Shinigami Krónikák: 40. Rész: Ilusión:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Mester! - kiáltotta Hagesii boldogan, mikor egy vízsugár eltérítette Grinx támadását.
- Mester? - kérdezték döbbenten a többiek, megláttak egy vén embert. - Szóval rá gondolt…
- Szóval visszajöttetek ha? Ilyen keveset küldött az öcsém? - meglepődtek Kodokuék. - A nevem Yamamoto Genryuusai Mizugochi! A kardom pedig a Poseidon Nami! - Grinx ideges lett, hogy egy vénember megállította. - Már régóta vártam erre az örömteli időre, hogy megsemmisítselek téged! - Grinx mögött megjelent egy cero. - Szóval ceroval próbálkozol?
- Hmph! Bolond vénember, mit keresel itt? Úgy tudtam hogy Drackes király már kinyírt!
- Mit… merészeltél mondani? - kérdezte mérgesen Hagesii, eltűnt hírtelen róla a vér. Meglepődött Grinx. - Most megöllek! Shikai! - aktiválta a shikaiát újra. - Megöllek!
- Ugyan már! - megjelent előtte a cero, a háta mögül eltűnt, a mestere meglepődött, mint ő. - Na mi van? Mit tervezel? Megölsz engem a magad feláldozásával? Vagy az öreg áldozza fel magát érted? Lehetetlen, hogy mindkettőtök megmeneküljön! - Pusztulj, lovagocska!
- Nem! - kiáltotta az öreg, megjelent előtte, előre mutatta a szigonyt, az pedig elszívta ellenfelének támadását. - Hehehe! - nevetett őrülten Mizugochi. - Ennyi tellett tőled?
- Ostoba vénember! - mondta Grinx, mikor megjelent mögötte. - Meghalsz! - egy nagyot hasított a hátán, mintha az meg sem érezte volna. - M-mi? Egy vénembernek már meg kellett volna rég halnia egy ilyen nagy sebzéstől! Akkor te hogy állhatsz itt? - megijedt egy kissé.
- Úgy, hogy amikor te megszülettél, már képzett shinigami voltam! - felemelte a kardját, és egy vágott ellenfele arcán, az felsikoltott. - A szépséged letűnt, Grinx! Már nem lehetsz mire büszke! Gyenge és ronda vagy! Egyszóval szánalmas! - újra lecsapni készül, ám az megállította a kardjával. - Nocsak, mégsem vagy olyan harmatgyenge mint gondoltam? Hmph! Hasztalan ellenem bármily próbálkozásod! - ledöfni próbálta, ám mehvágta.
- Nem fogsz megölni, te vénség! - őrülten nézett, s felemelte a kardját. A szájába rakta az elejét, majd annyit mondott: Könnyezz, Pulpo! - folyékonnyá vált a kardja, és elkezdett átalakulni. A maszkja óriási lett, csápjai nőttek. Polippá alakult hirtelen. - Hehehe! A resurrecciónom ellen esélyetek sincs, hallasz vénség? Elsöpörlek egyszerűen! - a tapadókorongjaiból megindultak fonalak Mizugochi felé. - Meglepődtél? Ezek a fonalak elszívják a reiatsudat, és aztán egy gyilkos erejű ceroval szétporlaszthatlak, mwhaha!
- Hagesii, segíts a mesterednek, gyorsan! - kiáltották a többiek, ám elkapta Grinx a fiút.
- Francba! Mester, rendben leszel? - kérdezte aggodalmasan Hagesii, de az moccanni sem tudott, úgy szívta el az energiáját a ronda polip. - Mester, próbáld megsemmisíteni! Mester!
- Fiam… hogyha én most meghalok, kérlek, mint Marino utolsó shinigamija védd meg a barátaiddal a világot, és mentsétek meg a hercegnőt! - pár könnycsepp jelent meg Hagesii szemén, de rögtön eggyé vált a vízzel. - Most pedig te polip, intézzük el a dolgunkat egymással! - felemelte nagy nehezen a szigonyát. - Shi Horu! Ledöfte ezzel az arrancart.
