20. rész: Battle of Friends

- A Thundermon Kunai. - gondolta Bratt. - Veszélyes fegyverzet, hiszen bármikor felrobbanhat. - David, kérlek fejezd be ezt az ostobaságot! - a digimonjaik csak néztek.
- Mit bámulsz Wingmon? Támadd már meg azt az ostoba gyíkot! - kiáltotta David.
- Hogy micsoda? - kérdezte Bratt, miközben elugrált a támadások elől. - fejezd be, bírátom, kérlek! Azt mondtad hogy sosem fogunk már harcolni! Azt mondtad! Vagy talán nem így…
David hallotta Bratt hangját, meglepődött hogy ilyen tisztán. - Ébreedj! Gyerünk már!
- Igaza van, ki kell jutnom a sötétségből! - mondta David, majd nekitámadott ököllel a sötét énjének, de az csak úgy feloszlott mielőtt megüthette volna. - Mit is gondoltam? Hiszen…
- Hm, mit is gondoltál, valóban. Engem nem pusztíthatsz el, érted? Én te vagyok, te én vagy! Nem semmisítesz meg, soha! Mert gonosz vagy, éérteeeed? - őrült volt a tekintete.
- Valóban gonoszság lenne a szívemben? Ezen még sosem gondolkodtam. De ha igen… az sem az én hibám. Hanem az apámé, amiért gazdag… és híres… nem, az én hibám mert ostoba voltam, és nem barátkoztam senkivel. - egyre jobban a hatalmába kerítette a sötétség.
- Remek, végre be fogod ismerni hogy te vagy maga a sötétség? - kérdezte nevetve a sötét énje. Ám ekkor meglátta David tekintetét, és azon nem látszott a beismerés sőt…
- Érdekes mindig mást mondassz, nagyon furcsa. Te egy hazug alak vagy! - mondta David.
- Akkor te is, ugyanis én és te egyek vagyunk, NEM ÉRTED?! - ordította hangosan.
- Talán igazad lehet, a gonoszság bennem van, de abban sosem volt igazad hogy Bratt akadályoz engem abban, hogy még erősebb legyek! Mert én nem arra vagyok hivatott, hogy erős legyek, hanem arra, hogy okos! Én vagyok az ész… De… ezt még én se hiszem el.
- Háháhá! - nevetett a sötét énje. - Most hogy szóba hoztad a Bratt barátocskád eszembe jutott, hogy vele is hogy viselkedtél először. Sötéten és gonoszan. Le akartad győzni a digimonját, és elpusztítani, nemde? - most érzékeny pontjára tapintott Davidnek ezzel.
- Az már régen volt! Akkor még savanyú voltam. - mondta David mérgesen. - De mostmár van barátom, igaz akkor még nem értékeltem igazán Wingmon barátságát sem, de mostmát igen! Mostmár tényleg barátok vagyunk, és Brattel is. Nem vagyok gonosz, sem sötét!
- Dehogynem. - kezdett el őrülten nevetni a sötét énje, közben itt is megjelent a sötét anyag. - Ez a belső világod! Ha a sötétség felemészti, akkor teljesen gonosz leszel, és elpusztítod a barátaidat, mindet! Aztán te leszel a digivilág ura, a barátaid élete árán. Háháháhá!
- Nem, az nem lehet! - mondta David, majd mérges lett. - Nem tudom hogy mit tegyek ez ellen… Hogyan győzhetném le a sötétséget? - kérdezte magában mérgesen, közben vicsorgott. - Te vagy ugyebár a sötét énem. Te is én vagyok! Ugyanaz a vágyunk! Ugye?
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdezte kíváncsian a sötét énje. - A vágyak a sötét és semleges énnek, lehetséges hogy mások. De álltalában megegyezik. Miért is fontos ez?
- Igazam volt… először nem akartad elmondani, de arra vágytam hogy elmondhassam. Vagyis hogy te elmondd nekem. Simán felhasználhatlak téged a sötétség ellen, csak…
- Ne próbálkozz az agyammal babrálni! - mondta a sötét énje mérgesen. - Takarodj ki a fejemből! - ekkor próbálta magát elkorlátolni Davidtől, de nem nagyon jól ment neki.
- Nos, most lássuk mennyire is vagyok gonosz szerinted! - mondta ördögi mosollyal.
Eközben egy hegyen mászott Tactimon. Éppenhogy sikerült felmásznia. Óriási volt ez a hegy. Egy szigeten volt. Az egész sziget lényegében egy nagy hegy volt. Ekkor megjelent előtte egy digimon. Háttal állt egy barlangban Tactimonnak a rejtélyes digimon. Tactimon nem örült.
