2. rész: DemiDevimon’s Poison

Amik az előbb történtek, csak a kezdetek voltak, a digimonok még mindig képesek átjönni a Földre, és EmberDramon még mindig szabad, de… talán már nem sokáig!
- Miért akarsz legyőzni? - kérdezte EmberDramon.
- Vad digimon vagy, így nem hagyhatjuk hogy a városban szaladgálj össze-vissza kis ostoba. - mondta David, aztán Wingmon támadott.
- Sajnálom EmberDramon, de Davidnek igaza van! Villám Szárny!
- Nem engedem hogy legyőzz és tojássá alakuljak! Tűzpofonnal odacsapok neked! - a két támadás el sem érte egymást, hiszen EmberDramon David felé támadott.
- David! - kiáltotta Wingmon, közben EmberDramon várta hogy Wingmon támadjon.
- Semmi bajon, d-de… nem látok! Hol van a szemüvegem? - keresgélte a földön.
- El fog futni! - mondta Wingmon.
- Előbb add ide a szemüvegem! - mondta David.
- Hát jó. - mondta Wingmon, aztán odaadta a szemüveget.
- Remek! Végre újra látok! - EmberDramon egy magas ház tetején futott.
- Utánamenjek?
- Nem Wingmon, hagyjad, még a légynek sem tudna ártani.
- De rád is rád támadt!
- Nem, csak el akarta terelni a figyelmed. Ha támadott volna akkor nem lennék ennyire ép.
- Igazad lehet. - mondta Wingmon, aztán elindultak. - De tegyük hozzá, hogy igazán lecserélhetnéd azt az ostoba szemüveget!
- Kösz! Már mondtam, hogy ez sokkal stílusosabban néz ki.
- Jó, mindegy! Menjünk haza. - mondta Wingmon, majd felugrott a fára. - De most időben gyere az ablakhoz!
- Ne zsörtölődj Wingmon, amúgy sem illik hozzád.
- Emlékszel még… amikor legelőször találkoztunk?
- Hát hogyne emlékeznék. - mondta David, miközben visszaemlékezett.
„- Készen van a házi. - mondta David.
Ekkor elindult valahova. Miközben ment, csatazajt hallott.
- Mi volt ez? - kérdezte döbbenten, aztán odafutott, s meglátta: Egy Feathermon harcolt egy másik digimon ellen. - Két digimon? - kérdezte David.
Feathermon szénája nem állt túl jól, hiszen ellenfele sokkal nagyobb volt.
- Várj te, kis digimon, miért harcolsz a nagy ellen? - kérdezte David.
- Mert… nem tudom. - mondta szomorúan. - Buborékfújás!
- Milyen kis szánalmas digimon vagy! - mondta a nagyobbik. Valószínűleg egy Kiwimon lehetett amelyik harcolt az apró ellen. - Elpusztulsz!
Ekkor David közbelépett, majd felrúgta a Kiwimont, amikor az leesett, Feathermon átalakult.
- Itt van GreatFeathermon! - mondta boldogan. - Villámszarv! - kiáltotta, és a Kiwimon nem bírt megmozdulni, végül visszaalakult tojássá.
David éppen indult volna, de odament hozzá GreatFeathermon.
- Várj, nem szeretnél a partnerem lenni, vagy valami? Én itt csak egyedül vagyok amióta megszülettem. - majdnem sírt szegény.
- Partner? - kérdezte David, majd egy ideig csöndben maradt. Ekkor ránézett Greatfeathermon arcára, majd bólintott. - Rendben, gyere!
- Köszönöm! - kiáltotta boldogan, aztán felugrott David vállára.”
- Akkoriban hetente jelent meg új digimon a városban, és minden harccal egyre jobban fejlődtél. Mígnem egy napon átalakultál Wingmonná! - mondta David.
- Igen David, mindez pontosan így volt. Wingmonként, igaz még ha néha nem is mutatom, de nagyon hálás voltam mindig is, hogy erőssé tettél.
- Ez nem így van, te magad váltál erőssé, nekem semmi közöm mindehhez!
- Feathermonként semmit nem értem volna nélküled, hidd el, hogy te segítettél.
Eközben Bratt hazaért a liszttel és sütőporral.
- Bratt, hol voltál ilyen sokáig? Mi? Talán voltál valahol játszani? - kérdezte az édesanyja.
- Anyu, nem, csak közben… - átgondolta, hogy mit is mondjon. - kicsit beszélgettem valakivel. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő.
- Én halálra aggódtam magam miattad, mivel a TV-ben azt mondták, hogy amerre mentél, szörnyek támadtak. Azt hittem már hogy…
- Na de anyu, ne gondolj mindig a legrosszabbra! - aztán odaadta a lisztet és sütőport. - Apa mikor ér már haza?