- A halál döfés mi? Semmit sem ér? Az én bőröm ellen nem ér semmit! - nevetett őrülten. - Most pedig halj meg békében vénember, szánalmas gyönge vénséég! - egy nagyot csapott az egyik csápjával, de az még túlélte, mi több levágta a csápot. - Mi a fenét képzelsz magadról? - összeszorította az egyik csápjával, s tintát lövellt a szájába, az kénytelen volt végül lenyelni.
- Milyen szánalmas vég számomra! - mondta szomorúan Mizugochi, és elájult hírtelen.
- Hehehe! - nevetett őrülten Grinx, majd összerobbantotta Mizugochi csontjait, aztán egy ceroval még megjutalmazta. - Most pedig te következel… tanonc! - ám nem volt sehol sem Hagesii. - Mi a franc? Hova a fenébe tűnhetett ez az ostoba? - mérges lett hirtelen. - Grr!
- Itt vagyok mögötted, ronda dagadt polip! - elkezdett pörögni, belerúgott nagy erővel. - Ez volt a Ciklon Rúgásom! De még van egy két trükk a tarsolyomban, amelyet az öreg nem ismert! - elkezdett újra pörögni, egyszer csak eltűnt. Grinx próbálta megtalálni, de nem ment.
- Gyáva rohadék! - kiáltotta Grinx, miközben nem találta. - Miért bujkálsz előlem? Félsz?
- Fogd be! - megjelent mögötte, szétszakadt a feje, milliónyi kis polip indult meg. - Ez mi…
- Ez az én Ikra Lerakó képességem! Magamban kikelthetem önmagamat száz példányban, és aztán hogyha a fejemet támadják, elengedhetem őket, hogy megsemmisítsék az ellenfelet, nem szuper? Induljatok kicsikéim, megsemmisíteni az összes csótányt, támadjatok mooost!
- Grr! - mérgelődött Hagesii, elkapta az egyik kisebb polip. - Ez ilyen pici? Gyönge mint te! - gondolt Grinxre. - Egy öregembert képes voltál megölni… nem bocsátom meg neked, de azt sem, hogy eltárultad a királyi családot! - elkezdte vagdosni a polipokat, ám azok rákapcsolódtak Kodokuékra. - Ez nem jó… újra tervez valamit, nem semmiért küldte rájuk…
- Milyen unalmas! - mondta Grinx. - Hogyha csettintek, a barátaid életének vége van, felrobbannak veled együtt! - körbevették Hagesiit a polipok. - Tulajdonképp mire is várok? Egyszerű lesz titeket megsemmisítenem nem? - kérdezte mosolyogva. Csettintett egyet. - Ti még éltek? - meglepődött ezen fejleményen. - Lehetetlen, hogy éljetek! - kiáltotta őrülten.
- Köszönjünk a vért eltávolítottad a tintával! - mondták Teruék, de hátrébb küldte őket Hagesii. - Szóval te akarod legyőzni ezt a nyomott arrancart? Rendben van, megérdemled…
- Igen… ez az én feladatom! Csakis az enyém! Meg kell bosszulnom a mesteremet! - nekiment Grinxnek. Az eléggé megijedt, amikor széthasította a fejét, ám felrobbant, s megjelent egy sokkal emberibb polipszerű Grinx. - Ahogy gondoltam, az álca volt!
- És ha az volt? Ez min változtat? Most sokkal gyorsabb és erősebb vagyok! - előrenyújtotta a karját. - Cero! - kiáltotta, megindult milliónyi kis vízszínű cero, így látni sem lehetett pontosan. - Na mi baj Hagesii, nem látod a ceroimat? Talán… be fogok találni? Hehehe…
Eközben felébredt a hercegnő, és nagy fájdalmai voltak, elvolt homályosodva a látása.
