Shinigami Kr�nik�k: 42. R�sz: F�cil de Ganar?⁰:

„Aizen legy�z�se �ta eltelt egy kis id�, a hollow-k �jra megjelentek, �s az emberek a Rukongaib�l egyre t�bben t�nnek el. Tal�n visszat�rt Aizen? Vagy egy �j ellenf�lre lehet v�rni? M�g senki sem tudja, de az arrancarok l�tez� probl�m�k, az �g K�ve �s a Tengerek K�ve, ha egyes�l azzal az �tkozott t�k�rrel, tal�n olyas valami t�rt�nik, amire m�g nincsen felk�sz�lve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyan�gy vesz�lyben vannak…”
- Hagesii reiatsuj�t �reztem, biztos vagyok benne, azonban egyre t�volodik, mi lett vele? - k�rdezte aggodalmasan, mikor a j�ratban futott �r�lt sebess�ggel. - Lehet hogy vesz�lyben van? - meg�llt hirtelen, ugyanis hallott valamit. - Mi lehetett ez? Tal�n egy arrancar?
- Szi�ka, shinigami! - mondta egy f�lig csontmaszk-fej� arrancar. - A nevem Yelina, �s Drackes nagy�r egyik leger�sebb fracci�nja vagyok! - el�h�zta a kardj�t, l�ny l�tt�re el�g ronda volt ez az arrancar. - Mi a baj? Csod�latos sz�ps�gem ennyire elcsod�lkoztat?
- Sz�ps�g? - k�rdezte d�bbenten Kodoku, majd nevetni kezdett. - Te sz�p? - m�rges lett Yelina, nagyon. - Hmph! Te m�g akkor sem lenn�l sz�p, hogyha �tplasztik�ztatn�d magad!
- Mit mondt�l? - k�rdezte m�rgesen, a kardj�val a falba v�gott, majd kiemelkedett onnan egy l�ndzsa. - Tudom ir�ny�tani a k�vet, �gy egyszer�en kiny�rhatlak, shinigami! - ord�totta.
- Gyere h�t! - mondta Kodoku unottan, Yelin�t egyre jobban csak ideges�tette, v�g�l nekirohant. - C�hh! Gyenge n�! - egyet has�tott a l�ndzs�ra, s az elt�rt. A l�ny meglep�d�tt. - Nocsak, mi a baj �des? - elr�gta onnan messzire, megpr�b�lt elfutni mellette, de elkapta.
- A l�badat elkaptam, most m�r v�ged van! - ki�ltotta �r�lt tekintettel a l�ny. Elkezdett k�vesedni Kodoku l�ba. - Hogyha teljesen siker�l t�ged k�v� v�ltoztatnom, csak sz�tz�zlak, �s m�ris v�ged van! - Kodokunak siker�lt kih�znia a l�b�t a keze k�z�l, �m tov�bb k�v�lt.
- Nem m�lik el, hogyha elengedsz? - elmosolyodott ellenfele, h�traugrott. - Te rohad�k!
- Nah�t, a shinigami m�rges lett, h�� de f�lelmetes! Mi lenne, hogyha m�ris v�gezn�k veled?
- Takarodj innen! - ki�ltotta m�rgesen Kodoku, elkezdett egy l�bon egyens�lyozni, er�t vett mag�n, elrugaszkodott ellenfele fel�. - Most meghalsz! - pr�b�lta azt kett�v�gni, �m nem ment v�g�l, ugyanis elugrott. - Grr… Lehetetlen! - tov�bb kezdett k�v�lni, m�r a bal l�bsz�ra teljesen megk�v�lt. - Le kell v�gnom! - gondolta mag�ban, mik�zben gy�l�lve n�zte ellenfel�t, az elkezdett nevetni. - Mit nevetsz annyira? - k�rdezte m�rgesen, r�j�tt m�ris.
