akart menni, de David megállította. - Várj! Majd meglátogatom.
- Csak nem az ő igazolványa? Háh, ekkora szerencsét. Ugye még délután ellátogatunk hozzájuk? - kérdezte Wingmon izgatottan.
- Viccelsz? Majd kettőkor elmegyünk hozzájuk. De akkor is úgy gondolom, hogy itt a parkban lenne a legokosabb megmérkőznünk!
- Igen, valóban! Igazad van. Itt van elég tér minden támadásra. És még tervezni is lehet.
Bratt aggódott, hogy hol lehet az igazolványa, hiszen reggel még meg volt.
- Mi a baj? - kérdezte EmberDramon. - Talán elhagytál valamit?
- Az igazolványom… talán a parkban hagytam el. De ha kimegyek, akkor David meg rögtön ránk támad. Áárgh, ez így nem jó! Megtalálta… tuti megtalálta! Akkor meg eljönne ide, jobban járunk, ha elmegyek a parkba aztán elfogadom a kihívást!
- Látom beláttad. - mondta büszkén EmberDramon. - Menjünk, és győzzük le azt a kettőt!
- Igen EmberDramon, így kell ezt! Gyerünk, induljunk! - kifutottak gyorsan, majd elértek a parkba. Ott volt David és Wingmon.
- Csak nem ezt keresed? - kérdezte David, aztán odadobta Brattnek. - Okos döntés volt ide visszajönnöd! Wingmon, gyerünk! - elé ugrott Wingmon.
- EmberDramon, készülj fel a harcra! - EmberDramon nekiment rögtön Wingmonnak.
- Milyen ostoba. - gondolta David. - Wingmon, villámszarv generátort neki! - kiáltotta David. - Lássuk csak hogy mit tudunk erről a digimonról. EmberDramon, data típus, kis sárkány digimon, természetes lélek és sárkány ordítása család, kezdő szint.
- Kielemzi EmberDramont? Akkor megnézem én is Wingmont. - gondolta Bratt. - Wingmon, vaccine típus, szél örzők családja, madár digimon és kezdő szint. - Tűzpofonnal találd el EmberDramon! - Ha így nem, akkor majd HeatDramonként elintézed!
- Nem bénult meg? - kérdezte David döbbenten. - Lényegtelen! Gyerünk Wingmon!
- Igen, tudom! - rikkantotta Wingmon. - Most jön a villámszárny! - egyszerűen kivédte.
- Ne aggódj Bratt, ez nem jelent semmit! - mondta EmberDramon. - Égető farok csapás!
Wingmont megégette kicsit, és a földre került. De amikor jött volna a következő támadás felpattant, majd a villámszarv generátorral megbénította ellenfelét.
- Végetek van! - mondta David őrülten. - Intézd el egyszer smindenkorra!
- Robbanó villám! - a szeme kikerekedett, és villámok vették körbe. Ez volt a legerősebb támadása. Ekkor megindult a támadás, felrobbant minden villám amely EmberDramon körül körözött. - Elég volt te gyík? - kérdezte mérgesen Wingmon.
EmberDramon úgy dőlt el mint egy zsák liszt, de nem adta fel. Felkelt újra.
- Én… nem adom fel soha! - ordította EmberDramon, majd feltartotta a fejét.
- EmberDramon… most mire készülsz? - kérdezte Bratt, aggódott barátjáért.
- Majd mindjárt meglátod! - a szeme vörösen kezdett izzani. - Parázs… felhő! - körbevette Wingmont a parázs, és majdnem felgyulladt.
- Wingmon, tervezel valamit ugye? Vagy… Stalkermonra bízod? - kérdezte David.
- Dehogy! - mondta Wingmon, aztán újra használta a robbanó villámot. Így sikerült eloszlatni a parázst körüle. - És most, összecsapunk! Villámszárny!
- Értem, szóval szemtől-szembe harcot akarsz? Hát legyen! - mondta EmberDramon. - Tűzpofoon! - a két támadás összecsapott.
- Most mi jövünk! - mondta David, majd elkezdett rohanni Bratt felé. Megjelent a kezében a digilélek. - Lássuk mit tudsz! - megakarta ütni Brattet, de az reflexből elhajolt. - Lehetetlen!
- Most én jövök! - állon verte Davidet, az pedig éppen hogy hátra tudott ugrani a következő ütés elől. Wingmon is így járt, EmberDramon felébe kerekedett. - Lehetetlen! - üvöltötte. - Digilélek, feltöltés! - mondta miután elővette a digivicet és elvégezte a mozdulatsorozatot.
- Wingmon, digiváltozik Stalkermonná! - ekkor felrúgta EmberDramont.
- EmberDramon, felkészültél? - elővette a digivicet miután partnere bólintott. - Digilélek, feltöltéés! Gyerünk EmberDramon alakulj át!
- EmberDramon digiváltozik… gáááárh! HeatDramonná!
