Shinigami Krónikák: 31. Rész: Presencia⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Kodoku, kissé tiszteletlen volt Yamamoto főkapitánnyal. - mondta Hagesii. - Remélem hogy nem fogja megbüntetni, végül nehéz a helyzete most neki is… - miközben lassan lépdeltek az első osztag épületétől, addig beszélgettek, bár inkább csak Hagesii beszélt magában. - Még mindig amiatt vagy depis, amit Kodoku mondott? - aggódott mindkettőjükért, de Teruért jobban. - Nos, igen… - gondolta. - Kodoku majd felépül, biztos vagyok benne, de hogy ő…
- No, mindegy! Nem bánkódok tovább olyan dolgon, amit nem tudok egyáltalán irányítani! - elmosolyodott végre, ma először. A nap tűzött egész nap, Kodokunak fájt a karja, eszméletlenül. Legszívesebben a falba vágta volna. - Azért, érdekelne hogy van Kodoku.
- Nyugi, csak hisztizik, majd kinövi! - mondta mosolyogva Hagesii, Teru ránézett, de nem szólt semmit sem. - Holnap akkor átmegyünk Karakurába hmm… Urahara úr majd megtanítja neked, hogyan irányítsd a hollow-feled. - Teru igenlően elmosolyodott. - Nos akkor… mit…
- Most nincs kedvem semmihez, ha nem baj! - mondta Teru, azzal otthagyta Hagesiit egyedül. - Meg kell látogatnom Kodokut, de… mi lesz hogyha túlságosan felzaklatja magát hogyha meglátogatom? - majd a fejét a falba verte. - Miért kell vaizardnak lennem? - kérdezte sírva.
- Tenno Kami… hogyan lehet… hogyan lehet, hogy nem tudtam legyőzni, Teru hollowját?
- Hmph, mert azt shikaial lehetetlen, egy magadfajta-szintű shinigaminak! - válaszolt a kérdésre Tenno Kami. - De… hogyha eléred az igazi bankai szintjét, talán az esély, hogy legyőzd megnyílik előtted! Azonban, hogy a bankaiodat elérd, szükséged van rájuk is!
- Ostobaság! Senki másra sincs szükségem, magamon kívül hozzá! - mondta makacsul.
- Még rám sem? - kérdezte a Tenno Kami, meglepődött a kérdésen Kodoku. - Talán, csak magaddal törődsz, ebbe még nem gondoltál bele? Tudod, létezik empátia is, együttérzés!
- Ez nem igaz! - mondta mérgesen Kodoku. - Én nem csak magammal… - de ekkor belegondolt jobban, miközben ott ült az ágyon, csendben, magányosan. - Mi van ha igaza van? - kérdezte magában, miközben a falat bámulta. - Nem… nincs igazad! - üvöltötte.
- Ugyan már! - felelte a Tenno Kami zavaróan nyugodt hanggal. - Én ismerlek a legjobban nem? Hiszen, a te lelked része vagyok én, a zanpakutoud! - ezután nem szólt már hozzá.
Lassacskán elaludt, miközben egyre fáradtabb volt, egyre kevésbé érezte a fájdalmat a karjában, végül elaludt. Álmában átélte újra azt a harcot, amelyben részt vett legutóbb.
- Teru, megsemmisítelek! - kiáltotta hangosan, amikor elkezdett futni Teru hollow-fele felé.
- Ugyan! Neked véged! - kiáltotta ördögien Teru, majd letépte a karját. - Fáj, ugye? Hehehe!
- Ááh! - felébredt hirtelen, szakadt róla a víz. - Ez az álom… szörnyű volt. - ijedt volt nagyon. - A karom… - mondta fájdalmasan, miközben felkelt, és kiment a házból. - Éjjel van még. Holnap reggel Urahara Kisukeval kell találkoznunk, ott… talán elkezdhetem az edzésemet!
Rukia is felébredt, persze ő a zajra, úgy döntött kimegy megnézni, mit csinál ott Kodoku.
- Te meg mi az ördögöt csinálsz itt? - kérdezte Rukia, miküzben a szája elé tette a kezét.
