David éjszakája azzal telt, hogy rémálmai voltak sötét alakokról. Nem értette mire vonatkozhat az álma. Úgyhogy feleslegesnek tartotta ezen gondolkodni.
- GreatFeathermon jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze, jól vagyok. - mondta mosolyogva. - De iszonyú éhes vagyok, hoznál kaját?
- Természetesen. - mondta David, aztán elindult lefelé.
- Szia kicsim. Kérlek, egyél velem. - mondta az édesanyja.
- Persze anya. Természetesen hogy eszek. De majd vinnék fel magamnak egy kis édességet meg chipset, oké?
- Vigyél fel nyugodtan, csak egyél velem. Egyedül nem jó enni.
- Egyedül? - kérdezte David döbbenten. - Ezt most mégis hogy érted?
- Édesapád már korán elment a laboratóriumába. Valamit akar kísérletezni.
- Anya, neked van különösebb ellenvetésed a digimonok ellen? - kérdezte David.
- Engem őszintén nem zavarnak. - felelte. - Persze, a gonosz digimonokat nem szeretem, és én azt hiszem, hogy csak gonosz létezik.
- Tévedsz! - ekkor lehívta Greatfeathermont. - Ő is egy digimon, és egyben a partnerem. A neve GreatFeathermon.
- Milyen édes. - mondta az anyja. - A partnered? Szóval apád okkal aggódott?
- Ugye nem fogod elmondani neki GreatFeathermonról az igazságot.
- Kérem ne mondja el. Más világot nem ismerek, csak Davidét. - kérlelte GreatFeathermon.
- Milyen édes. - csillogott az anyja szeme. - Természetesen hogy nem fogok szólni.
- Köszönöm anya. - mondta David, aztán szedett kaját GreatFeathermonnak. - Ha nem gond akkor itt eszik most.
- Persze nyugodtan. - megreggeliztek hárman, aztán David felment a szobájába.
Bratt egész éjjel aludt, hiszen nyert és eléggé kifáradt. EmberDramon elgondolkozott azon amit David mondott, hogy legközelebb már egy oldalon fognak állni.
- Örülök neki. Többször nem akarok harcolni ellene. - gondolta EmberDramon.
- Mi a baj EmberDramon? - kérdezte Bratt miközben épp ébredezett.
- S-semmi! Nyugi, nem jött egy digimon sem át. Úgyhogy még pihenhetsz.
- Braaatt, ébredj fel, öltözz, és aztán gyere enni! - kiáltotta az édesanyja a konyhából.
- Szerintem én már nem fogok tudni aludni egyelőre. - mondta Bratt fáradtan.
- Igazad lehet. - mondta zavartan EmberDramon. - Mikor fogod a szüleid előtt felfedni a létem? Hiszen jobb lenne, mintha maguktól jönnének rá.
- Ha szükséges lesz, akkor majd közlöm velük. De bocsáss meg, egyelőre nem szeretném. Úgysem tudnák megérteni. - közben öltözött.
- Értem. - mondta EmberDramon. - De akkor aztán el ne felejts hozni kaját!
- Tudod jól, hogy nem felejtem el. - mondta Bratt, közben kicsit mosolygott. - Azonban egy valami érdekelne! Ki volt az a Devimon?
- Devimon? - kérdezte EmberDramon. - Különösebben nem tudom. - Ez nem így van, azt hiszem sejtem ki volt az a Devimon… de nem szeretném, hogy Bratt aggódjon.
- Látom, hogy tudsz valamit, gyerünk, mondd el! - majd egy barackot adott a fejére.
- Hé, hagyd a buksimat! - mondta EmberDramon mérgesen.
- Jó na! Megyek enni, aztán hozok neked is! - kacsintott.
- Köszi! - mondta EmberDramon boldogan. Közben körbenézett a szobában. - Milyen rendetlen a szoba. - gondolta. - Tudom! Rendet kéne rakni!
Megpróbált rendet rakni ám ekkor szétborult minden.
- Mi volt ez kicsim? - kérdezte Bratt édesanyja. - Nem hallottad?
- Öhm, nem, nem hallottam semmit! - mondta zavartan Bratt. - Mit csinálsz EmberDramon? - kérdezte magában dühösen Bratt.
- Pedig én biztos vagyok benne, hogy hallottam valamit. - mondta az édesanyja, majd fel akart menni a szobájába. - Anyaa, szerintem csak leborul valami. Vagy lehet, hogy a macska volt!
- Nincs is macskánk. - mondta az anyja egyre jobban gyanakodva. - Most már biztos hogy megnézem mi történt fenn. Remélem nem betörő!
Bratt nagyon nehezen tudta lebeszélni arról hogy felmenjen. De közben legalább feltudott csempészni kaját EmberDramonnak.
- Mit csináltál EmberDramon? - kérdezte mérgesen Bratt. Mikor meglátta a szobájának romjait összedőlt benne egy világ.
- Sajnálom Bratt én csak jót akartam tenni. - mondta EmberDramon sajnálkozva.