- L�tom le akarod v�gni a l�bad, de szerinted �rsz ak�rmit is? Hogyha a v�r�ramodba ker�lt? A bels� szerveid gyorsabban megk�v�lnek, m�g nem �rzed, de hamarosan val�ban semmit sem fogsz �rezni! Kisebb er�t �rezt�l a j�ratb�l igaz? Ez�rt j�tt�l erre, te ostoba! - megv�ltozott a tekintete, sokkal �rd�gibb lett. - Nem kell engem f�lteni, att�l hogy kisebb az er�m, m�g sok-f�le van! Ez csak egy a sok er�m k�z�l, hogyha �rdekel a t�bbi, gy�zd le!
- Gy�zzem le? - k�rdezte d�bbenten, nem �rtette mire gondolt. - Hogyan gy�zhetn�m �n le ezt a k�pess�g�t? A bankai… azt akarja, hogy a bankait haszn�ljam, de azt nem tehetem, k�l�nben nem marad el�g er� az espadara… Nagyon tr�kk�s, tudja, hogy nem gy�zhet le igaz�b�l, ez�rt haszn�lja ezt a technik�t, azt akarja hogy kif�rasszam magamat ellene…
- Min gondolkodsz ostoba shinigami! - elt�nt Kodoku szemei el�l, megjelent a v�ll�n, elkezdett ott is k�v�lni. - Sz�p kis szobor leszel te, tulajdonk�pp nem is musz�j elpuszt�tanom t�ged! Milyen sz�p kis szobor leszel te! - elkezdte simogatni a fej�t. - Nem zavar ugye?
- D�g�lj meg! - lev�gta az arrancar karj�t. - Ne �rj hozz�m t�bbet, �rtetted? - Yelina el�g el�gedetlen volt, el�h�zta a kardj�t, megv�gta Kodoku arc�t. - Te rohadt… - nyak�hoz tartotta ellenfele a kardj�t. - Tedd csak meg! - mondta dacosan, elmosolyodott a l�ny. - Mi olyan…
- Vicces? - k�rdezte nevetve Yelina. - Ahogyan viselkedsz, megpr�b�lod bebizony�tani, hogy m�g mindig gy�l�lsz, de legbel�l, m�r megkedvelt�l, �s azt akarod hogy az eny�m lehess!
- M-mit besz�lsz te? - k�rdezte d�bbenten Kodoku, majd a szeme kezdett els�t�tedni, kit�gult a pupill�ja, el�jult. - H-hol vagyok �n? - megl�tta maga el�tt az �desanyj�t. - Anya te vagy az?
- Igen! - mondta az �desanyja, megsimogatta a fej�t, deja vu volt kicsit ez a helyzet. - Mi az?
- �n… azt hittem meghalt�l! - megl�tta mag�t egy t�k�rben, m�g kisgyerek volt, elkezdett s�rni. - Anya… �n azt hittem meghalt�l! - mag�hoz �lelte az �desanyja, �m v�rzett. - Anya?
- Sajn�lom kicsim, de �n most meghalok! - pr�b�lt ut�na ny�lni, nem ment neki, elt�rt a t�k�r, amiben l�tta mag�t a szil�nkok elragadt�k valahova m�shova. - Mi ez a hely? Ki van ott? - el�h�zta a kardj�t, megjelent Yelina. - Te volt�l, aki azt az ill�zi�t k�sz�tette igaz?
- Hehehe! Val�b�n ill�zi� volt, �s nem egy �lom? - k�rdezte a l�ny mosolyogva, megpr�b�lta Kodoku megt�madni, azonban elker�lt. - �n az �lmodba bele tudok m�szni, nem volt neh�z t�ged elaltatni, te nagy baba! - beler�gott Kodokuba. - M�r olyan szinten ir�ny�tom az �lmod, hogy te k�ptelen vagy ak�rmire is! �n ir�ny�talak, teljes m�rt�kben! - ijeszt� volt a nevet�se.