- Ne aggódj értem, menj vissza aludni! - mondta Kodoku, azonban Rukia nem hagyta békén.
- Rosszat álmodtál? - aggódott nagyon, hiszen elég ijedt volt az arca Kodokunak. - Hallod?!
- Igen, valami olyasmi. - válaszolt Kodoku csendesen, majd megfordult. - Nagyon is rosszat! - elkezdte levenni a kezéről a kötést hogy megnézze hogyan van. - Meggyógyítanád a külső sebeket? A belső sérüléseket úgysem tudod tökéletesen! - Rukia belement, és megtette.
- Mit akarsz tenni? Még nem használhatod a karod! - mondta aggodalmasan. - Hiszen még…
- Nem gyógyult meg, tudom, tudom! De nem bírok csak feküdni, valamit tennem kell! - kissé megszállott volt a tekintete. - Segíts nekem, edzeni a karomat, kérlek Rukia, segíts nekem!
- Rendben! - mondta Rukia, tudta hogy nincs kivel vitatkozni. A hold fényébe beálltak. - De figyelmeztetlek, hogy nem leszünk gyengédek! - mosolygott, Kodoku elfogadta a feltételt.
- Akkor lássuk! - kiáltotta, megpróbálta kihúzni azzal a kezével, amelyik meg volt sérülve. - Ááh! - ordított fel, megfogta a karját. - Francba! Még mozgatni sem tudom. - gondolta mérgesen. No mindegy… Ott van a másik kezem. - Gyerünk Tenno Kami! - mondta, amikor kihúzta a bal kezével. - Így nem olyan a fogása, mint a másik kezemmel. Nem lesz így jó!
- Szóval bal kézzel próbálkozol? - kérdezte Rukia, majd elmosolyodott, de ez gúnyos mosoly volt. - Akkor, mutasd meg mit tudsz bal kézzel! - még a shikaiát sem aktiválta, nekiment úgy.
- Hogyan? - kérdezte Kodoku. - Ennyire nem kell azért lebecsülnöd! - megpróbálta kivédeni, azonban nem volt elég gyors. - Lehetetlen! - mondta, amikor odatartotta a kardot Rukia a nyakához. - A bal kezemmel nem vagyok képes olyan jól használni a Tenno Kamit. Franc!
- Mi ez a zaj? - kérdezte Teru, amikor meghallotta a kardok zaját. - Rukia és Kodoku? - egész éjjel fent volt, nem tudott aludni semmit. Így úgy döntött, hogy egész éjjel a holdat fogja nézni. - Miért bal kézzel fogja Kodoku a Tenno Kamit? Ó, már értem. - gondolta döbbenten.
- Ez így nem jó Rukia, nem tudtam rendesen kivédeni egyik támadásod sem! - dühös volt. - Tenno Kami, vágd szét az eget! - kiáltotta. - Hatsu Sike, Kaze Kizami! - nem találta el Rukiát.
- Mi volt ez Kodoku? - kérdezte Rukia nevetve. - Lássuk mit teszel ez ellen! - kiáltotta, amikor előre mutatta a Sode no Shirayukit. - Táncolj! - adta ki a parancsot, és az átalakult a csodálatos fehér karddá. - Boldog lehetsz Kodoku, a legszebb zanpakutou fog elintézni!
- Ch! Gondolod? - kérdezte Kodoku, elmosolyodott. - Lássuk! - nekiment Rukiának. - Ezt kapd ki! Byakurai! - a bal kezével csinálta. Véletlenül majdnem eltalálta Rukiát. - Bocs…
- Hmph! Nem baj, te ostoba! - mondta Rukia, majd odament Kodokuhoz. - De hogyha még egyszer ilyen közel lősz hozzám egy Byakurait, meghalsz! - elég komolynak tűnt. - Vicc volt!
Byakuya véletlenül felébredt a zajra, és mint valami szellem felemelkedett, a Senbonzakura meg a kezében. A szemeit mikor kinyitotta, vörösen izzottak. Előre mutatta a zanpakutouját.