- JÓT?! - kérdezte mérgesen Bratt. - Te normális vagy? Szétdobáltad az egész szobám. És neked ez JÓ?! - aztán kénytelen volt rendet rakni.
- Azért ugye nem harizol nagyon? - kérdezte sajnálkozva EmberDramon.
- Tudod jól, hogy nem, de többet ne csinálj ilyen ostobaságot. Na, de tessék, itt van az étel. Egyél nyugodtan. Ne aggódj, én meg rendet rakok.
- Rendben van, csinálj rendet. Akkor én nekilátok a kajáának! - mondta EmberDramon boldogan. - Nyám nyám, anyukád egyre finomabbat csinál.
- Igen. - mondta nevetve Bratt, pakolgatás közben. - Lényegében jól tetted, hogy feldúltad a szobám, mivel legalább rendet rakok.
- Igen! Jól tettem! Látod? Minden rosszban van valami jó. - elbízta magát rendesen EmberDramon. - Amúgy… hogyha megjelenik digimon menjünk majd?
- Szerintem jó lenne. Hiszen Davidék most kicsit meggyengültek. GreatFeathermon is csak trainingben lévő szintű. Szóval nem hinném, hogy legyőzhetnének egy bajnokot.
- Igazad lehet. - mondta EmberDramon. - Nem baj, majd akkor én elintézem!
- Igen, majd elintézed akkor. - mondta Bratt. Már kezdte unni a pakolgatást. - Félig elpakoltam a cuccokat, ennyi nekem elég.
A digivilágban Devimon keresgélt egy gépen. A digimonok adatait nézegette.
- Eddig nem találtam alkalmas digimont, akit elküldhetnék a Midnight Lovelessből. Várjunk csak, toborzok valami cukiságot! - mondta gonosz kacajjal kísérve.
Elindult a digivilágban keresgélni még olyan digimont ami nem áll a szolgálatában. Ekkor megpillantott egy vörös digimont.
- Egy Fangmon. - gondolta gonoszan. - Elkaplak! - kiáltotta hangosan. A Fangmon megijedt majd elkezdett rohanni előle.
- Nem kaphat el Devimon, különben be kell állni a hadseregébe! - mondta ijedten a Fangmon.
- Halál keze! - kinyújtotta a karját, majd elkapta Fangmont. - Mostmár nem szabadulhatsz! - mondta nevetve. - A gonosz érintése! - átjárta Fangmont a sötétség.
- Ááárgh! - kiáltott fel fangmon. Nagyon fájt ahogy átjárta a sötétség, végül sötéten kezdett izzani a szeme. - Mit kíván Lord Devimon?
- Hozz el nekem egy kölyköt, akinek EmberDramon a partnere. És pusztítsd el azt akinek Wingmon a partnere. Indulj a Földre most!
- Igenis, lordom! - mondta Fangmon behódolva, aztán megindult a Földre, egy kapun amit Devimon parancsára megnyitottak.
- Háháhá! Úgy pusztítom el a kölyköket, hogy meg sem mozdítom egy gonosz porcikámat sem igazából.
Fangmon mikor átugrott az átjárón egy erdőbe jutott. Amint meglátta a nyulakat, elkezdte őket üldözni, majd megette őket.
- Ez ízletes étek volt. - mondta Fangmon, aztán elkezdett szaglászni Wingmonék után. - Nem érzem az illatukat valamiért. - gondolta.
- Te ostoba! Keresd már meg őket! - kiáltotta a fejében Devimon hangja.
Elindult a város felé. Egyre jobban érzékelte a digimonokat, minél közelebb ért a városhoz. Végül megérezte Wingmon és EmberDramon szagát.
- Érzek valamit! - kiáltott fel GreatFeathermon miután megreggelizett.
- Mi a baj? - kérdezte David anyja. Talán egy másik digimon jelent meg a városban?
- Igen, minden bizonnyal. - mondta David. - Induljunk GreatFeathermon!
- Biztos vagy ebben? - kérdezte GreatFeathermon kicsit aggódva. - Mármint…
- Gyere, Brattéknek szükségük van ránk! - mondta David. - Induljunk!
- Vigyázzatok magatokra. - mondta aggodalmasan az édesanyja.
- Meglesz anya! - mondta David, aztán felvette a kinti ruháját és rögtön elindultak.
Bratték is észlelték az új digimont. Úgyhogy ők is elindultak. Bratt véletlenül megnyomott egy gombot a Digiviceon és az egy térkép volt. Jelezte, hogy hol van a digimon.
- Remek dolgot találtam EmberDramon! Tudjuk, most már merre van a digimon!
- Igen, de siessünk. Mielőtt még Wingmonék aratják le a babért! - elszánt volt.
Mindketten egyszerre értek oda. Fangmon össze-visszalopkodott mindent.
- Mi ez? - kérdezte Bratt. - Fangmon, data típus, démon bestia, a rémálom katonák közé tartozik és bajnok. Gyerünk EmberDramon állítsd meg!
- GreatFeathermon, még várjunk, hogy mire képes az ellenfelünk!
- Igen! - mondta GreatFeathermon. - Még nem szabad támadnom.
