Shinigami Krónikák: 30. Rész: Marino⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Yamamoto főkapitány, a tegnap történtekről be kell számolnom! - bólintott a főkapitány, majd elkezdett beszélni Byakuya. - Nos… A három „idegen shinigami” arrancarok voltak, csakúgy mint ahogy sejtettük, illetve kiderült valami Teruról… - Yamamoto elég türelmetlen volt. - Ő egy… Vaizard! - mondta komolyan Byakuya, Yamamoto egy ideig hallgatott.
- Akkor hát… Segítséget kell kérni Urahara Kisuketől, és a vaizardoktól, hogy megtanítsák neki irányítani erejét. Byakuya kifordult az épületből, ugyanis neki nem volt kedve ehhez. - Szóval a Teru kölyök egy vaizard? Érdekes… - gondolta magában Yamamoto. - De akkor…
Eközben Teru, és Kodoku gyengélkedett. Hagesii elég furcsa volt mostanában, nagyon elvonult, visszahúzódó lett, és aggódott valamiért, túlságosan is aggódott. Kodoku ébredezett.
- H-hol vagyok? - kérdezte Kodoku, de nem bírt felkelni. - Hagesii? - kérdezte döbbenten. - Hol van az a szemét? - kérdezte mérgesen, Hagesii most is elkalandozott, oda sem figyelt.
- Micsoda? - kérdezte Hagesii. - Bocs, most másra figyeltem, megismételnéd amit mondtál?
- Hát persze, minden más fontosabb mint rám figyelni! - mondta mérgesen. Az nem aggasztotta hogy nem tud felkelni, de az annál inkább, hogy a karját sem tudja mozgatni. - Lehet, hogy többet nem tudok zanpakutout használni rendesen? - kérdezte magától ijedten. - Szóval… Hol van az a szemét? - kérdezte mérgesen, majd Hagesii elmosolyodott. - Gyűlölöm… Az összes hollowt és arrancart! - mondta gyűlölettel a szemében. - Elpusztítóm!
- Kodoku… miért vagy ilyen? - kérdezte Hagesii, majd átgondolta a terveit. - Kodoku, tudod hogy honnan származok? - kérdezte elég elhalkuló hangon. Kodoku nem értette, hogy mire akar kilyukadni. - A hely neve… Marino. A Tengerek Világa! - jelentette ki Hagesii.
- Hogyan? - kérdezte döbbenten Kodoku. - Tengerek Világa? Szóval akkor tényleg nem innen származol? De ezt miért pont most mondod el? - kérdezte, majd Hagesii elfordult. - Mi a…
- A te és Teru segítségét szeretném kérni, hogy megmentsétek a Marino életét… ugyanis arrancarok támadták meg, hogy megszerezzék a Tengerek Kövét! - mondta mérgesen.
- A Tengerek Köve mi? - kérdezte Kodoku, majd visszaemlékezett az Ég Kövére. - De… ez nem fog menni! - mondta Kodoku, Hagesii nagyon meglepődött, hogy ezt mondja. - Én nem tudok együtt dolgozni azzal… a lénnyel! - mondta mérgesen, miközben próbálta a karját a felemelni. - Francba! A francba! - gondolta magában mérgesen, amikor ez nem sikerült.
- Olyan csökönyös vagy! - mondta mérgesen Hagesii. - Mindig azzal foglalkozol hogy…
- HOGY? - kérdezte üvöltve. - Mi az? Mi az hogy mindig azzal foglalkozom HOGY?
- Ezt is túlreagáltad, látod? - kérdezte Hagesii, majd kifordult a szobából, de Kodoku…
- Várj… - mondta sötéten. Hagesii megállt. - Nem tudom a karomat mozgatni! - mondta mérgesen. Hagesii meglepődött. - Lehet, hogy a kimagasló kardhasználatnak annyi!
- Micsoda? - kérdezte Hagesii döbbenten. - Talán hallotta azt, amit Unohana kapitány mondott? - kérdezte magában. - Nem… az lehetetlen! Akkor még biztosan, aludt…
- Mi a baj? - kérdezte Kodoku, majd elfordult. - Ugyan, engem ne sajnálj! Menj csak Teruhoz.