- Mit keresel itt Crusadermon? - kérdezte mérgesen, mikor belépett. - És különben is, hogy jöttél rá, hogy hol van a rejtekhelyem? - kérdezte mérgesen. Ekkor megpillantott valamit.
- Dynasmon, már nem kell magadat álcáznod. - mondta nevetve a rózsaszín lovag. Ekkor a szobor átalakult, Dynasmon volt az. - Elpusztítunk, mielőtt még megszerezhetnéd a Jatetsufūjin-maru nevű kardodat. Gyerünk, pusztulj! A spirális maszkabál itt jön! Dynasmon!
- Igen Crusadermon! - kiáltott Dynasmon. - Ezt kapd ki! A sárkány üvöltése elpusztít téged!
- Valóban? - kérdezte Tactimon, majd megjelent mögöttük. - Takarodjatok a szent helyemtől! - aztán megfordult. - Tanegashima! - két nagy csapást lőtt az ellenfelei felé. Majdnem szétrobbantotta őket. - Gyerünk, nyílj ki barlang! - az írás a barlangban aktiválódtak, majd szétcsúszott ott volt egy másik barlang is. - Itt vagy én kis Jatetsufūjin-maru-m. - boldog volt.
- Mi a franc ez? Hogy lehetsz ilyen erős? - kérdezte mérgesen Crusadermon, majd Dynasmon elkezdett támadni. Feltöltötte a nagy csapását. - Óh igen, kombó! Jön most Athena ökle!
- Milyen ostobák! Egy vonalba állnak! - mondta Tactimon, majd elkezdett nevetni őrülten. - Ichi no Tachi! - kiütötte őket egyszerűen. Amikor földre estek, felragyogott a barlang. Szétrobbant a barlang teteje, majd egy újabb kamra jelent meg. - Mi ez? - megdöbbent.
- Az a tábla! - kiáltotta Dynasmon döbbenten. - Lehetetlen, hogy te legyél a… - kezdte.
- Hogy micsoda? Mégis miről papoltok? - kérdezte Tactimon. - Mi vagyok én? - kíváncsiskodott. - Várjunk, ez a terem még sose nyílt ki nekem. Nektek akkor miért? - majd odament a táblához, s amikor elolvasta, nagyon meglepődött. - Hogy micsoda? Én lennék a…
Eközben dúlt a harc a két barát között. David majdnem eltalálta a fegyverével Brattet.
- Nem állsz valami jól! - mondta EmberDramonnal Wingmon, miközben leteperte ellenfelét. - Robbanó villámok! - majdnem felrobbant EmberDramon. - Nem volt elég? Akkor villámszarv generátor! - megbénította ezzel EmberDramont. - És most pedig, villámszárny! Véged!
- Valóban? - kérdezte őrülten EmberDramon, majd ellökte magától Wingmont. - és most pedig, jön az égető farokcsapás! - lelökte a földbe Wingmont, és aztán tűzököllel támadott.
- Óh, nézd csak, Wingmon mindjárt fog veszteni! - mondta Bratt, ez volt a trükkje, hogy elvonja David figyelmét. Sikerült is, pont amikor támadott, és kiütötte a digi-lélekkel a kezéból a Thundermon Kunait. - Hoppá! - mondta Bratt, majd nevetni kezdett. - és most EmberDramon gyerünk! Digi-lélek feltöltés! Gyerünk EmberDramon, mentsük meg őket!
- Okké! - mondta EmberDramon, majd bólintott. - Akkor hát digiváltozom, HeatDramonná!
- Óh, ennyi? - kérdezte nevetve David, majd elővette a digiviceát. - Digi-lélek feltöltés most! Gyerünk Wingmon, sötéten alakulj át! - a digi-lelke maga volt a sötétség. - Háhá! Pusztíts!
- Igeen! Wingmon digiváltozik… Sötét Stalkermonná! - ordított fel. Sötét hangja volt, és ekkor elkapta a Thundermon kunait, miközben HeatDramon elindult felé a vörös karmaival, eldobta felé, majd felrobbantott. S megbénult ellenfele. - Pusztulj te gyík! - kiáltotta.
- Neem! - ordított HeatDramon, ám ekkor nekiment Stalkermon a keresztcsapással.
- Jajj ne! - kiáltott fel Bratt, ekkor elfordult, s David újra rátámadt. De mostmár mással.
- Digifegyver idézés! - kiáltott fel, majd megjelent a Devimon Hasítás a kezében. - Háháhá! Most meghalsz amiért akadályozod a megerősödésemet! - ordította őrülten. - Pusztulj!
