15. rész: Protection of Royal Knights

- Pusztítsd el őket, LionKnightmon! - kiáltotta Skeleton Light őrülten.
- Azt már nem! - kiáltást hallottak. - Pendragon dicsősége! - telibe kapta LionSkullmont.
- Mi? - kérdezték mindannyian, majd megjelentek a Királyi Lovagok.
- Lehetetlen! - mondta mérgesen Skeleton Light, ekkor LionSkullmonnal visszavonultak.
- Ti meg kik vagytok? - kérdezte David kíváncsian, majd megnézte a digiviceában.
- Nem ismersz minket? - kérdezte Alphamon meglepetten. - Mi vagyunk a Királyi Lovagok.
- A Királyi Lovagok? - kérdezte Bratt, majd megbizonyosultak róla hogy igazat mondanak.
- Mit akartok? - kérdezték, ám ekkor felkapta őket Examon, majd felszállt.
- Hé, mit akarsz, engedj már el, hallod? - kiáltozta mérgesen Bratt. - Gonoszak vagytok?
- Milyen ostobaságokat beszélsz te itt nekem. - mondta Examon komoly hangon. - Én sosem lennék gonosz. Barátaitok rendesen megsérültek. Ez itt a Kezdet Szigete. Nem maradhattok itt, veszélyes hely. És amúgy is, a ti sorsotok, hogy elpusztítsátok a Hét Nagy Démon Lordot!
- Óh, igen! Erről már hallottunk. - mondta David, majd átgondolta. - Hé, egyáltalán felkészültek vagyunk ahhoz hogy legyőzzünk akár egyetlen nagy démon lordot is?
- Hát… - kezdte Examon, miközben tenger felett repültek. - Kétlem. - mondta kis gúnnyal.
- Kösz, ez igazán bíztató volt. - mondta Bratt gúnyosan, majd ekkor elrepültek egy digimon felett. Mikor az észrevette őket, felrepült hozzájuk. - M-mi ez? - kérdezte Bratt.
- Mit keresel itt te? LadyDevimon! - kiáltotta Examon mérgesen, ekkor az elkezdett nevetni.
- Háháhá! TE, engem nem kérhetsz számon. Gyík! - ekkor hátrébbugrott. - Pusztuljatok!
- Lássuk, digivice! - mondta Bratt, majd megijedt kissé. - Ez egy végső digimon!
- Examon, le fogod tudni győzni? - kérdezte David aggodalmasan, de a sárkány bólintott.
- Elpusztítalak mindannyitokat Daemon nagyúr nevében! - kiáltott a gonosz démon. - Ezt kapd ki gyík, fekete szárny! - de nem tudta eltalálni. - Akkor most jön a binta!
- Mit képzelsz magadról te csótány? Egy Királyi Lovagot nem győzhet le a magadfajta! Pusztulj hát! - ekkor avalon kapujával majdnem megsemmisítette LadyDevimont.
- Aaaah! - kiáltott fel LadyDevimon, aztán végül úgy döntött hogy visszavonul.
- Francba is már! - kiáltotta David mérgesen. - Mostmár mindig csak menekülnünk kell?
- Azt hiszem hogy igen. - mondta Bratt, ő is mérges volt. - De, ha győzünk, akkor béke lesz!
Ekkor elértek egy szigetre. Examon célja ez a sziget lehetett, hiszen most leszállt. Eközben:
- LionSkullmon, siess már. Mindjárt utolér Crusadermon és Dynasmon. - mondta Skeleton Light. - Gyerünk már! - egy sűrű erdőben futottak. Mindenbizonnyal ez már nem a Kezdet Szigete volt, hanem egy másik kontinens. - Itt vannak! - kiáltott fel Skeleton Light.
- Igen, éreztem őket. - mondta LionSkullmon. Ekkor körbevette őket a két Királyi Lovag.
- Most, mi elpusztítunk titeket. - hallatszott az erdő mélyéről Crusadermon hangja.
- Nem is akárhogy, elsöprünk titeket. Megsemmisültök, amiért csatlakoztatok a sötétséghez!
- Sötétséghez? - kikerekedett Skeleton Light szeme. - Sötétséghez mi? Nem verhetsz át!
- Milyen ostoba… - mondta Crusadermon gúnyolódva. - Egy lovag sosem hazudik!
- Cöh, és ezt vegyük is be, mi? - kérdezte LionSkullmon, ekkor felugrott a magasba.
- Milyen gyenge vagy! - mondta Dynasmon, miközben már fent várta. - És méghozzá gyáva!
- Gyáva? - kérdezte LionSkullmon, majd elkezdett nevetni. - Te akartál fentről támadni, vagy tévedek? Ki is a gyáva akkor? - majd előretartotta a kezét. - Csontváz büszkeség! - nagyot kapott Dynasmon. - Hogyha még kell, akkor kaphatsz! - mondta, közben üvöltött egyet.
