Már esteledett, azonban a nap még mindig hevesen tűzött. Az iskola udvara színültig volt a tanulókkal. Normális esetben, már mindenki rég otthon lett volna, viszont a mai nap különleges volt. A nyár közeledtével a tanárok egy párbaj-napot szerveztek, ahol a legtöbb győzelmet arató diák elnyer egy ritka lapot. Egytől egyig mindenki a párbajokkal töltötte az egész napját. Vagyis egy kivételével mindenki.
-A mai gyerekek már nem olyanok, mint régen. Mióta Todoroki és a többiek elhagyták az iskolát, a legtöbben a győzelemért játszanak és nem a szórakozás kedvéért – jegyezte meg az ablakban álló férfi. A haja gesztenyebarna volt, rózsaszín inget viselt egy mellénnyel. – Az utóbbi időben, sokan tévesztik szem elől azt, ami igazán fontos. Mindenkiben erős a győzni akarás, de ez koránt sem minden… - ekkor megakadt a szeme valakin. – Ő meg mit csinálhat ott? Miért nem játszik, mint a többiek?
Egy fiú ült az egyik padon, a fák árnyékában, közben pedig szüntelenül egy lapot szorongatott a kezében. Rezzenéstelen arccal bámulta a kártyát.
- Vajon mi lelhette?
A fiú szeme és haja barna volt. Egy zöld kapucnis felsőt viselt, melynek közepén végigfutott egy fehér csík, valamint az ujjai szintén ugyanilyen színűek voltak.
- Hé, te! – kiabálta neki egy nagydarab elég mogorva srác.
- Hozzám beszélsz? – kérdezte szinte érzelemmentes hangon.
- Párbajozz velem! – kiáltotta oda, ám a másik tudomást sem vett róla. – Azt hiszed, hogy menő vagy, csak mert állandóan itt üldögélsz, azt a szánalmas lapot nézegetve?
- Meg sem fordult a fejemben semmi ilyesmi – válaszolta neki, majd egy hideg pillantást vetett rá a szeme sarkából.
- Ne merj velem így beszélni! – ezzel kikapta a lapot a zöld ruhás kezéből.
A másik megdöbbent egy kicsit.
- Add vissza! – szólt neki halkan, azonban az rá sem hederített.
- Párbajozz velem, és visszakapod! Bár úgy sincs esélyed, hisz eddig még egy párbajt sem nyertél meg! – elkezdett nevetni.
- Azt mondtam, add vissza! – kiáltott rá mérgesen.
- Mondtam, hogy ne merj így beszélni velem! – majd válaszul félbe tépte a lapot, aztán bedobta egy szemetesbe.
A másik a földre rogyott, majd hirtelen elkezdett zokogni.
- Én figyelmeztettelek, lúzer. Ha hallgattál volna rám, ez nem történt volna meg, és nem járatod le magad még jobban az iskola előtt! – kárörvendve elsétált.
- Nem voltam képes rá… Nem tudtam megvédeni azt, ami a legtöbbet jelentette számomra… Pedig… Megígértem…
Odasétált a kukához, majd kivette belőle a félbe tépett lapot. A zsebébe dugta, majd könnyekkel a szemében elindult hazafelé.

Első húzás:
Különös álmok; Az első győzelem 

- Szóval csak ennyit jelentett neked? Valóban ilyen értéktelen volt számodra? – kérdezte egy rejtélyes mély hang.
- Hol vagyok? Ki szólt hozzám az előbb?
- Azzal, hogy a tőle kapott lapot nézegeted, még nem hozod vissza. Nem emlékszel az egymásnak tett ígéretetekre? Arra, hogy mosolyogva váltatok el egymástól? Azt hangoztattad, ha bármi baja esik a lapnak, meglakol az, aki tette.
Egy sárga szempár bukkant fel a gomolygó sötétben. A fiú megijedt.
- Csalódott vagyok… Sokkal többet vártam el tőled. De azóta, hogy Ty elköltözött innen… Megváltoztál, méghozzá negatívan…
- H-Honnan tudsz te Tyról? KI VAGY TE?!
- Amennyiben választ akarsz kapni ezekre a kérdésekre… Olyannak kell lenned ismét, mint amilyen voltál. Még akkor…
- Amilyen… Voltam…
- Viszont lásd, hogy adok neked még egy esélyt. Nézz az asztalodra!
Ekkor hirtelen felriadt, majd remegve felkapcsolta az ágya melletti villanyt. Meglátott egy fekete keretű lapot.
- Felhúzható… Zenmester?
Másnap az órák végeztével:
- Nem tudom, kié lehetett az a hang. De… Igaza van. Tényleg megváltoztam. Mióta Ty elment és nekem adta azt a lapot… Olyannak kell lennem, mint régen. Erre pedig ez a megfelelő alkalom!
Ekkor azonban belefutott az előző napi srácba.
- Nézz már az orrod elé lúzer! Azt akarod, hogy az történjen a többi szánalmas lapoddal, mint tegnap? – elkezdett nevetni.
