Shinigami Krónikák: 37. Rész: Plena Potencia⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Szóval te vagy az… Yoruichi Shihouin! - nevetett a ninják legfelsőbb vezetője. - Mit keresel itt, barátném? - mosolyogni kezdett, megjelent Yoruichi mögött. - Véged van! - kiáltotta.
- Gondolod? - kérdezte nevetve Yoruichi, felemelte a lábát, állon rúgta a nőt. - Brillace, azt hiszed van egy kis esélyed is ellenem? - nevetett, majd megjelent Brillace felett. - Zanpakutoumat nem fogom kiengedni, de használom! - megpróbálta megvágni, de nem ment.
- Ó Yoruichi, olyan tüzes vagy mint egykoron! - mondta komolyan a ninja, elkezdett a levegőben pörögni, s pofozgatta Yoruichit. - Amúgy ő meg ki? - mutatott Uraharára. - A pasid? - Yoruichi elgondolkodott. - Hát jó, ne válaszolj! Úgyis agyonverlek, hehehe!
Elkezdték ütlegelni egymást, de nem bírtak győzni. Urahara közben valahonnan elővarázsolt egy asztalkát, egy teáskannát, és pár teáscsészét, teletöltötte az egyiket, elkezdte szürcsölni.
- Valakinek egy csésze teát véletlenül? - kérdezte a harcoló nőktől, de mérgesek lettek ekkor.
- Fogd be Urahara, épp harcolok! - mondta mérgesen Yoruichi. - De azért tölts egyet! - mondta kedvesen, megjelent Urahara mellett, s elvette a csészét. - Hmm, milyen finom, netalántán Angliából származok a tea? Hogyha nem lenne ízesítve, jobb lenne, de kösz! - lángolt közöttük a levegő, a szerelemtől. - Most pedig Brillace! - hozzávágta a csészét.
- Hé! - kiáltotta mérgesen Brillace, egy jól irányzott rúgással telibe találta Yoruichit. - Ne csalj, te cafka! - elkezdte a karját húzogatni. - Most véged! - rátérdelt közben ellenfelére.
- Mit akarsz attól a póttesttől? - kérdezte Yoruichi, miközben a nő mögött állt. - Meglepi!
- Ne! A csészém! - kiáltotta Urahara, kis fáziskéséssel. Elkezdett lebegni mint egy szellem.
- Brillace erősebb lettél! - mondta döbbenten Yoruichi. - Pedig nem néztem volna ki belőled, hogy sikerül egy ninja klán vezetőjének lenned! Azonban… én az Onmitsukidou vezetője voltam egykoron, így feletted állok, mind képességben, mind ranggal! - fejbe rúgta azt.
- Ez nem használ! - megfogta egy óvatlan pillanatban Yoruichi lábát, elkezdte pörgetni.
- Ezt kapd ki! - átalakult Yoruichi macskává. - Na, tetszek így? - kérdezte nyávogva.
- Hehehe! - nevetett őrülten Brillace, előre mutatta a kezét. - Ionizációs Pecsét! Ameddig nem győzöl le, nem alakulhatsz vissza! Most… Lássuk mit kezdesz velem, így! - kutya lett belőle.
- Egy kutya? - kérdezte Yoruichi ijedten. - Urahara ments meg! - kiáltotta hangosan a macska.
- Eltört a csészém! - mondta sírva Urahara, miközben a cserépdarabokat ölelgette. - Miért? - szipogott. Yoruichi neki akart ugrani, de Brillace ellökte. - Jó kutya… A kutyák úgy tűnik hogy nem csak az emberek, hanem a shinigamik legjobb barátai is. De… bocsi, meg kell mentenem Yoruichit! - felemelte a kardját. - Mi lenne hogyha odaadnálak egy kínainak?
- Hogy mi? - kérdezte Brillace, gyorsan visszaalakult, de a pecsét eltűnt Yoruichiről rögtön.
- Most meghalsz… - ordította Yoruichi, megjelent Urahara mögött. - Uuuuuraaaahaaaraaaa!
