72. rész: A Szent Bestiák 1. Rész:

- Matthew, légy hát az én szolgám, és győzd le Dávid Sylert, Ratchel Cronet, és Bálint Fudot, nos megteszed nekem? - kérdezte, majd az bólintott. - Akkor indulj, és szerezz egy paklit! Hiszen ez egy szemét. - mondta miközben a kezében fogta Matthew eredeti pakliját. - Eredj!
- Igenis nagyuram! - mondta, akárcsak egy zombi lett volna. - Most, megszerezlek magamnak! - mondta, közben gonoszan vigyorgott. - Megszerzem magamnak a legerősebbet!
Eközben Dávid éppen Kilenál ült bent, és nézegette az ajándékokat amiket a rokonai küldtek.
- Ez meg mi? - kérdezte döbbenten, majd Kile megkérte hogy bontsa ki neki. - Miért? Mi vagyok én? Valami ajándékbontogató? - kérdezte felháborodva, de megtette neki. - Egy kép?
- Óh, csak nem? - kérdezte Kile döbbenten, majd elkapta Dávid kezéből a képet gyorsan, és elmosolyodott. - Nézd csak, hát nem cuki? - kérdezte mosolyogva Kile. - Ő itt Lisa, a húgom.
- A húgod? - kérdezte Dávid döbbenten, ekkor megpillantotta kint Ratchelt és Bálintot, úgy döntött most már mennie kéne. - Bocs, de mostmár mennem kéne. - mondta, közben még visszanézett, Kile ott ölelgette a képet. - Nahh helló! - elköszönt aztán kilépett az ajtón, azonban valami furcsát érzett. - Mi ez az érzés? - kérdezte magában. - Mintha veszélyérzetem lenne, mi történhetett? Zane Truesdale még alszik… lehet mást küldtek? - kérdezte magában.

- Szia öcsi! - mondta Ratchel miközben odafutott. - Matthew-val mi van? - kérdezte kíváncsian, mert ma még nem látta. - Talán szégyenében itt hagyta az akadémiát, hiszen elvertem könnyedén két kör alatt. - mondta, kissé beképzelten viselkedett. - Nos, igen!
- Ma még én sem láttam. - mondta Bálint. - pedig általában el szokott késni az órákról így lehet látni minden nap, de ma valami történhetett vele. - ez a mondata bogarat ültetett Dávid fülébe. - Mi a baj Dávid? - kérdezte, miközben Dávid csak bámult maga elé, kissé aggódott.
- Öhm… semmi. - mondta Dávid, erőltetett mosollyal, közben Ratchelre nézett. - Amúgy igen, elintézted őt rendesen. - ez már őszinte mosoly volt. - Azonban… rossz előérzetem van!
- Ajj ne már! Elrontod a napomat öcsi! - mondta nevetve Ratchel, majd felmutatott egy dolgozatot. - Nézd csak milyen szép nap, egy 99%-os dolgozat, hát nem szuper? És te?
- Tessék, én pedig ezt írtam ma. - mondta Dávid hűvösen, miközben felmutatott egy dogát.
- MI?! - kérdezte Ratchel döbbenten. - 101%? De az meg hogy a fenében? - mérges lett.
- Háh, nekem meg 110%-os lett a gyakorlatom! Még túl jó is voltam. - mondta Bálint.
- Heh, az jó! - mondta Dávid, ám ekkor elkezdett remegni a föld, mindenki elkezdett sikoltozni. - Mi a franc ez? - kérdezte Dávid döbbenten, ám ekkor megjelent hét darab oszlop az iskola körül. - Óh ne! Mi lehet ez? - kérdezte kíváncsian, ekkor megjelent Crowler. - Mi…
- A Szent Bestia Paklit… valaki azt akarja! - kiáltozta Crowler, miközben majd megfulladt, mire odaért melléjük. - A Szent Bestia lapok… hogyha gonosz célokra használják akár…
- Akár? - kérdezték egyszerre mindhárman, ám ekkor elájult Crowler. - nagyszerű, most nem tudjuk hogy mik is pontosan ezek a Szent Bestiák. - mondta Dávid mérgesen, ám ekkor sötétség tört fel az Akadémia mellől nem messze tőlük. - Induljunk, gyerünk! - mondta elszántan. Ám Ratchel tudta hogy mik azok a Szent Bestiák, és megállt. - Mi az Ratchel?
