94. fejezet: Ausztráliai Szellem:

- Egy szellem mi? - kérdezte Dávid, amikor Lawleyról leszakadt az álruha. - Még hogy szellem! Hogyha elpusztul a Pangurud, akkor elpusztul az összes többi lapod is, nem? - kérdezte Dávid gúnyos vigyorral, miközben elpusztult ellenfele minden szörnye. - Bingó!
- Francba veled! - mondta Lawley mérgesen, ám ekkor elkezdett mosolyogni. - Azt hiszed máris nyertél? Pedig nem… - gondolta, hiszen még volt egy aduásza. - Magna mester lapja… Francba… - mondta magában mérgesen. - Aktiválom a Zóna Birtoklást! Ezzel a lappal húzhatok 5 egész lapot! - mosolygott gúnyosan, majd húzott öt lapot. - Nahát, mi van itt! Itt a Végzet Rituálé! Jöjjön hát a Végzet Nekromanta! De előbb el kell dobnom tíz szinttel egyenlő szörnyet, itt a kezemben egy tízes szintű, szóval eldobom ezt és jöhet is! (ATK: 4500) - Hát nem csodálatos szörny? 4500 a támadóereje, hiszen 1000 ATKot kap hogyha van Nekromanta a temetőben! Most pedig, semmisítsd meg azt a gépet! Halálos hasító nekromanta rohamot!
- Micsoda? A Kiber! - kiáltotta Dávid, majd elpusztult a szörnye, Lawley pedig csak nevetett. - A francba! - gondolta Dávid mérgesen. - Húzok! Itt az Óriás Húzás! Húzhatok 5 lapot, hehe! Itt a Szörny Élesztő! Köszönöm drága lapom, itt neked hála újra a Végső Kiberem! - mondta Dávid mosolyogva. Lawley unottan nézett csak maga elé.  - Most pedig, aktiválom a felszerelés varázs: Kiber Glória Sugár! Ezzel megnövelhetem a Végső Kiber Sárkány erejét!
- Há! Nem számít! Hiszen a Végzet Nekromanta minden felszerelés varázs után kap 300 ATKot! Na mit szólsz te ehhez, te beképzelt majom?! - nevetett Lawley őrülten. - Mi az?
- Hm… lefordítok két lapot, és a körömnek vége! - mondta Dávid, miközben nézte Lawleyt.
- Miért nézel így? - kérdezte az mérgesen, majd húzott. - Az én köröm következik! Hmm, aktiválom az Antik Lobogást! Ezzel a lappal, a fele támadópontjával az életpontodba támadhat a Végzet Nekromanta! - majd őrülten mosolygott. - Meteor nekrózissal vágj oda!
- Meteor nekrózis? - kérdezte mérgesen Dávid, majd betalált a támadás. - Áááh! - ekkor hátraesett. (Dávid: 3500->1250) - Francba! - ekkor a barátaira nézett, aggódott értük nagyon.
- A barátaidnak lassan már vége! - mondta Lawley, miközben lefordított egy lapot. - A körömnek vége! - A Végzet Nekromanta, az egyik legerősebb lap a világon. - gondolta.
- A világ egyik legerősebb lapja… - mondta Dávid gúnyosan. - Na persze, ez a lap a világ egyik legszánalmasabb lapja közé tartozik! - mondta Dávid, majd húzott egy lapot. - A köröm most kezdődik, és a csatám is, de a tied most ér véged! - majd megnézte mit húzott, és felcsillant a szeme. - Itt jön a legerősebb szörnyem, feláldozom érte a Végső Kiber Sárkányt, jöjj Kiber-Hős Kristály Pulzáló! (ATK: ?) Minden temetőben lévő Kiber Sárkányért kap 500 ATKot! Négy van ott, hiszen a Végső is az! Az már most 2000 ATK, és elpusztíthatunk egy szörnyet, az pedig a Végzet Nekromantád! Ezért is kap 1000 ATKot! Az már 3000, bőven elég! Gyerünk kristály robbantó hullám! - ordította Dávid, majd megindult a támadás. - Vé…
- Nem! - mondta Lawley majd megjelent a Csapda Lap: Késdobáló Csapda! Csak a harmada érkezik be a sebzésnek, hehehe! (Lawley: 1900->900) - És most a körödnek vége! Vagy hogyha folytatni akarod, akkor rád is 1000-es értékű kárt mér! - nevetett őrülten. - Én jövök! Húzok egy lapot! - megpillantotta. - Hm, lefordítok egy lapot, és a körömnek máris vége!