- Nem tudom, azt mondta, hogy lehet ma haza sem ér.
- Értem. - szomorú volt Bratt emiatt. - Felmegyek kicsit gépezni.
- Rendben, de ne ülj túl sokat a számítógép előtt! Még nekem is szükségem lesz rá egy-két recept miatt, szóval maximum egy óráig ülhetsz oda.
Bratt elkezdett gépezni, de közben annyira elfáradt, hogy már nem volt ereje hozzá. Úgyhogy inkább lefeküdt aludni. Másnap reggel hóesésre ébredt.
- Kisfiam, nézz csak ki! - mondta az édesanyja. - Esik a hó, örülsz neki mi?
- Igen anya, nagyon jó. - mondta Bratt, jól leplezte azt, hogy még aludni szeretne.
- Készen van a reggeli, szóval gyere és egyél! Utána meg menj át a haverodhoz.
- Haveromhoz? - kérdezte Bratt. - Megtalálták Shawnt? - nagyon boldog lett hirtelen.
- Sajnálom, de nem! Csak Andy mondta hogy megbeszéltetek valamit, úgyhogy ezért mondtam. De hogyha nem szeretnél menni, akkor akár se…
- Nem anya, átmegyek majd hozzá! - mondta hírtelen, mielőtt édesanyja kimondaná azt, hogy segíthetne a sütésben.
Elég gyorsan megreggelizett, aztán felvette az utcai ruháját, majd elköszönt.
- Ha apa hazaérne, akkor hívj fel, remélem hozott valamit az üzleti útjáról! - mondta izgatottan, hiszen azt ígérte neki édesapja, hogy valami nagyon jót kap.
- Rendben, de most siess! Nehogy ne legyen otthon Andy!
- Igen, igazad van! Na, szia anyu! Akkor majd hívj, ha hazaért apa!
Bratt sietett az utcákon, és elég gyorsan odaért barátjához.
- Szia Bratt. - mondta Andy, amikor kinyitotta az ajtót. - Gyere, próbáljuk ki az új PS2-met. - mondta mosolyogva, miközben beinvitálta.
- Rendben van Andy. - bement, aztán leültek a TV elé, Andy beüzemelte a PS2-t aztán elkezdtek játszani rajta.
Egészen délutánig játszottak egy harcolós játékon, de aztán felhívta az édesanyja, majd elindult hazafelé, de eközben a digivilágban is történt ez meg az.
- DemiDevimon, mit tervezel? - kérdezte egy Ogremon.
- Át akarok menni a Földre, és átalakulni hatalmas Devimonná. Aztán uralkodni rajta.
- Ostoba vagy. - mondta Ogremon, majd otthagyta.
- Majd ha átalakultam, és visszatérek, megtudod, hogy ki az ostoba! - mondta DemiDevimon mérgesen. Elkezdett keresgélni egy átjárót a Földre.
EmberDramon rögtön megérezte, amikor egy új digimon jött a digivilágból.
- Mi ez az érzés? - kérdezte magában. Még sosem érzett ilyet.
DemiDevimon mikor meglátta a gyerekeket, elkezdte figyelni őket.
- Ostoba emberek, játszatok csak, amíg nem támadok! Elfoglalom a világotokat és én leszek az új uratok, háháhá!
Ekkor az egyik gyerek felrúgta a labdát a háztetőre.
- Jajj ne, a labda! - mondta az egyik kölyök szomorúan.
DemiDevimon leszállt oda közésjük, mert a szomorúság csak erősítette. Aztán elkezdte a szónoklatát a gyerekeknek:
- Itt vagyok én, az új uratok, ki elfoglalja a világotok! Pusztulás vár rátok nem vitás, de ha seg… Áááh hé mit csináltok? - belerúgott az egyik kölyök.
- Nézzétek, itt van egy fekete labda, focizzunk ezzel!
- Tiiii… tiszteletlenek! - kiáltotta DemiDevimon mérgesen. Vörösen izzott a szeme, majd felemelkedett. - Pusztuljatok! Demi Dárda! - fecskendőket dobált, amelyben méreg volt. A gyerekeket majdnem eltalálta.
- Egy szörnyeteg! - kiáltozták, közben sikoltoztak.
- Iiigen, féljetek csak a nagyságomtól! Én egy szörnyű szörnyeteg vagyok! Demi Dárda! - újabb fecskendőket kezdett dobálni.
- Állj le DemiDevimon! - mondta az épp ekkor megjelenő EmberDramon, aztán tűpofonokkal elintézte a fecskendőket.
