23. rész: Kindness

- Vannak mostmár barátaim, és nem vagyok magányos! És mostmár többet nem is leszek! Hiszek ebben, éppen ezért fogunk most mi győzni! Digi-lélek, teljes feltöltés, gyerüüünk!
- Micsoda? - kérdezte ChaosGrimmon, tudta hogy Stalkermon az ő szintjére fog most lépni. - Lehetetlen hogy ez történjen! Csak a sötét erőknek van joguk erre szintre fejlődni!
- Óh igen? - kérdezte Stalkermon, majd elkezdett átalakulni. Páncélzata lett a mellkasán kezén, karján, lábán és a fejére is került. A szárnyához is került a csontjához egy kis páncél. Ez volt az ő végső szintű alakja. - Iiigen! Én vagyok CyberFliermon! - kiáltotta.
- CyberFliermon? - kérdezte David, majd megnézte a digiviceának Digi-Dex szektorában. - Lássuk mit tudunk rólad. CyberFliermon végső szintű, Vaccine típus, Kiber Madár Digimon, Szél őrzők, Gép birodalom, és Rémálom katonák családjába tartozik. Remek!
- Mégis mi a remek ezen a szerencsétlen alakon? - kérdezte nevetve ChaosGrimmon. - Mit hisztek, hogy nyerhettek? Mert akkor szánalmas vágyálmokat követtek. - nevetett őrülten.
- Ugyanazon a szinten vagyunk, szóval nem háborodhatsz fel! Semmi esélyem nem volt, bevallom. De mostmár van, és győzni fogok, elpusztítalak, akár jó, akár gonosz digimon utódja vagy! Vagy légy akármi is, megsemmisítelek! Nekem innentől nem számít ki vagy!
- Háháhá! Milyen tetszetős szavakat hallok… csak semmi alapja ugyebár. Üres szavaknak üres az alja! - mondta nevetve ChaosGrimmon, miközben megjelent CyberFliermon mögött. - És most jöjjön a rémálmod! Az én kombinált támadásom! - feltöltötte a fegyvereit. - Búcsúzzatok el a világtól, és egymástól is! - mindkettejük felé akart támadni.
- Mit gondolsz, hogy ez elég lehet? - kérdezte CyberFliermon, majd David elé ugrott, eltalálta ChaosGrimmon telibe. De meg sem kottyant neki. Csak állt ott. - Nos… kevés!
- Grr… megsemmisítő csapást fogok rád mérni pillanatokon belül, hidd el! - mondta, de már aggódott. - Hogyan lehet ilyen erős? Hisz én egy legendás gonosz digimon leszármazottja vagyok. - gondolta ChaosGrimmon mérgesen, ekkor beugrott neki… az…
- Nos, ha nem támadsz, akkor majd én megyek! - mondta CyberFliermon. Látta hogy David aggódik érte, ezért bólintott. - Jöjjön a végső villámtornyom! - ekkor elkezdett szikrázni az óriási szarva, majd a kezéhez vezette a villámot. - Tessék, itt az erőm! - a földbe ütött egy nagyot, majd villámoszlopok jelentek meg, körbe ChaosGrimmonnál.
- Ez semmiség! - mondta Chaos Grimmon, még épp időben ki tudott repülni a villámoszlopok közül, ám a magasban már CyberFliermon várta. - Milyen gyors lett. - Ch, mi van? Elakarsz pusztulni? - kérdezte, miközben ördögien nevetett. - Itt a Leyner hívása!
- Vigyázz CyberFliermon, mögötted! - kiáltotta David, amikor leakarta döfni barátját ChaosGrimmon. Ekkor egy nagy robbanás lett. - Jajj ne, ez nem lehet! - aggódott nagyon.
- Nyugi, jól vagyok! - hallatszott a füstfelhőből. - És ChaosGrimmon, ez semmi sem volt. - alábecsülte mostmár az ellenfelét nagyon, de ez nagy hiba volt. Hiszen ChaosGrimmon tarsolyában még ott volt a titokzatos támadása. - Hova tűnhetett? - kérdezte döbbenten.
- Hova tűnt ChaosGrimmon? - kérdezte David, ám ekkor elsötétült felettük minden. - Ez meg mi? - kérdezte David, s meglátták. Az eget betöltötte testével ChaosGrimmon. - Ne…
- Mwháháhá! - nevetett őrülten ChaosGrimmon. - Itt jön csak nektek, a Chrono Pusztító! Chronomon Destroyer Mode erejével felvértezve legyőzhetetlen vagyok, higyjétek el!