- Mit tervezel? - k�rdezte m�rgesen, kacagott Yelina. - Ugye nem velem akarod meg�lni Terut? - kinyitotta Yelina a szem�t. - Mi az? Ugye nem �tletet adtam neked? - Francba!
- Ez egy nagyon j� �tlet volt, shinigami! - mondta Yelina kacagva, majd elt�nt, megjelent Kodoku k�r�l egy ac�lfal. - Hmph! Mesterem… ez gyerekj�t�k volt! - nevetett �ntelten.
- Remek munk�t v�gezt�l Yelina! - mondta Drackes, mik�zben odan�zett a hercegn�re. - M�g �lsz? - k�rdezte, kiss� agg�dott, de nem akarta mutatni. - Kelj fel! - felpofozta a v�dtelen l�nyt, az �jra a kez�be harapott. - H�, �n csak nem tudtam hogy m�g �lsz-e! De ha te �gy…
Elkezdte tapizni, a hercegn� meg sikoltozott, de nem tehetett ellene semmit sem, m�g meg van k�t�zve. V�g�l Drackes �gy d�nt�tt b�k�n hagyja, �gysem tudja meggy�zni m�g.
- Viszont, a bar�tod, tal�n majd megmutatja, hol is van pontosan a Tengerek K�ve, ha �gy lesz, �s te nem fogod elmondani, hogyan szerezhetj�k meg, meg�l�m, �s el�d hozom a fej�t!
- Micsoda? Le akarod t�pni a fej�t? - Drackes �r�lten kacagni kezdett. - Te… sz�rnyeteg!
- Mit lep meg? Hiszen �n is „csak egy arrancar” vagyok, nem? - k�rdezte g�nyol�dva. - A lovagod bar�tait is ki fogj�k v�gezni a szolg�im, az egyik m�r a mi oldalunkra �llt, csak id� k�rd�se, mikor semmis�tik meg egym�st a parancsomra, �s nagyon j�l fogok sz�rakozni!
- Fogd be! Fogd be! - sikoltozta a hercegn�, szinte eg�sz Marinoban visszhangzott a hangja.
- Hercegn�… - mondta d�bbenten Hagesii, mikor a felsz�nre �rt. - �n sajn�lom, de a Tengerek K�v�nek term�t musz�j megn�znem, hogy rendben van-e! - futott tov�bb, de most gyorsabban, hogy h�tha vissza tud majd m�g menni, min�l el�bb. - Drackes szolg�i vajon er�sek? Vagy Teru�k elverik �ket? M�g �rzem, hogy Teru m�g nem harcol, de Kodoku reiatsuja nyugodt, hogyan lehet ez? Hiszen az el�bb m�g harcolt, az arrancart is �rzem…
Teru ek�zben m�g futott az �ton, �m ekkor megpillantotta maga el�tt az arrancart, amely az � ellenfele lesz majd. Drackes �t tartotta a leger�sebb Fracci�nj�nak, � volt Piraña, a fogai t�sk�sek voltak, nem voltak szemei, a hely�n a csontmaszk volt, el�g ijeszt� figura.
- A nevem Piraña, �s �n vak vagyok! A nagyuram megvak�tott, hogy m�g t�bb er�t b�rhassak el, �gy az er�m szinte v�gtelen, kett�haraplak! - megjelent Teru m�g�tt, meglepte, hogy l�t�s n�lk�l is ilyen pontosan tud t�madni, v�g�l kiv�dte. - Meglep� hogy a hall�som sokkal kifinomultabb? Vak vagyok m�r r�g�ta, �gy a hall�som t�k�letes, a hull�mokat hallom, amikor megmozdulsz, mindig megindul egy hull�m, amely jelz�s sz�momra, merre vagy, mit csin�lsz, illetve mi a gyeng�d! - elmosolyodott, nagyon ijeszt� volt a fogsora �gy. - Hehehe!
- Fujj de gusztustalan! - gondolta mag�ban Teru, mik�zben az mosolygott, Piraña kiss� el�gedetlen volt, ugyanis �rezte, hogy nem � kapta a leger�sebb ellenfelet. - Mi a baj?