- Na jó! Vége a játéknak! - mondta Dávid komolyan, majd húzott egy lapot. - Aktiválom a Pusztító Önkontrollt! Ezzel a lappal, 3000-es kárt okoz neked! Szóval vége a játszmának!
- Micsoda? Nem támadsz? - kérdezte mérgesen és lepettem Lawley, ám ekkor kikapcsolta a korongját, majd fölugrott, és a korongjából kések jöttek ki, melyeket eldobott Ratchelék felé.
- Mit csinálsz? - kérdezte Dávid mérgesen, miközben elsuhantak a kések mellette. - Neeee!
Bálinték becsukták a szemüket, megijedtek, ám végül nem történt semmi, mert megjelent egy furcsa férfi, amely elkapta a késeket, majd oldalra eldobta, és ekkor szétnyílt a ketrec. Meglepődött mindenki, a férfi megjelenése miatt. Lawley nagyon ideges lett amint meglátta.
- Ki a franc vagy te?! - kérdezte őrülten, miközben a sötétség a szemében játszott. - Mi a francot keresel itt?! Mit képzelsz magadról, hogy belerondítasz a tervembe mi? - majd eltűnt.
- Hm, milyen ostoba. - mondta a férfi, majd odament Dávidékhoz. - Elnézést, Majest vagyok, sajnálom hogyha megijesztettelek titeket. - egy ausztrál ember volt, az akcentusán lehetett érzékelni. És rózsaszín ruha volt rajta, közben kivezette Dávidékat a teremből, majd kimentek a Múzeum elé. - Az a fickó nagyon sötétnek tűnt. - mondta mosolyogva, majd velük ment.
- Ki a fene vagy te? - kérdezte Dávid, miközben Majestre mutatott. - Senki sem bukkan fel csak úgy és segít valakinek! Főleg hogy látja a sötétséggel van dolga! És még mosolyog is!
- Dávid ugyan már, ne légy ilyen bizalmatlan! - mondta Majest, mielőtt még Bálint megszólalt volna. Bálint nagyon meglepődött, amikor ezt mondta. - Óh, elnézést, szólni akarsz? - fordult Bálint felé, de az csak rázta a fejét döbbenten. - Akkor rendben van, menjünk a sivatagba, a barátaitok a szabadban felhúztak egy nagy sátrat. Gyerünk, induljunk hát.
- Én nem megyek sehova! - mondta Dávid, majd visszafordult a Múzeum felé. Mindenki meglepődött. - Én nem megyek ezzel a szemésszel sehova! Amúgy is… hogyha visszajön a tolvaj akkor meg mi lesz? - kérdezte, ez ellen nem tudtak mit mondani, szóval otthagyták.
- A barátotok elég hitetlen, és gyanakvó. - mondta Majest Bálintnak, miközben mosolygott.
- Majest mi? - kérdezte Dávid. - Érdekes ez a fickó, de valamiért nem hiszem hogy a sötétség szolgája. - miközben leült a Múzeum bejárata előtti lépcsőre. - Remélem hogy találok majd valamit. - eközben lehajtotta a fejét a térdére. - Meg kell találnom őt… Claudeot, hogy bosszút álljak rajta. - gondolta dühösen, majd ekkor hallott valakit, zajongtak fiúk. 1-2 évvel lehettek nála idősebbek maximum. Elbújt egy oszlop mögött, majd kihallgatta a fiúkat.
- Háh, hátha van itt valami értékes lap! - mondta az egyik, majd közelítettek a bejárat felé.
- Megállni! - mondta Dávid, miközben kilépett az oszlop mögül. Meglepődött a három fiú, majd elkezdtek hátrálni. - Ti voltatok, akik ellopták egy hónapja azt a három lapot innen?
- Micsoda? - kérdezte az egyik. - Te nem ismersz minket mi? Mi vagyunk a Hiuganbara Banda! Az én nevem Hiushi, ő itt Ganna a harmadik pedig Barrel! Csak nem kiakarsz állni ellenem? - kérdezte nevetve. - Mi vagyunk a legerősebb Banda! - nevettek mindhárman.
- Látom nagy a szátok, de úgy gondolom semmit sem tudtok! - mondta Dávid gúnyosan. - Egyikőtök ellen sem párbajozok, hanem mindhármatok ellen! - mondta, miközben rájuk mutatott. - Nos, mit mondotok, ti nagy legerősebb banda? Kimertek állni ellenem mi?
- Simán! - mondták mindhárman majd aktiválták a párbaj korongjaikat mindannyian. - Kezdj!
- Majest, amúgy honnan tudtad hogy hol vagyunk? - kérdezte Bálint kíváncsian, miközben mentek a sátor felé. - Mármint… honnan tudtad hogy pont ott vagyunk? Nem igazán értem.
