Pár nappal Samurai és Zane legyőzése után:
- A legutóbbi napokban történt események igazán ijesztőek voltak. - mondta Crowler, közben a körmét rágta. - A sötétség újra itt van, és én félek kicsit, bevallom. - mondta parázva. - Elég!
- Na igen, az az ostoba Crowler. - gondolta Dávid, erre csak ő emlékezett vissza, miközben az ágyában feküdt. - Hálas Jack Atlasnak, Crow Hogannek és Bálintnak, Ratchel is jól van. - gondolta, miközben visszaemlékezett arra amikor visszajött Ratchel. - Ez így nem lesz jó! Hogyha ennyire elgyengülök ha arról van szó hogy Ratchel veszélyben van. - gondolta mérgesen, közben Anubis megint összeverekedett a Kiber Lárvákkal és azok lefogták. - Grat! - mondta gúnyosan, aztán eszébe jutott hogy pillanatokon belül órája lesz. - Hopp. - mondta döbbenten. - Mennem kell órára, maradjatok itt, Anubis oké? - Anubis verekedett. - Mindegy!
Miközben futott, majdnem elsodort egy srácot, végül beért órára időben. A srác is egy Obeliskes volt, szóval ő is oda sietett ahová Dávid, azonban el volt pirulva és mosolygott.
- Milyen csodálatos fickó, olyan cuki, és olyan karizmatikus, és olyan váááh, cuuuki. - mondogatta magában a srác, miközben irult-pirult. - Elhívom egy randira. - mondta mosolyogva, ekkor leült mellé egy lány, az ismerőse lehetett mert elkezdtek beszélni.
- Micsoda? Pont Mr. Syler fiába? - kérdezte a lány döbbenten, amikor elmesélte hogy mi történt ma vele. - Végülis jól néz ki, de szerintem ő nem hozzád való, meg amúgyis, ő… tudod, nem más, hanem tudod ő a… lányokat bírja. - mondta, közben szomorú lett barátja.
- Nem baj, akkor majd elnyerem, a szívét egy párbajban! - mondta csillogó szemekkel a fiú. - Én, Matthew Liray meg fogom szerezni a szívét. - mondta elszántan, minden hallott Ratchel.
- Hogy micsoda? - kérdezte Ratchel döbbenten. - Ez ostoba, Dávid sosem menne bele. - mondta magában. - Azonban most dolgom van a barátnőimmel… de hogyha akár egy kicsit is Dávid közelébe megy, akkor legyőzöm, és soha sem valósíthatja meg a tervét. - gondolta.
- Bálintéknak jó már, ők gyakorlaton vannak. - mondta Dávid unottan, miközben hallgatta Crowler mondandóját. - Unalooom. Bárcsak mi is kint gyakorlatoznánk. - gondolta magában. Azonban ekkor hangosan ki is mondta. Crowler meg is hallotta rögtön, majd felé nézett.
- Hé, Syler mit mondtál? - kérdezte Crowler mérgesen. - Gyere ide le de gyorsan! - mondta mérgesen. - Most pedig mondd el hogy miért is akarod hogy gyakorlatok legyenek mi? Szerinted miért az Obeliskek a legokosabbak álltalában? Mert én megtanítom nekik az…
- Elnézést Crowler Igazgató. - mondta Dávid, ezzel el is intézve a dolgot. De órák után Crowler behívatta magához. - Elnézést igazgató úr, a mostanában történt dolgok foglalkoztatnak leginkább. Meg az hogy a nővéremért való aggódásom egyszer még bajba fog sodorni… - gondolta, ám ekkor Crowler a vállára tette a kezét. - Mi az Crowler Igazgató?
- Nem sokáig! - mondta Bonaparte, közben Crowler idegesen ránézett. - Mi az… Joséphine?
- Fogd be a szádat! - mondta Crowler mérgesen. - Dávid… ne aggódj azért hogy szereted a nővéred, hiszen az nem gond. Hidd el az aggódás sosem fog bajba sodorni. - mosolygott.
- Te már csak tudod, hiszen te neked sok testvéred van nemde? - oltogatta Bonaparte.