- Biztosan? - aggódott érte nagyon Hagesii, de bólintott. - Hát rendben, akkor… még találkozunk! - ekkor eltűnt. - Teru… vajon felébredtél már? Veled is meg kell beszélnem…
- Teru… Ha törik ha szakad, megöllek! - gondolta az ágyán ülve Kodoku, végül úgy döntött, hogy felkel, és kinéz hogy mi történik. - Az igazi fájdalom, nem is a karomban van… hanem az önbecsülésemen… Hiszen legyőzött olyan könnyedén. A Tenno Kamit is épp hogy meg tudtam menteni! Alig volt már reiatsum, hogy széllé alakuljon! Francba! - kiáltotta, amikor a falba vágta a fejét, meglátta Rukiát, amint jön arra felé. - Rukia? Mi a francot keresel itt?
- Hát… Rokon vagy nem? - kérdezte Rukia, majd előre mutatott egy fazekat. - Na meg hoztam egy kis levest is, gyerünk egyél! Vagy belenyomom a fejed! - leszedte a fedőt.
- M-mi a fene ez a leves? - kérdezte ijedten Kodoku, amikor az szétmarta a tányért. - Ö…
- Ó ugyan már! Nem olyan rossz… Mayuri kapitánnyal úgy gondoltuk készítünk neked egy kis levest! Hollow-hús leves a neve! - mondta mosolyogva Rukia. - Hmm… belegondolva…
- Mayuri? - kérdezte Kodoku. - Milyen ked… - végül meggondolta magát. - Az az a rondaság, azzal a fáraómaszk-szerű fejjel és az ostoba hanggal? - kérdezte ijedten Kodoku. - Mi az…
- Hallottam ám, mindent! - mondta Mayuri. - Pedig hoztam egy kis lúgot… mert túl savas lett a leves, de ezek után lehet hogy magam fogom a levest ledugni a torkodon! - mérges volt.
- Tényleg! Lúg kell! - mondta mosolyogva majd talált végül egy kis mosóport. - Mit keres ez itt? Mármint… Ennek nem a mosodán a helye? - majd elhúzta a függönyöket. - A mosoda?
- MIVAN?! - kérdezte mérgesen Kodoku. - Mi az hogy a mosoda? - kérdezte döbbenten.
- Sajnálom, de a 4. osztagnak nem volt pénze mindenre. - mondta Unohana. - Így hát úgy döntöttünk. - Azaz csakis én, mwhahaha! - Hogy ide helyezünk át. Ó, Mayuri kapitány? - fordult oda hozzá. - Talán egy kis gyógyszert hozott? Hogy meggyógyuljon a beteg?
- Unohana kapitány… hát persze! - szikrázott közöttük a levegő. - Hiszen maga nem tud elég jó gyógyszereket előállítani, - ahhoz csakis én és az osztagom ért, a 4. osztag nem ér semmit!
- Most jobb lesz Mayuri kapitány, hogyha távozik! - mondta Unohana mosolyogva. - Pápá!
- Cöhh! Bosszantó nőszemély! - mondta mérgesen Mayuri. - No de sebaj, majd megeszem én a levest! Vagy az a quincy, hogyha találkozgatna Nemuval még esetleg. - gondolta Mayuri.
- Rukia… - kezdte Kodoku, miután elment mindenki. - Teru egy vaizard igaz? - Rukia nem tudta mit mondott. - Tudtál róla már egy ideje, vagy sejtetted te is, igaz? - mérges lett. Majd felemelte a karját és a falba vágta. - Ááh! - kiáltott fel, ekkor az elkezdett vérezni újra.
- Ne idegeskedj, látod az nem tesz jót! - majd odafutott hozzá, és egy gyógyító kidouval kicsit segített rajta. - Szívesen! És most mennem kell, majd későbbiekben beszélünk még, értetted?
- Persze… - mondta Kodoku szomorúan. - A karom, most már jobban fáj mint eddig, remek… ügyes vagyok! Bár lehet, hogy csak eltúlzom a problémát, és nincs is baj igazából.
Eközben Hagesii azt várta, hogy Teru is felkeljen. Rukia bement a gyengélkedőre, Teruhoz.
