Shinigami Krónikák: 41. Rész: Serpiente⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Grinx egy áruló! Hogyha megszerzik a Tengerek Kövét, a Marinonak vége lesz! - mondta Mizugochi aggodalmasan. - Hmm… A testvérem nem szokott kérkedni hogy a testvére a Marinoban él többnyire, úgyhogy ne mondjátok el neki, hogy elmondtam! - benne voltak Kodokuék. - A hercegnő… - fordult Hagesii felé. - A királyi kastélyban van fogva tartva!
- Értettem! - mondta Hagesii komolyan, elmosolyodott a mestere. - Mi olyan vicces most?
- Ahhogy meg akarod menteni a hercegnőt! Csak nem valami… - kérdezte, zavarba hozva Hagesiit. - Mindegy is! Úgysem lehet semmi, hogyha a hercegnő meghal! Minél előbb meg kell mentenünk! - bólintottak a fiúk, majd elővett egy lapot. - Ez itt Marino ősi térképe!
- Ősi térképe? - kérdezte Kodoku. - Mit takar az hogy ősi? - kíváncsiskodott. - Hogyan? A földalatti folyosók? Szóval vannak földalatti folyosók amiről az ellenfél nem tudhat még?
- Bizony hogy van! - mondta Hagesii, majd megmutatta mindet amelyik a kastély felé vezet.
- Fiam! Egy gond van, de az nagy… hogy a föld alatti folyosókat arrancarok őrzik, ugyebár tíz folyosó vezet oda, azonban ezek közül hét már beomlott, mikor harcoltam az arrancarokkal, még maradt három! Tíz arrancarral jött ide ez a mocsok, így hát mindenképp azt a három folyosót ők őrzik! - megértették a fiúk mire akar kilyukadni. - Szóval nagyon elővigyázatosan kell legyőzni őket. A felszínen nem mehettek a kastély felé, ugyanis van egy furcsa fegyvere az espadanak, amellyel képes sortüzet lőni ceroból! Én nem mehetek veletek!
- Miért? - kérdezte Teru, nem igazán értette miért nem akar menni velük. - Talán elfáradt?
- Ne provokálj öcsém, mert még fűbe találsz harapni! - fenyegetőzött Mizugochi, ám a dereka becsípődött. - Áh, a derekam! - lefeküdt, rögtön el is aludt. A fiúk pedig döntöttek ki merre megy. Eközben Drackes mosolygott, és a hercegnőt nézte, miközben az alust mélyen.
- Milyen szép vagy… kár hogy az ellenségem! - mondta kissé lelombozva, miközben az arcát megsimogatta. - Mi ez? - kérdezte mérgesen, amikor a lány megharapta. - Milyen egy kis vadóc vagy! - hátrahúzta annak fejét, megrántotta, s felsikoltott. - Öhm… Bocsánat! - meglepődött hogy az sikoltott. - Nem akartalak ennyire bántani. - kicsit megbánta amit tett. - A Fracciónjaim közül már nem sok maradt, a jelenlegi espadaknak mindnek annyi Fracciónja van, amennyi a száma, ez esetben nekem tíz volt, de már csak három maradt, meg kell semmisítenem a kölyköket minél előbb, különben még bajok lehetnek, és megbüntet a mester.
A hercegnő kinyitotta a szemét, meglepődött hogy még él, hiszen rosszat tett az espadaval.
- Meg sem ölsz? - kérdezte szomorúan, de az nem nézett oda. - Mi van? Nem vagy olyan gonosz mint gondoltam? Mégsem szeretnéd elpusztítani Marinot? - nem értette miről beszél.