- Már mondtam hogy fogd be, tee Igazgató-helyettes. - mondta Crowler mérgesen. - Kü…
- Köszönöm, igaza van Crowler. - mondta Dávid, aztán otthagyta őket. Azután Crowler és Bonaparte összeveszett, Dávid pedig találkozott Matthew-val. - Te meg ki vagy? - kérdezte.
- Hát nem emlékszel? - kérdezte mosolyogva, közben a fejére mutogatott. - Na? Na? Beugrott már hogy ki is vagyok? - kérdezte még mindig uyganúgy, de egy nemleges választ kapott. - Mi? Ennyire felejthető vagyok? - kérdezte, miközben hátast dobott aztán felugrott. - Reggel…
- Reggel? Miért mi volt reggel? - kérdezte Dávid döbbenten, majd ekkor rájött. - Óh már emlékszem! Igen igazad van, te vagy az akit majdnem elsodortam. - mondta szerénykedve, közben mosolygott. - Bocsi hogy majdnem elsodortalak, de hát siettem… - mondta hadarva.
- Mi a baj? Talán sietsz? - kérdezte mosolyogva Matthew. - Csak mert szeretnék neked valamit mondani. - mondta, közben elpirult. Dávid megszólalt volna de belé fojtotta a szót. - Szóval… azt szeretném mondani… hogy szerelmes lettem beléd. - hát nem nagyon kertelt.
- Hogy mi? - kérdezte Dávid, közben csak bámult a srácra. - Te most viccelsz ugye? - kérdezte mérgesen. - Vagy talán azt hiszed hogy én veled… bocs, soha! - mondta mérgesen, közben elfordult és elindult Bálinték órája felé. - Hmm, megnézem hogy mit csinálnak. - Mikor odaért, pont elvert valakit Bálint. És mindenki ünnepelte. - Hm, ez kéne nekem… de hát, hogyha azt akarjuk mi Obeliskek hogy elsők legyünk, az elmélet fontosabb. - gondolta. Ekkor odament hozzá Bálint. - Tudod… kezdem úgy érezni hogy fontosabb a gyakorlat.
- Hehe… most úgy látom kicsit összezavarodtál hogy a sötétség mindhármunkat veszélyeztet, nemde? - kérdezte Bálint, az ő kedve kicsit sem volt hazavágva. - Ne aggódj, mindannyian legyőzzük a sötétséget, de előbb a magunk sötétségét kell legyőznünk, amit te még azt…
- Nem győztem le… úgy gondolod? - kérdezte döbbenten Dávid, majd Bálint bólintott. - Igen… igazad lehet. - mondta miközben a fejét lehajtotta. - De… nem tudom mi az én sötétségem. - gondolta magában, majd elkezdett nevetni. - Felvidítottál. - felelte, aztán elindult a gyengélkedőre, hogy meglátogassa Kilet, a kezében volt a Végső Fúzió. Miközben ott állt, elkezdett Kile ébredezni, meglepődött ezen. - Jól vagy Kile? - kérdezte aggódva.
- Persze, Dávid-mester… - mondta Kile mosolyogva, miközben próbált felülni. - De…
- Mit képzeltél, hogy nekimentél Zanenek? - kérdezte mérgesen Dávid. - És hogy ha nem sikerült volna megmentenem téged akkor mi lett volna? - dühös lett hírtelen nagyon. - Én…
- Az meg milyen lap? - kérdezte Kile, miközben Dávid mérgét elnézte, ekkor Dávid letette Kile szekrényére, majd kiment rögtön. - A Végső Fúzió? Vajon mi történhetett? - kérdezte.
- Itt vagyok megint! - mondta Matthew, miközben Dávid kiért az épületből. - Állj ki ellenem, hadd nyerjem el a szívedet. - mondta miközben egy csókot dobott. Ekkor Dávid megijedt tőle.
- Tűnj a testvéremtől! - kiáltotta Ratchel, amikor megjelent, egy fáról ugrott le, és elrúgta Dávidtól Matthew-t. - A testbérem, csak az enyém! - mondta komolyan Ratchel. - Nos, hogyha valaki ellen akarsz harcolni érte, az én vagyok, hiszen, enyém a szíve, még egy ideig!
- Hát jó! - mondta Matthew mosolyogva, miközben felkelt nagy nehezen. - Rendben van!