- Ó, itt vagy? - kérdezte Hagesiitől döbbenten. - Akkor lehet, nem is kéne zavarnom! - De Hagesii azt akarta, hogy maradjon. - Tudom, hogy meg akarja ölni… - mondta. - Nem lehet…
- Semmit sem tenni ellene. - gondolta magában Hagesii. - Ki kell őket majd békíteni, segítesz? - Rukia próbált oda sem figyelni. - Hahó! Halihó… Rukia! - mondta Hagesii. - Hé!
- Nem tudom, ez nem tűnik valami jó ötletnek… tekintettel, hogy azért nem ide hozták Kodokut, hogy nehogy megölje Terut… - Teru pont ekkor ébredt fel, Rukia ijedten nézett rá.
- Micsoda? - kérdezte döbbenten Teru. - Miért… miért akar megölni? - kérdezte ijedten. - Majd ekkor megszólalt a fejében újra a hang! - Te szemét, te voltál… tettél vele valamit?
- Hehehe! - nevetett a hollow énje. - Természetesen, majdnem megöltem, hehe! - nevetett.
- Te szemét! - gondolta, miközben a fejét fogta és elkezdett sírni. - Miért történik velem ez? - kérdezte szomorúan. - A sebeim… teljesen begyógyultak. - döbbent rá, amikor a tükörbe nézett. - Hiszen… az a fickó átlőtt azzal a ceroval, mégis teljes mértékben meggyógyultak… - Mennyi idő telt el? Ugye nem normális, hogy ennyi idő alatt felépültem a sérüléseimből?
- Az az igazság… hogy csak mentális sérüléseid voltak… - mondta Rukia. - Semmilyen fizikai sérülésed nem volt! - ezen nagyon meglepődött Teru. - Mi a baj Teru? Talán…
- Most… hagyjatok! - mondta, felizgatta magát nagyon azon amit Rukiáék mondtak. - Most… hagyjatok, kérlek! - mondta őrült tekintettel. - Takarodjatok innen! - üvöltötte mérgesen. - Mit tettem? Mit tettem? - kérdezgette magában. Majd elkezdett sírni. - Nem vagyok… gonosz.
- Komolyan aggódom, hogy mi lesz ezzel a kettővel. - mondta Rukia aggodalmasan Hagesiinek. - Mi a baj Hagesii? - kérdezte döbbenten. Hagesii rázta a fejét, hogy semmi baj sincs, de Rukia látta hogy van, s nem hagyta békén. - Na, mondd már el, hogy mi a baj!
- Mi egy csapatba tartozunk, egyszerűen csak nagyon aggódom értük, érted? Ennyi…
- Nem hiszem, hogy erről lenne szó! - mondta Rukia. - De most visszamegyek az osztagomhoz! - Hagesii bólintott. - Ez a csapat szétoszlik, hogyha nem találnak újra rá, miért is voltak együtt. Hogy győzzenek, s erősítsék egymást, de lehet hogy értelme sem lenne…
Eközben a Las Nochesben dúlt a csata Nelliel és a shinigami között. Nelliel próbálkozott.
- Próbálkozz csak ostoba nőszemély! - mondta a shinigami, majd elmosolyodott. - Ellenem semmi esélyed sincs! - mondta nevetve. - Nos… feladod, és meghalsz békében? - egy pajzs volt körülötte, amellyel Nelliel minden csapását kivédte. - Hallod amit mondok? Te kecske!
- Fogd be! - kiáltotta mérgesen Nelliel, nem is gondolkodott, megjelent a szája előtt egy cero. - Pusztulj! - kiáltotta hangosan, majd megindította a cerot. - Micsoda? - döbbent meg, amikor az ellenfele egyszerűen kézzel hárította. - Te most viccelsz velem ugye? - kérdezte dühösen.
- Én soha sem viccelek harcban! - mondta mosolyogva a shinigami. - Most pedig… Pusztulj! - mondta kegyetlenül, és elrakta a zanpakutouját. - Erre nem lesz szükség ellened, hehehe!
- Ennyi lebecsülsz? - kérdezte mérgesen Nelliel, majd felemelte a lándzsáját. - Lanzador Verde¹! - kiáltotta hangosan, majd lecsapott a shinigamira, de az valahogy hárította. - Hogy?
- Hogyan? Hmm… Nézd meg a kezeim! - megjelent 1-1 barna penge a kézfejénél. - Ez a különleges képességem, a Gyakshin Jaiba²! Hehehe! - meghosszabbította a pengét ekkor. - Most pedig, ég veled, mindörökre! - kiáltotta, és megindult rögtön. Azonban ez kevés volt Nelliel Gamuzája ellen, ugyanis felugrott és kikerülte egyszerűen. - Mi van? - kérdezte.
