115. rész: Ra Utolsó Ítélete:

- Hehe. Ra megidézte a Hórusz 8-as szintjét! - gondolta Osiris mosolyogva. - Remek! - gondolta. - Azonban így belegondolva, hogy az a kölyök és Anubis rezonációban van… nem értem hogy lehetséges. Hiszen a kölyök lelke még nem volt tökéletes. Várjunk, Anubis te…
- Hmm, Osiris mérgesnek tűnik. - mondta Ra, amikor meghallotta a robbanást. - Anubis, ez is csakis a te hibád. - mondta, majd szomorú tekintettel nézett Ratchelékre. - Adjátok fel, lécci!
- Ennyire ostobának nézel minket, most komolyan? - kérdezte Anubis gúnyosan, majd ekkor:
- Jajj szegény… a testvére most mérges és menne hozzá, ez olyan szomorú. - mondta Ratchel.
- Te most komolyan beveszed ezt a maszlagot? - kérdezte Anubis gúnyosan. - Ostobább vagy mint hittem. Az oké, hogy az édesapád illúzióját bevetted, de hogy ezt a nyilvánvaló hazugságot… - eközben Ra húzott egy lapot. - Mire készülhet Ra? - kérdezte magában. - Óh!
- Mi a baj? - kérdezte Anubist, majd aztán lefordította a lapot. - Támadd meg a szfinxet, most!
- Áááh! - ordította Anubis, amikor majdnem elsodorta a csapás. - Ez fájt! - gondolta magában.
- Hm, maradt még sajnos 2200 életpontod. - mondta Ra szomorúan. - Kör vége, te jössz tesó!
- Rendben! - mondta Anubis, majd húzott egy gyors mozdulattal egy lapot. - Megidézem 500 életpont fejébe speciálisan Andro Szfinxet! (ATK: 3000) A körömnek vége van! Ratchel!
- Oké Anubi! - mondta Ratchel, Anubis elég mérges lett ekkor. - Én jövöök! - kiáltotta. Húzott egy lapot gyorsan. - Aktiválom a Felkelő Nap Kardjait, amely megvéd minket három körig mindenféle ellenfél támadástól! Megidézem a Kiber Pegazust védelmi állásba! (DEF: 0) Most pedig, aktiválom a kezemből a Kiber Ampullát, egy kiber szörnyet kiválaszthatok, és a következő körömben kihúzhatom azt a lapot, viszont cserébe nem lesz húzási fázisom!
- Remek, végre én következem! - mondta Ra, és húzott egy lapot, majd ekkor vagy a páncélja csillant fel, vagy a szeme, de nagyon elmosolyodott. - Most pedig, aktiválom a térvarázst: Nap Erkélye! - ekkor elkezdett mozogni a szoba, majd felfelé kezdett mozogni, végül megakadt, és felnyílt a tető. Az Istenek Paradicsoma fent volt az atmoszférában, sötét és hideg volt itt, de egy gömb körbevette őket, így nem fagytak meg. Ra pedig a nap fényében csillogott. - Hát nem gyönyörű? A nap… amit én irányítok! - mondta Ra mosolyogva.
- Nem gondolod, hogyha a világban a sötétség uralkodik, nem látsz többet napfényt, mi?
- M-mit merészeltél mondani? - kérdezte Ra, majd elkezdett sötéten izzani a szeme. - Méghogy többet nem látni a napfényt? Nekem ne pofázz kisanyám! - mondta mérgesen, majd megjelent egy izzó nova a kezében. - Látod? Én mindig fogom látni a napot, én mindig!
- Vagy nem! - mondta nevetve Anubis, majd ekkor egy sötét sugárral feloszlatta könnyedén.
- A te sötétséged, mindig is kihozott a sodromból! - mondta Ra mérgesen. - Most pedig, hogy a Nap Erkélye aktív, minden szörnyem fény elemű lesz, a tieitek pedig sötét, és a fény elemű szörnyek képesek a szintjüknek megfelelően sebezni 100 LP-t amikor aktiválom, Hórusz!
- Áááh! - kiáltotta Ratchel, majd térdre rogyott, Dávid odaakart futni, de Anubis leállította. - Nem! Nem kell! - mondta Ratchel is. - Felkelek én magam! - mondta Ratchel, és felállt.
- Rendben vagy, lány? - kérdezte Anubis, majd Ratchel bólintott. - 2700 LP-je maradt már csak, nekem pedig csak 1700, francba! - gondolta Anubis. - Meg kell idéznem Obelisket!
- Nagyon érdekes műsor elé nézünk még! - gondolta Magna, ám ekkor hallott valamit. - Mit keresel itt? Te… - de inkább nem mondta ki. - Oclisa, a besurranás a te műfajod, idegesítő!
- Naa, Magnaa, olyan kis durci vagy! - mondta Oclisa mosolyogva. - Pedig cuki lennél! Hm?
