Shinigami Krónikák: 42. Rész: Fácil de Ganar?⁰:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Hagesii reiatsuját éreztem, biztos vagyok benne, azonban egyre távolodik, mi lett vele? - kérdezte aggodalmasan, mikor a járatban futott őrült sebességgel. - Lehet hogy veszélyben van? - megállt hirtelen, ugyanis hallott valamit. - Mi lehetett ez? Talán egy arrancar?
- Szióka, shinigami! - mondta egy félig csontmaszk-fejű arrancar. - A nevem Yelina, és Drackes nagyúr egyik legerősebb fracciónja vagyok! - előhúzta a kardját, lány léttére elég ronda volt ez az arrancar. - Mi a baj? Csodálatos szépségem ennyire elcsodálkoztat?
- Szépség? - kérdezte döbbenten Kodoku, majd nevetni kezdett. - Te szép? - mérges lett Yelina, nagyon. - Hmph! Te még akkor sem lennél szép, hogyha átplasztikáztatnád magad!
- Mit mondtál? - kérdezte mérgesen, a kardjával a falba vágott, majd kiemelkedett onnan egy lándzsa. - Tudom irányítani a követ, így egyszerűen kinyírhatlak, shinigami! - ordította.
- Gyere hát! - mondta Kodoku unottan, Yelinát egyre jobban csak idegesítette, végül nekirohant. - Cöhh! Gyenge nő! - egyet hasított a lándzsára, s az eltört. A lány meglepődött. - Nocsak, mi a baj édes? - elrúgta onnan messzire, megpróbált elfutni mellette, de elkapta.
- A lábadat elkaptam, most már véged van! - kiáltotta őrült tekintettel a lány. Elkezdett kövesedni Kodoku lába. - Hogyha teljesen sikerül téged kővé változtatnom, csak szétzúzlak, és máris véged van! - Kodokunak sikerült kihúznia a lábát a keze közül, ám tovább kövült.
- Nem múlik el, hogyha elengedsz? - elmosolyodott ellenfele, hátraugrott. - Te rohadék!
- Nahát, a shinigami mérges lett, húú de félelmetes! Mi lenne, hogyha máris végeznék veled?
- Takarodj innen! - kiáltotta mérgesen Kodoku, elkezdett egy lábon egyensúlyozni, erőt vett magán, elrugaszkodott ellenfele felé. - Most meghalsz! - próbálta azt kettévágni, ám nem ment végül, ugyanis elugrott. - Grr… Lehetetlen! - tovább kezdett kövülni, már a bal lábszára teljesen megkövült. - Le kell vágnom! - gondolta magában, miközben gyűlölve nézte ellenfelét, az elkezdett nevetni. - Mit nevetsz annyira? - kérdezte mérgesen, rájött máris.
- Látom le akarod vágni a lábad, de szerinted érsz akármit is? Hogyha a véráramodba került? A belső szerveid gyorsabban megkövülnek, még nem érzed, de hamarosan valóban semmit sem fogsz érezni! Kisebb erőt éreztél a járatból igaz? Ezért jöttél erre, te ostoba! - megváltozott a tekintete, sokkal ördögibb lett. - Nem kell engem félteni, attól hogy kisebb az erőm, még sok-féle van! Ez csak egy a sok erőm közül, hogyha érdekel a többi, győzd le!
- Győzzem le? - kérdezte döbbenten, nem értette mire gondolt. - Hogyan győzhetném én le ezt a képességét? A bankai… azt akarja, hogy a bankait használjam, de azt nem tehetem, különben nem marad elég erő az espadara… Nagyon trükkös, tudja, hogy nem győzhet le igazából, ezért használja ezt a technikát, azt akarja hogy kifárasszam magamat ellene…
- Min gondolkodsz ostoba shinigami! - eltűnt Kodoku szemei elől, megjelent a vállán, elkezdett ott is kövülni. - Szép kis szobor leszel te, tulajdonképp nem is muszáj elpusztítanom téged! Milyen szép kis szobor leszel te! - elkezdte simogatni a fejét. - Nem zavar ugye?
