3. rész: Devidramon’s Rage

- Bakemon elintéz téged te grillcsirke! Jöjjön a zombi karma! - elkapta mindkét kezével Wingmont, majd elkezdte szorongatni.
- Ne játssz már! - kiáltotta David. - Gyerünk! Intézd el gyorsan a villám szárnyaddal!
- Igen, tudom! - aztán elkezdett mocorogni, majd kiszabadult a szorításból. Elkezdett manőverezni Bakemon felé, miközben az próbálta elkapni.
- Állj meg! - kiáltozta Bakemon, de Wingmon egyre közelebb került. - Mérgező fuvallat!
- Repülj fel Wingmon, aztán kerülj a háta mögé! - kiáltotta neki David, közben intett Brattnek hogy vigye onnan EmberDramont.
- Igen Davidnek igaza van. - gondolta Wingmon, sikeresen kikerülte Bakemon támadását. - Véged van Bakemon! - mondta mikor a háta mögé került.
- Biztos vagy ebben Wingmon? Szellemcsapás! - megjelent bakemon hátán a szeme, majd egy sötét leheletet küldött Wingmonra.
- Túl gyenge vagy te szánalmas lepedőszellem. Jöjjék a villámszárnyam! - kiáltotta, majd telibe kapta Bakemon arcát.
- Neee! - ordított fel fájdalmasan. - Túl gyenge voltam hogy Devimonná alakuljak… de még Bakemonként is kudarcot vallottam! Nem! Wingmon volt túl erős, ááh! - visszaalakult tojássá, aztán visszakerült a digivilágba.
- K-köszönjük szépen. - mondta Bratt, miközben EmberDramont szorongatta.
- Tűnj innen el, vagy elpusztítom a digimond! - kiáltott neki mérgesen Wingmon, de ekkor megjelent David.
- Ugyan Wingmon, ne légy ilyen mogorva. - mondta mosolyogva, aztán elhaladt Bratt mellett, mintha az ott sem lenne. - Jól vagy?
- Igen David, köszönöm jól vagyok. - kicsit megsérült a karmoktól, de pár óra alvás sok mindenre képes. - Menjünk haza.
- Rendben van. - mondta David, aztán továbbra is ügyet sem vetett Brattre, hanem csak Wingmonra figyelt. - Wingmon legyőzött egy újabb bajnok digimont. És mindezt a segítségem nélkül. Azonban… digivice nélkül sosem fogom tudni átalakítani.
- Most min gondolkodsz? - kérdezte az egyik fa ágai között Wingmon.
David nem válaszolt, csak haladt tovább a ház felé, majd intett Wingmonnak hogy menjen az ablakhoz gyorsan.
- Kösz hogy rendesen megvárattál. - mondta Wingmon mérgesen.
- Anya azt akarta, hogy egyek. Apa meg kikérdezett, hogy hol voltam. Szóval bocsánat.
- Kaja? - ragyogott a szeme, már nagyon éhes volt az előző harca miatt.
- Tessék, itt van egy teli tál. - mondta David, aztán odatette elé. - Milyen haspók vagy.
- Harcoltam eleget nem? - kérdezte Wingmon kissé sértődötten.
- Hát persze. - mondta David, aztán elmosolyodott, majd az ágyba vetette magát.
Elgondolkodott azon amit az apja mondott minap a digimonokról.
„- Fiam, meg kell beszélnünk valamit! Ezek a szörnyek, ugye tudsz róluk valamit?
- Már honnan tudnék apa? - kérdezte, de nem tudta leplezni a zavartságát.
- Látom a szemeden, hogy tudod mik azok a szörnyek! Segíts elkapni egyet, kérlek! Hogy utána elpusztíthassam mindet, és megvédjem a Griff család büszkeségét.”
- A Griff család büszkeségének védelmének érdekében akarja elpusztítani a digimonokat. - gondolta David, közben Wingmon befejezte az ebédet. - Mit tervezhet? - most már hangosan gondolkodott David, ezért Wingmont kíváncsivá tette.
- Min gondolkodsz oly nagyon? - kérdezte, majd felugrott az ágyra.
- Az apám megakarja semmisíteni a digimonokat, és a segítségemet kérte.
- És te? Mit akarsz majd tenni? Talán megteszed amit kér? - aggódott nagyon.
- Bolond vagy? Soha nem fogom elárulni a legjobb barátomat, még az apámért sem.
- Köszönöm, hogy ezt mondtad barátom. - mondta Wingmon, majd lefeküdt aludni.
Eközben Bratt próbálta becsempészni EmberDramont a szobájába.
- Hogyan csináljam? - ezt kérdezgette magában. Végül letakarta a kabátjával EmberDramont, és úgy próbálkozott. A szülei éppen a szobában beszélgettek, úgyhogy sikerült felmennie EmberDramonnal, ám ekkor betoppant az apja.
- Szia, nagyfiú! - mondta az apja. Aztán odaadta az ajándékát. - Remélem hogy örülni fogsz neki, tessék! - egy Nintendo DS volt az.
- Köszi! - mondta Bratt, próbált úgy tenni mintha örülne neki, pontosabban örült is neki, csak félt hogy észreveszik EmberDramont. - Rakd le az asztalra!