- Ch, ostoba nőszemély! - gondolta mérgesen Magna. - Mit képzelsz magadról? Hordd el innen magad most rögtön! - ám Oclisa nem így gondolta a helyzetet. - Mit akarsz még itt Oclisa?
- Magna, lenne egy ötletem, hogyan kínozhatnánk érzelmileg azt a Dávid kölyköt! - mondta Oclisa ravasz mosollyal. Magna ekkor figyelmes lett. - Érdekel? Akkor adj nekem valamit!
- Öhm… mit? - kérdezte Magna. - Mondjuk egy kutyatáp jó lesz? Hidd el nagyon finom, gazdaságos, és amúgy is állatokkal foglalkozol nem? Már mint a Naturia pakli tele van…
- Bunkó! - félbeszakította Magnát, majd elkezdett kimenni a szobából. - A családja…
- A családjával érzelmileg bántani? - kérdezte Magna, majd ekkor összetört egy poharat. - Oclisa, ez csak a gyengék fegyvere nem? - kérdezte mérgesen, de azonban rá sem hederített.
- Magna… hogyha nem tűnt volna fel… akkor mi vagyunk a gyengék, akkor gyengékhez méltóan a gyengék fegyverét kell felhasználnunk! - gondolta, majd kiment a kastélyból.
- Most pedig, te következel Anubis, de úgysem tehetsz ellenem semmit! - mondta Ra.
- Nem-e? - kérdezte Anubis, majd húzott egy lapot. - Aktiválom a Mágikus Szfinx varázslapot, ezzel a lappal, megidézhetek egy ugyanolyan színtű szfinxet, mint Andro Szfinx, jöjjön hát Teleia Szfinx! Most pedig, feláldozom a két szfinxet, és itt jön Thalia az Utolsó Szfinx! (ATK: 3500) Most, hogy Thalia a mezőn van, az oldalunkon egyik szörny sem, támadhat, csak ő. Thalia, támadás! Titania Mezősugár! - kiáltotta, és támadott a szörnye.
- Átkozott légy! - mondta Ra mérgesen, majd lecsökkent 500-al az életpontja. - Aktiválom a Nap Erkélye különleges képességét, hogyha elpusztul egy fény szörny, annak a támadó erejét megkapom az életpontomba DUPLÁN! (Ra: 3200→9200) Hehehehe! Remek, nemde barátaim? - kérdezte, majd ekkor Ratchelre tekintett. - Feláldozom 1000 életpontom, és így visszahívhatom a Hórusz Sárkány LV-1et, és 3500 lesz a támadó ereje, ugyanis 7-es szintű!
- Micsoda? - kérdezte döbbenten Ratchel. - Így nem tudok támadni! - gondolta mérgesen.
- Nos, akkor te jössz kislány! - mondta nevetve Ra, Anubis ekkor mérges lett eléggé. - Mi a baj öcsém? Talán már nem is emlékszel arra, ami régen volt? Túl önelégült lettél hozzá mi?
„- Hé, hé! Nézd milyen szép a nap! - mondta még kiskorukban Ra. - Figyelsz te rám bátyus?
- Bocsi, mi az? - kérdezte mosolyogva Osiris. - Mi árvák vagyunk… - gondolta. - De… az éhhalál fenyegetése után… már nem érdekel semmi. - gondolta Osiris, eközben Ra ráugrott.
- Nyugodjatok már le! - mondta Anubis, miközben állt, és merengett. - Nem tudok gondolkodni. - ekkor Ra megdobta valamivel, majd elesett. - Aww, ez most mire volt jó?
- Nézegesd inkább a napot, hogy milyen szép, mint hogy merengsz az élet és halál dolgain!”
- Sosem felejtem el azokat  napokat, épp ezért követem Dávidot! - mondta Anubis, Dávid meglepődött ekkor. - Nem mondtam semmit! - mondta utána Anubis, mindenki nézte.
- Nos… én jövök! - mondta Ratchel, majd kihúzta a lapot amelyiket akarta. - Aktiválom a Rémálom Kibern-t! - mondta Ratchel, majd ekkor megjelent egy Kibern Zseton. - A körömnek vége, Ra, te jössz!
- Rendben van hát, én jövök! - mondta Ra, és húzott. - Még egy kör, és remélhetőleg kihúzom Rat. - gondolta. - Aktiválom a varázslap: Sólyom Zsetont! Két Sólyom Zsetont megidézhetek védelembe! Azonban, ők nem támadhatóak, amíg van más szörnyem is a pályán, így hát…
- A körödnek vége! - mondta Anubis, majd húzott egy lapot gyorsan. - Tudod régen, úgy tekintettem rád, mint az igazi testvéremre. Te voltál a fény, én a sötétség, viszont Osiris az élet maga. - mondta Anubis. - Hogyha nem volt reményünk, ő mindig pozitívan állt hozzá mindenhez, de… minden megváltozott, akkor… amikor Atem odaadta nekünk azokat…
„- Fáraó? - kérdezték, amikor már szellemek voltak. A Fáraó köztudott látta a szellemeket.