- Mi�rt te j�tt�l? Mi�rt nem a leger�sebb? - k�rdezte m�rgesen. - �n a leger�sebb ellen akarok harcolni! Na mindegy, akkor t�ged fil�zlek ki el�bb, majd megkeresem a t�rsaidat! Az egyik�k m�r nyert, �r�mteli h�r neked nem? - Teru kicsit felszabadult, gondolta Kodoku volt.
- Biztosan � lehetett, akkor m�r el is indult a kast�lyba, h� v�rjunk! A v�g�n m�g � lesz a h�s, azt nem engedhetem! - Gyere te cs�t�ny! - ki�ltotta, megjelent m�g�tte, egy nagyot v�gott annak h�t�ba, azonban meg sem kottyant neki, meglepte igaz�n. - Mi a franc volt ez most?
- Hehehe! Nem sebezhetsz meg! A hierrom kem�ny, �gy nem tudsz megsebezni, ez az egyik er�m, amely megn�vekedett, egy ostoba egyszer� karddal, nem gy�zhetsz le engem, de ezt m�r magad is meg�rtetted, rem�lem! - megjelent m�g�tte. - A son�do, igen m�r t�k�letes!
- Hogyan? Minden hollow t�pus� ereje meger�s�d�tt? - meglep�d�tt ezen Teru, �s megijedt.
- Igen, ahogyan mondod! - mondta Piraña, majd elugrott onnan, mert Teru megpr�b�lta megsebezni. - Ostoba! Azt hiszed, hogy megsebezhetsz? - k�rdezte nevetve. - Ugyan m�r! Es�lyed sincs, kis mocsok ellenfelem! - majd a karmai megn�vekedtek. - Hehehe! - nevetett halkan, Teru f�le megf�jdult, elkezdett v�rezni. - Ez az �n Ensordecedor Palabram! - Teru nem hallott m�r semmit. - Az �n hall�som t�k�letes, de mi van hogyha te megs�ket�lsz? Hm?
- Nem hallom, hogy mit mondasz! - mondta m�rgesen Teru, nekiment Pirañanak. - Micsoda?
- Hmph! Palabra Globo! - egy bubor�kba z�rta, amely szonikkal bomb�zta meg a test�t. - Most v�ged van! - el�h�zta a kardj�t, majd megpr�b�lta megv�gni Terut, ami valljuk be el�g j�l siker�lt, a v�ll�ba belev�gta a kardj�t. - F�j ugye? - nem hallott semmit, �gy nem tudott v�laszolni sem. - Milyen unalmas, �s ideges�t� vagy te! M�g annyit sem �rdemelsz, hogy meg�ljelek! - elkezdte kaszabolni, milli�nyiszor megv�gta Terut. - Mi a franc ez? Mi t…
- Hmph! Az egy p�ttest, amelyet Urahara-sant�l kaptam! Hogyha esetleg bajba ker�ln�k, legyen egy csali az ellenf�lnek! Ostoba vagy, �gy k�nny� volt t�ged �tverni! Azt hiszed, nem j�ttem r�, hogy a hall�sodat olyan k�nny� �sszezavarni? - Piraña nagyon meglep�d�tt.
- Te szem�t! - mondta m�rgesen Piraña, majd megfordult, a karmaival megpr�b�lta megsebezni, de nem ment neki. - �jra a p�ttest? Haszn�ld a kardod shinigami, vagy meghalsz! - Teru elmosolyodott. - Mosolyogsz, �rzem a zsigereimben, de mi�rt? Ennyire lebecs�lsz? Ne akard megtudni, hogy milyen er�s a resurrecci�nom! Haszn�ld a kardod!
- Mi�rt tenn�m, hogyha �gy is meg tudlak �lni? - majd ekkor egy �ri�si zajt gerjesztett a soukatsuival. - Most pedig, meghalsz! - �m elkapta a kardj�t ellenfele. - Micsoda? Hogy…
- Azt hitted, hogy k�tszer beveszem ezt a tr�kk�t? A hall�som t�k�letes, �s nem j�, t�k�letes!