- Ki sem próbálod? Vagy talán nem is örülsz neki? - kérdezte az apja csalódottan.
- De örülök neki, csak… nem most! Na, menj ki a szobámból kérlek, pápá! - kitessékelte.
- M-most meg mi van? - kérdezte az apja döbbenten. Nem értett semmit.
- Ajj… Szegény EmberDramon rendesen meg lett mérgezve. - gondolta Bratt aggódva.
Elérkezett a kajaidő, de EmberDramon még mindig nem ébredt fel. Pedig DemiDevimon mérge csak álomba ejti a digimonokat.
- Anya, ehetnék a szobámban? Mert nem érzem magam túl jól. - mondta Bratt.
- Jajj kicsim, ugye nem vagy beteg? - kérdezte az édesanyja aggódva. Megengedték neki hogy a szobájában egyen.
- Akkor hát ezért nem fogadta olyan jól az ajándékot, mert beteg. Már aggódtam.
Bratt várta, hogy EmberDramon felébredjen már végre. Azért vitte fel a kaját hogy enni adhasson neki. Hiszen nagyon kifáradhatott a csatától.
10-20 perc múlva elkezdett ébredezni EmberDramon, Bratt nagyon örült neki.
- M-még élek? - kérdezte döbbenten EmberDramon amikor kinyitotta a szemét. - Hol vagyok? - kérdezte döbbenten, majd felugrott. Megijedt, amikor meglátta Brattet. - M-mit akarsz tőlem? Ekkor már beizzította az öklét.
- Nyugi, megmentettelek a Bakemon elől. Tessék, edd meg ezt a kevéske ételt!
- Micsoda? Bakemon még él? Vagy… - meglátta az ételt, majd elvette rögtön. - Öhm… köszönöm. - mondta szerénykedve, majd elkezdett enni. - De komolyan, mi van a Bakemonnal? Ugye nem engedted csak úgy elsuhanni?
- Valami zöld csirke jelent meg, és elintézte egy csapással. - felelte Bratt.
- Wingmon volt az. - gondolta EmberDramon, miközben falta a kaját. - Az én nevem EmberDramon, és a tied mi? - kíváncsiskodott.
- Az én nevem Bratt Shine, örvendek! - a kezét nyújtotta. EmberDramon elgondolkodott, hogy mit tegyen, de aztán kezet fogott vele.
- Akár jó barátok is lehetünk. - gondolta. - Bratt köszönöm, hogy megmentettél.
- Ugyan ár, miért ne tettem volna meg? Hiszen te jó digimon vagy, és Bakemon gonosz volt.
- Csak ezért mentettél meg? Szereted megvédeni a jókat, a gonoszokat meg megbüntetni?
- Őszintén? Azért mentettelek meg, mert úgy gondoltam, hogy jó csapatot alkothatnánk, aztán pedig… szerintem neked is jobb lenne úgy, hiszen Wingmonék is vadásznak rád.
- Igaza lehet… de nem tudom hogy milyen erős. Bár az is igaz hogy át tudna alakítani. - gondolta EmberDramon, és elkezdett gondolkodni azon hogy mit tegyen, miközben a digivilágban újra csak egy digimon készült átkelni a Földre.
- Tsukaimon, te szánalmas kis csótány, mégis mit kezdenél a másik világban? - kérdezte egy nagyobb digimon. Talán egy végső vagy egy mega lehetett.
- Hagyj békén, Diaboromon. - mondta Tsukaimon, ám ekkor az rátámadt.
- Mit képzelsz te kis csótány? Hogy parancsolgathatsz nekem? Diaboromonnak? Most eltöröllek téged a web-rombolómmal!
- Neem! - kiáltott fel Tsukaimon, ekkor átalakult. - Tsukaimon, digiváltozik… - Devidramon lett belőle, aztán gyorsan elrepült Diaboromon lövése elől a Földre.
- Eddig minden digimon ki átment oda, tojásként érkezett vissza, csak azt akartam, hogy ne ess csalódásba, de most már… mindegy. - mondta Diaboromon, aztán elment onnan.
- Itt vagyok Föld. Eddig engem mindenki bántott, eljött az én időm! - kiáltotta Devidramon, majd megindult a házak felé. Mindenki sikoltozni kezdett.
- David, digimon! - mondta Wingmon. - Siessünk gyorsan, elég nagy példány lehet!
- Rendben van, induljunk! - mondta David, aztán gyorsan lefutott az ajtóhoz, felvette a kabátját. Már elég sötét volt, úgyhogy szükség volt rá. A szüleinek nem szólt, mert azok éppen valamit csináltak. - Siessünk Wingmon!
EmberDramon is érzékelte Devidramon megjelenését:
- Mi a baj EmberDramon? Csak nem egy új digimon jelent meg a városban? - EmberDramon rögtön bólintott, ám ekkor megérezte, hogy Wingmon odaért.
- Nem akarsz indulni, hogy harcolj? Vagy talán még nem nyerted vissza az erőd?
- Nem arról van szó Bratt… hanem ez Wingmon csatája.