- Mi az? - kérdezte Urahara nevetve, elugrott gyorsan. Ám észrevette, hogy az asztalt akarja támadni Yoruichi. - Ne! Csak az asztalt ne! Az egyik csésze egy igazán értékes antik darab!
- Ó igen? - kérdezte Yoruichi. - Akkor máris van értelme elpusztítani! - végül megsemmisítette. - Na mi van Urahara? Ezt azért, amiért a kutyák a legjobb barátaid!
- Eltörte… eltörte az antik csészét… - mondogatta Urahara, miközben összetört az elméje.
- Yoruichi, a végső összecsapás! - kiáltotta Brillace, leszedte a karjáról a kötést. - Elemi stílus: Halálos Sárkány Roham! - megjelent a keze körül az összegyűjtött sötét chakra. - Indulj!
- Ó ez a végső technikád? - kérdezte nevetve Yoruichi, felugrott, ám nem sikerült így kikerülnie. - Lehetetlen! Követ engem? Ez tetszik… az amit legutóbb láttam tőled, eléggé kisebb és kevesebb ideig tartott! Na de… Itt jön, a Shunkou! - szétszakította a chakrát.
- Ááh! - ordította fájdalmasan Brillace, amikor eltalálta, elugrott gyorsan. - Legyőztél hát végül… mit akarsz tőlem Yoruichi? - elég mogorva volt, de meglehet érteni, hiszen eddig egy veretlen ninja volt, persze azóta amióta legutóbb vesztett Yoruichi ellen. - Mondd hát, mit…
- Ki volt az, aki felbérelt téged? - nem terelte a témát, hanem rögtön a lecsóba csapott. - Nos?
- Ó már értem… a Kuchiki kölyökről van szó mi? - elmosolyodott. - Mire fel mondjam el mi?
Eközben Teru és hollow Teru még mindig harcoltak, csakúgy mint Kodoku is. Nekiment Kodoku újra és újra Terunak, azonban végül egy nagy robbanás ellökte őket egymástól távol.
- Hmph! - gondolkodott Kodoku. - Hogyha innen csapnék le, akkor óriási energiát kéne felszabadítanom, azonban hogyha azt teszem, kitudja mikor fogok lefáradni. Lehet hogy azt kéne tennem, hogy közelebb megyek, aztán elintézem gyorsan? - elmélkedett, ám megjelent mögötte Teru. - Szóval itt vagy. - megjelent az ujján a byakurai. - Byakurai! - eltalálta Terut.
- A maszkomat akarod megsemmisíteni mi? - kérdezte hollow Teru. - De ez nem fog menni! És most, mutatok neked valamit, Raimaru… készülj! - felemelte a sötét kardot, megjelent egy óriási gömb azon. - Tartaros, Dioses Cruz¹! - beledöfte a kardot a földbe, a föld sötétté vált, és megjelentek belőle dárdák, össze vissza. Kodokut átdöfte nem 1-2. - Hehehe! Most pedig…
- Hmph! Milyen szánalmas technika! - mondta Kodoku, összpontosítani kezdett, őrült reiatsu jelent meg körülötte, megsemmisítve a földdárdákat. - És most, semmisítselek meg, vagy…
- Vagy! Szórakozzunk inkább! Végre kihívás vagy! - mondta mosolyogva hollow Teru. - De vigyázz, ha meg akarsz ölni, a barátodat is megölöd, és azt egyikünk sem akarja, ugye, hmm?
- Hmph! Nem érdekel! - mondta Kodoku, megjelent hollow mögött shunpouval. - Véged! - Egy sisak már a maszkja, nocsak, akkor ezt támadom! - Pusztulj! - rácsapott a maszkjára.
- Ugyan már! - mondta hollow Teru, megfogta a szél kardot. - Mi a baj Kodokuka? Talán valami komoly probléma, hogy megállítottam a támadásod? - felhúzta rendesen Kodokut.
- Ne hívj Kodokukának! - mondta üvöltve Kodoku. - Megsemmisítelek, hallod-e? - felemelte a kardját, újra és újra lecsapott, ám kevés volt ez ellene, ugyanis kivédte mindet a kardjával.
- Mi volt ez a gyenge támadások sorozata? - a belső harcban Teru sem állt jobban Kodokunál.
