5. rész: Hippogriffomon’s Weakness

Darcmon még mindig ott feküdt, ahová Devimon beágyazta a földbe. Egyre több volt a dühe, és egyre erősebb kezdett lenni.
- Ez nem jó. - mondta Wingmon, amikor megérezte Darcmon erejének a növekedését.
- Mi a baj Wingmon? - kérdezte David aggodalmasan.
- EmberDramon, mondd el te, ha Wingmon nem bírja. - mondta Bratt.
- É-épen… növekszik az ellenfelünk ereje. És elég nagymértékben.
Darcmon készült felkelni, már lobogott körülötte a sötét energia. A szeme is sötéten ragyogott. Majd ekkor elkezdett ragyogni a teste is.
- Darcmon mindjárt digiváltozni fog. - mondta aggodalmasan mindkét digimon.
- Darcmon, digiváltozik Hippogriffomonná! - kiáltotta hangosan a nő digimon.
- Mi a franc ez? - kérdezte Bratt. - Megnéznéd David?
- Persze, azon vagyok! Hippogtiffomon, végső alak, mitikus állat digimon, szél őrzőkhöz és természetes lelkek családba tartozik és data típus. Ez túl erős a mi digijeinknek.
- Akkor át kell alakítanod Wingmont. - mondta EmberDramon.
- Elpusztítalak előbb titeket, aztán a többi embert! - kiáltotta Hippogriffomon.
- Igaza van Wingmon. - mondta David. - Gyerünk Wingmon, próbáljuk meg! - a digilélek újra előjött, majd elkezdte a mozgást. - Gyerünk! Digilélek feltöltés!
- Áááh! - kiáltott fel Wingmon, ekkor elkezdett átalakulni. - Wingmon digiváltozik, Stalkermonná! Gyere csak Hippogriffomon!
- Jövök is te kis ostoba! - mondta Hippogriffomon, aztán elkezdett nevetni. - Támadj csak Stalkermon! - mondta ravaszon. Fel akarta mérni ellenfele erejét.
- Bajnoki villámszarv! - kiáltotta Stalkermon. De Hippogriffomon elkerülte.
- Milyen gyenge vagy! - mondta Hippgriffomon. - Takarodj innen! - kiáltotta, aztán megindított egy óriási széllökést ellenfelére.
- Ez meg milyen támadás volt? - kérdezte Stalkermon ijedten. Nem nagyon bírta tartani magát az óriási viharban.
- Ez nem is egy támadás volt, szóval a helyedben hallgatnék! - mondta Hippogriffomon. - De ha akarsz egyet, akkor tessék! Forróhullám!
- Ááh! - a falba vágta Stalkermont. Majdnem összeomlott az a ház.
- Most pedig, elpusztítom a kicsit, mielőtt átalakulna, aztán jön a nagy! - mondta Hippogriffomon. És megindult EmberDramon felé.
- EmberDramon, EmberDramon! - szólítgatta Bratt, de az el volt ájulva.
- Jajj, ne. Mit tehetnénk? - kérdezte magában David, elvesztette a fejét.
- EmberDramon, ééébredj! - aktiválódott a digilelke, majd megjelent a kezében a saját digivicea. - Egy digivice? - kérdezte döbbenten.
- Micsoda? Digivice? - kérdezte Hippogriffomon. Még mielőtt használhatnád megsemmisítelek! Szonikus hang!
- Neem! Digilélek feltöltés! - úgy csinált mint Takuya anno, majd maga felé tartotta a viceát. - Gyerünk EmberDramon, alakulj hát át! - EmberDramon ekkor felébredt.
- EmberDramon, digiváltozik! - ExVeemon meretű volt, ugyanolyan színű mint EmberDramon, közepes szárnyai voltak, izmos karok a farka is közepes hosszúságú. - Most megszívtad HippoGriffomon, mert itt van HeatDramon!
- HeatDramon? - kérdezte David. - Lássuk mit tudunk róla. HeatDramon, data típusú, tüzes sárkány digimon, a sárkány ordítása és természetes lélek családba tartozik. Bajnok szintű. Kelj fel Stalkermon, szükségünk van rád! - aktiválta a fegyver előhívó módot. - Digifegyver idézés! Thundermon kunaia!
- HeatDramon, össze kell dolgoznunk! - kiáltotta Stalkermon, amikor megindult Hippogriffomon felé. Közben HeatDramon azon volt hogy elkerülje annak támadását.
- Rendben van, te bénítsd meg, én meg legyőzöm! - mondta HeatDramon.
- Végre… partnerek vagyunk! - kiáltotta Bratt barátjának. - Gyerünk HeatDramon intézd el!
- Nem győzhettek le! Én végső szintű vagyok, ti meg csak bajnok! - üvöltötte mérgesen Hippogriffomon. A mitikus állat digimonok mindig is büszke teremtmények voltak. Szonikus hang! Forróhullám!
Mindkét ellenfelére támadt egyszerre. De nem sokat ért. Azok egyszerű manőverekkel elintézték. Most Stalkermonék jöttek.