David és Wingmon valóban már odaértek. Hatalmas volt Devidramon. Vörösen izzott mindegyik szeme. Mikor meglátta Wingmont, harci kedvet kapott.
- Wingmon, milyen erősnek látszol. Szeretnél harcolni nemde? - kérdezte Devidramon.
- David, szerinted van esélyem egyáltalán? - kérdezte Wingmon, barátja csak bólintott.
- Hát jól van Wingmon, kezdjük akkor a csatánkat! Jöjjön a karmazsin karom! - Wingmon egyszerűen elkerülte a csapást. Vagyis ő azt hitte, de ekkor Devidramon a farkával leütötte.
- Wingmon, jól vagy? - kérdezte David, ekkor megjelent a kezében a digilélek.
- Óh, digilélek? - kérdezte Devidramon döbbenten. - Nagyon érdekes! - megindult David felé rögvest. - Légy az én mesterem, és a tied lesz a legerősebb mega digimon!
- Azt akarod… hogy Wingmont hagyjam cserbe érted? - kérdezte Dávid, de igazán nem gondolkodott rajta.
- David… - mondta Wingmon, miközben felkelt.
- Hát te nagyon ostoba vagy, Devidramon! - mondta David, aztán kinevette.
- Micsoda? Ki mersz nevetni engem? Aki felajánlotta, hogy a legerősebb digimon lesz, csak hogy boldog légy? - kérdezte mérgesen. - Karmazsin karom!
- Daavid! - ordította hangosan Wingmon, nagyon gyorsan megjelent Devidramon előtt. - Villám szárny! - sikerült kivédenie a támadást.
- Milyen gyenge vagy. - mondta Devidramon nevetve. - Pusztulj innen! Vörös…
- Azt már nem! Villámszarv generátor! - megbénította Devidramont, de ez nem tartott sokáig. Devidramon vörös szem technikája aktiválódott.
- Lehetetlen! - gondolta Wingmon, nem bírt megmoccanni.
- Most elpusztítalak téged, aztán a kis barátod jön! - mondta Devidramon nevetve. - Karmazsin karom! - elkezdte szorongatni Wingmont. - Mi lenne, ha megennélek: Akkor talán a részem leszel, és nem válsz kárba!
- Neeem! - ordította David, majd ekkor a digilélek testet öltött a kezében, megjelent egy digivice. - Digivice? - kérdezte döbbenten.
- Micsoda? - kérdezte Devidramon és Wingmon is. Ekkor a digilélektől felragyogott Wingmon, Devidramon megijedt a ragyogástól, és elengedte.
- Wingmon, kezdhetjük? - kérdezte David, szinte ösztönösen tudta, hogy mit kell tennie.
- Jajj nem, ha bajnokká alakul, akkor még veszhetek is. - gondolta Devidramon. Érezzétek Devidramon dühét! - Még van időm elpusztítani.
- Gyerünk Wingmon, intézd el! - ekkor megfogta a digivicet, meglökte felfelé, majd megfogta az alját, eltolta balra, aztán középre vissza és előre mutatta. - Digilélek, feltöltés!
- Igeen, kezdődjék az evolúcióm! - kiáltotta Wingmon. - Wingmon digiváltozik, Stalkermonná! - egy magas zöld harcos madár digimon volt. A feje még mindig hosszúkás volt, és nagy szárnyai voltak. Most már ebben az alakban volt keze.
- Wow, Stalkermon? - kérdezte döbbenten David, ekkor megnyomott egy gombot a viceon, és megjelent az adata. - Stalkermon, harcos madár digimon, vaccine típusú, rémálom katonák és szél őrzők családjába tartozik és bajnok szintű. Gyerünk! Intézd el ezt a ronda sárkányt!
- Igen, tudom! - sokkal mélyebb volt a hangja, mint Wingmonként. - Gyere csak Devidramon! Megkapod a magadét, megnyugtatlak!
- Valóban? - kérdezte Devidramon, majd nekiment Stalkermonnak a karmazsin karmokkal.
- Gyere csak közelebb! - Stalkermon engedtey hogy közel menjen hozzá Devidramon. David eléggé aggódott érte, hogy mit csinál már. - Most! - kiáltott fel, majd előre tartotta a szárnyait, és megjelent közötte egy energiagömb. - Keresztcsapás! - az energiagömbbel egy keresztet „írt” Devidramon testére. - Vége! - mondta Stalkermon.
- Engem mindenki csak megalázott... és a dóhöm semmit nem ért! - kiáltotta Devidramon. - Gyűlöllek téged Stalkermon, remélem egyszer elpusztít valaki! - végül tojássá visszaalakult, majd visszakerült a digivilágba,
- Igen, végre vége van Stalkermon. Örülök hogy végre átalakultál.
- Én is! - mondta, miközben visszaalakult Wingmonná.
EmberDramon érzékelte, hogy Devidramon eltűnt. Értesítette róla Brattet.
- Szóval legyőzték. - mondta Bratt. - Örülök neki. Legalább nem fog itt pusztítani.
- Stalkermont láttam az ablakból, szóval neki sikerült átalakulnia! - gondolta EmberDramon.