- Bankai! - kiáltotta mérgesen, meglepődött Rukia és Kodoku is. - Senbonzakura Kageyoshi! - a házat teljesen széjjelszedte vele. Még ezen a napon reggel, Byakuya nem értette mi történt. - Mi történt a házzal? - mérgesen Rukiáékra nézett. - Ti voltatok? - majd rázták a fejük. - TUDTAM! - kiáltotta mérgesen. - A Mr. Hínár gyűjteményemet nem itt kellett volna tartani!
- Mr. Hínár? Miről beszél most? - kérdezte Kodoku gúnyosan. Rukia meg elkezdett rajzolni.
- Tessék, ő Mr. Hínár! - elégedett volt, hogy ilyen szépet firkantott. - Nos, hát nem édes?
- Öhm… Ez mi? - kérdezte Kodoku, Rukia mérgesen a földbe nyomta a fejét. - Jó… nem kell megölni! - majd Byakuyara nézett. - Miért védted annyira Terut? Miért nem akartad hogy…
- Hmph! Én nem tettem semmit. - mondta Byakuya, valamiért nem hitt neki Kodoku. - De most be kell szereznem egy új Mr. Hínár gyűjteményt! Szóval én most… megyek. - ám…
- Byakuya. - szólalt meg Kuchiki Ginrei mögötte. - Hova készülsz? Előbb a házat kell újjáépíteni! - Kodoku és Rukia gyorsan elillantak onnan, nehogy még nekik is kelljen.
Teru és Hagesii a megbeszélt helyre mentek, hogy indulás előtt találkozzanak, s úgy menjenek. Hagesii már ott volt régóta, de Teru véletlenül elaludt, mivel éjjel nem tudott.
- Bocs Hagesii, de éjjel nem tudtam aludni, erre reggel aludtam el véletlenül! - amikor felbukkant, kiáltozta ezt. Az út csak porzott, miközben futott. - Huhh, azt hittem meg sem vártok! - mondta nevetve, Hagesii is elmosolyodott, majd nevetni kezdett. - Most meg…
- Semmi, semmi! - mondta Hagesii, és elindultak a Senkaimon felé. - Remélem sikerül majd meg

tanulni irányítani a hollow éned, azonban még másra is oda kell figyelned! Hogy megtanuld használni a bankaiod! Hiszen Kodoku már tudja! - elég komoly arcot vágott.
- Miért? Te már talán tudod használni a bankaiod? - kérdezte döbbenten Teru. - Hogyan?
- Vagy igen, vagy nem! - mondta Hagesii, amikor barátjára nézett. - Nem mondom el, blee!
- Ostoba. - mondta Teru mérgesen, miközben már ott voltak a senkaimon előtt. - Kodoku hol lehet? - kérdezte, aggódott nagyon, látszott az arcán is. Elég sötét volt, eltakarták a felhők a napot. - Ez valami rossz ómen talán? - kérdezte, valóban aggódott, hogy mi fog történni.
Kodokut meglátták a távolban, amint elköszönt Rukiától. Kodoku elindult a senkaimon felé.
- Gondolom én érek oda a legkésőbb. - mondta Kodoku, elég kellemetlenül érezte magát, amikor odaért. Eközben kinyílt a senkaimon, de egy szót sem szóltak. Ő volt az első aki átment. Otthagyta a többieket a háta mögött egyszerűen. - Tenno Kami… ma elkezdjük!
- Hehehe! De ne hidd, hogy olyan könnyű edzés lesz, mint ahogy te gondolod! Ez egy nagyon kemény, és fájdalommal teli gyakorlás lesz! Akkor fog csak menni, hogyha azt teszed amit mondok, tehát hallgatsz másra is, és nem leszel olyan csökönyös! - Kodokut nem érdekelte.
- Úgyis megtanulom irányítani a bankait, és akkor megmutatod nekem az arcod, igaz Tenno Kami? - bólintott a Tenno Kami majd nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? Hm? - kérdezte.
Eközben elindultak Teruék is Uraharához, eléggé aggódtak azzal, hogy így hogy dolgoznak majd együtt, hiszen Kodoku képtelen még beszélni is velük. Semmi értelme így semminek…
- Teru, a Raimaru nem említette még a bankait? - kérdezte Hagesii. - Az Umidomo no Ousama elég csendes, évente kér szót ha szól. - gondolta magában gúnyosan. - Nos, nem?
