Shinigami Krónikák: 28. Rész: Misión⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- A reiatsum végre olyan mint régen volt! - gondolta az Arturos incidens után két héttel Kodoku, miközben felébredt. - Tenno Kami, a bankaiomat tudom használni mostanában?
- Lehetetlen! - mondta Tenno Kami, és meglepődött Kodoku. - Nem sajátítottad el, az a bankai egy tökéletlen bankai volt, hogy használd az eredetit, sajátítsd el! - mondta neki.
- Értem, akkor elsajátítom! - mondta komoly tekintettel Kodoku, ekkor elkezdett nevetni Tenno Kami. - Nyugodj meg, tudom hogy nem lesz könnyű, de majd Urahara segítségét…
- Nem! - mondta Tenno Kami mérgesen. - Ezt egyedül kell megtenned, minden segítség nélkül! - pár pillanat múlva lenyugodott Tenno Kami. - Szóval… mikor kezdhetjük, mi?
- Majd, most meg kell látogatnom Terut! Elvileg még ott van a 4. osztag épületében! - Tenno Kaminak nem tetszett ez az ötlet. - No meg, Hagesiit sem láttam két hete! - felkapta a kardját, és kifutott a házból. - Sziasztok! - mondta mosolyogva, elköszönt a rokonaitól. - „Nagyapára” bíztam a házat, ameddig nem leszek itthon. - gondolta Kodoku, miközben végigrohant a Rukongai utcáin. - Hagesii? - kérdezte döbbenten, amikor megpillantotta a barátját maga előtt.
- Kodoku? Hát végre felépültél? - kérdezte mosolyogva Hagesii. - Nekem semmi bajom sem volt! Szóval addig küldetésen voltam a hatodik osztaggal! Teru is lassacskán jól van már!
- Máris? - kérdezte Kodoku döbbenten. - Az hogyan lehet? - kérdezte mérgesen. Hagesii rázta a fejét, hogy nem tudja. - Tényleg, jut eszembe! Te már elsajátítottad a bankaiod? - kérdezte.
- Hát az az igazság, hogy nem igazán! - mondta. - Még nem is próbáltam, de az Umidomo no Ousama nem is beszél annyit velem, mint a Tenno Kami veled! - majd ekkor összehúzta a szemöldökét. Csak néztek egymásra, miközben madarak repkedtek az égen. A felhők is haladtak szépen lassan, és ekkor kicsi, gyenge szellő indult meg. A madarak kompenzálták, majd továbbrepültek. - Hát nem szép az idő? - kérdezte mosolyogva Hagesii, Kodoku bólintott. - Hmm… Akkor elmenjünk Teruhoz? - kérdezte, majd elindultak együtt hozzá.
- De várjunk! Neked nem épp küldetésed van? - Hagesii elmosolyodott. - Értem, szóval már végeztél! - mondta Kodoku, aztán továbbhaladtak. - Hagesii, azt mondtad hogy nem innen származol! Sem a Seireteiből, sem a Rukongaiból, és még Karakurából sem, akkor… honnan?
- Ugyan… ne légy kíváncsi, majd megtudod! - mondta mosolyogva Hagesii, de aztán komor lett a tekintete. Kodoku furcsállta, de inkább nem tette szóvá, végül odaértek a 4. osztaghoz.
- Hali! - mondta Teru, amikor meglátta a barátait. - Látom jól vagy Kodoku! - mondta mosolyogva, de Kodokunak eszébe jutott az a pillanat, amit látott, Arturo legyőzésekor. - Mi a baj Kodoku? - kérdezte, elég érzékeny volt mostanában, hiszen nem értette ő sem mi az a hang a fejében. - Még ez is! - gondolta mérgesen. - Rájött a titkodra. - suttogta a hang.
- Mi volt az a maszk, amikor legyőzted Arturot? - kérdezte mérgesen Kodoku, majd ekkor megfogta a ruhát Teru nyakánál, és a falhoz nyomta. - Te egy hollow vagy? - mérges lett.
- Ne légy ostoba! - mondta Hagesii, majd szétszedte őket. - Kodoku, Teru még fel sem épült!