Crusadermon és Dynasmon nem hitt a szemének. Nem tudták elhinni, hogy igaz az olvasott dolog.  Hiszen Tactimon még csak nem is olyan fajta digimon mint ők, hogyan is lehetne?
- Pusztítsuk el, csak be akar minket csapni! - mondta Crusadermon hitetlenkedve.
- Hogy micsoda? De hát most derült ki hogy közétek való vagyok, nem? - kérdezte Tactimon, összezavarodott rendesen. Ekkor rátámadott Crusadermon. - Mi a fenét csinálsz? - kérdezte.
- Át akarsz verni minket! Mintha közénk tartoznál mi? - kérdezte nevetve Crusadermon. - De nem! Én ezt nem engedem! Nem intézel el minket belülről! Akkor inkább harcban essek el!
- Ne is mondj ilyet drága barátom. - mondta Dynasmon, majd közre fogták Tactimon.
- Ezt nem tehetitek. - mondta Tactimon, nem akarta bántani Crusadermonékat, ám ekkor megjelent Beelzemon és Dark Brigade is. - Sajnálom testvéreim. - suttogta tactimon, aztán támadott. - gyertek csak lovagok! Gyerünk, mit tesztek most? San no Tachi! - elsöpörte őket.
Crusadermon és Dynasmon épp hogy túlélték a támadást, köhögtek éppen. Egy kis port.
- Huhh, ez kemény volt nemde? - kérdezte Dynasmon. - Azt hiszem, hogy igazat mondott. Úgy tűnt, hogy nem tudott arról a tábláról a másik teremben. Talán a testvérünket akartuk…
- Nem! Az nem lehet… Ő nem szent lovag digimon, szóval lehetetlen! Biztosan jól tud színészkedni, és így tette… de… az a kőtábla minthogyha valódi lett volna. Aggódott most már ő is nagyon. - lehet Tactimon tényleg a testvérünk? De… akkor miért támadott ránk?
- Talán látott valamit mögöttünk, lehet hogy Beelzemon volt mögöttünk, és megbüntették volna… nem? - kérdezte Dynasmon, ám ekkor megjelentek a többi Királyi Lovagok. Megbeszélték ami Tactimonnal történt. A többiek nem tudták elhinni hogy igaz lenne az.
Eközben Bratt és David harcoltak tovább. David próbált lecsapni rá a Devimon Hasítással.
- Pusztulj már el! - kiáltozta mérgesen, Bratt mindig kikerülte a támadásokat. Ám ekkor sikerült lecsapni rá, de az a digi-lelkével megállította a pengét. - Hogy mi? - kérdezte őrülten, megpróbált újra lecsapni rá, azonban ez sem jött össze. - Miért nem sikerül elpusztítanom…
- Mert a barátod vagyok te ostoba, hát nem érted hogy a barátod vagyok? - kérdezte mérgesen Bratt, majd pofán vágta Davidet, ám ekkor elsuhant a karja mellett a kard. - M-micsoda?
- De kár hogy csak majdnem vágtam le a karod. - mondta David, majd elkezdett nevetni őrülten. - De most, megteszem! - megint csak majdnem eltalálta Brattet. 1-2 mm-en múlt.
- T-te tényleg megakarsz engem semmisíteni? - kérdezte remegő tekintettel Bratt.
- Háháhá! Hát eddig mi a francot tettem szerinted? - kérdezte nevetve David, egy kis gúny csengett a hangjában. - És most, el jött a harcunk vége! - gonoszan mosolygott, sötét energiát töltött a kardba, majd neki iramodott, és elkezdett csapkodni Bratt felé. - Pusztulj! Pusztulj!
HeatDramon és Stalkermon még mindig harcoltak. Stalkermon éppen sebesen repült ellenfele felé. Majd aztán megragadta. Ekkor bajnoki villámszarvval megbénította, s elkezdett forogni.
- Óh ne! - kiáltotta HeatDramon, már rájött hogy mi is jön most, hát persze a spirál zuhanás!
- Háháhá! Ezzel most véged! - mondta Stalkermon, majd levágta a földre HeatDramont. - Neked véged van! - mondta nevetve Stalkermon, ám ekkor elkezdett ragyogni HeatDramon.
- Nos, akkor most jön a te véged, nemde? - kérdezte nevetve. - Pusztulj el, sötétség! - ekkor felugrott, majd vörös karmokkal támadta meg ellenfelét. - És jöjjön a láng lecsapás!
- Véged van, Bratt! Most meghalsz! - kiáltotta David, és ekkor lecsapott a kardjával, ám…
- Neked van véged, sötétség! - mondta Bratt, körbevette a digi-lelke, majd kiütötte David kezéből az óriási kardot. Azonban Stalkermon kezébe esett a kard pontosan. - És most…
- A kard! - kiáltotta David mérgesen. - Mit merészeltél tenni? - kérdezte mérgesen.