- Francba, Arturo, nem állunk elég jól, nem gondolod? - bólintott Arturo. - Hogyan tudnánk legyőzni ezt a kettőt? Hiszen ők a lelkeim része… tehát megölni nem ölhetem őket azt hiszem! - Arturo rázta a fejét, rögtön támadtak Raimaruék. - Megvagytok! - kiáltotta.
- Hogyan? - kérdezte döbbenten hollow Teru, amikor levágta a karját Teru. - Te féreg!
- Itt az ideje a bankainak! - mondta halkan Raimaru, megjelent egy új kar a levágott helyett, és átalakult egy óriási karddá. - Nos Teru, készülj fel, hogy eljött a legvégső és egyetlen igazi harcod ellenem, a kardod ellen! - eltűnt hírtelen. Szikrázást lehetett hallani mindenhonnan.
- Óh szóval össze akarnak minket zavarni. - mondta Arturo mosolyogva. - Ez nagy vicces!
- Miért lenne olyan nagyon vicces? - kérdezte mérgesen Teru, egy kis gúny is volt hangjában.
- Szenzor képességeim vannak! - mondta Arturo, becsukta a szemét, így érzékelték mindketten, hol vannak az ellenfelek. - Most Teru! - rájöttek a Raimaru mozgására. - Intézzük… el! - bólintotta Teru, felugrottak elkezdett forogni Teru. - Cero Fénix!
- Cero Fénix ha? - kérdezte nevetve hollow Teru, megjelent előtte egy gigantikus cero. - Gran Bola cero! - belerúgott a ceroba. Összecsaptak, ám végül a Fénix túlszállt a Gran Bolán.
- Remek, most megsebezzük! - megjelentek mögötte, tudták hogy hova fog ugrani ha ki akarja kerülni a csapást. - Megvagy! - lenyesték a másik karját. - Jajj ne, a bankai közelében… nem biztonságos! - kiáltotta Teru, elkezdett szikrázni hollow Teru. - Francba!
- Megsemmisítelek! - nevetett őrülten hollow Teru. - Pusztulj! - őrülten szikrázott a jobb karja, amely a kard volt. - Lenyeslek! - majdnem levágta Teru karjait, de az sikeresen elkerülte. - Hmph! Arturo erejéről el is felejtkeztem! - mondta mérgesen, majd felugrott a fényes részhez. - Az a sötét térség már olyan uncsi volt! Mi lenne hogyha kicsit pusztítanék?
- Ezer örömmel! - kiáltotta Raimaru, felemelte a karjukat, előremutatta. - Ostoba lélek, pusztulj! - felhők jelentek meg, és óriási villámok csaptak le Teru lelkére, felugrott ő is.
- Meghalsz! - egy jól irányzott döféssel végül ment neki, sikerült átdöfni Raimaruékat.
- Hehehe! Nem vetted észre hogy ott egy lyuk van? - kérdezte nevetve hollow Teru, majd keresztül húzta a lyukon a kardot, kirántotta Teru kezéből. - A zanpakutoud nincs nálad, véged! - Raimaru készült lecsapni. Közben Kodoku elleni hollow Teru is alakulgatott át.
- Miért alakul át tovább? - kérdezte Hiyori aggodalmasan. - Az az ostoba vesztett odabenn?
- Szóval ez lenne a te végső formád? - kérdezte Kodoku, elmosolyodott. - Rendben, akkor teljes erővel foglak elpusztítani, hollow! - megjelent körülötte eddiginél is nagyobb reiatsu. - És most… Hakaitekina Tenno Akuma… Módváltás… - eltűnt a gigantikus penge a kezéből, egyesült a páncéljával. - Most akkor… Hakaitekina Tenno Akuma: Kami Kiraa mód! Háháhá!
- Isten Gyilkos mi? - kérdezte nevetve, tetszett neki. - Szóval én egy isten vagyok a szemedben? Ez nagyon jó… csapjunk össze hát! - Ez a technika úgy tűnik magas szintű, így nem lesz könnyű győzedelmeskednem, azonban én sokkal több erőt birtoklok, mint ő bármikor! Sonído… Nem magas szintű, hanem mesteri Sonído használó vagyok, esélye sincs!