- Nem érted… egy hollow-maszk volt az arcán, amikor legyőzte Arturot, nem tudom hogy micsoda, de azt hiszem, hogy meg kell ölnöm! - de végül nem tudta megtenni. - Válaszolj!
- Én magam sem tudom! - mondta Teru, majd ekkor megfogta Kodoku kardját. - Gyerünk, ha tudod, akkor tedd meg! - mérges volt, de ő maga sem értette, mi az a hang a fejében, azt hitte hogy megőrült. - Te ostoba, mit csinálsz? - kérdezte a fejében a hang. - Kuss! Fogd már be!
- Micsoda? Meg sem szólaltam! - mondta döbbenten Kodoku. - Hmph! Én elmegyek innen!
- Hé! Várj Kodoku! - kiáltotta Hagesii, kint utolérte. - Miért voltál ilyen ellenséges, csak egy ostoba maszk miatt? - kérdezte mérgesen, majd ekkor elfordult Kodoku. - Válaszolj, gyerünk!
- A szüleimet hollowk ölték meg, igen, ez a „munkaköri leírásban benne van”, de akkor sem tudnám megbocsátani, hogyha ő egy hollow, vagy azzal kapcsolatos lény! - mondta mérgesen, Hagesii hírtelen megértette. Csend volt, csak a madarak csicsergését lehetett hallani, és amint egy sas elkapott egy kisebb madarat. Amikor elkapta, a kismadár fájdalmasan felcsicsergett, a sas pedig boldogan felkiáltott. - Látod? A sas elkapta a kismadarat, a többi elfogadta, neked is… ezt kéne tenned, nem gondolod? - kérdezte, elfordult Kodoku, majd elindult. - Most…
- Most elmegyek innen! Majd holnap találkozunk! - elindult a 6. osztag épületébe, ott találkozott Byakuyával. - Áh, Byakuya! - mondta, majd elmosolyodott. - Megkérdeznélek…
- Mégis miért? - kérdezte unottan Byakuya. - Az ostobaságaiddal hétfőn reggel tíz és délután öt között lehet közölni! Ott van az ajtómon, a Byakkun lelkisegély-szolgálat nyitva tartása! - Ahhrg! Az az ostoba Yachiru! - gondolta magában mérgesen. - Azt akarta hogy nyissam meg!
- Te mit tennél, hogyha az egyik shinigami, akivel még jóban is vagy, kiderülne hogy egy hollow? Akkor… mit tennél? Megölnéd, vagy talán próbálnál neki segíteni, vagy valami…
- Miért engem kérdezel? - kérdezte Byakuya, majd felé fordult. - Ismertem egyszer valakit, akit meg akartam ölni, és ő is ilyen hollow maszkot viselt, sőt… nem egy ilyet ismerek, de nem akarom megölni őket! Persze, kivétel ha a hollow megszállta, mert akkor menthetetlen!
- Kétlem… - mondta, de nagyon meglepődött azon, amit Byakuya mondott. - Most bemegyek a szobámba! - mondta, majd ekkor bement. Ekkor meglátta ott Yachirut. - Mit csinálsz kölyök? - kérdezte, ekkor megnőtt Yachiru reiatsuja, és meglepődött Kodoku. - Micsoda?
- Engem nem kölyközhetsz le! - mondta mosolyogva, majd megjelent mellette. - Vagy meghalsz! - mondta halálosan komolyan hangosan, Kodoku kissé megijedt. - Vicceltem!
- Ha-ha! - mondta gúnyosan Kodoku, majd kitessékelte Yachirut a szobájából. - Tenno Kami! - Kiáltotta, majd ekkor kihúzta a hüvelyből. - Bankai! Mutasd magad, bukott isten! Hakaitekina Tenno Kami! - kiáltotta, majd ekkor nem történt semmi. - A tökéletlen bankai, csak egyszer használható? - kérdezte a Tenno Kami, majd bólintott. - Hmm, akkor minél hamarabb el kell majd kezdeni az edzés! - nevetett Tenno Kami. - De most aludnom kell!
Másnap újra találkozott Hagesiivel, majd felmentek Teruhoz, Kodoku bocsánatot kért.
