19. rész: Arrival of Somebody

- Gyerünk, tedd meg testvérem! - mondta Cutemon, miközben gonosz testvére közeledett.
- T-te… megmentettél engem. - mondta döbbenten, közben HeatDramon támadásra készen volt. mind nagyon meglepődtek azon ami most történt. Ekkro Cutemon szeme alól eltűnt az a jel. - Sajnálom testvérem… sajnálom hogy megakartalak semmisíteni, és… bántottam őket.
- Végre, jó lettél. - mondta Cutemon boldogan, majd megölelte a testvérét. - Örülök.
Ekkor odamentek, majd meggyógyították a Woodmonokat és Mushroomonokat mindketten.
- Köszönöm, hogy megmentettél. - mondta a volt gonosz Cutemon megbánóan. - De tényleg.
- Nincs mit, testvérem. - mondta Cutemon mosolyogva, majd megölelték egymást újra.
- De jó, a testvérek egymásra találtak. - mondta Bratt mosolyogva. - Most… megmentjük előbb Davidet, aztán Shawnt! - mondta elszántan, közben leszállt az éjszaka.
- Még maradjunk itt éjszakára Bratt. - mondta EmberDramon. - Rendben? - boldog volt hogy végre Bratt észhez tért, s rájött hogy nem segít ha a homokba dugja a fejét. Vélemény?
- De csak ha még kaphatok abból a gombalevesből. - mondta zavartan. - Olyan érzésem volt tőle, mintha erő öntött volna el. Szóval jól jönne egy kis erő. - mosolygott Cutemonékra.
- Azután bementek mind, majd a Mushroomonok készítettek egy kis gombalevest. - Tessék!
Bratt elkezdett belőle kanalazni, ám ekkor majd kigrott a szeme, felugrott gyorsan, a vízhez futott. Ivott egy kicsit. Annyit mondott: „Ez roszabb mint gondoltam!”. Elkezdtek nevetni.
- Igaz Bratt, kicsit bolond, de nagyon erős. És segíthet megvédeni a világomat.
- Igaz EmberDramon kissé komolytalan, de olyan erős, hogy legyőzzük együtt a sötétséget. Még ha David gonosz is… akkor is megpróbáljuk és nem veszítünk. - gondolta Bratt.
- Cutemon, Lilithmon nagyon erős? - kérdezte EmberDramon aggodalmasan. - Mármint… Nálam sokkal erősebb? És még van sok csatlósa? - kíváncsiskodott nagyon. Felakarta mérni az esélyeiket. Gondolta hogy nem túl sok esélye lehet, de azért érdekelte. - Szóval?
- Hát… Igazán mi voltunk a seregének az utolsó tagjai. - mondta Cutemon, boldogok lettek ekkor Bratték. - Azonban neki kétf-éle serege van. Még van egy Pickmon serege. És ott van vele egy emberkölyök is. No meg, ott az új parancsnoka, a Chrono Adatokból született Grimmon. Ő nagyon erőteljes digimon. Sajnálom hogy ezt kell mondanom de… erős.
- Értem. - mondta EmberDramon, kicsit le volt törve, ám ekkor Bratt megveregette a vállát.
- Amíg együtt vagyunk, nem győzhetnek le a gonoszok. - mondta mosolyogva, majd mind nevettek. - David… meg foglak menteni. - gondolta magában. - Mégpedig ma! - kiáltotta.
Eközben a Hét Bűnös vezér összehívott egy tanácskozást. Midnight Loveless ért oda a legkésőbb. Majd mind leültek, ekkor betoppant Skeleton Light is, majd leült egy székre.
- Ő mit keres itt? - kérdezte undorral Midnight Loveless. - Ő nem tartozik közénk, csak…
- Van egy híre számunkra, mégpedig rólad, Mid. - mondta egy fiú, ő volt Darkness Leader.
- Óh valóban? - kérdezte egy másik fiú hitetlenkedve. - És mégis mi az a nagyon fontos hír? Talán letört Mid egyik ujján a körme, vagy töredezik a haja? - gúnyolódott a felszólaló.
- Cöhh, ne hasonlíts magadhoz, ki nem foglalkozik magával. - mondta Midnight Loveless. - Különben is, a te helyedben hallgatnék Dark Brigade, hiszen te még azt sem tudod, hogy a drága Tactimon parancsnokod hol is tartózkodik… Jajj, kicsúszott a számon, bocsii…
- Grrr… Fogd be a szádat Midnight! - kiáltotta Dark Brigade mérgesen. Semmi közöd e…
- Befogni! - ordította Darkness Leader. - Unom már ezt a belső viszályt. Szóval ott tartottunk, hogy Skeleton Light jelenteni szeretne, Midnightról. - mondta mosolyogva, Mid észrevette.
