Shinigami Krónikák: 34. Rész: Siguiente Ataque⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Egy nap telt el Teru kis akciója óta. - gondolta Kodoku, miközben figyelte ahogyan alszik Teru. - Ma fogom folytatni a bankai tanulását. Hmph! Menni fog, érzem a zsigereimben! - végül elaludt. - H-hol vagyok? - kérdezte döbbenten, meglátott egy arrancart. - Mi a fene?
Felébredt rögtön, ijedt volt az arca, nem értette miért álmodott egy arrancarról, nem is ismerte. Tenno Kami mosolygott a belső világában, talán ő valamit tudott az arrancarról, másnap: a vaizardok készen álltak hogy segítsenek edzeni Terunak, azonban nagyon félt.
- Mi lesz, hogyha újra el fog szabadulni a hollow énem? - kérdezte, aggodalmaskodóan.
- Akkor megöllek! - mondta Kodoku a távolból, Hiyorit már túlságosan is idegesítette. - Hm?
- Hé te! Ne légy ennyire bunkó, vagy belelépek a szádba! - ordítozta mérgesen Hiyori. - Hé!
- Ch! - ennyi volt a reakciója Kodokunak, majd elfordult, s leült folytatni az edzését. - Mi az?
- Ch? Mi az? - kérdezte Hiyori mérgesen. - Most már komolyan idegesítesz, hallod-e? Bunkó!
- Tenno Kami! - meglátta, odafutott hozzá. - Hé! Mi volt az az arrancar tegnap az álmomban? - még mindig aggódott az álma miatt, a Tenno Kami semmit sem válaszolt. - Mi a baj? - megjelentek a helyen ahol előző napon, a második edzés helyszínén. - A tengerpart, megint!
- Az edzésed, most elkezdődik! Tegnap csak egy gyenge hullámot kellett visszatartanod, sikeresen teljesítetted, azonban most, valami komolyabb lesz az ellenfeled! - csettintett egyet. - Emelkedj fel, Jég Szelleme! - suttogta, hideg lett a levegő, és elég komor színe lett mindennek. - Ezt a harcot egyedül kell megvívnod, persze a kardban ott leszek, de így nem segíthetek, különben nem ér semmit sem! Ne feledd, ha meghalsz, egy hollowvá fogsz változni! - meglepődött nagyon Kodoku. - Ég veled, biztosan sikerülni fog! - bíztatta.
- Hát persze, de mi ez a jég szelleme? - megemelkedett a víz e pillanatban, és megjelent egy fej, maszk volt rajta, Kodoku már látta ezt a fejet, de hol? Beugrott neki végül, amikor megmutatta magát teljesen a „Jég Szelleme”. - Ez az! Arrancar az álmomból! - megdöbbent.
- Hehehe! - nevetett őrülten az arrancar. - Elpusztítalak, és enyém lesz a tested! - kiáltotta nevetve, előhúzta a kardját. Óriási volt. - Nocsak, milyen pici vagy, a saját lelkedben!
- A saját lelkemben… - gondolta Kodoku. - Mi a francot keres itt ez a ronda arrancar?
Eközben Teru és a vaizardok felkészültek az edzésre, megnyugtatták, hogy nem lesz semmi.
- Rendben van! - mondta elszántan Teru, Kodokura nézett, majd Hagesiire, az pedig bólintott. - Kodoku… irányítani fogom ezt a szörnyeteget, hogy aztán megküzdjünk, és rájöjj arra, hogy én nem vagyok olyan szörnyeteg! - megjelent körülötte a „dobozka”, majd beugrott Kensei.
- Én leszek most az első ellenfeled! 7 percenként fogjuk cserélni egymást! - mondta komolyan. - Hogyha nem vigyázol, még meghalsz! - elkezdett mosolyogni. - Kezdhetjük!
- Hogyan? - megdöbbent Teru, hogy máris a földön van. - Nem, nem uralkodhatsz el! - kiáltotta magában. A szeme már kezdett sötétedni. - Áááh! - ordította. - Raimaru, szikrázz!
- Ha te úgy, akkor én is! - mondta Kensei, előhúzta a kardját. - Fújd el! Tachikaze¹! - összecsaptak. A szél simán legyőzte a villámot. - Hmph! Milyen gyenge! Mutasd a hollow éned! - fejbe vágta Terut. - Ellenáll neki, de… nem bíz már sokáig! Még van 5 percem.