- Elpusztítani a Marinot? Ezt hogy érted? - meglepődött Drackes, elmagyarázta neki a lány, mi is lesz majd, ha a Tengerek Köve elhagyja a helyét. - Csak át akarsz verni! - nem hitte el, de el kezdett gondolkodni azon, hogy lehet igazat mond a lány, amikor könnyezni kezdett. - A barátaid ugye tudod hogy meghalnak, ha meg akarnak menteni tőlem? Én egy espada vagyok, a resurrecciónom legyőzhetetlen ilyen szintű shinigamiknak! - még pár könny csordult le a lány arcán. - Milyen szomorú, hogy ilyen fiatalon fognak meghalni szerencsétlen shiniga…
- Fogd be, kérlek! - mondta a lány, kezdett már begolyózni az espada szövegétől. - Kérlek…
- Hmph! Rendben van! - mondta fölényesen, majd otthagyta. - Milyen ostoba lányka, a barátai életét többre tartja mint a sajátját. - Ostoba! - ordította, egy ceroval elpusztította a tetőt. - Grr!
- Hmm, mit tervezel Drackes? - kérdezte a gonosz shinigami Las Nochesben. - Nem tervezed hogy elárulsz igaz? Különben kénytelen leszek megsemmisíteni téged! No de nem baj! Az espada csapat még nincs készen, de hamarosan, készen lesz! 1-10, hamarosan készen lesz…
- Szóval erre vannak azok a titkos járatok? - kérdezte Kodoku döbbenten, mikor egy nagy kapu előtt álltak. - És hogy a rákban kell ezt kinyitni? Ha? - túlságosan kíváncsiskodott.
- Ne légy olyan kíváncsi! - mondta mosolyogva Teru, majd hátba vágta. - No de hogyan?
- Mindjárt mutatom! - mondta Hagesii, felemelte a kardját, az írások felizzottak. - Most pedig, nyílj ki! - az írással sikerült kinyitnia, a mélybe vezetett a folyosó. - Vigyázzatok, csap… - még ki sem mondta, Terut majdnem eltalálta pár dárda. - Okos! - mondta mérgesen. - Vigyázz! - majdnem eltalálta őket egy nyílzáport. - Kodoku! Te is vigyázhatnál jobban!
- Jó van, jó van! - mondta mérgesen. - De szólhattál volna, mielőtt bejövünk, hogy csapdákkal van tele a hely, de nem, neked pont akkor kell, amikor már belelépünk! Cöhh! Ááh! - majdnem kígyók közé esett. - Vizi kígyók? Te jó ég, fujj ez gusztustalan, ahogy csúszkálnak!
- Ne nyavalyogj, gyere kifele onnan! - mondta gúnyosan Teru, Kodoku lehúzta oda, s bedobta a kígyók közé. - Hé mi a fenét csinálsz? Ezek a kígyók engem meg fognak ölni! Hé, hallod?
- Cöh! Mássz ki onnan! - mondta mérgesen, Hagesii végül közéjük csapott. - Rendben van…
- Nos, akkor menjünk tovább, de lehetőleg ne veszekedjetek! - mondta mérgesen, beleegyeztek, majd odaértek egy helyre, ahol ketté volt választva az út. A bal oldal be volt omlasztva. - Francba, a rövidebb utakat már beomlasztották, akkor menjünk el jobbra!
- Miért pont balra vannak a jobb utak? - kérdezte Kodoku. - Áhá! Értem, szóval fordítottan van, minden ki azt hinné hogy a jobb oldal vezet oda, közben a jobb oldal hosszabb…
- Nem egészen, ugyanis a rövidebb út meg tele volt csapdával, szóval valószínűleg valamelyikünk meghalt volna… és nem én. - fejbe verte Teru. - Jól van, akkor csak Kodoku.
- Mit mondtál? - kérdezte mérgesen Kodoku, majd fejbe verte. - Még hogy meghalni, én? Most megmutatom én nektek! - előhúzta a Tenno Kamit, puszta erővel eltakarította a köveket, ám újabbak jöttek a helyére. - Micsoda? - kérdezte döbbenten, aztán elugrott onnan. - Nem…
- Kodoku, ne bizonyítgass, csak menjünk már a francba is! - mondta mérgesen Hagesii, miközben elhúzta onnan. - Menjünk! - beleordított az arcába, felállt, s elindultak tovább. - Hmph! Szóval ez a három út maradt már csak meg? - kérdezte döbbenten. - Kodoku, melyiken akarsz tovább menni? - Teru mérges lett, hogy nem őt kérdezte előbb. - Kuss!