- Hmm… Azt hiszem még nem. - mondta Teru. - Raimaruval sokat szoktunk néha beszélni, de nem sokszor keveset! Kodoku ezzel pont fordítva van. Ő sokszor keveset beszél a Tenno Kamival. Lehet hogy még nem vagyok készen a bankaira? - Hagesii megrázta a fejét.
- Már készen állsz a bankaira, biztos vagyok benne. - mondta nevetve, de Teru nem volt meggyőződve erről. - No, de mindegy! Már itt is vagyunk! - amikor megérkeztek meglepődtek. Urahara még aludt, meg mindenki. - Hopp, lehet rosszkor érkeztünk?
Felébresztették gyorsan Uraharát, bár az elég nehezen kelt fel, de a többieket nem akarták felébreszteni. Urahara viszont megtette, és rögtön beosztotta a feladataikat, ő pedig:
- Hmm? Máris megjöttetek? - kérdezte Urahara, majd elmosolyodott. - Hát rendben, akkor gyertek erre! - elvezette őket a gyakorló helyre. Meglepődtek mindnyájan hogy másabb lett. - Nos igen, kicsit megváltozott ez a hely nemde? Nagyobb lett. - mondta mosolyogva, majd komolyra váltotta a szót. - Hamarosan vendégeink érkeznek majd, akik segítenek, de… hm? - meglepődött, amikor különvonult Kodoku. - Kodoku úrfi, jöjj te is inni velünk egy kis teát!
- Nem kérek, köszönöm! - mondta Kodoku, amint ráült egy sziklára, majd becsukta a szemét.
- Nocsak, egy bankai edzésre készül? - kérdezte Urahara döbbenten. - Hmm, maga nem fogja tudni megcsinálni! - Kodoku erre odavágta, hogy nincs egymaga. - Igen, igazad van… Teru, te vagy a vaizard igaz? - kérdezte, amikor odafordult. Bólintott Teru. - Tudom… csak meg akartam bizonyosodni! - eközben egy plüsscsibe érkezett meg, és a kezében egy tálca volt.
- Készen van a tea, Urahara! - mondta, aztán felugrott. Ririn volt az, egy módosított lélek.
- Köszönjük Ririn! - mondták mindnyájan, és elvettek egy-egy teát, amit elkezdtek inni.
- Kodoku, biztosan nem kérsz? - kérdezte Hagesii, ezzel megzavarva Kodoku összpontosítását. - Hoppá, megzavartam talán valamit? - kérdezte nevetve, de az mérges lett.
- Ostoba! - mondta mérgesen Kodoku, majd újra próbált összpontosítani, de nem ment neki. - Mi a baj, miért nem megy? - kérdezte, eközben megérzett egy ismeretlen reiatsut. - Ez az oka!
- Máris itt vannak! - mondta Urahara miközben megitta a tea utolsó cseppjét is, elugrott onnan. Sötét lett az asztal felett, elugrott Hagesii is, csak Teru késett el a reakcióval, eltalálták. - Ugyan Shinji-kun, ennyire nem kell komolyra venni a dolgokat! - mondta.
- Egy kicsit elszórakozhatok nem? - kérdezte a Shinji nevű vaizard, amint megállt Teru előtt. - Na csak… Ennyi lett volna? Mutasd meg nekem milyen a maszkod! - kiáltotta hangosan.
- Most szórakozik? Vagy ez komoly? - kérdezte Kodoku, ekkor becsukta a szemét. - Mit érdekel engem? - megjelent ekkor a belső világában, ahol ott volt a Tenno Kami, és épp ült. - Kezdjük az edzést Tenno Kami! - mondta rögtön, amint kinyitotta a szemét Tenno Kami.
- Hátrább az agarakkal! - mondta Tenno Kami, nyugodtan. - El kell valamit mondanom, mielőtt még hozzákezdünk! De… Ahhoz meg hiányzik valami, nemde? - elmosolyodott hirtelen Kodoku. - Látom, tudod mire gondolok! - megjelent egy csésze tea. - Idd meg így!