- Már teljesen felépültem! - mondta Teru, miközben már a shinigami ruhája volt rajta. - Raimaru is rendben van! - felmutatta, majd bólintottak a többiek. - Kodoku, amúgy nem haragszom, én magam sem tudom, hogy mi történt akkor velem, semmire sem emlékszem.
- Hogyan? - kérdezte Kodoku. - Nem emlékszel? Lehet hogy megszállt valami hollow, nem?
- Kétlem, akkor még mindig bennem lenne, nemde? - Kodoku belátta, hogy ebben igaza van.
Ekkor kimentek, majd elindultak a 6. osztag fele, de ekkor megjelent Kiyone és Sentarou.
- Ti? - kérdezte mérgesen Kodoku, bólintottak, majd ekkor elindultak az első osztaghoz.
- Yamamoto főkapitány, hivatott minket? - bólintott Yamamoto, majd egy koppantott a botjával. Megjelent közben még pár eddig nem látott shinigami is. - Ezek meg ki a fe…
- Ők nemrég érkeztek a Seireteiből, azt mondják, hogy a Hueco Mundoban voltak fogva tartva, de megmenekültek! No de… most a küldetés a Lelkek Világának egy kívül eső részére szól, ahol erőteljes gillianek jelentek meg! - meglepődtek Kodokuék. - Őket intézzétek el!
- Rendben! - mondták Kodokuék, és az idegen shinigamik is. - Ti is velünk jöttök? - kérdezte.
- Persze! - mondták mosolyogva, a falfehér shinigamik. Hárman voltak, az egyik egy barna hajú, a másik egy szőke, a harmadik pedig egy vörös. Elég sötétek voltak, nem szólaltak meg feleslegesen, csak amikor nagyon szükséges volt. - Akkor indulhatunk? - elhaló volt a hangja.
- Persze! - mondta Kodoku, majd elindultak. - Hmm, merre lehet az a hely, amelyről Yamamoto főkapitány beszélt? - majd ekkor Hagesii és Teru egy irányba mutattak. - Te jó ég… mennyi gillian! - mondta döbbenten. - Hol a francban van az a három shinigami?
- Nem tudom! - mondta döbbenten Teru. - Az előbb még itt voltak, nem? - kérdezte. Elrepül mellette e pillanatban egy cero. - A gillianek észrevettek! Az nem jelent, semmi jót sem!
Elkezdett záporozni feléjük a cerok zápora, majdnem eltalálta őket, de megúszták végül.
- Majd én kivédem, ti meg támadjatok! - mondta Kodoku, a többiek bólintottak. - Gyerünk!
- Szikrázz! Raimaru! - kiáltotta Teru, majd ekkor Raimaru átalakult a shikai alakjába. - Gyerüünk! Inazuma Zesshou! - kiáltotta Teru, majd megindított a támadást ellenfelei felé.
- Áraszd el, gyerünk Umidomo no Ousama! - elkezdte forgatni, majd ekkor átalakult a kard. - Genshino Umido Kyouda! - kiáltotta, s megindított egy nagy hullámot a gillianek felé.
- Micsoda? Nem hatott rájuk? - kérdezte döbbenten Kodoku, közben jöttek feléjük a cerok. - Tenno Kami, vágd szét az eget! - shikai alakba átalakult a Tenno Kami. - Gyorsan Tenno Kami, Otsu Sike, Kaze Tate! - kiáltotta, ezzel egyszerűen kivédte a cerokat. - Úgy tűnik, hogy nekünk kell megsemmisíteni őket! - bólintottak a többiek, aztán felugrottak. - Hatsu Sike, Kaze Kizami! - kiáltotta, és megindított szélpengéket, amellyel összetörte a maszkjaikat.
- Rendben, akkor most én jövök! - kiáltotta Teru, majd beledöfte az egyikbe a Raimarut. - Rai Hashi! - kiáltotta, ezzel elpusztította a gilliant. - Még mennyien vannak ezek? - mérges volt.
- Francba! Ezek túl sokan vannak! - mondta mérgesen Hagesii, egy helyre ugrottak. - Mit… csinálnak ezek? - kérdezte döbbenten, amikor a gillianek elkezdték felfalni egymást. - Fujj!