- Pusztulj te rohadék! - kiáltotta Crusadermon mérgesen. - Athena ökle! - nem találta el.
- Mint mondtam, szánalmasok vagytok! - mondta LionSkullmon. Ám ekkor közrefogták.
- Gyerünk már LionSkullmon, intézd el őket! - mondta Skeleton Knight mérgesen. - Most!
- Crusadermon, gyerünk! Eljött a mi időnk! - mondta Dynasmon, majd Crusadermon bólintott. - Pusztulj te csontvázfajzat! Sárkány ordítása! - két sugár indult meg a kezeiből.
- Most pedig, én! - kiáltott fel Crusadermon, majd megjelent LionSkullmon mögött.
- Ég veletek. - suttogta LionSkullmon, ekkor feléjük tartotta a karjait. - Csontváz eltiprás!
- Lehetetlen! - ordították a lovagok, majd leestek a földre. LionSkullmonék pedig felszívódtak. - Nem lehet, hogy mindketten vesztettünk egy ilyen szánalmas ellenfél ellen.
Examon miután lerakta Davidéket, körbenézett, aztán felszállt. Már ébredeztek Wingmonék.
- Examon, mi ez a sziget? - kérdezte David, de Examon nem válaszolt, csak eltűnt.
- Mi lenne ha…? - kérdezte Bratt, majd elővette a digiviceát. - Itt van a térkép. Ez egy félsziget… Ez! - ekkor megdöbbent. - Az első démon lord szigete. - aggódott.
- Szóval akkor, az a nagy sötét hely lesz majd az ő telephelye mi? - kérdezte David.
- I-igen. - mondta EmberDramon, miközben felkelt. - Az ott bizony Lilithmon kastélya!
- Jól vagy EmberDramon? - kérdezte Bratt, közben Wingmon is felkelt már.
- Wingmon, nagyon kemény volt az a LionSkullmon, nemde? - kérdezte David.
- Nem értem hogy lehetett olyan erős. - gondolta Wingmon szomorúan, ekkor David a szárnyára tette a kezét. - Igen, igazad van! Ameddig együtt vagyunk, nem veszíthetünk!
- Bizony. - mondták mind, aztán elindultak egy úton. Mintha már többen jártak volna ebben az erdőben, és jó sokan. Gondolták hogy sok szolgája lehet Lilithmonnak itt, elővigyázatosak voltak. - EmberDramon, hogyhogy itt ki van járva egy út? - kérdezték mind.
- Mindenbizonnyal errefelé lesz majd egy falu, de vigyázzunk. - figyelmeztette a többieket EmberDramon. - Itt bármelyik digimon lehet Lilithmon szolgája.
- Igazad van EmberDramon. - mondta David, aztán elértek a faluhoz. Zöld digimonok voltak ott. - Ez valami Gyökérfalu? - kérdezte David gúnyosan, ezt meghallották a lakói.
Lucemon egy újabb ülést hívott össze, amiatt az információ miatt amit LadyDevimon hozott.
- Biztos vagy ebben Daemon? - kérdezte Lucemon mérgesen. - Lehetetlen, még a lovagok is velük vannak. Azok az ostoba emberek… csak nem azért jöttek hogy minket legyőzzenek?
- Ne légy ostoba Lucemon. - mondta Beelzemon, amikor megérkezett. - Nyugodj le!
- A Királyi Lovagokkal mi a helyzet Beelzemon? Visszatért már Tactimon a hegyekből?
- Még mindig ott van, hogy visszaszerezze a Jatetsufūjin-maru-t. - felelte Beelzemon.
- Háh, milyen szánalmas. - nevetett Lilithmon. - Belphemon, Barbamon és Leviamon azt öüzenik, hogy nem kívánnak ülésezni ebben a gondterhes időben. - tovább nevetett.
- Semmi okod sincsen a nevetésre, úgyhogy örülnék ha befejeznéd! - mondta Lucemon.
- Lucemon, megint ez a szűklátókör… unalmas vagy. - tovább nevetett Lilihtmon.
- Mit merészeltél mondani? - kérdezte Lucemon mérgesen. - Lilithmon, meg kell hogy leckéztesselek, azt hiszem! - ekkor az asztal fölé repült. Lilithmon meglepődött.
- M-mire készülsz? - kérdezte Lilithmon őrült tekintettel. - Rám mernél támadni?
- Tudd meg, hogy kivel van dolgod! - Lucemon szeme vörösen izzott. - Nagy kereszt!
- Ááh! - ordította Lilithmon. Az asztalt szétrobbantotta Lucemon. - Nyugodj már le!