- Te rohadék! - mondta mérgesen Teru, megjelent a maszk az arcán. - Most meghalsz! Raimaru, Yami Ze… - dobbant egyet a szíve, már nem volt többé Teru. - Nocsak, sikerült neki visszatartani egy másodpercre! - Hogyan? Hogy sikerült neki? Valaki segítette mi?
- Ez meglepő, én sem értem, hogy tette. - gondolta Kensei. - Még nincs gyakorlata ehhez. - Mindegy, harcoljunk! - kiáltotta hollow Terunak, összetörte egyszerűen a maszkját. - Kelj fel kölyök! Újra kell próbálnod! - kiugrott a dobozból, és beugrott a helyére Mashiro. - Gyerünk!
- Rendben van, kapitány! - elkezdett nevetni. Teru nekiment, azonban kikerülte. - Mi volt ez? Kensei, ez a kölyök gyenge! - mondta gúnyosan, azonban Teru majdnem ledöfte. - Értem, hogyha érzelem ingadozása van, egyszerűbben jön elő a hollow énje. - Mutasd mit tudsz!
Teruban belül egy harc dúlt, felugrottak a Tartarostól, ekkor megjelent a sötét ködből valaki.
- Te? - kérdezte hollow Teru döbbenten, mikor megpillantotta az alakot aki megjelent. - De…
- Hmph! Engedelmeskedj a kölyöknek, mert szüksége van rád! - mondta a sötét alak, majd kiugrott onnan, Teru is meglepődött. - Óh igen! Itt van Arturo Plateado! - nevetett sötéten.
Kodoku az arrancarral nézett közben szembe. Az túl erős volt neki, jégből volt az egész.
- Jég Szelleme, mi? - kérdezte mérgesen Kodoku. - Milyen erős! - mondta döbbenten, majd hátrafordult. - Lássuk csak, mennyi az esélye annak, hogy sikerül elmenekülnöm? Körülbelül semennyi! Akkor… le kell győznöm! - Otsu Sike, Kaze Tate! - ordította, mikor megindult felé rengeteg jégszilánk. - Hogyan? - eltalálta mindegyik. - Lehetetlen! - letérdelt a fájdalom miatt. - Értem… A forró szelet kell használnom ellene, különben nem tudom megsebezni!
- Mi a baj? Talán nem erre számítottál? - kérdezte csalódottan az arrancar. - Csak mert én sem! Valami keményebb ellenfélre számítottam, de hát az élet és a halál csalódás! - nevetett. - De nem gond, úgyis még van időm jócskán! Elszórakozhatom veled még egy ideig, nem?
- Meghalsz! - kiáltotta Kodoku, felemelte a kardját, a fájdalma újra a kardba gyűlt össze. - Birino Sike, Nageki no Sen! - A kardom utolsó vihara! - gondolta, amikor lecsapott vele.
- Köszönöm, a fájdalmadat! - nevetett őrülten az arrancar, amikor elnyelte. - Azt hitted mindegy milyen forró széllel támadsz ellenem? Akkor felvilágosítalak! Nem! Nem mindegy!
- Ó a francba! Még erősebb lett! - gondolta döbbenten. - Valahogyan meg tudom semmisíteni! A forró szél, irányítanom kell a szél hőmérsékletét, de hogyan? - majdnem eltalálta az arrancar. - Ez közel volt! - mondta halkan, azonban jött a következő támadás. - Csudába!
- Ez betalál! - kiáltotta az arrancar, azonban végül megállította a Tenno Kamival. - Egy karddal megállítottál? Hmph! Milyen szánalmas vagy! - felugrott, kiderült hogy nem is olyan nagy, kicsit összement. - Csak azért tűntem olyan nagynak, mert megszívtam magam a vízzel!
- Értem, el kell vonnom a vizet a testéből a forró levegővel! - gondolta döbbenten. - Hogyha sikerül a forró levegő, már irányítani fogom a szél hőmérsékletét, de az irányát? Hogyan?
- Ne gondolkozz lényegtelen dolgokon! - mondta a Tenno Kami, Kodoku bólintott. - Valamit nem árultam el, a szelet, amelyet a zampakutoud kibocsát, az érzelmeiddel van kapcsolatban!