- Ezek adjuchassá akarnak alakulni! - mondta Teru, a többiek bólintottak, és felugrottak. - Gyerünk, egy vihar kombót nekik! - megindítottak egy-egy támadást. - Vihar kombó, pusztítsd el őket! - kiáltotta Teru, ám nem az történt amire számítottak. - Hogyan lehetséges?
- Valami kivédte, de micsoda? - kérdezte Kodoku döbbenten, majd ekkor megpillantotta a három furcsa shinigamit. - Ők voltak! - kiáltotta, mérges lett nagyon, azok meg csak nevettek.
Végül, már csak egyetlen gillian maradt, ekkor az elkezdett átalakulni, mindnyájan meglepődtek, és végül egy sünhal-szerű adjuchas lett belőle. Elkezdett nevetni, őrülten.
- Hát nem szépséges lettem? - kérdezte nevetve. - Megérte a lányok szépségét ellopni, hehe!
- Te vagy az, aki meg akarta ölni Yuut? - kérdezte Kodoku mérgesen, de a sünhal nevetett.
- Természetesen! - mondta nevetve. - Miért? Talán problémád van vele? - nekiment Kodoku rögtön. - Azt hiszed nyerhetsz ellenem? - kérdezte mosolyogva. - Tüskelövés! - kiáltotta, és egy fél méteres tüske átlőtte Kodokut. - Ááh! - kiáltotta fel, ekkor elkezdett lilulni a sebe. - Mérgezett tüskék? Milyen okos! - mondta, rögtön odafutott Hagesii, és odatartotta a kardját.
- Jobban vagy? - kérdezte Hagesii, bólintott Kodoku, de még le volt gyengülve a méreg miatt.
- Intézzük el Hagesii! - kiáltotta Teru, majd odaugrott Hagesiihez. - Indulhatunk? - kérdezte, mosolyogva bólintott és felugrottak. A sünhal mosolyogni kezdett, tüskéket lőtt felé. - Grr!
Ekkor egy szökőárat indított meg Hagesii, amibe Teru villámot vezetett, megindult a sünhal felé. Azonban az kicsit sem aggódott, ugyanis megjelent a tüskéin egy-egy cero, elsütötte!
- Micsoda? - kérdezték döbbenten a fiúk. - Mennyi cero! Ez lehetetlen! - kiáltották mérgesen.
- Hehehe! - nevetett a sünhal, majd ekkor elkezdett pörögni. - Pusztuljatok! - kiáltotta hangosan. - Taroló görgeteg! - neki akart menni Kodokunak, de az felugrott, és vágott egyet. - Lehetetlen! - fájdalmasan ordított fel, ekkor beszívta egy garganta, leugrottak a „shinigamik”.
- Szóval legyőztétek a szolgáinkat! - mondta az egyik, majd elkezdett nevetni. - Nos akkor…
- Megmutatjuk az igazi alakunkat! - kiáltotta a másik kettő, lerántották magukról a shinigami ruhát, kiderült, hogy mindhárman arrancarok. - Mwhaha! Yamamotot is könnyen átvertük…
- Én vagyok Zhou Jiang! - kiáltotta az egyik, amelynek hosszú vörös haja volt. - A resurrecciónom, Zorro¹! - mondta, miközben előremutatta a kardját. - De nincs rá szükség!
- Az én nevem, Chi Lee! - mondta a nagydarab barna hajú, miközben előremutatta a kardját. - A resurrecciónom az Oso²! De mint Zhounak, nekem sem lesz szükségem rá, hehehe!
- Végül pedig én! - mondta nevetve a harmadik, amelynek szőke haja volt, és mosolygott mindvégig. - Az én resurrecciónom a hámster³! - mondta mosolyogva továbbra is. - Nos…
- Minket a vezetőnk küldött, hogy megsemmisítsünk előbb titeket, aztán pedig, a lelkek Világát! - kiáltották, és megálltak Kodokuék előtt. - Megsemmisítünk titeket, engeditek?
- Soha! - mondta Teru, majd elkezdett futni a harmadik felé, amely elmosolyodott e pillanatban. - Micsoda? - kérdezte döbbenten, amikor az egy cerot küldött feléje. - Mi?