- Sz�val el tudod k�l�n�teni a hangokat? - b�lintott Piraña, elmosolyodott Teru. - Biztos vagy benne? - elugrott onnan, Piraña h�t�ba egy �ri�si szikla belerep�lt, �sszeesett Piraña. - A csud�ba, most meg szikl�k torlaszolj�k el az utat, ez nem j� �gy! - kezdett �bredezni ellenfele.
- Te rohad�k! Siker�lt megsebezned, de ne l�gy boldog, ugyanis m�g csak most j�n a kem�ny r�sze a harcunknak, ugyanis! - maga fel� ford�totta a kardj�t, majd beled�fte a fej�be, Teru undor�t�nak tal�lta. - Has�tsd sz�t a vil�got, Aesino de Peces! - ki�ltotta, ekkor a b�re lej�tt r�la, �s egy nagy ronda barna hal jelent meg helyette, k�t szeme n�t, egyre nagyobb lett, a sz�ja �ri�si volt, a szemei kij�ttek a hely�kr�l, mintha kukacok lettek volna, karjai n�ttek, amely tele volt karmokkal, a l�bai helyett pedig uszonyok. - Hehehe! - nevetett �r�lten. - Most megmutatom, ki is a jobb! L�tlak, de az er�m m�g mindig ugyanakkora, minden tekintetben! Ellened haszn�lom el�sz�r a resurrecci�nomat, az�ta hogy feler�s�tett a nagy�r. Sz�val �rezd magad megtisztelve, hogy ezt a szent alakomat l�thatod, miel�tt v�gzek veled!
- Ennyi? - k�rdezte Teru el�gedetten, meglep�d�tt ellenfele. - Szikr�zz, Raimaru! Ellened nem hogy bankai, de m�g shikai sem k�ne, azonban megs�r�lni nincs kedvem, mert egy kem�nyebb ellenf�l v�r m�g r�m, �pp ez�rt, halj meg gyorsan! - felemelte a Raimarut.
- Egy vill�mpenge mi? Nem f�lsz, hogy esetleg t�ged is meg fog r�zni ha? - k�rdezte nevetve ellenfele, megjelent a sz�j�ban egy �ri�si cero. - Cero… Torpedo! Ez a cero, a fogaimmal egyes�l, majd a fogaim a hely�r�l elmozdulnak, s hogyha valamibe bele�tk�znek r�gt�n felrobbannak, semmi es�lye annak, hogy megakad�lyozd, v�ged van, hallod shinigami?
- Milyen ostoba gondolataid vannak! - mondta nevetve Teru, felugrott, egyszer�en kiker�lve minden cerot. - �h, a m�g�ttem lev� �t most le lett z�rva! Akkor h�t meg kell t�ged semmis�tenem, hogy el�r�bb jussak, nemde? - �sszeh�zta a szem�t Piraña, majd elmosolyodott. - Akkor a v�gs� �sszecsap�s k�vetkezik nemde? Ne hidd, hogy finomkodni fogok, csak mert semmi kedvem pazarolni r�d az er�met! - felideges�tette az arrancart.
- Te kis patk�ny! Felfallak mint piranha a f�nkot! - Teru nem igaz�n �rtette a piranha mikor eszi meg a f�nkot. - Gr���h! - megindult ellenfele fel�, a fogai �ri�sira n�ttek, hogy sz�tharapja, �m ekkor az visszal�kte. - Mi a franc? Hogyan tudt�l meg�ll�tani az extr�m son�do ellen�re is? - �rzett valamit. - Szikra? � a francba, megb�n�tottad a mozg�som?