- Az érzelmeimmel? - kérdezte döbbenten. - Érzelmekkel… Hmm… De akkor ha dühös…
- Én most nem a rossz érzésekre gondoltam, mint a düh, irigység, és egyebek, hanem a szeretet, gyűlölet, kedvesség! - suttogta, az arrancart már idegesítette nagyon a dumálás.
- Befejeztétek? - kérdezte nevetve, amikor lecsapott újra. - Mi a franc történik? - megérezte, hogy Kodoku valami olyanra gondol amely melegséggel önti el a szívét. - Elmondjak valamit? Már összeomlott az a kép! A családodnak vége! - megindított szilánkokat újra.
- Igazad van! - gondolta Kodoku, letérdelt ekkor. - A családképnek vége… az eszménynek… Nem lehet hogy… Ááh! - átdöfte egy óriási szilánk. - Ez… Fáj! - hangja elcsuklott, a keze pedig nem mozdult. - Kezdek… megfagyni! - mondta ijedten. - Nem engedhetem hogy…
- Hogy? - őrülten nézett az arrancar, nőtt ekkor két szárnya, és felemelkedett. - Enyém leszel! Megeszlek, a tested pedig az irányításom alá kerül! - nevetett őrülten, amikor nyúlt oda.
- Nem adhatom fel… - gondolta Kodoku, miközben a szemei is befagytak. - Nem adom fel! - kiáltotta, és elkezdett a jég lepattogni róla. Meglepődött az arrancar, elhúzódott onnan.
- Lehetetlen! - ordította az arrancar mérgesen. - Nem lehet, hogy a jegemet elpusztítottad!
- De igen! - mondta gyűlölettel az arcán Kodoku, megjelent mögöttük Tenno Kami is, aggódott hogy mi történik most, nem értette, a gyűlölettől hogyan tudja Kodoku irányítani.
- A szelet, hogyan tudja irányítani? A gyűlölet olyan eszmény, amelyet én elutasítok! - kiáltotta. - Nem is gyűlölet van a szívében! - megdöbbent, hátra nézett Kodoku. - Gyerünk…
- Elintézlek! - üvöltötte az arrancar, nekiment a kardjával. - Mi a franc vagy te? Visszaverted… a támadásom? - hátraesett. - Milyen erős lett hirtelen. - megijedt Kodokutól.
- Pusztulj! - mosolygott Kodoku, amikor ezt ordította. - Most! - felmelegedett a levegő az arrancar körül, elkezdett olvadni. - Vége van a harcunknak! - gondolta, s elfordult onnan.
- Koránt sincs így! - mondta az arrancar, egy cero eltalálta. - Még nem végeztünk egymással Kuchiki Kodoku! - felemelte a kardját, az elolvadt rögtön. - Olvadj fel! Guerreros de Hielo²! - elkezdett átalakulni, végül egy jégember szerű valami lett belőle. - Ez a resurrecciónom!
- Értem! - mondta Kodoku, amikor megfordult. - Szóval most újra használnom kell a forró szelet? - kérdezte döbbenten, megjelent mögötte az arrancar. - Mi a neved? Mondd el nekem!
- Miért? Úgyis meghalsz! - mosolygott az arrancar. - A nevem, Kuchiki Kodoku! - nevetett.
- Hogyan? - megdöbbent Kodoku, amikor ezt mondta az arrancar. - Az én vagyok, hogyan lehetnél te is Kuchiki Kodoku? - az arrancar ledöfte egy jégpengével gyenge pillanatában.
- Én vagyok a szíved hidege! Mikor olyan hűvös vagy, én csak erősödöm, és erősödöm! Egyszer megsemmisítelek… ez volt a célom mindig is! - nevetett őrülten. - Mi a baj? Hm?
- Te vagy a hűvösség a szívemben? - kérdezte döbbenten. - Értem… - gondolta szomorúan. - Akkor jófej vagy! - mondta mosolyogva, meglepődött az arrancar. - Sajnálom hogy végeznem kell veled! - ledöfte az arrancart, most hogy egymásban voltak a kardjaik, nem tudták melyikünk kezdjen. - Hogyha nem vagy elég elszánt, meghalsz már most! - felhúzta kicsit.