- Véged! - mondta Stalkermon, végül eldobta a kunait, amely majdnem eltalálta Hippogriffomont, végül elkerülte. - Remek! - valamilyen kézjelet formált, és felrobbant a kunai, amelyből villámok törtek fel, így megbénítva Hippogriffomont.
- Nem, nem engedhetem hogy legyőzzetek! - mondta Hippogriffomon.
- Sajnálom, de már véged! - mondta HeatDramon, aztán előtte megállt. - Hőörvény! - forró levegő tört fel a földből, majd örvényleni kezdett Hippogriffomon körül, és végül leesett a földre. - Ez az egyik leggyengébb támadásom.
- Vége van Hippogriffomon. - mondta Stalkermon és HeatDramon egyetértően.
- Háháhá! - nevetett Hippogriffomon, aztán felkelt. - Ugyanmár. Devimon keményebb volt nálatok, ezerszer. Ostobák! - újra szonikus hanggal támadott.
- Stalkermon, most eljött a te időd. Valamit csak tudsz csinálni a szárnyaddal nem? - gúnyolódott HeatDramon. Stalkermon ettől tűzbe jött.
- Jöjjék a keresztcsapás! - simán szétmetszette a levegőt a keresztcsapással, így a vibrálást is. - Most pedig, ég veled Hippogriffomon! - befejezte a támadást.
- De az utolsó szó az enyém! - megindult HeatDramon. - Vörös karmok! - vége volt Hippogriffomonnak, ekkor az leesett a földre.
- Miért Devimon? Miért kellett belerondítanod a terveimbe? - kérdezte szomorúan. Ekkor még vett magán egy kis erőt, és felrobbantotta magát.
- M-mi volt ez? - kérdezték, Stalkermonék rögtön visszaalakultak. Persze Hippogriffomon tojás lett, és elkerült a digivilágba.
- Wingmon jól vagy? - kérdezte David, de nem volt valami jól. - Akkor gyere, ugorj az ölembe! - mondta David. Úgy vitte haza.
- EmberDramon, te hogy vagy? - kérdezte Bratt, majd ő is felvette az ölébe, aztán úgy vitte haza. David azonban nem érte be ennyivel. Már tervezett valamit.
- David, mégis mit tervezel? - kérdezte Wingmon, aztán kiugrott az öléből az egyik fára. - Szóval, mit tervezel?
- EmberDramon igazán erőteljes. Hogyha HeatDramont legyőznéd, akkor lehet hogy elérnéd a végső szintet, nemde?
- Nem akarsz inkább barátja lenni annak a kölyöknek? - kérdezte Wingmon, miközben ugrált egyik fáról a másikra.
- Miért akarnék? Nincs szükségem másik emberre ahhoz, hogy legyőzzünk pár gyenge bajnok szintű átjött csőcseléket.
- És mi volt Hippogriffomonnal hm? Szerinted őt le tudtam volna győzni egyedül?
- Majd kiderül. - mondta David. - Az se biztos hogy letudjuk győzni Bratt digimonját. Úgyhogy ne gondolkodj ennyire előre.
- Hidd el, hogy arra fogok törekedni, hogy legyőzzem! - mondta elszántan Wingmon.
- Ajánlom is! Remélem, hogy nem lesz vereséggel vége annak a csatának! Különben a büszkeségünkön csorba esik!
- Büszkeségünk? A te büszkeséged! Ne hasonlíts emberekhez! - mondta Wingmon gúnyosan.
- Igazad van. De… szerintem a digimonoknak is van büszkeségük. Ahhogy Hippogriffomon mondta, minden mitikus állat digimon büszke.
Bratt éppen hogy be tudta vinni a szobájába EmberDramont.
- Most már partnerek vagyunk, hát nem szuper? - kérdezte Bratt boldogan.
- Dehogynem. - mondta EmberDramon mosolyogva. - Mindvégig magányos farkasként éltem, de most végre megtaláltam a számomra alkalmas partnert!
- Örülök, hogy azon a napon anyu elküldött a boltba, és így találkoztunk.
- De… Félek hogy David Griff majd harcolni akar ellenünk. És hidd el nekem, hogy Wingmon nem olyan ellenfél, mint Hippogriffomon. Hippo’ erőtlen volt, és szánalmas! A büszkesége és dühe hajtotta csak. De Wingmonnak nincsenek önmagát gyengítő érzései.
- Ez igaz? - kérdezte Bratt döbbenten. - És neked vannak?
- Nem is tudom most így hirtelen. - mondta EmberDramon, közben a fejét vakarta.
- Kicsim! Gyere már enni! - kiáltozott az édesanyja, majdnem benyitott a szobába.
- Óh anyu, megyek is rögtön! - mondta nevetgélve Bratt. - Megyek mindjárt, egy pillanat!
Az édesanyja lement szedni a tányérjába. Közben Bratt elbújtatta EmberDramont.
- Nos Bratt, beszélnünk kéne! - mondta Mr. Shine. - Valami komoly dologról.
- Mi az apu? - kérdezte Bratt, miközben elkezdte falnia a kaját.
- Ez a város nagyon veszélyes, szóval lehet el kéne innen költözni.