- De ez forró! - mondta Kodoku, a Tenno Kami mérgesen rászólt. - Rendben, hogyha ezt szeretnéd, akkor így fogom meginni! - mondta, majd beleszürcsölt, és tűrte a forró teát.
- Hmph! Látom, tényleg komolyan gondolod, hogy meg akarod tanulni a bankait, de ahhoz, előbb a shikait kell tudnod irányítani! - tágra nyílt Kodoku szeme. - Jól hallottad, a shikait!
- Micsoda? - kérdezte Kodoku. - De én már tudom irányítani a shikait, teljes mértékben!
- Hehehe! Ezt csak te gondolod így, de ez közel sincs így! A shikai irányítása nem csak ennyiből áll, neem… még rengeteg mindent nem tudsz a shikairól, olyanokat, amiket nem is gondoltál volna, soha! Hogyha komolyan gondolod, megtanítom neked, és a bankai, tied lesz!
- Tegyél valamit ellenem! - kiáltozta Shinji, miközben Teru felé támadott, az pedig kikerülte.
- Te ostoba, fejezd már be! - kiáltotta hangosan egy lány, majd Shinji képébe csapódott. - Ez az ostoba itt, Hirako Shinji, én pedig… - felemelte a maszkját a fejéről. - Sarugaki Hiyori!
Megjelent még mellettük hat ugyanilyen maszkos alak, Urahara csak mosolygott végig.
- K-kik vagytok ti? - kérdezte döbbenten Teru, azok ekkor levették a maszkjaikat rögtön.
- Hogy mi? Kik vagyunk? - kérdezte Hiyori. - A „vendégek”, igaz Urahara? - majd a lábai közé rúgott Uraharának. - Kérdeztem valamit nem? - gúnyolódott. - Vagy süket vagy talán?
- Te jó ég… ez a lány bolond! - mondta Hagesii, Hiyori elég szúrós szemmel nézett rá.
- Mi vagyunk a vaizardok, akik majd segítenek neked, megtanulni, hogyan irányítsd a hollowd! - mondták Terunak.

Shinigami jelentő: Byakuya háza:

- Hmm… Ez meg mi? - kérdezte Byakuya, amikor a házának újjáépítéséhez megvette a szerszámokat. - Lássuk, az instrukcióban láttam, valahol egy képet! Áh igen! Megvan! Ez lesz a kalapács. Ezek a kis izék meg mi? - elkezdte piszkálni. - A szögek az ujjadba mehetnek. - Ááh! - kiáltotta, amikor belement az ujjába. - Akkor ezek a szögek, ez nem fog így menni!
Elindult, és megkérdezett mindenkit, hogy busás jutalomért nem építenék meg neki a házát.
- Már csak egy esély maradt. - gondolta sötéten, amikor megpillantotta a női gyűlés épületét. - Mégpedig ők. - amikor bementék, ki akarták rugdosni, de eléjük tárta, a kérését. - Nos?
Elkezdtek susogni, majd belementek, de csak egyetlen egy feltétellel akarták megtenni:
- Hogyha mi tervezhetjük el, hogy milyen lesz az új házad, Byakkun! - mondta Yachiru.
- Hogy ti? - kérdezte Byakuya. - Hmm… Végülis még nem volt tervem! - Okké! - mondta, majd meglátta a tűzhelyet. - Öhm… akkor én pedig használom a tűzhelyt addig, ha nem baj!
- Felőlünk! - mondták a lányok, majd elindultak. - Hehehe! A terveink végül beteljesülhetnek, Byakuya-taichou! - mondta ördögien Matsumoto, a többi lánnyal. - Nem hiába rajzoltuk ezt a tervet, éjszakákon át! - Amúgy egy óráig körülbelül^^”. - És még ő fizeti, mwhahaha!
Eközben Byakuya békésen készített valamit a tűzhelyen, egy tepsibe rakta bele a dolgot.
- Remek! Nemsokára készen lesz az én új első Mr. Hínár sütim! - mondta mosolyogva, semmit sem sejtve a női gyűlés gonosz terveiről.

Folytatása következik…

⁰Presencia jelentése: Megjelenés