- Így gondolod? Rendben… Akkor döntsük el ezt úgy, ahogy szokás. Párbajozzunk! Amennyiben nyersz, azt teszel a lapjaimmal, amit csak akarsz. De ha én nyerek… Választhatok egy lapot a paklidból, azzal pedig úgy teszek, ahogy kedvem tartja.
- Nem tudtad? Én nyertem tegnap a legtöbb párbajt. Mindenkit legyőztem az iskolában. Így akarsz kiállni ellenem? Hah… Szánalmas gondolat. De legalább kipróbálhatom az új szuper ritka kártyámat.
Kimentek az udvarra. Mindenki felfigyelt, hiszen tudták, hogy a zöld ruhásnak nincs esélye. Köréjük gyűltek.
- Ukyo professzor, Ukyo professzor! – szólította meg a rózsaszín inges férfit egy gyerek. Kevin és Brandon párbajozni készülnek!
- Hm? Brandon? Ő az a zöld ruhás fiú nem igaz?
- De tanár úr. Akinek tegnap Kevin széttépte az egyik lapját.
- Ez érdekesnek ígérkezik. Menj csak előre, egy pillanat és én is ott vagyok.
Eközben kezdetét vette a párbaj.
- Gyerünk! – kiáltotta Brandon, a szokásosnál jóval, érzelmesebb arccal. – D-Gazer, KÉSZ! Párbaj korong, KÉSZ!
- Csatlakozás a párbaj szemlélőivel, teljes – mondta a számítógép.
- PÁRBAJ! – kiáltotta Kevin és Brandon egyszerre.
- Én kezdek. Húzok! – mondta Brandon, majd húzott öt lapot, és hozzá még egyet. – Aktiválom a Felhúzható Gyár nevű örökös varázslapot. Ezzel a lappal, körönként egyszer, ha egy Felhúzható szörny képessége aktiválódik, a kezembe vehetek egy 4-es vagy alacsonyabb Felhúzhatót. Aztán, megidézem a Felhúzható Lovagot támadó állásban! (ATK:1800 LV:4) Lefordítok egy lapot. Ezzel befejeztem.
- Az én húzásom jön! No lám… Ez nem jó. Legalábbis neked biztosan nem! Eldobok a kezemből egy lapot és megidézem speciálisan a Gonosz Goblint támadó állásban! (ATK:200 LV:2) Most pedig, itt jön a Klónozási Kísérlet. Ha van a paklimban másolata a mezőn lévő lapjaimnak megidézhetek egyet közülük. Itt jön a második Goblin! (ATK:200 LV:2) Most pedig… Feláldozom a két Goblint, majd eltávolítom őket a játékból. Megidézem a kezemből a Sötét Világ Sárkányát, GRAPHÁT! – kiáltotta kissé őrülten.
- Szóval ez volt az a ritka kártya, amelyet a győztesnek adtak. Ez érdekes. Azt hallottam, hogy a Sötét Világ szörnyek gonosz erőt birtokolnak. Miért adnának egy ritka kártyát a győztesnek, ráadásul pont egy ilyen rengeteget érő lapot? Valami bűzlik. Én nem adnék egy ilyen lapot egy gyerek kezébe. De akkor meg…
- Támadj Grapha, pusztítsd el azt az ostoba gyerekjátékot! Sötét Lélek Vihar!
- Hmm… Azt már nem! Aktiválom a Lovag képességét! Egyszer, míg ez a lap fejjel felfelé van a mezőn, meggátolhatok egy Felhúzható szörnyet érintő támadást! Továbbá, aktiválódik a Gyár képessége. A kezembe veszem a Felhúzható Harcost!
- Szánalmas próbálkozás. Graphát ezzel nem állíthatod meg! Aktiválom a kezemből a gyors kijátszású varázslapot, az Idő Omlást! Ezzel a lappal Graphának adok egy extra támadást, viszont a következő körben ki kell hagynom a Húzás Fázist és a Csata Fázist is. Gyerünk Grapha! TÁMADJ!
- Áhhh!! – kiáltotta Brandon, mikor a lovag elpusztult. – A francba… (LP: 4000->3100)
- Befejeztem a kört.
- Nyernem kell, hogy bocsánatot nyerjen az, hogy nem védtem meg azt a lapot!!
- Én jövök, húzok! Megidézem a Felhúzható Harcost támadó állásban! (ATK: 1200 LV:4) Most pedig, aktiválom a Túlhúzott Rugót! Ezzel a lappal visszahozhatok egy Felhúzható szörnyet a temetőmből. Igaz, a képességét meggátolja, továbbá nem áldozhatom fel, de ez kicsit sem számít! Visszahozom a Felhúzható Lovagot!
- Itt az esélyem, hogy törlesszek neki. Azzal a lappal, amit attól a sötét valakitől kaptam. Bízom magamban. Bízom a lapjaimban. GYŐZNI FOGOK!
-GYERÜÜÜÜNK! Beborítom, a négyes szintű Felhúzható Lovagot és a szintén négyes szintű Harcost! Megnyitom a beborító hálózatot a két szörnnyel!