- Óh nem! Tudom már miről van szó. - gondolta Midnight ijedten. - A kölyökről, nemde??
- Nos, ide jöttem, mert Midnight és Lilithmon becsapott mindannyiótokat! Megvolt határozva, hogy csak bajnok szintű digimonja lehet a seregben! Nos, kérem szépen, Lillymon és Cherrymon végső szintű. A másik pedig… Arról volt szó, hogy elpusztítják a két kölyköt. Ehhelyett a maga oldalára állította az egyiket, és a másikkal is ez a célja. Nos, ennyi elég:
- Te szemétláda. - gondolta mérgesen Mid. - Minden bizonnyal jól kitaláltad ezt a mesét.
- Azt mondod talán hogy mindez nem igaz? - kérdezte Darkness Leader. - Vagy… hazudni próbálsz talán? Már átvertél minket nem egyszer. Mi nem vagyunk egységesek, de nem csaphatsz be minket! Ez volt az utolsó Mid… mégegy ilyen és végetek. - ezután eltűntek.
- Francba Darkness Leaderrel és Skeleton Lighttal. - gondolta mérgesen Midnight Loveless. - De lényegtelen. Lilithmonnak a terve innentől elindult. Több titok már nem lesz. Élet vagy halál. Ez a kérdés mostmár. Hogy ki fogja túlélni a csatát, és ki fog meghalni. És én… nem fogok meghalni! - nevetett Midnight. Közben elment mellette Dark Brigade,, fellökte szinte.
- Midnight, jól lebuktál. - mondta nevetve Dark Brigade, aztán felszívódott. A Dark Brigade főhadiszállásán volt. - Beelzemon hol van már? - kérdezte mérgesen, majd lement a pincébe. Ott gyilkolászott Nohemonokat Beelzemon. - Már megint a karmaidat élesíted a céltáblákon?
- Hm, mára befejeztem. A végén még nem marad kin élesíteni a karmaim. - gúnyolódott.
- Vigyázz, ott jön egy William nyila! - mondta Dark Brigade, de akkorra már annyi volt a Nohemonnak. - A sebességed mindig is meglep. - mondta csodálkozva. - Remek voltál társ.
- Ch, nem érted harcolok, csakis hogy a falánkságomat kielégítsem, ezt jegyezd meg!
- Igen, igen… ezt nagyon jól tudom. De mint látod itt a nyakamban a sötét mag…
Beelzemon komoran nézett rá, majd otthagyta, s felment a „tróntemébe”. Utánament társa is.
- Nos Midnight, hallom kipapolt mindent az az ostoba Skeleton Light. - nevetett Lilithmon. - Azonban, érdekelne honnan is tudta. - mondta aggodalmasan, majd elmondta Midnek hogy mi történt. - Az az ostoba Cutemon elárult minket. DemiDevimonnak is annyi, már csak Pickmonok, Grimmon és az az emberkölyök maradt. - mondta nevetve Lilithmon.
- Kaptam apait anyait Darkness Leadertől, amiért titkolóztunk. - mondta Midnight komoran. - Remélem több ilyen titkolni való terved nincs, mert már nagyon unom hogy miattad kapok!
- Ugyan már Mid, ne légy ennyire begyepesedett. - mondta nevetve Lilithmon. - Különben is, mostmár megindul a végső harc. Hiszen nem sok csatlósom maradt sajnos. De megszerzem!
Eközben Brattnek felkínálták hogy menjen fürdeni, engedtek neki meleg vizet. Nem hagyhatta ki. Elég sokáig benn ült, közben észre se vette hogy mennyire telik az idő, elaludt.
- Lássuk csak, hol van a kölyök. - kapcsolgatta a „tv”-jét. Ekkor meglátta Brattet, majd elpirult. - Mid, ne nézz ide, ez túl csodálatos pillanat hogy belerondíts. - egyre jobban pirult.
- Ch, ostoba Lilithmon. - gondolta mérgesen Grimmon, majd lecsapta a monitort mérgében. - mit csinálsz Lilithmon? Ő az ellenségünk? El kell pusztítanunk. Minél előbb! Mielőtt még…
- Mielőtt még? - kérdezte Lilithmon mérgesen. - Vigyázz a szádra Grimmon, még a végén meghalsz, és enyém lesz a Chrono Kódod! - nevetett őrülten. - Milyen szép lennék akkor…
Ekkor megjelent David előtte, majd letérdelt, és kezet csókolt neki. Lilithmon elpirult ettől.