- Hm! Most pedig, amiért lebecsültél, szörnyű büntetésben lesz részed! - mondta Nelliel, és felüvöltött. Elkezdett futni a shinigami körül, majd cerokkal bombázta, végül amikor már porfelhő volt a helyén, megnyugodott, és leállt. - Ennyi lett volna? Semmi voltál, ost… ááh!
- Hehehe! Ennyi volt? - kérdezte nevetve a shinigami. - No, de sebaj, most végzek veled, és nem lesznek fájdalmaid! - Nelliel a földön volt, megnyalta az arcát a shinigami, majd lecsapott rá. - Eltévesztettem volna? - ekkor kifutott a kis Nelliel a porfelhőből. - Óóóh…
- Segítség! Segítsen valaki! - kiáltotta Nelliel ijedten, amikor meglátta, hogy le akarja vágni.
- Nem fog segíteni… senki! - mondta nevetve a shinigami, ám ekkor megjelent valaki. - Mi?
- Nel? - kérdezte döbbenten, a kék hajú arrancar. - Mi a francért támadtál rá erre a fickóra? - kérdezte mérgesen a férfi. - Na jó kölyök, innen lépünk! - Grimmjow Jaegerjaquez. - Ch!
- Szóval… Grimmjow! - mondta mosolyogva a shinigami. - Mit akarsz Drackes? - kérdezte.
- Úrnőm, jelentést hoztam Marinoból, még mindig nem találtuk meg, amit kerestünk. A hercegnő egyszerűen nem képes elmondani. Mit tegyünk vele, hogy szóra bírjuk, úrnőm?
- Hehehe! - mosolygott a shinigami, majd Drackes felé fordult. - Tégy vele amit akarsz, felőlem meg is kínozhatod, de ameddig élve kell, nem ölheted meg! - bólintott az arrancar.
Eközben felkelt Kodoku, és kiment, amikor kiért, meglátta, hogy Hagesii és Teru beszélnek.
- Megnyugodtál Teru? - kérdezte Hagesii, az bólintott. - Akkor el szeretném mondani, hogy a világom, ahonnan jöttem, Marino veszélyben van! Ugyanis az arrancarok megtámadták, egy kincsért, amit a Tengerek Kövének hívnak… Ezt akarja a vezetőjük, de még ismeretlen okból!
- Hogyan? De… akkor segíteni kell a világodon! - mondta Teru. - Menjünk, és mentsük meg!
- Várj! - mondta Hagesii. - És Kodoku? Szerinted ő belemenne egykönnyen, hogy velünk… nem is! Veled együtt jöjjön? - kérdezte Hagesii, majd Teru elfordította a tekintetét. - Látod?
- Igen… igazad van! - mondta Teru szomorúan. - De… meggyőzzük Kodokut, ugye? - kérdezte mosolyogva. Hagesii nem válaszolt, elég kínos csend volt ez. - Mi a baj, Hagesii?
Ekkor megfordult, és meglátta, hogy ott van mögötte Kodoku, miközben a karját fogja.
- Egyszer… elpusztítalak… amikor el kell! - mondta Kodoku gyűlölettel a hangjában.
- Micsoda? - kérdezte Teru, megdöbbent azon amit mondott Kodoku. - Miért vagy ennyire…
- Mert egy szörnyeteg vagy! - mondta mérgesen. - Az a feladatom, hogy a magadfajta szörnyetegeket megsemmisítsem! - majd elindult az első osztag épülete felé. - Mit akarsz?
- Én… bocsánatot kérek, de… nem tudtam irányítani, amit ő tett. - mondta szomorúan Teru.
- Bocsánatot? - kérdezte dühösen Kodoku. Megfogta a másik kezével a kardot. - Rendben, nem bocsátok meg! - megpróbálta ledöfni, Teru nem is ellenkezett, de Hagesii megállította.
- Ne tégy olyasmit, amit későbbiekben megbánnál barátom! - mondta Hagesii higgadtan, amikor visszatartotta a kardot. - Most szépen tedd vissza a kardot Kodoku, rendben van?