- Azon! - majd befutott Kodoku. - A leggyengébb lesz itt, ezért választottam ezt, az espadara akarom tartogatni a bankait, így semmi kedvem kifáradni teljesen. - gondolta magában.
- Akkor én megyek erre! - mondta mosolyogva Teru, az ő útján volt a legkeményebb ellenfél.
- Én… Sajnálom fiúk, de nem mehetek arra amerre ti, nekem oda kell mennem a Tengerek Kövéhez. - gondolta Hagesii. - Bocsáss meg hercegnő, kérlek… - gondolta szomorúan, majd elindult a másik irányba, ám ekkor a háta mögött megjelent egy arrancar. - Nuumerós mi?
- Hmph! Én egy Fracción vagyok! - mondta mosolyogva. - Drackes nagyúr Fracciónja! Szóval a Tengerek Köve merre van lovag? - elég komoly volt a zöld hajú férfi. Izmos volt, vörös szemekkel, a haja hosszú. - Szóval így állunk mi? - az álkapcsa volt a maszkja. - Megsemmisítelek, hogyha nem mondod el, hol találjuk azt a rohadt követ! - grimaszolt.
- Soha! - mondta mérgesen Hagesii, majd előretartotta a kardját. - Hogyha kell legyőzlek, hogy eltakarodj innen! - elmosolyodott ellenfele, az is előhúzta a kardját. - Mit mosolyogsz?
- Nem akartam, hogy meghalj, de hogyha így állunk, akkor kénytelen leszek megölni téged!
- Te? Engem? - elmosolyodott Hagesii, majd felemelte a kardját, elfordította. - Áraszd el! Umidomo no Ousama! - kiáltotta, majd átalakult a kardja, a megszokott shikai alakba. - A képességeket nem tudom használni, igaz, azonban itt sokkal erősebb a shikai, mint egy bankai, olyan erős! - megjelent az arrancar mögött. - Továbbá a vízben bárhol megtudok jelenni, és eltűnni! - megvágta az arrancart, az meglepődött, hogy ilyen gyors lett Hagesii.
- Lehetetlen, hogy ilyen nagy sebességre tegyél szert! - kiáltotta idegesen az arrancar. - A nevem Hebi Mich! - mondta mosolyogva. - Tetszik, hogy ilyen gyors vagy, azonban, van egy kis gond! - megjelent, eltűnt, megjelent, eltűnt. Meglepődött Hagesii, hogy gyorsabb mint ő. - Én egy kígyó vagyok, és imádom a hátbatámadást. Hehehe! - nevetett őrülten. - A kígyók, legtöbbször szemtől szemben támadnak, azonban ez rám nem vonatkozik! - cerokat lőtt.
- Értem! - mondta mosolyogva Hagesii. - Hazudtam amikor az mondtam, hogy a kardom képességeit nem tudom használni! - tágra nyílt Mich szeme. - Most pedig, pusztulj! - a vízzel megpróbálta kettéhasítani, ám végül nem ment neki. - Micsoda? Hierro? A francba, kemény a bőre ahhoz, hogy egyszerűen elintézhessem! - megjelent mögötte. - Sinído hmph! - egyet hasított annak mellkasán, tiszta vér lett a víz, megvakította kissé Hagesiit. - Nem látok, mi?
- A vérem vakít! - nevetett Mich, majd nekiment Hagesiinek, ütlegelni kezdte. - Semmisülj meg! - ordította, nekivágta a falnak óriási erővel. - Lehetetlen hogy még élsz! - A víz megvédi? Ó a francba, a zanpakutouja víz típusú, szóval ezért védi meg a víz, de csak addig míg nála van! Valahogy el kell vennem tőle a kardot! - megpróbálkozott vele, de nem ment.
- Nem látok, de érzem, hogy honnan jön a támadás, hála a víznek. - gondolta magában nevetve. - Mi ez? Mintha fogyna a víz. - megijedt, mikor elkezdte elszívni a vizet valami.
- Ez az én vákuum technikám! Amellyel minden vizet egyetlen apró gömbbe tudok gyűjteni!