- Hisz ez! – Ukyo professzor ugyan csak most ért ide, de nagyon meglepődött.
- Felsőbbrendű Idézés! Jelenj meg! Felhúzható… Zenmester! (Rang: 4 ATK: 1900->2500)
A Zenmester eredeti támadópontja csak 1900, azonban minden Beborító Egységért kap további 300 pontot! Csapdalap aktiválás! Túlcsavarás! Ez a lap megengedi nekem, hogy egy Felhúzható szörny támadópontjait megduplázzam, viszont a kör végén visszatér a kezembe.
Ugyebár a Zenmester egy felsőbbrendű szörny, tehát az Extra Paklimba juttatom vissza. (ATK:2500->5000) Most pedig… Veszítesz!
Ezen a kijelentésen mindenki meglepődött. Nem értették, mire gondol, hisz Grapha ereje 2700, míg a Zenmesteré 5000. A legrosszabb esetben is 1700 életpontja marad Kevinnek.
- Látom, senki sem érti. De kifejtem itt és most. Mégpedig ezzel! Aktiválom a kezemből a Veszélyes Ajándékot! Ezzel a lappal, az egyik szörnyemet átadhatom az ellenfelemnek…
- Azt hiszem, rájöttem – mondta mosolyogva Ukyo professzor, viszont a diákoknak még mindig fogalmuk sem volt, hogy mit tervezhet Brandon.
- …VISZONT, ha az a szörny elhagyja a mezőt, az ellenfél minden mezőn lévő lapját elpusztítja, ráadásként pedig a saját támadópontjaival egyenlő kárt okoz neki. Az egyetlen teendőm már csak az, hogy befejezzem a köröm. Óvatlanul minden odafigyelés nélkül nem fordítottál le lapot… Pedig számíthattál volna rá. Ez egy elég nyilvánvaló lépés volt. Legalábbis… Én így gondolom.
- Nem veszíthetek! Nem lehet, hogy egy ilyen lúzer legyőzzön.
- Nem hiszed el? Ez esetben… a körömnek…
- NEEEEE!
-… vége!
Ekkor a Zenmester felrobbant. Grapha ordítása hallatszott a füstben, majd az is elhallgatott.
- Ez… Ez nem történhet meg! (LP: 4000->0)
- Nem is tudom, hogy tegnap miért nem álltam ki ellened. Gyenge vagy. Csak a brutális erőre támaszkodsz és semmi stratégiád nincs. Anélkül pedig a párbajok világában semmit sem érsz. Tegnap csak szerencséd volt – mondta higgadtan, majd elindult ki az iskolából, de ekkor visszafordult. – Jut is eszembe… Ezt elveszem – aztán kihúzta Graphát a pakliból. – Ez nem való a te kezedbe.
- Ha őszinte akarok lenni, ez a lap senki kezébe sem való. Túl veszélyes ahhoz. Másrészt viszont, ki kéne deríteni, hogy melyik könnyelmű fickó ajánlotta fel, csak úgy. Valami zavar. Olyan rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.
Ekkor egy nagy villanás következett. Brandon meglátott egy vörösen izzó szempárt a sötétben. Az alakja lassan kirajzolódott előtte. Sötétség szivárgott a testéből, majd egy mély gonosz hangot hallott.
- Engem talán sikerült legyőznöd, de a megpróbáltatás még csak most kezdődik!
Egy óriási ordítást hallott. Az alak felé közeledett. Ekkor elesett. Mikor kinyitotta a szemét, ugyanott állt, mint az előbb. Graphát a kezében fogta.
- Egész biztos vagyok benne. Az az alak biztosan Grapha volt. De hogyan? És mi volt az a sötétség? Nem értem…
Szembe jött vele Ukyo professzor.
- Brandon, gratulálok a párbajodhoz! Nagyon ügyes voltál. De látom rajtad, hogy nagyon bánt az eltépett lapod.
- Nos, igen. Egy régi barátomtól kaptam. Megígértem neki, hogy vigyázok rá, de úgy tűnik, megszegtem az ígéretem.
- Éppenséggel, lehet, hogy tudom a megoldást.
- Komolyan mondja? – ekkor meglepődést tükrözött az arca.
- Gyere velem, talán az otthoni laboromban tehetek valamit.
Kb. 15 percnyi járásra volt Ukyo professzor háza. Bementek, majd Brandon meglátott egy fémes kinézetű ajtót. Ukyo kinyitotta egy számkombinációval.
- Fáradj be!
- Ööö… Köszönöm tanár úr.
- Látod azt a gépet előttünk? Ez a legújabb találmányom. Képes minden sérült tárgyat helyre hozni. Ugyan még csak kísérleti stádiumban van, de azért megér egy próbát. Elkérhetném azt a két darabot? – kérdezte, aztán Brandon a kezébe nyomta az egykori lapot. – Nos, akkor lássuk. Beletelhet egy kis időbe, mire kész lesz. Addig elmesélnéd azt, hogy miért is ilyen fontos ez neked?
Kissé vonakodva ugyan, de a fiú belekezdett:
- Szóval az úgy volt…

Folytatása következik…