- Hát persze! - mondta Hagesiinek, majd elfordult. - Látom te is ennek a szörnyetegnek az oldalán állsz! Azt hiszem, többet nem akarok veletek egy küldetésre menni! - továbbment.
- Ezt hogyan érthette? - kérdezte Hagesii és Teru. - Ugye nem arra célzott hogy… na ne!
Utána futottak, és egyszerre léptek be Yamamotohoz, Kodoku szemtelenül előretört.
- Yamamoto főkapitány… - kezdte volna, de az mérgesen, lesújtóan nézett rá. - Én… sze…
- Most éppen teázok, muszáj volt megzavarni? - kérdezte mérgesen. - Na de mondjad akkor!
- Nem akarok továbbiakban együtt dolgozni ezekkel a… velük! - meglepődtek mindnyájan.
- Nincs vita! - mondta Yamamoto. - Továbbra is egy csapat maradtok, és együtt fogjátok a küldetéseket elvégezni. Együtt hárman, ti nagyon eredményesek vagytok… szóval így jó.
- De én… nem akarom! - mondta mérgesen Kodoku, Yamamoto reiatsuja elhallgattatta.
- Fogd be, most! - ordította. - Holnap Urahara Kisukehoz fogtok menni, és edzeni fogtok, ugyanis úgy tűnik más nem fogja tudni megmenteni a Tengerek Világát. Minap vészh…
- Ostoba vénember! - kiáltotta Kodoku, aztán kiment az épületből mérgesen. - Ostoba vénség!

Orihime főző-showja: Álmodom?

- Miért nem lehet soha egy normális showm? - kérdezte mérgesen Orihime, miközben vitte a friss, - hat hónapja lejárt - hozzávalókat. - Nahát, nincs senki sem, senki nem akadályozza meg! - majd felvette a köténykéjét, és bement. Felkapcsolódott a fény. - Köszönöm, Ishida?
- Igen, és vagy aki a fényeket kezeli! - eközben lövöldözött felfele nyilakat, hogy világos legyen. - Hogyha valakit eltalál, akkor bocsánat! - Mayurit telibe kapta mind. - Hoppá…
- Te ostoba quincy! - kiáltotta, ekkor megjelent Mayuri előtt Kenpachi, és mint kidobó ember, kivitte. Orihime elmosolyodott. - Jól van! De bosszút fogok még állni ezért! - kiáltotta.
- Begyújtanád a tűzhelyet Hinamori? - kérdezte mosolyogva Orihime, majd meglátta, hogy Hinamori lehúzza a maszkját. - Hitsugaya kapitány? - kérdezte döbbenten. - Jajj ne!
- Hopp… a zanpakutoum mirelittűzhelyt csinált a tűzhelyből! Amúgy azért akartam kiadni magamat Hinamorinak, hogy nehogy az a rohadt Aizen felvegye az alakját. - Aizen, ott vagy!
- Shirouka, én vagyok az… - mondta Hinamori mosolyogva. - Aizen! - majd ledöfte. - Hehe!
- Ez eddig a legjobb műsor! - mondta Orihime, amikor elkészült a tajszinhabos paradicsomos csirkével, amihez csinált egy kis bab-borsó-lencsefőzeléket, és aztán turmixgépben összeaprította az egészet. Ishida leesett, és kitört a nyaka, Hitsugaya holtan esett a földre. - Ez nagyon jó műsor volt, senki sem tette tönkre! Olyan mintha álmodnék… Várjunk… - mondta gúnyosan. - Fogadjunk ez egy álom. - mondta mérgesen, majd felébredt. - Egy kórház? Hogyan…
- Ehh… Mayuri kicsit túl bosszús volt. - mondta Ishida. - Így csakis rajtad keresztülment a Konjiki Ashisogi Jizou. De nézd a jó oldalát, neked nem kell megégned, mint Onigumonak, hogy olyan pók alakú heged legyen! - megmutatta Orihimének.
- Te jó ég! - kiáltotta Orihime, majd végül felébredt. - Huhh… ez is csak álom volt. Mi? A Konjiki Ashisogi Jizou?

⁰Marino jelentése: (ezesetben:) Tengerek Világa(spanyol)
¹Lanzador Verde jelentése: Zöld Lándzsás(spanyol)
²Gyakshin Jaiba jelentése: Gyakshin Penge