- Hogyan? - megdöbbent Hagesii, megjelent mögötte az ellenfele. - Ne, nem teheted meg!
- Dehogynem! Megöllek! - mondta gonoszan Mich, majd elkezdte ütlegelni, aztán elrúgta, az Umidomo no Ousamat pedig kirántotta a kezéből. - Óh, mi ez az írás rajta? - kíváncsiskodott.
- Nem tudom! De add vissza, arra szükségem van, hogy… - nem mondta végig a mondatot.
- Miért? Áh! Már értem… szóval ez a kulcs, a Tengerek Kövéhez, igaz? - kérdezte nevetve Mich. - Remek, akkor most szépen elmondod nekem, hogy hol is van az a rohadt kavics, és még talán életben is maradhatsz, ha akarsz! De ha nem akarsz, most megöllek, a kard…
- A kard nem mutatja meg a kő helyét, ne is álmodozz róla! A kardom nem beszél soha!
- Majd kiszedem belőle valahogyan, hmph! Lényegtelen vagy már számomra, egy szemét! Legszívesebben egy szeméttárolóba dobnálak, hogy feldolgozzanak! - Hagesii meglepődött ezeken a szavakon. - Már volt az emberek világában falatozni, talán ha ez érdekelt téged! Megettem már vagy 7-8… ezer ember! - nyújtogatta a nyelvét, majd megnyílta az arcát.
- TE ROHADÉK! - kirántotta ellenfele kezéből a kardot, meglepődött Mich, meggyógyult a szeme. - Most pedig, végzek veled! - kiáltotta mérgesen, majd ledöfte az arrancart. - Mi?
- Mi a baj? Talán azt hitted, hogy a hierromon átdöfheted azt az ócska kardot? Nem… az a lyuk volt… hmm… Mindegy, akkor megmutatom neked az igazi alakomat! - ellökte magától az ellenfelét, majd maga elé tartotta a kardját. - Lássuk, mit tudsz… - kiáltotta őrülten. - …a resurrecciónom ellen, háááháháá! - nevetett őrülten. - Sziszegj, Serpentin! - elkezdett a teste meghosszabbodni, a feje pedig összement, a nyaka behúzódott a testébe, majd sziszegni kezdett, nőtt két szárnya is, amelyek inkább uszonynak voltak használatosak. - Hehehe!
- Milyen gusztustalan egy dög vagy te? - kérdezte döbbenten Hagesii, majd megharapta valami hírtelen. - Micsoda? A kígyók korábbról? Szóval ezért tudtad, hogy itt vagyok, ugye? A kémjeid mondták el neked mi? - kezdett gyengülni, ugyanis a vízi kígyók pumpálták bele a mérget. - Áh! Ez fáj! - megmozdult egy picit, ragyogott kéken. Meglepődött Mich. - Mi az?
- A kardodnak gyógyító ereje van mi? Szánalmas! - köré tekergődzött, a pikkelyei felálltak ekkor, és lőttek sugarakat, nagyon meglepődött Hagesii, vér buggyant ki a szájából, majd becsukta a szemét. - Mi a baj? Talán fáj a szorításom, akkor ezt kapd ki! - beleharapott a vállába, ekkor felordított. - Hehehe! Most széttéplek, te féreg! - mondta sziszegve. - Ááh!
- Igen? Valóban én vagyok a féreg? Nem te? Megöltél számtalan embert, nem tudod mennyit!
- Te nem tudod hogy milyen okom van rá! Réges-régen én egy igazi kígyó voltam, egy ritka faj, de az emberek csodáltak, éppen ezért is mindent akartak rólam tudni, a társaimat megmentettem, a magam feláldozásával, ám végül, ők csak egyszerűen kísérleteztek rajtam!  Csodálatuk rögtön kíváncsisággá fordult át, és végül, megöltek! - nagyon felzaklatta, hogy el kellett magyaráznia. - Találkoztam végül Drackes nagyúrral, és így lettem az ő Fracciónja!
- Értem… - mondta szomorúan Hagesii. - De miért más embereket kellett megbüntetned?