- Most pedig, v�gzek veled! - becsukta a szem�t, �ssze�sszpontos�totta az energi�j�t egy labdaform�ba. - Gyer�nk, Raimaru! - egy �ri�si vill�mlabd�val telibe tal�lta Pirañat, az felrobbant ekkor, s a felsz�nre jutott �gy Teru, r�gt�n a kast�ly el�tt. - Mi a fene? Nyitva van az ajt�? - meglep�d�tt nagyon, elkezdett futni el�re, majd bez�r�dott m�g�tte az ajt�. - Mi�rt gondolom, hogy ez egy csapda? - felkapcsol�dott p�r reflektor, megjelent Yelina. - Ki…
- Mert ez egy csapda! Hehehe! Sz�val Pirañanak annyi mi? - k�rdezte sz�nakozva. - A nevem Yelina, �s Drackes nagy�r utols� fracci�nja vagyok! - neki akart menni r�gt�n Teru. - Nem!
- Mi nem? - k�rdezte m�rgesen Teru. - Mit tett�l Hagesiivel? �s… hol van Kodoku, tal�n…
- Kodoku? R� gondolsz? - oda mutatott mell�, felkapcsol�dott egy reflektor, mely megvil�g�totta. Teru odaszaladt hozz�. - Igen, j�l hiszed, � lesz az ellenfeled! - kacagott.
Ek�zben Hagesii m�g mindig futott, de �rezte hogy Teru befejezte a harc�t, �s �r�lt neki.
- Gy�z�tt v�ge… De mi�rt van m�g mindig egy arrancar? Tal�n t�rt�nt valami Kodokuval? - egy ajt� el� �rt, amely k�k �s aranysz�n� volt. - Sz�val m�g biztons�gban van az ajt�… - mikor maga m�g� n�zett, ott volt sz�mtalan hollow. - A francba, idevezettem volna �ket?
- Hehehe! K�sz�n�m kis ostoba! - mondta mosolyogva Drackes, majd odal�pett a hercegn�h�z. - L�tod �desem? V�g�l megtal�ltam a Tengerek K�v�nek hely�t!

Ezeregy mese: Csipker�zsika:

- Mi? Hol a francban vagyok? - k�rdezte egy vulk�nos helyen Ichigo, mikor mag�ra n�zett, megl�tta, hogy valami ostoba hacuka van rajta. - Mi a… mi a franc ez? - a h�t�n ott volt a Zangetsu. Megjelent el�tte egy kism�ret� Rukia. - Rukia, te meg mit keresel itt? - k�rdezte.
- Rukia? �n Ruki-Ruki vagyok, a t�nd�r, Csipker�zsika vesz�lyben van, h�s lovag mentsd meg! - nem �rtette Ichigo hogy mit mond. - Mindegy, h�zd a beled fel abba a toronyba, �s mentsd meg R�zsik�t! - Ichigo v�g�l belement. Elindult felfel� a toronyba, rugdosta Ruki-Ruki.
- He, na idefigyelj Rukia! Ha tov�bb rugdosol, nem �rdekel majd a hercegn�d!
- Hmph! R�zsik�r�l ne besz�lj �gy! Am�gy is, ameddig nem mented meg, nem mondom meg, hogyan juthatsz ki innen! - nyelv�t ny�jtogatta, Ichigo tov�bbfutott.
Mikor fel�rt, egy sz�p r�zsasz�n szob�t tal�lt, ott fek�dt „R�zsika” az �gyban, f�tyol takarta orc�j�t, mikor odal�pett, a n� m�r v�rta a cs�kot, hogy az � d�lceg hercege, - ebben nem vagyok biztos… - megcs�kolja! Elh�zta a f�tyolt Ichigo, �m az utols�, leg�rzelmibb pillanatban meg�llt.
- Mi a franc? Rose? - k�rdezte m�rgesen. - Mi ez? Valami �lom?
- �h te ostoba, mit gondolt�l? - k�rdezte g�nyosan Ruki-Ruki.

Folytatjuk...

⁰F�cil de Ganar? jelent�se: K�nny� Ellenf�l?