- Szóval felébredtél ki hercegnő! - mondta Drackes, miközben egy gömbben az események alakulását figyelte. - Grinx hamarosan elintézi a kis lovagodat, nézd csak meg jól, végetek!
- Hagesii… - suttogta fájdalmasan a hercegnő, aztán elájult. Drackes csalódott volt kicsit.
- Hmm… Szóval kis hercegnő ennyire képes? Milyen szomorú… - őrült képet vágott, öltögette a nyelvét. - De ha Grinx megsemmisíti, akkor mi lesz? Mi élvezetem lesz hmm? Végül is a vénséget már kinyírta, hmm… Meg kell állítanom, bár nem muszáj, a tengerek köve kell mindenképp, nem a vér! - de nagyon meg akart már ölni valakit, régen gyilkolt.
- Mit teszel hogyha most telibe talállak? Azon kívül persze, hogy szétszakadsz apró pici darabokra! - őrült volt Grinx, még így is lehetett érezni, hogy rajta volt a maszk. - Hááh?
- Megsemmisítelek! - dacoskodott Hagesii, elkezdte pörgetni a kardját, s visszaverte könnyedén a cerokat. - A víz alatt a kardomat nem lehet megsebezni, hiszen irányítja a vizet, így megfordíthatja annak áramlását. Tekintettel, hogy a te ceroid mind víztöltetek voltak, így könnyedén átvettem felettük az irányítást, és most vajon hol vannak? Talán feléd közelednek?
- Te mocsok! - kiáltotta mérgesen Grinx, elugrott onnan, Hagesii elmosolyodott. - Miért mosolyogsz? - robbant ekkor. - Hogy a francba találhattak el a visszavert ceroim? - kérdezte.
- Úgy, hogy nem visszavertem, mint mondtam én irányítom! - megjelent Grinx mögött, megpróbálta megölni, ám az kivédte egy vízpengével. - Nem adod fel most? Már unlak!
- Hmph! Milyen arrogáns! - mondta Grinx, majd elrúgta magát onnan, a víz felsőbb rétegeibe. - Ide nem mersz jönni ugye? - de megjelent mögötte Hagesii, ledobta a tengerfenékre. - te átkozott! - kiáltotta dühödten, Kodokuékra akart támadni, de már késő volt. - Micsoda? - ellökte a barátaitól Hagesii. - Te féreg! - elkezdtek kardozni, míg végül az övé eltűnt. - Nincs már energiám? De hát kiszívtam minden energiát abból a vénségből! Meggyőződésem volt, hogy az elég lesz legalább a harc végéig, de akkor… - Hagesii előtte termett. - Könyörülj!
- Nem! - kiáltotta Hagesii, aztán egyet hasított, az arrancar kettészakadt. Próbált felé nyúlni, de nem ment neki, végül az felszívódott, megjelent azonban Grinx mágus öltözékében. - Mi…
- Az egy illúzió volt ostoba! - mondta Grinx lenézően, Hagesii meglepődött, de boldog lett.
- Akkor az is illúzió volt hogy az öreg mestert megölted? - próbált reménykedni benne, de…
- Nem igazán! - mondta nevetve Grinx, majd lemutatott. - Ugyanis az nem volt álom, az a valóság volt, hehehe! Most pedig, elkezdjük az igazi harcunkat! - felemelte a kártyáját, majd átalakult egy energiapengévé. - Na most akkor, elkezdődik a mi igazi harcunk, kis lovag!
- A harcunk… Grinx, mindig is gondoltam, hogy te leszel az aki elárulja majd a királyunkat!
- Hmph! Dehogy gondoltad, ezt már csak utólag mondod, gyűlöltelek mindig is! Semmi alapja nem volt, hogy te vigyázz a hercegnőre, én akartam lenni a lovagja, de te megjelentél, kis patkány! Most megbosszulom amit tettél! Idejöttél és mindent felborítottál, nem bocsátok meg! - elsuhant mellette, és megvágta a pengével, ám érzett valamit. - Mi a franc volt ez?