- Ááh! - kiáltotta David, amikor megindult a támadás felé, éppenhogy felé tudott ugrani CyberFliermon. Megvédte sikeresen a szárnyával majd felkelt. - Jól vagy haver?
- Persze, minden rendben! - mondta CyberFliermon, majd mosolygott. - Azonban Chronomon nem lehetett túl erős, ha csak ennyire vagy képes az erejével felvértezve. Há!
- Micsoda? Túléltétek a legerősebb támadásom? A világ legerősebb támadását? Ti mi a fenék vagytok? Sose tudtok meghalni? - kérdezte mérgesen, és kissé reménytelen hangon ChaosGrimmon. Már semmije nem volt szinte. Kezdett összeomlani a belső világa. - Lehetetlen… lehetetlen hogy ilyen erős legyél! Nem lehet! Nem lehet! - megőrült szinte.
- ChaosGrimmon, lásd be, hogy esélyed sincs. Még ha te vagy egy szuper gonosz digimon leszármazottja is esetleg. - mondta CyberFliermon, megsajnálta ChaosGrimmont. - Érted?
- Értem-e? - kérdezte magában ChaosGrimmon. - Nem… nem értek semmit. - gondolta szomorúan, majd elgondolkodott, közben közeledett felé CyberFliermon. - Azonban…
- Micsoda? - kérdezte CyberFliermon, mikor elég közel ért, rátámadott ChaosGrimmon a gépek hívásával. - Francba! Csapdába csaltál! - telibe kapta a hasát. - Áááh! - hátraesett.
- Nos… kezdem érteni. - ördögien mosolygott, majd aztán megindult CyberFliermon felé. - Pusztulj te szárnyas tollseprű! - mondta ChaosGrimmon majd támadott. - Leyner hívása!
Lecsapott, ám ekkor elesett valamiért. Elhárította valami a támadását. Nem értette hogy mi lehetett az, ám ekkor meglátta a porfelhőben: David digi-lelke volt az ami elhárította.
- Te segítettél nekem? - kérdezte döbbenten CyberFliermon, kicsit elszégyelte magát, de aztán rögtön kivédte a következő csapást a lábával. - gyerünk David, fuss gyorsan innen!
- Rendben van! - mondta David, majd elfutott onnan, aztán CyberFliermon nekiment gyorsan ChaosGrimmonnak. - Gyerünk CyberFliermon, intézd el gyorsan, hogy mehessünk segíteni Brattnek! - ekkor felragyogott a digi-vicea, majd megjelentek a fegyverek a képernyőjén. - Wow, egy új fegyver? - kérdezte magában döbbenten.
- Na mi van te kiber madárka? - kérdezte nevetve ChaosGrimmon, majd megpróbálta a pengés karjával ledöfni CyberFliermont. - gyerünk, veszíts már te grillcsirke! - mérges volt már nagyon. Mert nem tudta eltalálni egyszer sem CyberFliermont. - Miért? Miért?
- Eddig csak egy támadást használt valamiért. - gondolta David. - Talán még nem tudja irányítani rendesen ezt az alakját, és azért? - kérdezte magában döbbenten. - Várok még.
- Mire vár még? - kérdezte magában döbbenten ChaosGrimmon, ám ekkor felrepült ellenfele. - Mit terveznek ezek? Vagy egyáltalán tudják hogy mit tesznek? Mi történik?
- Légi sugár! - kiáltotta CyberFliermon a magasból, majd egy nagy sugár elkapta ChaosGrimmont a felhők fölül. Majdnem elsodorta. - És most jöjjön egy delta csapás!
- Micsoda? Ő ilyen erőteljes lett? - elcsodálkozott rajta David. - Győzd le gyerünk!
- Nem hinném hogy fog menni! - mondta nevetve ChaosGrimmon, miközben a Chrono pusztítót töltötte fel. - Titkos erő, ami bennem szunnyad, Chronom Destroyer Modeé az!
- Áááh! - elsöpörte CyberFliermont ezzel a titkos erejével, majd leesett a talajra. - Lehetetlen, hogy ilyen nagy erőd legyen, még ha te vagy Chronomon utódja akkor is…
- Pedig ekkora nagy erőm van, elhiheted! - mondta nevetve ChaosGrimmon. - Meghalsz!
- Neem! - üvöltötte David, majd előretartotta a digiviceát. - Digi-fegyver idézés! Zöld-energia kardja! Ezzel nem veszíthetsz érted? - bólintott partnere. - Gyerünk! Intézd el!
- Ez a kard… érzem benne az erőt. - gondolta CyberFliermon. - Gyere csak Grimmon!