Ekkor megrendült a föld, majd egy hatalmas ordítást hallottak. Mind megijedtek.
- Sajnáljuk nagyurunk. - mondták mindannyian, miközben egy sötét alak előtt térdeltek.
- Mindez csakis a te hibád volt, te ostoba nőszemély. - mondta Beelzemon mérgesen.
- Ti sem tettetek semmit annak érdekében hogy leálljon Lucemon. - Lilithmon mostmár Daemonékon is gúnyolódott. - Ideje mennem azt hiszem. - mondta nevetve.
- Menj csak, ostoba. - mondta Lucemon, aztán megjelent egy új asztal. - Gyerünk, meg kell beszélnünk, hogyan pusztítsuk el az ellenfeleinket. - mondta Lucemon komoran.
- Tactimonra nem számíthatok, én meg… nem fogok menni ilyen gyengék ellen.
- Te és a büszkeség. - mondta Lucemon gúnnyal. - Tudtommal én vagyok maga a büszkeség, erre te beszkélkedsz itt. Azonban, Lilithmon tiszteletlensége nagyon aggaszt és…
- Psssz. - suttogta halkan Beelzemon, ekkor megnyalta a száját. - Egy Pickmon itt…
- Micsoda? Észrevette? - kérdezte Lilithmon mérgesen a bázisán. - Lehetetlen! Hát persze… hiszen ő maga a falánkság. Minden digimon jelenlétét megérzi. Csak hogy felfalhassa…
- Egy Pickmon? - kérdezte Daemon döbbenten. - De hiszen azok Llilithmon seregébe tartoznak! Lilithmon kiakarja hallgatni a beszélgetésünket netán? Vagy… elárulni készül?
- Ne tippelgess Daemon, úgysem jössz rá soha. - gondolta Lilithmon, miközben ördögien nevetett. - Még ha eltalálnád, se mondanám el soha, hogy mit tervezek. Óh Mid.
Davidre nagyon mérgesek voltak a zöld digimonok. Hiszen legyökerezte őket.
- B-bocsánat. - mondta David, megbocsátottak neki, majd bemutatkoztak nekik.
- Én Lillymon vagyok, ezek a kis digimonok pedig Palmonok. - mondta mosolyogva.
- Örvendek! - mondta David. - Bocsánat amiért leszóltalak titeket, az én nevem David, ő itt Bratt, a digimonok pedig Wingmon és EmberDramon. - bemutatott mindenkit.
- Ti emberek vagytok ugye? - kérdezte Lillymon mosolyogva. - Még sosem láttam embert.
- Hát mostmár látsz! - mondta David, őt is mosolygott. Ekkor Lillymon az egyik indából készült házba bevezette őket. Eléjük rakott egy kis ételt. Elsőre nagyon gusztustalan volt.
- Öhm, ez nagyon ínycsiklandozó, de nem kérek inkább. - mondta Bratt, nem jött be neki a kaja. De ekkor a Palmonok szigorúan néztek rá, úgyhogy inkább megkóstolta. - Ez finom!
- Valóban? - kérdezte David, majd odasúgta neki, hogy nem-e azért mondja mert a Palmonok… - Értem, akkor megkóstolom! - Wingmonnak sem tetszett, EmberDramonnak meg főleg. - Lillymon, Lilithmon uralma alatti helyen vagyunk, milyen itt… élni?
- Szörnyű, de mindig is itt éltünk, így máshova nem mehetünk. - szomorú volt Lillymon.
- Sajnáljuk. - mondta Bratt, megsajnálta szegény Lillymont. EmberDramon viszont nem.
- Mi a baj EmberDramon? - kérdezte Wingmon kíváncsian. - Talán bajod van velük?
- Lillymon, szerintem Lilithmonnak dolgozik. - mondta EmberDramon, meghallotta Bratt.
- Ajj EmberDramon, miért kell neked mindig gyanakodnod valakire? - kérdezte mérgesen.
- Bratt, nyugodj már le! - mondta David, de Bratt ekkor Lillymon elé állt. - Mi van?
- Lillymon egy jóságos digimon, és hagyjátok mostmár abba! - széttárta a karjait.
- Ez mélyen megsértett Bratt. - mondta EmberDramon szomorúan. - A társak mindig hisznek egymásban, és egymásnak! Igaz, most kicsit más vagyok mint a Földön… de… a világom a…
Lillymon ekkor feltartotta a karját, majd megütötte Bratt tarkóját. Aztán miután az elájult, megfogta. Lillymon elkezdett őrülten nevetni. Davidéket meg körbefogták a Palmonok.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte David mérgesen, majd kiugrott Lillymon a tetőn keresztül.
- Elintézni őket, mindet! - mondta Lillymon kintről, majd elkezdett futni Brattel.
- Igazad volt mindvégig. - mondta Wingmon EmberDramonnak. - David, utána kell mennünk.