- M-mit akarsz kölyök? - kérdezte Lilithmon, majd elrántott a kezét. Válaszolj már! Nos?
- Lilithmon úrnő, kérem… hadd menjek és semmisítsem meg az ellenségemet, azt, aki akadályoz engem és Wingmont hogy még ennél is erősebbek legyünk, kérlek úrnőm!
- Hát jól van, indulj és pusztítsd el! - a kezébe vette Midnight Loveless a dolgokat. - Menj és pusztítsd el mindörökre, hogy a digivilág békéje megmaradjon! - vérbeli parancsnok volt.
- Mit csinálsz? - kérdezte Lilithmon mérgesen a társától. - Talán ellenem fordulsz te…
- Hogyha mégegyszer titkolózunk Darkness Leader előtt, akkor feloszlatja a Midnight Lovelesst, és a Pickmonjaidat kinyírja Beelzemon, - na jó, nem épp így mondták de…
- A Pickmonjaim. - mondta aggodalmasan Lilithmon. - Igazad van. Indulj David, és…
- Igenis, ÉN Lilithmon úrnőm. - mondta, majd felállt, azután elindult Wingmonnal.
- David, valóban úgy gondolod, hogy a sötétség az, amit kerestél? - kérdezte barátja.
- Igen, gondolom. - mondta nevetve. - Brattet ha elsöpörjük az ostoba digimonjával, akkor már semmi sem fog előttünk állni, hogy mi legyünk a digivilág urai. Háháháhá! Háháhá!
EmberDramon ébresztette fel Brattet, mikor már 2 órája a vízben volt. Az teljesen kihült.
- Ahh! Ez nagyon hideg! - kiáltotta Bratt amikor felébredt. - már nagyon fáradt voltam.
- Én meg már aggódtam hogy belefulladtál a vízbe vagy valami. - mondta nevetve EmberDramon. - De amúgy… van más oka. Érzek egy szagot, a sötéség szagát…
- A sötétségét? Ez az egész világ egy nagy sötét labda. Szerinted lehetetlen sötétséget érezni?
- De ez David sötétsége, nem akármilyen sötétség! - mondta EmberDramon, szigorú tekintettel. - Úgy érzem reggel össze fogunk csapni. És én nem szeretném hogy őket…
- Igen igazad van! - gyorsan felöltözött Bratt, volt a zsebében egy papír és egy toll. - Megköszönöm nekik a segítséget, aztán pedig indulunk! Valahol lepihenünk az erdőben.
- Rendben van barátom. - mondta EmberDramon, aztán pedig elindultak gyorsan. - Fussunk, minél messzebb legyünk a falutól. - ekkor elkezdett felkelni a nap. Pár óráig tartott csak az éjszaka. - Nézd ott egy szírt! - mondta EmberDramon, el akartak bújni egy barlangba.
- Jajj ne! - mondta Bratt, amikor felnézett a szirtre. Ott volt David. Fura volt a napsütésben.
- Érdekes, máris megtaláltunk titeket. - mondta nevetve David, majd lecsúszott a szirten Bratt elé. - Utálok keresgélni, erre te elém jöttél. Köszönöm barátom. - mosolygott. Úgy tett mintha már jó lenne. - Sajnálom hogy ott hagytalak, csak úgy, de Lilithmont meg kellett ölnöm.
- Hogy micsoda? - kérdezte Bratt, meglepődött, hisz EmberDramon azt mondta hogy David még mindig gonosz. - Most akkor már jó vagy? - kérdezte Bratt döbbenten. - Na de…
- Nem, hazudik! Csak át akar verni! Hidd el! - mondta EmberDramon, közben Bratt szemébe nézett. - Kérlek, hidd el nekem! - Bratt bólintott, majd hátrébb ugrott Davidéktól barátjával.
- Inkább fogtad volna be a szádat! - mondta Wingmon, majd előrébb lépett. - Azt hiszitek legyőzhettek minket? Mert akkor ostobábbak vagytok mint gondoltam! - mondta nevetve.
Eközben a fejében Davidnek, végigfutott hogy mi is történt, hogy is jutott idáig. A sötét David még mindig azt nézte ahogy David fuldoklik a sötétségben, s végül átalakul gonosszá.
- Hehehe! Már nem sok idő, és végül az enyém lesz a világod. - Lilithmon irányította valamennyire a sötét énjét. - Miért nem hat elég gyorsan a sötétség? Nem érteeem!
David Tokióban találta magát hírtelen. Nem értette hogy jutott el oda. Éppen iskolába ment. Még 1.-s volt. nem értette mi történt. Mikor beért az iskolába. Mindenki felé fordult.