- Én… tudom mik azok a Szent Bestiák… - ezzel meglepte Bálintékat. - Azok a lapok… hogyha gonosz célokra használják, akár a korlátlan hatalmat is rejthetik! Azonban… ezek a lapok túl erősek az egyszerű szörnyek ellen… higgyétek el, hogy ezeket a lapokat… - ekkor szinte pánikroham tört rá. - Nem lehet elpusztítani! - kiáltozta, mintha megőrült volna. - É…
- Nyugi Ratchel. - mondta mosolyogva Dávid, majd a vállára tette a kezeit. - Nyugi Ratchel… legyőzzük akárki is az, oké? - kérdezte mosolyogva, ezután Ratchel bólintott, majd elindultak.
- Merre is volt az a sötét fény? - kérdezte Dávid, ám ekkor megállította őket Bonaparte. - Mit akar Bonaparte? - kérdezte Dávid, miközben összehúzta a szemöldökét. - Nos, talán maga…
- Dehogyis! - mondta Bonaparte, miközben a kezeit maga előtt előre tartotta, hogy védekezzen a rágalom ellen. - Higgyétek el nem, de nem engedhetlek el oda titeket! - komoly volt, ám ekkor elvonták a figyelmét, azzal hogy elmagyarázza mi is volt az. - Hé, neee!
- Sajnáljuk! - mondták, miközben majd elsodorták, majd futottak tovább. - Dávid, biztos vagy abban hogy mi nekünk oda kell mennünk? - kérdezte ratchel aggódva, hiszen félt a kártyáktól.
- Igen, biztos Ratchel! - mondta Bálint, Dávid helyett, hiszen észrevette, hogy Dávid is aggódik kicsit. - Na de várjunk! - ekkor megállt. - Hogy is volt az a tegnapi ügy? Beléd sze…
- Fogd be! - mondta Dávid mérgesen, miközben mérgesen Bálint felé fordult. - Különben is honnan tudtad meg? - kérdezte mérgesen tőle, ekkor Ratchelre kezdett mutogatni. - Tényleg?
- Hát tudod… öhm az úgy volt hogy… - mondta Ratchel, kicsit zavart volt, ám ekkor vöröslő szemeket látott meg Dávid mögött. Majd elkezdett mutogatni. - N-n-nézz oda, Dávid, ááh!
- Miért sikítozol? - kérdezte Dávid, majd elkezdett durcizni. - Cöhh biztos hogy csak átakarsz verni, hogy eltereld a figyelmem a dologról amiről most van szó mi? De én nem veszem be!
- De nézz már magad mögé! - kiáltotta most már Bálinttal együtt Ratchel. Dávid nem akart nekik hinni igazán, ám ekkor észrevette hogy barátai valóban félnek. - Na mi lesz már? Most!
- Rendben! De hogyha átvertetek… - mondta mérgesen, ám ekkor megpillantotta Matthewt. - Te? - kérdezte döbbenten Dávid. - Ez… nem lehet! - mondta döbbenten, ekkor a sötétségből kilépett Matthew. - Mit keresel itt egyáltalán? Hiszen nem elmentél a szigetről? - kérdezte.
- Nem. - szólalt meg Matthew, sötét hangja volt, szinte bántotta Dávidék fülét. - Látjátok ezt a szép szigetet? Így olyan gyönyörű nemde? - ekkor az oszlopok mely a földből emelkedtek ki, elkezdtek sötétté változni. - Háháhá! Most elpusztítalak titeket, aztán a sötétség martaléka lesz a világ, hát nem gyönyörű lesz, kár hogy ti már nem fogjátok látni, hehehe. - nevetett őrülten.
- Te… szemétláda! - mondta mérgesen Bálint és Ratchel, ekkor elkezdett remegni a föld. - Ez meg mi? - kérdezték döbbenten, ekkor meglátták: valami felemelkedett a földből. - Mi… a…
- Ez itt az én kis szerencsegépem! Már ha lehet szerencsének nevezni… háháhá! Hiszen ez a kis cukker gép fogja majd kiválasztani hogy melyikőtök párbajozik ellenem, és az új… paklim ellen! - ekkor felmutatta a Szent bestia Paklit. - Látjátok a kis Szent Bestia Paklim?
- Mi van? - kérdezte Dávid döbbenten. - Hogy te loptad el a Szent Bestiákat? Na de hogyan?