- Remek! - mondta David. - Intézd el rögtön! - mondta Stalkermonnak David.
- HeatDramon, használj amit csak tudsz, nem veszíthetsz!
- Tudom David, minél gyorsabban elakarom intézni! Nem akarok túlságosan kifáradni!
- Bratt nyugodj meg, nem hagyom magam, soha! Éppen ezért is rögtön kezdek egy forróhullámmal! - meggyulladtak a környező fák, de Stalkermon kikerülte.
- Áárgh, jöjjenek a vörös karmok! - kiáltozott HeatDramon, megjelent hirtelen Stalkermon mögött és belekarmolt a szárnyaiba.
- Ez fájt! - kiáltotta Stalkermon, ám ekkor megjelent a kezében a keresztcsapás. - Ezért most megfizetsz! Keresztcsapás! - telibe kapta HeatDramont.
- Ez lehetetlen! - kiáltotta Bratt mérgesen.
- És most… jöjjön a digifegyver idézés! - mondta David.
- Óh igen, thundermon kunaia! - eldobta HeatDramon felé. - Robbanj fel!
- Áááh! - HeatDramon leesett a földre. Nem bírt felkelni.
- HeatDramon, kelj fel! Kérlek kelj feeeel! - ekkor elkezdett esni az eső.
- Azt hiszem, itt van vége a csatánknak. - mondta David cinikusan. - Pusztítsd el! - ordította őrülten. - Most!
- Igenis! - mondta Stalkermon. - Sajnálom barátocskám, de ez itt most a véged! - odament HeatDramonhoz hogy a saját kezével pusztítsa el.
- HeatDramoooooon! - kiáltott fel Bratt hangosan. - Éébredj!
Mikor Stalkermon lecsapott volna, HeatDramon kinyitotta a szemét.
- Szívtad Stalkermon! - megjelent mögötte. - Láng lecsapás!
- Micsoda? - kérdezte David. - Stalkermon, gyerünk egy ostoba támadás nem állíthat meg!
- Stalkermon, a végső ütközet ideje eljött! - mondta HeatDramon.
- Igen, a végső ütközeté! - megindultak egymás felé. Mindketten meg akarták ütni egymást.
- Gyerünk! - mondta David. - Készülj! - megindult óriási digilélekkel a kezében Bratt felé. De az nem ijedt meg, tudta hogy haza kell érnie, úgyhogy elszánt volt.
Egyszerre ütötték meg egymást mindannyian. Egy ideig csak próbálták egymást legyőzni, és végül David hátracsúszott. Stalkermon pedig a földre került.
- Micsoda? - kérdezte David döbbenten. - Lehetetlen! - térdre rogyott. - Francba! - kiáltotta mérgesen. - Stalkeeermon! - ekkor Stalkermon visszaalakult GreatFeathermonná. Odafutott hozzá, aztán felvette. - Annyira sajnálom.
- Nem baj, most legalább rájöttem, hogy nincs okom nagyképűnek lennem.
- Igen, de nem változtál tojássá legalább. - mondta David, aztán felállt és elfordult Brattől. - Bratt, gratulálok. Még találkozunk, és akkor már egy oldalon fogunk állni!
- Rendben! - mondta Bratt. - Még találkozunk…
- Na milyen voltam? - kérdezte HeatDramon, közben visszaalakult.
- Szuper voltál, EmberDramon. - mondta Bratt mosolyogva. - De ha nem bánod, akkor most sietnem kell, elköszönni apától!
- Hát persze, amúgy is rühellem az esőt! - mondta EmberDramon.
- Akkor induljunk gyorsan! - odaért elköszönni az apjától.
- Hát te meg hol voltál az esőben? - kérdezte az apja.
- Ez egy hosszú, nagyon hosszú történet. - mondta Bratt nevetve.
- Öltözz át de gyorsan, még mielőtt megfázol! - rikácsolta az anyja.
- Igenis anya. - mondta Bratt, azután beengedte az ablakon EmberDramont.
- Mondtam már hogy mennyire rühellem az esőt? - kérdezte EmberDramon mérgelődve.
David pedig arra ért haza hogy már megint veszekednek a szülei.
- GreatFeathermon, annyira sajnálom. - suttogta. - Eltoltam, az én hibám volt.
- Ez nem igaz, te mindent jól terveztél el, csak hát ők az erősebbek.
- Igazad lehet GreatFeathermon… de akkor, mi nagyon gyengék vagyunk.
A digivilágban Devimon egy sötét bázison járt és jelentést tett:
- Értem. - mondta a múltkori női hang. Nem jött ki a sötétből így nem lehetett rendesen látni még a körvonalát sem. - Hozd el nekem épségben az EmberDramonos kölyköt, a másikat elpusztíthatod!
- Igenis, én úrnőm. - mondta Devimon, közben kaján mosoly ült az arcán.