- Micsoda? - kérdezte Bratt, miközben kiköpte a kaját. - Nem! Innen nem költözünk el!
- De miért nem kicsim? Sokkal biztonságosabb lenne pl. Európában élni.
- De én nem szeretnék ott élni és kész! - aztán a kajával felfutott a szobájába. - tessék EmberDramon, edd meg nyugodtan az egészet.
- Komoly? - kérdezte csillogó szemekkel. Aztán elkezdte behabzsolni.
- EmberDramon… ugye csak itt jelennek meg digimonok? Ugye? Szóval ha például elköltöznénk innen, akkor te nem tudnál harcolni és fejlődni.
- Igen… de ez most miért lényeges? - kérdezte EmberDramon. Meglátta ekkor Bratt tekintetében a szomorúságot. - Költözni akartok? - kérdezte aggodalmasan.
- Sajnálom EmberDramon… ha elköltözünk az én hibám lesz hogy ha nem fogsz fejlődni. Csakis az én hibám. Sajnálom! - majdnem elkezdett sírni.
- Hé, hogy ha elkezdesz sírni, akkor itt hagylak! - mondta EmberDramon, majd letörölte Bratt könnyeit, aztán átölelte. - Nyugi, én sosem fogok haragudni.
- Köszönöm EmberDramon. Hé, már meg is etted a kaját? Te haspók. - mondta gúnyosan.
- Hát most na, nagyon sok kalóriát égetek, mivel harcolok! - mondta, mintha tudná miről beszél. - Mármint öhm… mindegy naa! - Bratt csak nézett.
- Na mindegy, de nem hiszem hogy David nagyon szeretne harcolni. Vagyis ma nem úgy vettem észre. Tök jó ez a digivice! - elkezdte kicsit tanulmányozni.
- HeatDramon milyen volt? - kérdezte kacsintgatva EmberDramon.
- Szuper, bár nálad jobb nem lehetett! Te vagy a legjobb EmberDramon.
Ők már lefeküdtek aludni, de Davidot éppen faggatta az apja:
- Hol voltál, amíg a digimonok támadták a várost? - kérdezte az apja.
- Ez most valami vallatás vagy mi? - kerülte a választ. - Különben is mit érdekel az téged, hogy én mit csinálok, amíg nem vagyok itthon? Nem vagyok már kis pulya.
- Még csak 15 éves vagy, szóval nincs jogod így beszélned velem!
- Ugyan már apa! Neked csak a büszkeséged számít. De most más dolgom van, meg kell kóstolnom azt amit anya főzött. Te meg csak főzd a gonosz levesed.
- Fogd be a szád, ne pimaszkodj velem! - majdnem pofán vágta.
- Ugyan apa… én nem féltem, és nem is fogok félni soha! Ami meg a digimonokat illeti, azt ajánlom, hagyd békén őket, vagy egyéb ellentétbe kerülünk.
- Szóval tényleg a digimonok oldalán állsz mi? Neked semmit nem számít a bü…
- Az ostoba büszkeség… Nekem igazán nem jelent semmit! A bujaság, kapzsiság, falánkság, büszkeség, düh, restség és az irigység. Mind kártevő érzés, szóval fejezd be a büszkélkedést.
- Egy napon megtudod milyen a dühöm! Régen irigy és kapzsi voltam, buja is voltam, falánk kiskoromban, rest is, szóval… és még semmi rossz nem történt velem. Ez ostobaság volt, amit mondtál! Figyelj fiam, én csak azt szeretném, hogy a büszkeségünket őrizd meg.
- Maximum a düht fogadom el, köszönöm a büszkeségből nem kérek. - mondta Davis, aztán az ebédlőn keresztül megindult a szobájába.
- David, nem szeretnél enni? - kérdezte az anyja aggodalmasan.
- Apa elvette az étvágyamat. Ha érdekel mivel, akkor kérdezd meg hogy mivel!
- Olyan szörnyű. - gondolta az anyja. - Mindig csak ez az ellentét ő közötte és az apja között. Amióta tizenéves, csak ez megy. Pedig kiskorában annyira szerette.
David elgondolkodott az előbb történteken. Közben Wingmon tombolt odakinn. Mert már vagy félórája ment volna be.
- Elfelejtettem, bocsáss meg. - mondta David.
- Kaját, vagy nem bocsátok meg! - mondta Wingmon, közben vörösen izzott a szeme.
- Hát neked nem tudok nemet mondani! - mondta David, aztán lement kajáért kb. 1 órával később. - Ennyi elég lesz mindkettőnknek. - gondolta. Közben eszébe jutott Bratt. - Holnap meg kell találnom, és összecsapunk! Ha legyőzöm akkor úgy lesz, ha nem, akkor a dühöm csak nőni fog.
Bratt pedig arról álmodott, amint Daviddel harcolnak.
- Gyerünk HeatDramon! - kiáltotta, ám ekkor Stalkermon a kunaiaval telibe kapta. - Jajj ne! - felébredt ekkor, tiszta víz volt. És remegett.
- Mi a baj? - kérdezte EmberDramon, eléggé megijedt.
- Azt álmodtam hogy... hogy... legyőz téged Stalkermon.