- Megyek is, és véged van akkor! - mondta őrülten, s elindult felé. - Szétváglak titeket!
- Nem hinném! - mosolygott CyberFliermon, majd egyet vágott a levegőbe, s egy energia pajzs jelent meg előtte, amely felrobbant mikor hozzáért ChaosGrimmon. - És most eljött a végső leszámolás ideje! - ekkor egy nagy csapást idnított meg a kardból ellenfelére.
- Nem, nem veszíthetek! - kiáltotta ChaosGrimmon, telibe kapta mindegyik csapás, de még képes volt megállni két lábán. Próbált megállni, majd felszállt. - Nem… veszíthetek!
- Akkor hát, fejezzük be ezt a gyerekes játékot. - mondta CyberFliermon, majd elkezdett kéken izzani a kardja, aztán az energia a kard körül táncolt. - Végső csapás: Gamma vágó!
- Leyner hívása! - kiáltotta ChaosGrimmon, majd egy nagyot vágott ő is a levegőbe, s a két hasító csapás összecsapott. Mindkettő próbálta a másikat leigázni mindörökre.
- Győznünk kell, győznünk! - gondolta magában David. - Gyerünk CyberFliermon! Gyerünk! Le tudod győzni Grimmon! Bízok benned, teljes mértékben! - ekkor felragyogott a gamma vágó általi hasítás, majd eltörölte a másikat, így telibe kapta ChaosGrimmont, aki így a földre zuhant fájdalmasan. Épp hogy fel bírt kelni. - Ezaz!
- Na, hogy festek így? - kérdezte CyberFliermon viccelődve Davidet. - Nos véleményed?
- Nagyon jól festessz így! - mondta mosolyogva David. - Olyan erőteljes vagy, és…
- Nem adom fel! - mondta fájdalmasan ChaosGrimmon, épp hogy állt a lábán. - Pusz… tul… ja… toook! - ekkor felordított hangosan, majd megindult CyberFliermon felé.
- Úgysem győzhetsz ilyen állapotban, add fel! - mondta CyberFliermon, megsajnálta.
- Fogadjunk? - kérdezte ChaosGrimmon őrült tekintettel. - Chrono pusztítóóó! Lássuk!
- Ezt meg sem éreztem. - mondta fölényesen CyberFliermon, majd le akart csapni rá. Ám ekkor az felragyogott, majd az adatok „táncoltak” körülötte. - Lehetetlen… következő…
- …szintre lép? - kérdezte David. - Lehetetlen hogy ilyen erős legyen. Egyszerűen… le…
- Grráááh! - egy nagy lila digimon lett ChaosGrimmonból. - Én, ExoGrimmon vagyok!
- Milyen szint ez? - kérdezte David, majd megnézte a digiviceában. - Micsoda? Mega szintű digimon? Mega? Akkor az még a végső felett áll! Család nuku, és nem tudni mást.
- Mega szint… - gondolta ijedten CyberFliermon. - Még nem találkoztam soha sem megával… - gondolta, közben elkezdett remegni, kb. úgy ahogy ExoGrimmon nevetett.
- Most pedig, jön a rémálmod, hogy egy mega digimon elpusztít, megsemmisít, eltöröl a világból! Háháhá! - nevetett fölényesen ExoGrimmon. - Itt a vége, mondd hogy viszlát! - elkezdett egy nagyon erőteljes támadást feltölteni, egy nagy gömb jelent meg a kezei között. - Látod ezt? Ez a chrono pusztító egy módosulata. Ez a Chrono DSR! Háháhá!
- Mi ez? Áááh! - sötét pulzusokkal ütötte ki ExoGrimmon. Valóban erősebb volt sokkal mint ő. Felkelni se bírt a támadás után. - ExoGrimmon, ne tedd ezt, te nem vagy gonosz…
- Dehogynem! - mondta, majd elkezdett nevetni ördögien. - És most itt a vége a harcnak valóban. - megfogta CyberFliermont a nyakánál fogva, majd felhúzta magához. - Véged! - ám ekkor elejtette, majd a fejét kezdte fogni. A szeme vörösen izzott, s megjelent előtte a múlt. Mindenre visszaemlékezett ami akkor történt, amikor még Chronomon volt… és…
„- Én vagyok, Chronomon Holy Mode és most megsemmisítelek benneteket, Démon Lordok! - vele szemben álltak fel a gonosz Démon Lordok. - Szent lángok! - kiáltotta.
- Áhh, ez túl erős! - kiáltotta Lilithmon, és mindannyian. Szétégtek. Csak Lucemon maradt. Lucemon a sima alakjában ment neki Chronomonnak. Ám ekkor kitörölte.