- Ostoba! - kiáltotta mérgesen Kodoku, amikor ellökte onnan, így telibe találta Kodokut a cero. - Ez nagyon erős volt! - kiáltotta, majd megindult a szőke felé gyorsan, elhúzta onnan.
- Ó, te leszel akkor az ellenfelem? - kérdezte Kodoku, miközben bólintott. - Hehehe! Liang Ling a nevem! - mondta nevetve. - Hogyha érdekel a resurrecciónom, akkor mutass valamit!
- Rendben van! - mondta mérgesen Kodoku, majd megjelent Liang mellett, miközben belerúgott. Liang meg sem érezte, de hátramutatott. - Áhh! - kiáltotta, épp hogy el tudta kerülni. - Akkor hát, „Kezembe a szelet, levegő üres lett, kezemben a szél, ellenség már nem él!”. - kiáltotta, és telibe kapta vele Liangot, de nem hatott semmit sem. - Micsoda? Ez…
- Ennyit tudsz? - kérdezte nevetve Liang, majd felmutatta a kardját. - Egyedi képességemet megmutatom! Az én, saját Muerte Ceromat! - kiáltotta nevetve, majd felemelte a kezét, és az ég felé mutatott. - Muerte Cero⁴! - kiáltotta őrülten, majd fellőtte a cerot, ekkor fent szétvált rengeteg cerora, és megindult mindegyik Kodoku felé. - Pusztulj el! - kiáltotta őrülten.
- Mi a fene? - kérdezte döbbenten Kodoku. - Ez nem lehet! - kiáltotta mérgesen. Elkezdett shunpoval próbálkozni, de mindig irányt váltottak a cerok. - A fenébe, a shikai kell máris?
Eközben Hagesii és Teru, együtt próbáltak szembenézni a maradék két ellenféllel, bólintottak.
- Mit szólnál testvérem, ha elintéznénk, egy egységes ceroval őket? - ekkor támadni készültek, vajon Yamamoto rájött, hogy kik is ők, vagy tényleg nem lesz segítség ellenük?

Orihime főző-showja: Ulquiorra és Ichigo:

- A mai műsorban tonhalat készítek, csokiöntettel és eperfagyival, amelyre ráöntök egy kis paradicsomszószt! Először is, Ulquiorra, begyújtaná nekem a gáztűzhelyt, légyszííí!
- Azt nem inkább Szayeltől kéne kérned? Végülis ő a forró! - mondta unottan Ulqiorra.
- Hé, hallottam ám! - kiáltotta Szayel a nézőtérből elég mérgesen.
Ekkor megérkezett Ichigo is, és rögtön nekiment Ulqiorrának, hogy mi a francot keres ott.
- Na tessék, kellett a forróságról beszélni! - mondta Ulquiorra, ám ekkor Orihime kedvesen nézett rá. - Jó, nem ölöm meg… nagyon! - mondta gonosz vigyorral Ulquiorra. - Pusztulj!
- Nem! Rajtam nem kell verekedni! - mondta Orihime.
- Enyém lesz, enyém lesz mondom! - kiáltotta Ichigo mérgesen.
- Nem, mert majd az enyém lesz! - kiáltotta Ulquiorra.
- Mondom fiúk, ne verekedjetek rajtam! - mosolygott Orihime.
- Ki a franc mondta, hogy rajtad verekszünk? Csak egy hamburgert akartam venni, aztán jött ez a szemét, hogy vegyen egy hambit, és összevesztünk rajta! - mondta mérgesen Ichigo.
- MII? - kérdezte mérgesen Orihime, majd kidobta őket az ablakon. - Na akkor folytassuk!
- Nem hiszem! - mondták az orvosok, majd ekkor elhurcolták egy elmegyógyintézetbe.
- Nahát… maga olyan ismerős! - mondta Orihime. - Csak nem maga… Aizen? - kérdezte.
- De… és már mióta várom annak a rohadék Ulquiorrának a segítségét!

⁰Misión jelentése: Küldetés(spanyol)
¹Zorro jelentése: Róka(spanyol)
²Oso jelentése: Medve(spanyol)
³Hámster jelentése: (Arany)hörcsög(spanyol)
⁴Muerte Cero jelentése: Halál Zéró(spanyol)