- Milyen ostobaságokról regélsz itt nekem? - kérdezte ellenfele, megrántotta a jég pengét, majdnem leszakadt Kodoku karja. - Végzek veled! - kiáltotta, de végül elugrott Kodoku.
- Nem fáj csöppet sem! - gondolta, megértette miért. - Szóval csak megfagyasztotta azt a részemet, el akar nyelni! De nem fogom engedni! - üvöltötte, s felemelte a kardját. - Gyere!
Arturo és Teru hollow Teruval nézett szembe. Teru nem értette, hogy Arturo miért áll ott.
- Nem érted? Neked segítek, ostoba! - mondta Arturo mérgesen, aztán megjelent hollow Teru mögött. - Véged is van! - nem ment ledöfni. - Lehetetlen! Gyorsabb mint én? - elkapta hollow Teru kardját. - Hmph! Mégsem vagy gyorsabb mint én, csak nem összpontosítottam rendesen!
- Engedd el a kardom, vagy megsemmisítelek! - megérezte, hogy mögötte van Teru, aztán elmosolyodott. Megrántotta a kardot, így megvágta Terut és Arturot egyszerre. - Meghaltok!
- Nem! - kiáltotta Teru, megmentette Arturot, ám leesett a sötét szakadékba, sőt mi rosszabb történhetett volna, megcsúszott, a Tartaros felett tartotta magát. Arturo pedig a hollow énjével harcolt. - Áááh! - megcsúszott a keze, és a Tartarsba belezuhant végül. Arturo észrevette.
- Ostoba! - elrúgta hollow Teru kardját, s megjelent az energiaszárnya, hogy megmentse Terut, végül sikerült neki, de ő magát lehúzta a Tartaros sötétje. - Vigyázz kölyök, hallod?
- Igen! - kiáltotta, miközben haladt felfele, végül a Tartarosból kijutott. - Már megint támadsz? - végül kikerülte, azonban a kard beleállt a mellkasába. - Nem… uralkodhatsz el!
- Már miért nem? - kérdezte nevetve. - Úgysem segít senki! - nevetett őrülten. - Ostoba Arturo megdöglött miattad! Hehehe! - a szeméből eltűnt a fény, amikor meglátta, hogy a Tartarosból kiemelkedik Arturo. - Lehetetlen, hogy túléld a Tartarost! - üvöltötte ijedten, hátrálni kezdett.
- Meghalsz, amiért meg akartál ölni! - üvöltötte Arturo, nagyon gyors lett, gyorsabb mint valaha. Kodoku helyzete viszont nem volt ilyen fényes, ugyanis nem bírt el az arrancarral.
- Milyen erős, és gyors! - mondta döbbenten, amikor ledöfte rengetegszer, elkezdett újra befagyni. - Ez fáj! - üvöltötte, amikor már az egész mellkasa jeges volt. - Elég volt, fejezd be!
- Ne, adhatod fel! - üvöltötte a Tenno Kami az egyik hegyről a távolban. - Most meghalsz, vagy megtanulod mit kell tenned, de nem adhatod fel! - mérges volt nagyon. - Tedd a dolgod!
- Igazad van! - zengte be a helyet Kodoku hangja, az arrancar megijedt. - Lehetetlen mi? Ezt akartad mondani? - kérdezte mosolyogva. - Pusztulj! - felemelte a kardját, és megindította a támadást, de az egyszerűen kikerülte. - Óh szóval erről van szó? - kérdezte mosolyogva.
- Mi az? Csak nem rájöttél valamire? - kérdezte, megdöbbent amikor eltalálta egy széllökés.
- Véged van! - kiáltotta, amikor mutatott előre tartotta a kardját, és egyet suhintott a levegőben. Elkezdett ömleni az arrancarból a vér. - Itt a vége, arrancar! - ordította hangosan.
- Áááh! - fájdalmasan felüvöltött az arrancar, és kezdett szétesni, megjelent mögötte a Tenno Kami, és előretartotta a karját. - Rendben, nagyuram! - átalakult egy karddá az arrancar.