- Nyertem, és ők voltak a Démon Lordok… - ám ekkor sötétség kezdett el terjengeni körülötte, majd elnyelte, s megjelent. Ő… a sötétség. - Chronomon Destroyer Mode!”
- Nem lehet… - mondta ExoGrimmon döbbenten, majd hátraugrott. - Én… én… sajnálom amit tettem. - mondta szomorúan, majd felrepült. - Még talán találkozunk… barátaim!
- Micsoda? - kérdezte David döbbenten. - Most meg mire készülsz Grimmon? Hahhóóó!
- Megyek és segítek a haverodnak! - mondta elszántan. - Megsemmisítem Lilithmont! És a digivilágba békét próbálok hozni… én… Chronomon Holy Mode örököse, köszönöm…
Eközben Bratt és HeatDramon farkasszemet néztek ellenfeleikkel. Bratt előhúzta a digivicáet. Majd a digi-dexében megnézte hogy mennyire erős is lehet Lilithmon.
- Lássuk! Lilithmon, Mega szint, Virus típus, Démon Lord fajta, a családjai pedig Rémálom katonák plusz még Sötét hely. Mega szintű? Ez túlságosan erős lehet! - félt.
- Ne félj, össze fogjuk hozni a győzelmet! - mondta HeatDramon, majd rögtön nekiiramodott. - Lássuk mit tudsz te banya! Vörös karmok! - majdnem megkarmolta.
- Az arcomat célzod? Te kis pondró! - mondta mérgesen Lilithmon, éppen hogy kivédte a nazar körömmel. - Tűnj a közelemből, az arcomat hagyd csak békén! - mondta mérgesen.
- Lilithmon, harcolj már rendesen! -szólalt fel Midnight Loveless mérgesen. - A többiek tudod jól hogy figyelnek, intézd el hamarjába, aztán vége van! Nem fogunk finomkodni!
- Hát jól van. - mondta Lilithmon, miközben körülötte terjengett a sötétség. - Akkor készülj kisfiú, megszerezlek magamnak, mindörökre. - Kezdjük hát a harcot! - nevetett.
- Légy elővigyázatos HeatDramon, és aztán söpörd el az egész boszorkát a társával!
- Persze, tudom! - mondta HeatDramon, majd felrepült és megindult Lilithmon felé. - Lássuk csak mit kezdesz az én hőörvényem ellen! - mondta HeatDramon elszántan. Ekkor meggyulladt Lilithmon rucija. - Nahát, ez egy igazán égő pillanat nemde? - gúnyolódott.
- Te kis… gyík! - mondta mély undorral és dühvel Lilithmon, aztán elhajította messzire.
- Ááh, ez fájt! - ordította HeatDramon, pont hogy megtudott állni még a szakadék előtt gyorsan. - Fenébe, hogyan lehet ez a boszorka ennyire erős? - kérdezte magában aggódott. - Ezt kapd ki Lilithmon! - felrepült, onnan próbált támadni inkább. De Lilithmon csak égett. - Hogyan lehet hogy nem sérül meg a tűztől? - kérdezte magában ijedten, ekkor megjelent mögötte Lilithmon. Hiszen neki is volt szárnya. - Ááhh, lehetetlen! - elkapta.
- Most pedig HeatDramon, vége a harcunknak. - Fantom szenvedééés! - ordította Lilithmon. - Fáj igaz? - kérdezte csillogó szemekkel HeatDramont, ám ekkor Bratt…
- Te, ronda boszorka! - kiáltotta Bratt, miközben felugrott, és leütötte a földre Lilithmont.
- Köszönöm Bratt, nagyon jó volt hogy segítettél. - mondta HeatDramon, majd a vállára tette Brattet. - És most, itt jön egy óriási csapás! Lááng lecsapáás! - telibe kapta Lilithmont. - Vége van a némbernek azt hiszem. - mondta mosolyogva HeatDramon.
A füstfelhő kezdett elülni. De Midnight Loveless csak nevetett. Lilithmon pedig…
- Mit hitettek? Talán hogy legyőzhetsz? - kérdezte nevetve Lilithmon, majd ekkor megtámadta HeatDramon egy láng lecsapással hirtelen. - Ááh! Mi a fene ez? Lehetetlen!
Ám ekkor megjelent ExoGrimmon, majd megindult Lilithmon felé. Majd elsöpörte HeatDramont.
- Lilithmon, itt vagyoook! És most elsöpörlek téged, mindörökre! - kiáltotta mérgesen.
- Micsoda? - kérdezték mindannyian. Nem tudták ki ez a digimon, csak Lilithmon.