- Óh, ugyan már, elmeséljem? - kérdezte gúnyolódva Matthew. - Nos akkor lássuk csak… Először is amilyen ostoba az a Crowler, mikor meglátott  egy árnyat, rögtön megijedt, és kifutott a szobájából. Azután én besurrantam gyorsan, elloptam a kulcsokat, és kinyitottam a Szent Bestiák zárát, majd elvettem a paklit onnan. Megjelentek ezek az oszlopok, és röviden ennyi! - mondta őrülten Matthew, ekkor elkezdődött a gép képernyőjén forogni egy óra.
- Mi lehet ez pontosan? - kérdezték Ratchelék, ekkor megállt, majd megjelent a képernyőn Dávid feje. - Micsoda? Akkor Dávid fog párbajozni? - kérdezték, majd megjelent egy kar, aztán egy másik, majd berakta őket egy-egy oszlopba. - Hé, engedj el innen, te szörnyeteg!
- Nos, a barátaid és a te lelked a tét, ne feledd el ezt még. - mondta Matthew rímekbe szedve.
- Hát rendben, akkor hát kezdjük! - Armityle mi? Hallottam már erről a pakliról, mármint Ratchel amit mesélt az előbb. Armityle végül is elpusztíthatatlan, és 10000 ATK az ereje.
- Párbaj! - kiáltották mindketten. - Én kezdek, csak úgy az egyértelműség kedvéért, hehe. - mondta Matthew, aztán húzott. - Aktiválom a Lélek Abszorpciót! Tehát minden varázslap aktiválása után, kapok 500 ATK-ot kapok. Lefordítok három lapot, ezennel vége a körömnek!
- Rendben van, akkor hát én jövök most! Húzok még egy lapot. Megidézem Rét, a Sólyomfejű Kiberharcost! Most aktiválom az effektjét, így megidézhetem Thotot az Íbiszfejű Kiberharcost! Aktiválom az ő effektjét is, amellyel megidézhetem a paklimból Anubiszt a Sakálfejű Kiberharcost! Most pedig lefordítok egy lapot. A támadó erejük 3750, szóval hogyha most mind betalálnak, semmi esélyed sem marad! - mondta Dávid elbízva magát.
- Gondolod? - kérdezte mosolyogva Matthew. - Csapda lap aktiválás: Gravitációs Háló! Ettől nem támadhat 4 vagy annál magasabb szintű szörny, hopszli. - mondta nevetve. - Na mi van?
- Fenébe! - gondolta Dávid, majd lefordított egy lapot. - Ezennel a körömnek vége. - mondta.
- Nagyon jó döntés! - mondta mosolyogva Matthew. - Aktiválok még két Lélek Abszorbciót! Az azt jelenti ugyebár hogy kapok 1500 LP-t, hiszen a második aktiválásáért kapok 500-at, a harmadikért pedig kétszer 500-at, azaz 1500! (Matthew: 4000->5500) Hát nem csodálatosak?
- Nem igazán! - kiáltotta Ratchel mérgesen, ekkor felé nézett Matthew, majd elment a hangja.
- Mit tettél? - kérdezte mérgesen Dávid, ekkor Matthew abbahagyta a nevetést, komoly lett.
- Hm, amint látod van most három darab folytonos varázslapom… tudod hogy ez mit jelent? - nem is engedte szóhoz jutni Dávidot, mikor Bálint megszólalt volna, elhallgattatta őt is. - Hát nem szép ez a csend? - kérdezte mosolyogva Matthew. - Azonban ez nem lesz sokáig így! Hiszen most feláldozok három varázslapot. - Ratchel próbált ordítani, de Dávid nem vehette észre. - Óh igen kicsi lány, itt jön a te végzeted Dávid Syler, jön, Hamon a Villámcsapások Lordja! Háháhá! - Dávid megijedt hírtelen, amikor feléjük emelkedett Hamon. (ATK: 4000) - De ez még semmi! Aktiválok egy csapdalapot, a Szent Hívót! Amivel három lapot a temetőbe dobhatok, tetszőlegest. Legyen ez a három folytonos csapda, és egy lapot a kezembe vehetek! - Bálint is próbált mondani valamit, de nem mehetett neki. - Aktiválok még egy csapdát, ez a Sors Kötvény, egy örökös csapda mint észrevetted és most, emelkedj fel, Uria, a Perzselő Lángok Lordja! Háháhá! - ekkor felemelkedett a földből Uria, lángolt mintha csak isten lenne. (ATK: 6000)
- Lehetetlen! - mondta elkerekedett szemekkel Dávid, és Bálinték is megijedtek.
- Háháhá! - nevetett őrülten Matthew.