- Nos, legyőzted a 2. szintet, így már képes vagy használni a shikai szintet normálisan! - elkezdett gondolkodni. - Hmph! Akkor jöhet a bankai edzés, az utolsó szint, amit megtaníthatok neked! A bankai az a szint, amely után nekem nincs mit tanítanom!
- Majd később, ha lehet! - mondta Kodoku, miközben lihegett. Eltűnt a tengerpart, és az üresség jelent meg. - Most meg mit csinálsz? - kérdezte mérgesen. - Hol vagyunk most?
- Ez itt az üresség, amely a lelkedben van! Ez az a része, ahol mi meg fogjuk vívni a magunk csatáját, hogy végül meglásd az arcom, az igazi bankai titkát! - mosolygott a Tenno Kami.
- Micsoda? Mi harcolni fogunk? De miért? - kérdezte ijedten, majd elkezdett hátra lépni. - Miért most? Nem lehet várni egy kicsit? Én pihenni akarok most… - csak hátrált és hátrált.
- NEM! - üvöltötte Tenno Kami. - Most pedig, megmutatom hogy ki is vagyok igazából! - felemelte a kardját. - Én nem vagyok isten! - mosolygott, leszakadt róla a páncél, miközben fújt körülötte a szél. - Bankai! Hakaitekina Tenno Kami! - egy nagy sötét alak lett belőle, csak a maszkja volt már meg. - Hehehe! Én egy démon vagyok, nem pedig isten! Véged van!
- E-egy démon? - kérdezte Kodoku döbbenten, még tovább hátrált. - Hogyan lehetsz démon?
- Az élet kérdései, nemde? - kérdezte nevetve. - No mindegy, megsemmisítelek, így válaszolhatok neked!

Shinigami jelentő: Hamupipőke és a törpe?:

- A héten egy előadást rendezünk az új, Shinigami Színházban! - kiáltotta Rukia, majd lerajzolta a műsort. - Tessék ez lenne az! - nyuszikat rajzolt össze-vissza, de… nem igazán lehetett érteni, hogy mit is rajzolt pontosan. - Karakurában olvastam még ezekről a történetekről, a címe: Hamupipőke és a… - mennyi is volt? Hmm… - az egy törpe!
- Egy? Mi az hogy egy törpe? - kérdezte Hitsugaya, mindenki ránézett, és elkezdett nevetni. - Ki lesz az egy törpe? - majd elkezdtek jobban nevetni. - Nem… Én nem leszek a törpe!
Pár óra múlva: Hitsugaya már be volt öltöztetve törpének, elég durcásan nézett Matsumotora.
- Szóval, miután az anyósa kidobta a házból hamupipőkét, elmegy egy kosárral amiben gombákat szed, hogy megölje majd a nagymamáját, így örököljön egy házat, de arra nem számít, hogy ezek a gombák nem mérgezőek! Út közben találkozik a törpével! - majd Hitsugayara mutatott. Nagy nehezen odament. - A törpe ekkor becsapja, és elszedi a gombákat. A lány megijed, ugyanis nem akarja, hogy szegény törpe meghaljon.
- Ne tedd törpe, ó az istenért kérlek! A nagymamám haldoklik! Neki szedtem ezeket!
- Most az én szövegem jön? - kérdezte mérgesen Hitsugaya, a közönség susogott közben.
Pár óra múlva, már majdnem vége lett az előadásnak, ám ekkor tűz ütötte ki a színházban.
- Hé… mindenki elaludt? - kérdezte Rukia mérgesen. - Pedig… ez egy igazán csodálatos dráma volt!
- Ez dráma? Ja, olyan rossz volt hogy tragédia! - mondta Ichigo, amikor felállt. - Ebben hol volt Hamupipőke? Anyós? Nagymama? Te jó ég… nem hogy rajzolni nem tudsz, még a…
- Mit akartál mondani? - kérdezte mérgesen, SoiFon is aludt, ám majdnem rászakadt egy gerenda.
- Ment meg, Yoruichi-sama! - kiáltotta SoiFon, megjelent Yoruichi, s megmentette.
- Látod? Ilyen egy tündérmese! - mondta gúnyosan Ichigo.

⁰Siguiente Ataque jelentése: Következő Támadás(spanyol)
¹Tachikaze jelentése: Földszakító Szél
²Guerreros de Hielo jelentése: Jég Harcos(spanyol)