- A víz, nem emlékszel? Irányítjuk, de már elmondtam párszor! És tudd meg! Én sem fogom megbocsátani, hogy elárultad Marinot, a királyi családot, és a hercegnőt! - felemelte a kardját, megpróbálta levágni ellenfelét, ám nem sikerült neki. - Mi a franc ez? Egy mágikus páncél?
- Pontosan, ahogyan mondod! - egy újabb kártyát vett elő. - Bot jöjj elő! - átalakult a lap. - Most pedig, sötét mágia semmisítsd ellenfeleimet, hogy elnyelje őket a feneketlen sötét!
- Cöhh! A mágiás ellen immunis vagyok! - mondta Hagesii. - Már legyőztelek egyszer régen, ismerem minden sötét mágia trükködet, kivétel azt az illúziót, de nem hiszem hogy más újat tanultál volna, a te tudásod nagyon… hogy is mondjam. Hmm… túlságosan korlátozott! - ám ekkor átlőtte egy sötét sugárral. - Ezzel az illúzióval nem fogsz meggyőzni, hidd el nekem!
- Illúzió? Ez valóban az? Vagy csak te gondolod úgy nem? - majd csettintett, s elkezdett ellenfelének sebe savasan égni. - Hehehe! A sav szétégeti a tested, minél jobban próbálod elhitetni magaddal, hogy ez nem a valóság! - odalépkedett a fájdalmasan felordító Hagesiihez. - Nos kis lovag, most mondd meg szépen, hogy hol a Tengerek Köve, aztán pedig boldogan meghalhatsz, a te kis hercegnőddel! - Hagesii lefejelte, hátraesett a varázsló. - Te rohadék! - elvesztette az illúzió felett az irányítását, kiderült hogy Hagesiinek semmi baja. - Meghalsz!
- Szóval a tengerek köve kéne mi? Mire kell az a te mesterednek, az espadanak mi? Mire?
- Nem tudom… de biztosan valami gyönyörű dologra, amivel erőt adhat nekem, egyszerű szolgának is! Ezért akarom megtudni, hol rejtegetitek a Tengerek Kövét lovag? Mondd el!
- Soha! - mondta Hagesii, még mindig ellentmondott ellenfelének. - Hogyha megölsz, sem fogom elmondani neked! - ez a mondata tetszett Grinxnek legjobban, így az úgy döntött hogy meg is teszi! - Na mi a baj Grinx? Talán nem vagy elég erős, hogy megnyerd ellenem a csatát? Félsz igaz? Te mágus… neked csak egyetlen képességed van, az illúziók, szánalmas!
- Takarodj innen te rohadt kölyök! - mondta a feje felett, megpróbálta egy pengekártyával kettévágni, de megállította az Umidomo no Ousamaval. - Cöhh! Remek! Ez a kópia kártyája, így lemásolom a zanpakutoud! - meg is tette, így összecsapott a két Umidomo no Ousama.
- Azt hiszed legyőzhetsz a saját kardommal? - kérdezte mosolyogva Hagesii. - Ez egy igazán ostoba gondolat, mivel a kidoukhoz nem értek, de a zanpakutou használatom mértéktelen! Így hát, kidoukat nem tudok, de hogyha kardról van szó, könnyedén győzök bárki ellen, persze van aki ellene nem, de a többség ellen igen! Te inkább kidou típusú lennél, hogyha shinigami lehetnél, így azzal a karddal esélyed sincs ellenem, érted? - meglepődött nagyon Grinx.
- Mire akarsz kilyukadni? Szerinted nem vagyok elég jó, hogy karddal legyőzzelek? - Teruék csak bámultak még bénultan, már beszélni sem tudtak. - Cöh! Nagyon alábecsülsz lovagocska! - mondta mosolyogva, nekiment rögtön, különösebben nem erőltette meg magát ellene Hagesii. - Tényleg nem lennék olyan jó kardhasználatban? Ugyan már… Legyőzlek! - vérben volt a szeme. - Legyőzlek! - ordította, megrepedt a pengéje a kardjának. - Micsoda?