- Látlak benneteket, és van egy ajándékom számotokra! - majd ekkor elvezette őket az urnákhoz, amiben Anubis, Ra és Osiris ősi istenek ereje volt. Majd ekkor felnyitotta azokat.
- Én vagyok Anubis, a halál maga! - mondta Anubis, amikor feltámadt, majd ekkor felállt.
- A nap… mily fényesen ragyog ott fenn. Mintha csak én lennék az. - mondta Ra mosolyogva.
- Az élet… semmire sem való! - suttogta Osiris, ekkor meglepődtek. - Ostobák! - gondolta.”
- Osiris, megrontott a sötétségével téged. Majd szépen lassan a bábjává váltál. De én… amikor ellenszegültem neki, a sötétséggel megfertőztetett… és a báb lettem a sakktáblán, akit csak kihasználnak, hogy elpusztítsa „őket”. - mondta sötét tekintettel Anubis. - Mit mondasz?
- Ez… ostobaság! - mondta mérgesen Ra, de úgy érezte hogy kezd egyetérteni ezekkel.
- Mindegy… már nem számít hogyan gondolod, te fogsz veszteni! - mondta Anubis, majd lefordított egy lapot. - Most hogy három szörnyünk már megvan, csak egyetlen lap kell!
- Akkor én jövök! - mondta Ratchel, majd húzott egy lapot. Ekkor Anubisra nézett, és tudta, hogy mit szeretne az tenni. - Obeliskben bízik ugye? - kérdezte magában Ratchel, akkor hát… engedjük át neki a győzelmet. Azonban… Ők „testvérek” nem? Akkor hogy tudná elsöpörni?
- Most, én jövök! - mondta Ra nevetve, majd ekkor kár érte, lement az életpontja 4000-re. - Nocsak, mit is húztam én. - mondta Ra, majd elmosolyodott. - Jön az istenek madara! Ra Szárnyas Sárkánya! - kiáltotta, majd ekkor mindhárom szörnye arany színűen csillogott. És eltűntek, felemelkedett a három szörny helyéről 1-1 aranygömb, egyesültek, majd egy nagy tűzmadár jelent meg, aztán eltűnt körülötte a tűz, majd aztán megjelent Ra Szárnyas Sárkánya. - Hát nem csodálatos? - kérdezte Ra, miközben a Szárnyas Sárkányt tűz gömbök vették körbe. - Most pedig, aktiválom a különleges képességét! Ezzel a képességgel, az életpontom lecsökkenti 1-re, az ATK-ja pedig megnövekszik annyira, amennyivel az életem csökkent! (ATK: 0→3999) Csapda lap aktiválás: Quadrofolio! Ezzel a lappal, az életpontotok annyira fog csökkenni mint az enyém! Jelenesetben az 1 LP! Következő körben eldől, ki nyer!
Ekkor egymásra néztek Anubisék, Anubis aggódott kicsit, de Ratchel arca rezzenéstelen volt.
- Én jövök! - mondta Anubis, elég szomorú volt, majd ekkor kihúzta a szükséges lapot. - Aktiválom a varázs lapot, amit az imént húztam! Tetrafolio! Ezzel a lappal, a kezembe vehetek akármilyen lapot, amelyet kiválasztok. Az legyen, Obelisk Kinzómester! Most pedig, feláldozom három szörnyünket, így itt jön, Obelisk Kínzómester! (ATK: 4000) Sajnálom Ra.
- Micsoda? Hogy kerül hozzád Obelisk? - kérdezte idegesen Ra, majd ekkor elkezdett hátrálni. - Ez lehetetlen! Hiszen az a kölyöknél van… akkor hogyan használhatod mi?
- Most az nem számít, semmisítsd meg az ellenfelünket Obelisk, most rögtön, gyerüüünk!
- Igen, tedd csak meg, légy olyan érzéketlen mint Osiris! - kiáltotta Ra. - Gyerünk, mi lesz?
- Állj le! - kiáltotta Dávid Anubisnak. - Nem azt mondtad, hogy olyan neked mintha a testvéred lenne? Néha csipkelődnek a testvérek, de nem bántják egymást, érted? Anubis!
- Ááállj! - kiáltotta Ratchel, majd Obelisk megállt, Ra és Anubis is meglepődött ezen. - Kérlek titeket… hagyjátok abba! - mondta Ratchel, majd Anubisék egymásra néztek. - Kérlek…
- Nem! - mondta Ra magabiztosan! - Döntsétek el milyen az utolsó ítéletem, ebben a csatában! Vagy ti pusztítotok el engem, vagy én titeket, de a kettő egyszerre nem mehet!