- Mi az hogy tiéd a szívem? - kérdezte Dávid gúnyosan Ratchelt. - Nem tudok róla hogy odaadtam volna. Szóval igazán nem is értem hogy miről beszélsz. - mondta, de ráhagyta.
- Párbaj! - kiáltották mindketten. - Lányoké az elsőbbség nemde? - kérdezte Ratchel, majd kacsintott egyet. - Húzok! - ekkor hat lap volt a kezében. - Remek. Megidézem a Kiber Sárkány Zweit! - mondta mosolyogva. (ATK: 1500) Aztán lefordítok két lapot. - Ennyi!
- Hm, ez könnyedén lepipálható! - mondta Matthew, aztán húzott. - Aktiválom a Mennyek Kincse lapot, amivel eldobjuk mindketten az összes lapunkat, aztán húzunk ugyanannyit! - Remek! - gondolta ördögien mosolyogva Matthew, ezt Dávid is észrevette, és elkezdett aggódni. - Újra Mennyek Kincse! - mondta nevetve, és megint megismételték a húzást. - Aktiválom a Tiltott Lord Végső Rituáléját! Ha van „Exodia” lap a temetőmben és a kezemben, amelyek mind különbözőek, és ötféle van, akkor visszatehetem a paklimba, majd megidézhetem, Exodiust a Végső Tiltott Lordot! - mondta nevetve Matthew. (ATK: ????)
- Micsoda? - kérdezte Dávid döbbenten. - Ez lehetetlen! Ez a pakli csakis egy… - kezdte.
- Igen, igazad van! Ez a pakli egy hamisítvány, de hogyha egyszer működik! - mondta nevetve Matthew. - Még így is maradt 3 darab „Exodia” lap a temetőmben. (ATK: 3000)
- Lehetetlen! - mondta Ratchel döbbenten. - Hogy lehetsz ilyen mákos hogy pont kihúzod?
- Hm, ez egyszerű szerencse. - mondta mosolyogva Matthew. - Támadás Exodius! Most választhatok egy „Exodia” lapot és kidobhatom a temetőbe, így megemelkedik az ereje. - De itt nem erről van szó… hanem így már négyféle „Exodia” lap van a temetőmben, hogyha az ötödik is odakerül, akkor nyerek automatikusan. - gondolta ördögi mosollyal Matthew.
- Mire készülhet? - kérdezte Dávid magában. - Hát persze! - kiáltotta Dávid. - Gyerünk Ratchel használd majd a B1 lapot! - senki sem értette hogy mire mondta ezt, csak ők.
- Mi az hogy B1? - kérdezte Matthew. - Mindegy! Gyerünk Exodius söpörd el azt a korcs sárkányt! - mondta, közben lenyugodott. - Na gyerünk, most rögtön pusztítsd el az ellenfelet!
- Ááááh! - kiáltotta Ratchel, miközben elpusztult a Kiber Sárkány Zweia. (LP: 4000->1500)
- Ezt most megszívtad öcsi! - mondta Ratchel, miközben felállt. - Húzok! Aktiválom a Lélekvivőt! Ezzel eltávolíthatok öt lapot a temetődből. Eltűntetem egy kártyád onnan pluszban még a négy „Exodia” lapot! Úgyhogy vége, hiszen 0 így az ereje a szörnyednek.
- MI? - kérdezte döbbenten, és egyben ijedten Matthew. - Ez lehetetlen, akkor… nee nem!
- Aktiválom a csapda lapomat, amely a Temető Fúzió! Kiválasztom a két Kiber Sárkány Zweiomat, és egyesítem őket az Iker-Kiber Sárkánnyá! (ATK: 2800) És most támadás!
- Neee, de hát ez a szörny kétszer támadhat! - mondta ijedten. - Áááh! (LP: 4000->1200->0)
- Remek voltál! - mondta Dávid mosolyogva, miközben átölelte Ratchelt. - Gratulálok! De akkor is mi az hogy tied a szívem? Talán el fogod üldözni a lányokat is a közelemből?
- Ehh… tudod az úgy volt hogy… - kezdte volna Ratchel, elég zavart volt, közben Matthew elvonult szomorúan, ám ekkor megjelent mögötte az a kölyök aki tudja mi lett Syrusszal.
- Ki vagy te? - kérdezte Matthew, ám ekkor elnyelte a sötétség.