- Másokat? Minden ember ugyanolyan! Romlott, és vágyakozó! Sosem elég ami neki van, épp ezért is kísérleteztek rajtam, végül mikor rájöttek, hogy nagyon fejlett vagyok, megijedtek tőlem, és megöltek! - vérben volt a szeme, miközben üvöltözött. - Ha az utamba állsz, véged!
- Sajnos muszáj az utadba állnom, ugyanis nem helyes, amit teszel! - kiáltotta Hagesii, majd egyet döfött, ekkor a kígyó szájából víz kezdett kiömleni, újra elárasztva a helyet, így a vákuum zóna eltűnt körülöttük, újra előnybe került Hagesii, legalábbis ő ezt hitte, de nem így volt! Vízi kígyó lévén, rohadt gyors volt Mich, így kivédte minden egyszerű támadását.
- Gyors egy kígyó vagy hallod-e! Azonban, ez kevés… - elmosolyodott, felemelte a kardját, s egy óriásit vágott ellenfele felé. A száját találta el, kettészakadt a kígyóteste, végül visszaalakult az arrancar alakjába. - Sajnálom, hogy újra meg kellett halnod! - ott hagyta.
- Mesterem, sajnálom, amiért én is elbuktam, de lehetetlen volt legyőznöm! Erősebb volt.
- Óh Mich, sajnálom hogy elbuktál! - mondta Drackes, elég szomorú volt. - A leghűbb barátom voltál, az én kígyóm… - gondolta, ám az érzései mérgesre fordultak. - De… Hmph! Most megtudom, hogy hol is van pontosan a Tengerek Köve! - Igaz hercegnő? - gúnyosan mosolygott rá, az elfordult. Megjelentek karmok az ujjai hegyén. - Mi lenne ha játszanánk?
- Meghalt az egyik szolgád, és ez neked csak ennyit számít? - érezte, amint Drackes pikkelyes ujjai, és karmai végigfutnak az arcán. - Ne… kérlek az arcomat ne bántsd! - könyörgött.
- Meglátjuk hercegnő, meglátjuk! - mondta elgondolkozva Drackes. - Lehet hogy a többiek sikeresebben járnak? Végül is nem ő volt a legerősebb Fracciónom…

Urahara vegyesbolt: Rukia az Elégedetlen:

- Hehehe! Most majd behúzom a csőbe Uraharát, beöltözök, és egy hamis festményt eladok neki jó drágán, aztán hozom majd a fogyasztóvédelmet, mikor el akarja adni nekem az „igazi képet”. - felvette a maskaráját, egy nyuszinak öltözött be, odament a vegyesboltba, Urahara nagyot nézett. - Én egy khm képárus vagyok, és ezt a képet, öt milliárd yenért adnám el!
- Rendben van! - mondta Urahara mosolyogva, elment egy ötmilliárdosért. - Tessék! - Rukia persze be is vette. Urahara meg elmosolyodott. - Jó üzlet volt… - Kuchiki-chan. - gondolta.
- Óh, elnézést? Az Urahara vegyesboltot hívom? - Igen! - Én egy nagyon gazdag öreg hölgy vagyok, és szeretnék venni egy nem hamis képet! - Rendben van Kuchiki-baa-chan! - Micsoda? - kérdezte mérgesen, Urahara elkezdett nevetni. - Tüzelőnek jó volt a kép! - felhúzta ezzel Rukiát, másnap Byakuyával ment oda. Urahara a legyezője mögé bújt mint mindig.
- Urahara… Kisuke… - mondta mérgesen, majd oldalra nézett, meglátott egy karaoke lemezt. - Áhh, csak nem? - ugrott oda csillogó szemekkel. - Egy Mr. Hínár karaoke lemez? Nem tudom elhinni! Promóciós, és nem találtam sehol. - berakta a magnójába, amit magával vitt. - Kicsi szívem, csak érted dobog… ó Mr. Hínár, a szívem érted, mozog! Mr. Hínár légy az enyém!
- Mi van? - kérdezte Rukia mérgesen.
- Úgy tűnik, hogy Kuchiki-taichou-chan elég aranyos így! - mondta mosolyogva Urahara.

⁰Serpiente jelentése: Kígyó