- Mi van? Min gondolkodsz nyomorék hollow? - mögötte volt Kodoku. - Pusztulj! - milliónyiszor megvágta a hátát pengékkel. - Miért nem tűnsz már el? Hol van Teru, mi?
- Hogy hol van Teru? Teru hamarosan meghal! - vágta rá a választ hollow Teru, megfordult, belevágta gyorsan Kodoku vállába a Raimarut. - Na mi a baj? A páncélod nem védett meg?
- Hogyan lehet? - kérdezte fájdalmas tekintettel Kodoku. - N-nem fáj! - megjelent körülöttük rengeteg szélpenge. - Megsemmisítelek! - intett a pengéknek, megindultak az ellenfele felé.
- Kodoku… a Kami Kiraa olyan szintű zanpakutou használat, amelyet nem akármikor használhatsz, talán évekig nem tudod majd alkalmazni, ugye ezzel tisztában vagy? Sőt…
- A bankai egyéb képességeit sem tudom majd alkalmazni, pl. a bazi nagy pengét, hanem olyan lesz majd mint a tökéletlen, igen tisztában vagyok ezzel, de legyőzöm akkor is!
- Te tudod… de gondoltam szólok, mielőtt még hisztiznél itt nekem! - mondta gúnyosan.
- Nem is szoktam hisztizni! - mondta mérgesen Kodoku, gúnyosan nézett rá Tenno Kami.
Eközben a harc Teru lelkében tovább dúlt. Nem tudták leverni egymást, akárhogy is akarták.
- Francba, Raimaru, erős a kölyök nem? - kérdezte hollow Teru mérgesen. - Hogyha így haladunk, mi leszünk az elsők akik kifáradunk, és aki kifáradt, az veszít természetesen!
- Nos igen… Be kell vetnem a végső támadásomat, hogyha azzal megsemmisítem, akkor mi győztünk, hogyha nem megy, megbénulunk és legyőznek minket! - bólintott hollow Teru. Elkezdett valamit kántálni a Raimaru, eközben harcoltak Teru és hollow Teru. Szikrázott minden, mikor összecsaptak a Raimaruk. - Hehehe… Eljött a végső támadás ideje! Halálos Villámszolár! - megjelent Raimaru felett rengeteg óriási nap-szerű képződmény. - Ezek itt szupernovák, amelyek mind arra vágynak, hogy megsemmisítsenek titeket, indulás, most!
- Mi a francot teszünk most ez ellen? - kérdezte ijedten Teru, Arturo kicsit sem félt, megjelent ekkor előtte, kijött belőle. - Most… egyesülök a kardoddal véglegesen, de akkor… ne veszíts!
- M-mit csinálsz? - kérdezte döbbenten Teru, amikor belebújt a kardjába Arturo, elkezdett dobogni a kard. - Mi ez? - meghallott valamit. - Mugen Mamori Fénix²! - kiáltotta, megjelent előtte egy energiafőnix, amely kivédte könnyedén a csapást. - Most pedig végzek veled!
Kodoku is kezdte összeszedni magát, egyre többször sebesítette meg a hollow maszkot.
- Nocsak, lehet hogy a végén letudja hámozni rólam? - kérdezte magában döbbenten hollow Teru. - Nem… azt nem engedem! - két óriási szarv nőtt ekkor a maszkból ki. - Ezekkel, megsemmisítelek! - megfogta, s letörte a pengéket. - Ezek a pengék… a csontomból készültek, ha eltalálnak téged, minden életenergiád kiszívom, és meghalsz rögtön!
- Szerinted meg tudsz sebezni azokkal a valamikkel? - kérdezte Kodoku, meg is próbálkozott hollow Teru, ám ekkor beletört a páncélba. - Nocsak… ez miért nem lep meg? - megjelent mögötte. - Nos, itt a vége, azt hiszem! - suttogta a fülébe, elugrott onnan ijedten ellenfele.
- Hol a fenében vagy? - kérdezte döbbenten, Terutól és Kodokutól is egyszerre. - Hol vagy?