- Pusztulj sötétség! - kiáltotta Bratt, és ekkor a szirtnek vágta a digi-lelkével Davidet.
- Nos, ezzel a karddal már legyőzhetlek téged! - mondta Stalkermon, ám ekkor hőörvénnyel leütötte HeatDramon. Alig bírt felkelni. David is így volt. Alig tudott felkelni.
- Mi lehetett ez a nagy erő? - kérdezte mérgesen David, ekkor sötét digi-lélek jelent meg körülötte. Egy nagy falat alkotott. Az egész szírt kisebb volt mint az ő sötét digi-lelke. Stalkermont is körbevette ez az energia. - Háháhá! Nos, most nézz szembe a sötétséggel!
- Hogy mi? Ez meg mi? - kérdezte Bratt döbbenten. - Ez lenne David sötétsége? - kérdezte magában döbbenten. - Nem… ez Lilithmon sötétsége. Lehetetlen hogy Davidé legyen.
- HeatDramon, készülj! Jövök! - mondta Stalkermon, majd a kardját előre tartotta, s a sötét energia összegyűlt köré. - Ezzel elpusztítalak, most rögtön! - majd elkezdett nevetni.
- A sötét energiámmal foglak legyőzni! - mondta David ördögien. - Ez a harcunk vége, sajnálom! - mondta nevetve. Ekkor öklök indultak meg a sötétségből Bratt felé közeledtek.
- Miért DAVID? - kérdezte üvöltve Bratt, ez Davidhez is eljutott, David meglepődött.
- Bratt? Mi van Brattel? Mi történik vele? - a sötét énjéhez fordult. - Mondd el most!
- Te azt el sem tudod képzelni! Hidd el, hogyha végzel vele, el nyel a sötétség! Háháhá!
- Végzek vele? - kikerekedett David szeme, majd összerogyott. - Az nem… azt nem…
- Áááh! - ordította Bratt, majd a földre esett. HeatDramon pedig visszaalakulva esett le.
- Lehetetlen! - mondta Bratt, majd felállt, körbevette a digi-lelke. A következő támadás megindult David felől. De ekkor ő megindult David felé. - A digi-lelkem elég erős hogy…
- Győzzünk! - mondta EmberDramon, amikor felpattant, majd felugrott Stalkermonhoz.
- Mit terveztek kis patkányok? - kérdezték szinkronban Davidék. Lilithmon volt az!
- Háháhá! Milyen szép látvány amint két barát elpusztítja egymást. - mondta Lilithmon nevetve. Közben Midnight Loveless is figyelemmel kísérte a harcot. - Talán valami baj…
- Semmi… igazán. - mondta semmitmondóan Mid. - Engem kicsit aggaszt ez a harc.
- Talán nem hiszed hogy elpusztítják egymást? - kérdezte Lilithmon, ekkor valami fájdalmat érzett. Elvesztette az uralmat David felett valahogyan. - Lehetetlen! - megdöbbent ezen.
- Szóval sötét énem… - mondta David, majd elkezdett pár könny lefolyni az arcán. - Most véged van, már tudom a titkod! - mondta, aztán el kezdett futni felé, öklével megakarta ütni.
- Há! Méghogy tudod ki vagyok! Hiszen még most is csak ellenem vagy amikor csak el…
Ekkor David megölelte. Majd átölelte. Ekkor elkezdett ragyogni a sötét énje. Nem is volt olyan sötét.
- Te vagy én, azaz én is te. Te vagy az én sötétségem, egyben fényem is! - a sötét massza eltűnt körülöttük. - És most, elfogadom a sötétségem és fényem! - el kezdtek egyesülni, David belső világa helyreállt. - És most pedig, be kell fejeznünk ezt a sötét dolgot! - elszánt volt.
Bratt és EmberDramon, végighasítottak a sötét energián. Majd végül elérték ellenfelük.
- ÉBREDJETEK! - ordították mindketten. Ekkor Stalkermon Wingmonná visszaalakult. David körül pedig eltűnt a sötétség, majd könnyek jelentek meg az arcán.
- Már megint nyertél. - mondta David, pislogott egyet, majd elkezdett mosolyogni. - Tehát itt… vége a harcunknak. - ekkor összeesett. - Még valamit… u-toljá-ra… - nehézkesen beszélt. - Nem gyengítettél soha, tu… dom. Hiszen te vagy az erő, én meg az ész! Együtt a… - elvesztette az eszméletét.
- David, ne! Daaavid!