- Megjött már a gazdag kölyök. - mondta egy nagydarab gyerek. Egy-kétszer már megbukott. Majd a falhoz szorította Davidet. David ekkor kibújt a szorításból majd ellökte magától.
Ekkor egy fehér helyen találta magát, majd megjelent a sötét énje is, és elkezdtek beszélgetni.
- Nos, most megmutattam az életünk egyik pontját, ahonnan a gonoszságod származik. A sötétség egészen ekkortól kezdte emészteni a szívedet. Ugye? Mindig a magány emésztett.
- Ez… nem igaz. Nem voltam mindig magányos… én nem voltam mindig… - próbált a sötét énje ellen lenni, de egy olyan pillanat sem jutott az eszébe, amikor nem érzett volna magányt.
- És most lássuk azt a művészi tettet, amit tettél miután ez történt. - nevetett a gonosz énje. - Lássuk hát! Mi is történt miután a nagydarab kölyköt elintéztél. Mi is? Gondolkozz szépen!
Ekkor újra Tokióban volt, 1 perccel később mint az előbbi látomásban. David leült a székére.
- David, nagy voltál! - mondta két kölyök. Hátul röhögtek rajta a többiek. - Lehetnénk akár barátok. - mondták mosolyogva. David ekkor azt hitte hogy csak gúnyolódnak. Majd felállt.
- Tűnjetek innen! - fellökte őket, majdnem megsebesültek. - Ne gúnyolódjatok rajtam! - ám ekkor végül megérkezett a tanárnő, majd az igazgatóiba vitte Davidet, amikor hallotta mi történt. - Na de igazgató! Ez nem az én hibám volt! Azok a kölykök gúnyolódtak velem…
Megérkezett ekkor Mr. Griff, majd leült. Pár percet ordibált Daviddel, majd adott pénzt az igazgatónőnek. Természetesen ezután elnézett mindent Davidnek, amit tett. De Davidet…
- … engem mindig is zavart, hogy az apám adott annak a nőnek pénzt! - mondta David.
- Tudom. - mondta ördögi vigyorral a sötét énje. - És most, mostmár beismered hogy gonosz vagy? Hogy a te sorsod a magány? Mi? - kérdezte, remélte hogy helyeslő választ fog kapni.
- Nem! - hosszú gondolkodás után ezt a választ adta. A sötét énje ekkor elkezdett hátrálni. Elkezdett valamiért ragyogni. - Nem vagyok magányra ítélve, hiszen találkoztam velük…
- Akiktől csak gyengébb leszel? - kérdezte nevetve a sötét énje. - Nos akkor nézzünk kicsit tovább. Amikor 5.-ben majdnem miattad meghalt valaki ugye? Hiszen valakivel összevesz…
- Miért kell mindig azzal jönni, hogy utáltok mert gazdag vagyok? Ha kevesebb pénzem lenne, akkor sem szeretnétek, mert akkor meg nem tudok beleadni a cuccosba, igaz?
- Hát persze. - mondta, elég rossz arca volt az akivel összeveszett. - te nem illessz ide értsd meg! Takarodj innen de gyorsan! Mielőtt még nem lesz valami bajod esetleg. - fenyegetőzött.
- Ch! - ekkor megfordult, észre sem vette, hogy ott volt mögötte egy lány. Kilökte véletlenül az útra. Ekkor jött egy autó. Ha nem ugrik fel a lány időben, akkor elütötte volna. - Sajnálom!
- Manapság a gazdagoknak mindent szabad? - kérdezte mérgesen a lány, majd odament a fiúhoz akivel az előbb veszekedett David. - Takarodj innen gazdag ficsúr! - mondta nevetve.
- Francba! - kiáltotta David, majd elkezdett futni. Sírni lett volna kedve, de nem szeretett sírni. - Apa azt mondta, hogy sosem sírnak a férfiak, így én sem tehetem. - gondolta, miközben futott. Ekkor újra a fehér helyen volt David, majd megjelent a sötét énje.
- Nos, igen… te mindig is sötét és gonosz alak voltál. Érzéketlen! Háháhá! Ismerd már be az isten szerelmére, te egy gonosz, érzéketlen alak vagy, na mi lesz, nem akarod beismerni?
Eközben David, és Bratt elkezdtek harcolni. David feltartotta a digiviceát. Majd a digilelkével feltöltötte.
- Digifegyver idézés! - megjelent a kezében ekkor a Thundermon Kunai, majd nekiment vele Brattnek.
- Micsoda? Fegyverrel jössz nekem? - kérdezte Bratt, éppenhogy kikerülte a támadást. - Ez nem lehet... valóban gonosz lettél? Te is...