- Itt vagyok! - kiáltotta Teru, nekiment a kardjával a bankainak, ekkor az eltörte, és súlyosan megvágta hollow Terut, a szeme kikerekedett, majd megfogta a nyakát. - Nem tudod megtenni! Képtelen vagy már akkora erőt kifejteni, hogy legyőzhess! - mondta mosolyogva.
- Véged! - ordította Kodoku, amikor egy nagy lövés indított meg a maszk felé, és azt összeszúzta ezzel könnyed mozdulattal. Hollow Teru végül eltűnt, Teru pedig csak nézett maga elé. - Mi a baj Teru? Végül szeretnél harcolni ellenem magad? S nem őt küldöd?
- Hehe… Milyen vicces dolgokat mondasz! - mondta nevetve Teru, majd elindult Kodoku felé. - Látom hogy még mindig a bankaiodban vagy… akkor hát megmutatom én is a sajátomat, már ha érdekel! - Kodoku meglepődött, csakúgy, mint mindenki más is. - Bankai!
Yoruichi és Urahara nagyon meglepődtek, amikor elmondta Brillace, hogy pontosan ki is volt az a megbízó, aki azt akarta, hogy megölje Kodokut, illetve a barátait is, hogyha lehetséges.
- Egy Kuchiki? - kérdezte döbbenten Yoruichi. - Az lehetetlen… hiszen Kodoku a szegényebb Kuchiki ház vezetője, akkor hogyan lehetne, hogy pont valaki onnan bízzon meg?
- Legyőztél, így elmondtam neked ezt, azonban azt nem tudom, hogy miért, és hogy pontosan ki, csak azt mondták az embereim, hogy megbízott az egyik Kuchiki, és hogy titokban kell tartani a pontos kilétét a ninjáimnak! Sajnálom… nem tudok segíteni többet. - igazat mondott.
- Rendben van Brillace, köszönöm! - mondta mosolyogva Yoruichi, majd Urahara felé fordult. - Gyerünk, menjünk vissza, ezt meg kell tudnia Kodokunak mindenképp! - bólintottak.

Arrancar ismertető: Szerződés:

- Nos a mai műsorban, egy újabb hollow technikával ismerkedhetünk meg, de előbb megmutatom a műveimet! Ezek itt szobrok! Először is, a csendélet! - egy rajztáblára oda volt ragasztva Orihime liba alakban pillanatragasztóval, és a csőre össze volt celluxozva. - Nos a másik pedig, az idegesítő nőszemély portréja! - Nelliel is kb. ugyanolyan állapotban volt, mint a libahercegnő. - Na de akkor, amit ismertetnék, az a… Cero Fé… - ám megjelent a Gran Bola cero. - M-mi a fenét keres itt ez az unalmas cero? - megjelent mögötte a vérszomjas hollow Teru. - Öhm… Rendben, szóval, a Gran Bola cero, egy nagy erejű hollow támadás, amely különleges ceroja Nakashima Terunak, lehet kombinálni a Corona Ceroval, és elég unalmas már, hogy milliószor ezt az izét használja! - ideges lett hollow Teru, rátámadt. - Őrök!
- Nincsenek itt! - mondta gonosz hangon, majd elszabadult Libahercegnő és Nelliel is.
- Hogyan? Mi lett a szuper-biztos ragasztómmal? Ugye nem te voltál? - kérdezte.
- De igen! Szerinted hol a francban van most Arturo? - össze volt ragasztva egy sikátorban.
A műsorban senkiben nem esett kár, kivétel Ichimaru Gin műsorvezetőben, ugyanis ő nem írta alá a szerződés azon részét, hogy nem halhat meg a műsor során.
- Milyen szerződés? Én nem is tudtam ilyesmiről!
- Mert a műsorvezető feladata, hogy meghaljon!

⁰Plena Potencia jelentése: Teljes Erővel(spanyol)
¹Tartaros, Dioses Cruz jelentése: Tartaros, Istenek Keresztje(spanyol)
²Mugen Mamori Fénix jelentése: Végtelen Védelem(japán) Főnix(spanyol)