- Idefigyelj Fangmon! - kiáltotta EmberDramon, aztán támadott a tűzpofonnal.
- Hát itt vagy? - kérdezte Fangmon éjsötét szemekkel. - Akkor elpusztítalak!
- Gyerünk Fangmon! Pusztítsd el őket, és hozd el a kölyköt az úrnőnek! - mondta Devimon.
- Igenis, én lordom! - ezt mondta Fangmon, aztán leteperte EmberDramont. Meg akarta harapni, de EmberDramon száját lefogta.
- GreatFeathermon, indulj és segíts! - mondta David, ekkor megindult közben átalakult Wingmonná. - Bratt, milyen digimon ez? Bajnok?
- Igen, ez egy bajnok digimon. - felelte Bratt a kérdésre.
- Villámszárny! - ekkor Fangmon elhaladt mellette gyorsan. - Jajj ne, a lelövöldöző tolvajlást használja. - gondolta Wingmon.
- Össze kell fognunk Wingmon! Egy együttes támadással kell elintéznünk.
- Igazad lehet! - mondta Wingmon, egyszerre támadtak ekkor. De Fangmon túl gyors volt.
- Mi ez? - kérdezte Bratt, megijedt, amikor érzett valamit a nyakánál. Fangmon volt az. Megfogta a nyakánál fogva, majd felemelte. - Hé, engedj el!
- Fogd be te ember, különben elroppantom a nyakad! - mondta Fangmon vérszomjasan.
- Ó, ne! - mondta David, eléggé aggódott Brattért. - Fiúk, két oldalról támadájátok meg gyorsan a száját. - suttogta David. Közben Fangmon a parancsra várt.
- Remek, nagyon remek Fangmon! - mondta Devimon. - De még az egyéb csótányokkal végezned kell! - ekkor meglátta hogy Wingmonék eltalálták Fangmon száját, így Bratt kiszabadult a fogásából. Fangmon nagyon mérges lett.
- Most fiúk, gyerünk! - mondták egyszerre Davidék. Ekkor erősebb támadásaikkal leütötték Fangmont. Fangmon miközben a földön volt, kezdte visszanyerni az eszméletét.
- Kelj fel te ostoba! - ordította Devimon. Ekkor ökölbe szorította a kezeit, majd sötét energia vette körbe. Elkezdett a szeme vörösen ragyogni. - Engedelmeskedj nekem!
- Áááh! - ordított fel Fangmon, ekkor a sötétség feltöltötte, és elkezdett növekedni. Nagy, vagy sötét digimon lett belőle. Őrült tekintete volt.
- Remek! - mondta Devimon kissé lihegve. - Most, semmisítsd meg őket a robbanó koporsóval! Gyerünk, támadj!
- Igenis, én lordom! - ordította Fangmon, aztán felugrott és megjelent egy gigantikus sötét tűzlabda a szája előtt. - Robbanó… Koporsó!
- Jajj nem, ha ez eltalál minket, akkor nem hogy mi nem éljük túl, hanem még a város is megsemmisül! - mondták Wingmonék.
- Az nem lehet! - mondták a fiúk. Át akarták alakítani őket, ám ekkor Fangmon észhez tért majd maga fölé lőtte a támadást. - Ez meg mit csinál?
- Segítsetek, kérlek! - kiáltozott, majdnem sírt. - Fáj a sötétség! Segítsetek! Győzzetek le!
- De… hogyha jó digimon akkor nem tehetjük. - mondták Wingmonék, ám ekkor átgondolták.
- Gyerünk fiúk, a legerősebb támadásotokkal sújtsatok le rá! - mondták Bratték.
- Iigen! - kiáltott fel Wingmon. - Induljon a robbanü villám!
- Remek Wingmon, akkor én indítom a parázsfelhőt! - a két támadás közrefogta Fangmont, aztán felrobbant. Fangmon meg leesett a talajra.
- Köszönöm. - mondta Fangmon szomorúan. - Az utam egyelőre befejeződött, de szerencsére újrakezdááh! - visszaalakult tojássá, majd felszívódott.
- Fraancba! - dühöngött Devimon, ekkor meglátott egy Pickmont a Nightmare Lovelessből. - remek, kis Pickmon, legalább rajtad kiválthatom a dühöm! - elpusztította egy gonosz érintésével. - Szánalmas kis tetvek. Nem is értem miért tartja őket az úrnő. De élveztem, legalább ezeken a kis tetveken felülkerekedhettem ma.
- Köszönöm a segítséget. - mondta Bratt és EmberDramon.
- Szívesen segítettünk, mint mondtam most már egy oldalon állunk. - mondta David.
- Hogyan tudlak elérni? - kérdezte Bratt kíváncsian. - Hogyha segítségre lesz szükségünk.
David odadobott ekkor neki egy eszközt. Amit be kell tenni a fülbe. És akármilyen távolra tudnak vele kommunikálni, ha van Digiviceuk.
- Griff corp? - kérdezte döbbenten Bratt. - Te a Griff corp vezetőjének a fia vagy?
AJÁNLOM AZ OLDALT