- Igen Wingmon, de előbb ezeket a gyökérkéket kell elintéznünk! - gúnyolódott Palmonokon.
- Majd én! - kiáltotta EmberDramon, nagyon dühös volt, és felugrott. A szemében őrület jelent meg. - Gyerünk Palmonok, támadjatok csak! Ami fáj, csak erősebbé tesz úgyis!
- Há! - nevettek a Palmonok, majd támadtak. - Jöjjön a mérgező borostyán! - eltalálták.
- Milyen gyengék vagytok! - mondta EmberDramon, aztán egy tűzütéssel elintézte mindet.
- Erős lett, nagyon erős. - gondolta David, miközben EmberDramont bámulta. - Gyerünk fiúk, most mentsük meg Brattet! - elkezdtek futni Lillymon után gyorsan.
- Megvan a kölyök végre. - gondolta Lillymon boldogan. - Átadom Lilithmon úrnőnek, és én leszek az új parancsnoka. - gondolta csillogó szemekkel. Ám ekkor felébredt Bratt.
- Te egy gonosz digimon vagy! - ismerte be szomorúan Bratt. - Engedj el! - felpofozta.
- M-mit mondtál? - kérdezte Lillymon. - GONOSZ?! És fel mertél pofozni?
Utolérték őket Davidék, majd EmberDramon és Bratt újra megölelték egymást hosszú idő óta.
- Sajnálom, ahogy viselkedtem. - mondta Bratt szomorúan, de EmberDramon is bocsánatot kért. - Most pedig Lillymon, készülj arra hogy legyőzünk! - mondta mosolyogva.
- Azt már nem! - örjöngött Lillymon, majd megjelent egy virág a kezében. Virág ágyú!
Majdnem eltalálta őket, majd elkezdett lövöldözni, de végül kifáradt. Majd elkezdte tölteni.
- Ez lesz a végső csapása mi? - kérdezte David, ekkor Brattre nézett, majd bólintott.
- Intézzük el! Digilélek feltöltés! - kiáltották egyszerre. Lillymon tölötte tovább az ágyút.
- Wingmon, digiváltozik… Stalkermonná! Elpusztít téged a villámvadász!
- Most pedig, EmberDramon digiváltozik, HeatDramonná! A tüzem szétéget drágaságom!
- Pusztuljatok! - mondta Lillymon őrülten, majdnem telibe találta őket. De végül elvétette.
- Gyenge vagy, nagyon! - mondta David, ekkor a fegyverek közt keresgélt. - Digifegyver idézés! Jöjjön Devimon Hasítása! Ez a kard lesz a végzeted Lillymon.
- Azt szeretném én látni! - mondta Lillymon, tovább is az őrült arckifejezésével. - Ördögi szőlő!
- Ez nem jött össze drága! - mondta Stalkermon, majd belehasított a hátába. - Véged!
- Nem, nem lehet így végem, segíts úrnőm kérlek! Még a parancsnokoddá kell válnom!
Lilithmon és Midnight Loveless csak nevetett az ostobaságán. Lilithmon már rég tudta hogy az a digimon lesz a parancsnoka, ami a Chrono Adatból fog születni.
- És most én jövök! - mondta HeatDramon, már tisztafejjel. - Véged! Vörös karom! - átdöfte Lillymon gyenge testét, majd az összerogyott. - Lillymon, miért? Miért tetted ezt?
- Mikor megjelent Lilithmon, akkor azt ígérte, hogy addig nem pusztulunk el, amíg szüksége lesz ránk, én azt akartam, hogy szüksége legyen rám, de ezekszerint elbuktam!
- Valóban, elbuktál kis butus. - nevetett Lilithmon, majd Lillymon visszaalakult tojássá.
Lillymon tojása körül ekkor elkezdett körözni a Palmonok tojásai. De ekkor, egy sötét erő lecsapott.
- Ez nem lehet, ez Lilithmon ereje? - kérdezte Bratt, közben Stalkermonék visszaalakultak.
- Valószínűleg, az adataikat akarja felhasználni valamire. - mondta EmberDramon.
Ekkor a tojások darabokra törtek, majd egyesültek egyetlen adatgömbbé. És eltűnt.
- Akkor… nem fognak mostmár újjáászületni? - kérdezte David és Bratt sokkolva.
- Nem, mostmár nem! Soha nem születhetnek újjá. - mondták a digimonok szomorúan.
- LILITHMON! - ordították mindannyian.
- Ugyanmár, most mi a bajotok? Hiszen én csak Lillymon kérését akarom teljesíteni, hogy a parancsnokom legyen! Most… a parancsnokom része lehet, háháháhá! - egyik kezében Lillymonék adatai voltak, a másikban pedig a Chrono Adat.