- Ennyi volt az egész, látod? - kérdezte Hagesii, újra mosolyogni kezdett, lehajolt, s alulról támadott, súlyosan megvágva Grinx testét. - Végeztem veled ezzel a vágással! - újabbat hasított, Grinx szeme sötét lett. Kodokuékról a vére lepattogzott, és így szabadok lettek.
- Átkozott légy te lovag! - mondta gyűlölet teljes tekintettel Grinx, miközben aláhullott. Mikor leért a földre, felrobbant a teste, épp hogy megmentette Mizugochiét Hagesii.
- Mesterem… Meghalt! - mondta szomorúan Hagesii, miközben átölelte, felébredt ekkor a vénember. - Hát te élsz? - kérdezte mosolyogva, felkelt Mizugochi, majd felpofozta.
- Hogy a francba hihetted, hogy meghaltam ostoba kölyök! - felkelt gyorsan az üreg, majd odament a többiekhez. - Nahát, ti erősebbnek tűntök mint Hagesii, hmm… gyertek, a rejtett házamhoz, ott majd beszélgethetünk arról, hogy mi történt pontosan itt, elmondok mindent!
- Rendben! - mondták mindnyájan, lopakodva kellett menniük, ugyanis tele volt a hely rengeteg hollowval. - Mi a franc ez a hely? Hollow tanya? - kérdezte mérgesen Kodoku.
- Psszt! - mondta Teru, Kodoku bólintott. - Hmm… Ezen a helyen annyi hollow van, amennyit még sosem láttam. Szóval egy espada ennyire erős? Hogy ekkora sereget irányíthat?
Mikor odaértek egy kőhöz, Hagesii mestere előhúzta a zampakutouját, s bedugta, megnyílt egy kapu. Mutatta hogy induljanak be oda, meg is tették, lezáródott mögöttük a kapu rögtön.
- Wow… milyen szép ez a hely! - egy föld alatti ház volt, nem volt ott víz, mintha akvárium lenne, csak épp kívül volt a víz. - Elnézést, de már rég foglalkoztat, hogyan lélegezhetünk odakinn? Hiszen a vízben senki sem tud lélegezni, mi mégis… - az öreg megfordult.
- A Tengerek Köve lát el minket oxigénnel, hogyha megtalálják, mindnyájan meghalhatunk!

Urahara vegyesbolt: Panaszkönyv:

- Urahara, mi történhetett az új lélek epilálómmal, hiszen annak a nőnek sürgősen szüksége van rá, különben nem tud elmenni, el akarja csábítani a Rukongai-beli férfiakat, segítsen!
- Nincs ezzel semmi baj! - mondta a wc-ből kiszűrődő hang, meg sem akarta nézni, Rukia elment, másnap is megjelent, ám kicsit fel volt villanyozva, hozta vissza a cuccokat. - Mi a baj Kuchiki-chan? - kérdezte mosolyogva Urahara, Rukia nagyon ideges volt jelenleg.
- Hmph! Méghogy mi? Megrázott az a szellem epiláló! Maga ostoba, mindent rám tukmált, erre egyik sem működik! Na jó most visszahoztam kérem vissza mindennek az árát!
- Ururu, gyere! - mondta Urahara mosolyogva, megjelent a kislány egy óriási ágyúval, amelyet Rukia felé tartott. - Ururu, elmondanád Kuchiki-channak, hogy nem veszünk vissza árút, amit már eladtunk, vagy hogyha nagyon erősködik, mi lesz a végeredménye?
- Ühüm! Akkor megöllek! - mondta Ururu, Rukia megijedt. - Nos, vissza akarod vetetni?
- N-nem! De hol a panaszkönyv? - kérdezte, majd megmutatta Urahara. - Miért ilyen készséges Urahara? - megnézte a könyvet, s semmi nem volt benne. - De hogyan lehet ez? Várjunk…
- Ururu, segíts neki kitalálni! - mondta mosolyogva Urahara.