- Az ne legyen fontos! - mosolygott Majest, majd odaértek a sátorhoz, ahol már ott voltak Alexisék. - Áhh meg is érkeztünk. - mondta Majest, miközben Atticusék meglepődtek a látványán. Ekkor Ratchel szigorúan kezdett nézni, Majest is észrevette. - Helló, megjöttünk!
- Maga meg kicsoda?! - kérdezte Atticus, miközben kijött a sátorból Chazzel. - Gyerünk, vá…
- Óh, hát nem emlékszik? - kérdezte Majest, majd kinyitotta a szemét, és az felvillant, és ekkor Atticusék csak meredtek maguk elé. Ratchel észrevette, hogy mit tesz Majest. - Na?
- Dee, már emlékszünk! - mondta Alexis Chazzékkel hírtelen. - Köszönjük hogy megmentette őket a sötétség elől, biztosak voltunk hogy rájuk támadott a sötétség. - mondták monoton.
- Milyen érdekes, hogy ilyen előrelátóak voltak. - mondta Ratchel gúnyosan, miközben csúnyán nézett Majestre. Majest meg csak mosolygott tovább. - Te olyan furcsa vagy. Én…
- Igen kislány? - kérdezte Majest, majd megvillant a szeme, és Ratchel rögtön mosolyogni kezdett. Majd elpirult. - Mi a baj kislány? - kérdezte pislogva, Majest, Bálintnak is furcsa kezdett lenni, majd ekkor Ratchel odaugrott Majest mellé, majd rávetette magát. - M-mi…
- …belédszerettem!!! - mondta hangosan Ratchel, de Majest kicsúszott a szorításából.
- Micsoda? - kérdezte Majest lepetten. - Hoppá, ezt elrontottam. - gondolta magában mérgesen. - Na de kislány, már bocsi, de kicsit fiatal vagy hozzám. Újra felragyogott a szeme.
- Jöjj be Majest, egyél velünk! - mondta Kile, miközben szedtek már mindenkinek Alexis fősztjéből. - És, hol laksz Majest? Ausztrália melyik részén? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Óh, az téged ne érdekeljen! - majd felragyogott a szeme újra, és Kile elhallgatott gyorsan.
- Mesterem, én… sajnálom de vesztettem. - Áááh ez nem jó! - mondta mérgesen Lawley, miközben a kastélyban mászkált fel-alá. - Mit mondjak Magna mesternek? Hogyha elmondom hogy elbuktam, akkor félek hogy legyőz egy párbajban és elnyel a sötétség… de hogyha hazudok, és rájön, az még rosszabb lesz. - gondolta, ám ekkor megjelent mögötte Magna. - Magna… mester? - kérdezte ijedten, miközben szép lassan megfordult. - Én…
- Mi a baj Lawley? Azaz Ghost. - mondta Magna, sötétség vette körbe. - Talán van valami problémád? Nem úgy volt hogy elmész elintézni a kölyköket? Vagy talán… vereséget sz…
- Sajnálom uram! - mondta Lawley szomorúan, miközben lehajolt elé. - Én… majdnem elbuktam, de még időben… kiléptem a harcból. - ekkor ideges lett Magna nagyon. - Én…
- …utálom hogyha a szavamba vágnak! - mondta mérgesen Magna, majd mosolygott. - Majd ha eljött a te időd menj, és intézd el őket, de még egy ilyen, hogy a szavamba vágsz, véged!
- Nem maradhatok többet ezekkel a kölyökkel! - mondta Majest, miközben készült elmenni, Bálinték aludtak mélyen. - Meg kell találnom a testvéreimet, ezek nem lehetnek segítségemre, azt hiszem. - gondolta magában Majest, majd elindult ki a sátorból, ám ekkor megjelent mögötte Bálint. - Micsoda? - kérdezte döbbenten. - Te még nem alszol? - meglepődött.
- Nem, még nem! - mondta Bálint szigorú tekintettel, majd Majest elé állt gyorsan. - Hová, hová, hová? - kérdezte Bálint. - A legkisebb gyanút sem mutattam, így nem gondolhattad volna, hogy gyanakszom! Pedig de, gyanakodtam! - mondta ördögi vigyorral Bálint. - Áhh, csak vicceltem, csak érdekelt hogy mit keresel idekint. - mondta mosolyogva Bálint. - Nos?
- Mi?! - kérdezte Majest, majd dobott egy hátast. - és egy ilyen ostobától vártam volna segítséget? - kérdezte magában gúnyosan.