- EmberDramon? - kérdezte DemiDevimon döbbenten. - Hát te meg mit keresel itt?
A gyerekek elkezdtek szaladni, inkább EmberDramon ijesztette meg őket, nem DemiDevimon. Miközben szaladtak ordibálták, hogy szörnyek, ezt Bratt is meghallotta.
- Mi a baj fiúk? - kérdezte Bratt kíváncsian. - Milyen szörnyek és hol?
- A-arra. Egy ilyen kis labda-szerű démonvalami meg egy ijesztő sárkányszerű szörny, amely tűzzel támad. Éppen a pályán harcolnak!
- Tűz? - kérdezte Bratt. Rögtön rájött, hogy EmberDramonról van szó. Elkezdett arra futni, majd meglátta a harcot.
- David, két digimon harcol újra! - mondta Wingmon.
- Rendben, de érzed, hogy hol?
- Azt hiszem, hogy a tetőről jól lehet látni! - mondta Wingmon.
- Akkor induljunk, menjünk fel a tetőre! - Az egyik digimon valószínűleg EmberDramon lesz, míg a másik… nem tudom. De túl nagy digimon nem lehet.
- Demi Dárda! - kiáltozta DemiDevimon, de hasztalan volt. - Túl erős vagy!
- Valóban? - kérdezte EmberDramon. - Tűzpofon! - lelökte DemiDevimont a földre.
- Túl közel vagy! - mondta DemiDevimon, majd egy Demi Dárdával eltalálta, s megmérgezte EmberDramont. - Véged EmberDramon!
- EmberDramon?! - kiáltott fel Bratt, majd ekkor DemiDevimon majdnem őt is eltalálta.
- Ember, tűnj innen! - mondta EmberDramon. - Hogyha eltalál, akkor neked véged! - mondta EmberDramon aggodalmasan.
- De… - kezdte volna Bratt, de EmberDramon ekkor felüvöltött.
- Állj meg DemiDevimon, most véged van! - mondta EmberDramon, felugrott. - Lángoló farok csapás! - lesújtotta DemiDevimont, a feje közepét kapta el.
- Ez fájt. - mondta DemiDevimon, de még az bírta, majd elkezdte a Denevér Csapkodást. A szárnyával nem tudott elég erőseket ütni, ezért meg sem kottyant EmberDramonnak.
- Most véged, ugye tudod? - kérdezte EmberDramon.
- N-n-neee! Kérlek, könyörülj meg rajtam! - mondta DemiDevimon ravaszon.
- Nem versz át te hantás! - mondta EmberDramon, újra felugrott, pedig már alig bírta a fejét is. - Tűzpofoon! - DemiDevimont szétégette majdnem. Ám ekkor az felragyogott:
- Micsoda? - kérdezte mindenki. David amikor meglátta, megdöbbent. Bratt és EmberDramon pedig féltek, hogy mi is lesz ebből.
- DemiDevimon, digiváltozik Devimonnáá! - mondta mély hangon, ám nem épp úgy történt. - M-mi a fene? Mi ez az öltözék? Nem Devimon lettem? - összedőlt benne egy világ. - Bakemon lettem, fúúúúújj! - kiáltozta mérgesen.
- Megmérgezetten nem tudom elintézni Bakemont. - gondolta EmberDramon, miközben alig bírt felkelni.
- Mindegy, így is el tudlak intézni! - mondta EmberDramonnak miközben gonoszan kacagott. - Mérgező Fuvallat! - még jobban megmérgezte EmberDramont.
- Fel kell kelnem. - gondolta EmberDramon, de ekkor mély álomba zuhant.
- Most pedig jöjjön a végső csapás! - mondta Bakemon, még mindig kacagott.
- Fejezd be te kacagójancsi! - mondta Bratt, majd EmberDramon elé állt.
- Látod, mi történik? - kérdezte David Wingmont, az bólintott. - Indulj Wingmon, intézd el azt a szemtelen Bakemont!
- Rendben van David, és mi legyen EmberDramonnal?
- Majd meglátjuk. Hogyha érdemes lesz rá valamikor, akkor legyőzheted! De most indulj, és győzd le az a ronda szellemet!
- Mi ez? - kérdezte Bakemon, amikor megérezte, hogy mögötte Wingmon támad. - Wingmon? - kérdezte, de már annyira nem volt meglepődve ezen. - Elintézlek te grillcsirke, jöjjön a zombi karma! - ekkor mindkét kezével elkapta Bakemont.
- Micsoda? - kérdezte David, amikor ez megtörtént. - Remélem csak szórakozik Wingmon. - gondolta.