- Dögölj meg! - levágta az arrancar karját. - Ne érj hozzám többet, értetted? - Yelina elég elégedetlen volt, előhúzta a kardját, megvágta Kodoku arcát. - Te rohadt… - nyakához tartotta ellenfele a kardját. - Tedd csak meg! - mondta dacosan, elmosolyodott a lány. - Mi olyan…
- Vicces? - kérdezte nevetve Yelina. - Ahogyan viselkedsz, megpróbálod bebizonyítani, hogy még mindig gyűlölsz, de legbelül, már megkedveltél, és azt akarod hogy az enyém lehess!
- M-mit beszélsz te? - kérdezte döbbenten Kodoku, majd a szeme kezdett elsötétedni, kitágult a pupillája, elájult. - H-hol vagyok én? - meglátta maga előtt az édesanyját. - Anya te vagy az?
- Igen! - mondta az édesanyja, megsimogatta a fejét, deja vu volt kicsit ez a helyzet. - Mi az?
- Én… azt hittem meghaltál! - meglátta magát egy tükörben, még kisgyerek volt, elkezdett sírni. - Anya… én azt hittem meghaltál! - magához ölelte az édesanyja, ám vérzett. - Anya?
- Sajnálom kicsim, de én most meghalok! - próbált utána nyúlni, nem ment neki, eltört a tükör, amiben látta magát a szilánkok elragadták valahova máshova. - Mi ez a hely? Ki van ott? - előhúzta a kardját, megjelent Yelina. - Te voltál, aki azt az illúziót készítette igaz?
- Hehehe! Valóbín illúzió volt, és nem egy álom? - kérdezte a lány mosolyogva, megpróbálta Kodoku megtámadni, azonban elkerült. - Én az álmodba bele tudok mászni, nem volt nehéz téged elaltatni, te nagy baba! - belerúgott Kodokuba. - Már olyan szinten irányítom az álmod, hogy te képtelen vagy akármire is! Én irányítalak, teljes mértékben! - ijesztő volt a nevetése.
- Mit tervezel? - kérdezte mérgesen, kacagott Yelina. - Ugye nem velem akarod megölni Terut? - kinyitotta Yelina a szemét. - Mi az? Ugye nem ötletet adtam neked? - Francba!
- Ez egy nagyon jó ötlet volt, shinigami! - mondta Yelina kacagva, majd eltűnt, megjelent Kodoku körül egy acélfal. - Hmph! Mesterem… ez gyerekjáték volt! - nevetett öntelten.
- Remek munkát végeztél Yelina! - mondta Drackes, miközben odanézett a hercegnőre. - Még élsz? - kérdezte, kissé aggódott, de nem akarta mutatni. - Kelj fel! - felpofozta a védtelen lányt, az újra a kezébe harapott. - Hé, én csak nem tudtam hogy még élsz-e! De ha te így…
Elkezdte tapizni, a hercegnő meg sikoltozott, de nem tehetett ellene semmit sem, míg meg van kötözve. Végül Drackes úgy döntött békén hagyja, úgysem tudja meggyőzni még.
- Viszont, a barátod, talán majd megmutatja, hol is van pontosan a Tengerek Köve, ha így lesz, és te nem fogod elmondani, hogyan szerezhetjük meg, megölöm, és eléd hozom a fejét!
- Micsoda? Le akarod tépni a fejét? - Drackes őrülten kacagni kezdett. - Te… szörnyeteg!
- Mit lep meg? Hiszen én is „csak egy arrancar” vagyok, nem? - kérdezte gúnyolódva. - A lovagod barátait is ki fogják végezni a szolgáim, az egyik már a mi oldalunkra állt, csak idő kérdése, mikor semmisítik meg egymást a parancsomra, és nagyon jól fogok szórakozni!
- Fogd be! Fogd be! - sikoltozta a hercegnő, szinte egész Marinoban visszhangzott a hangja.
- Hercegnő… - mondta döbbenten Hagesii, mikor a felszínre ért. - Én sajnálom, de a Tengerek Kövének termét muszáj megnéznem, hogy rendben van-e! - futott tovább, de most gyorsabban, hogy hátha vissza tud majd még menni, minél előbb. - Drackes szolgái vajon erősek? Vagy Teruék elverik őket? Még érzem, hogy Teru még nem harcol, de Kodoku reiatsuja nyugodt, hogyan lehet ez? Hiszen az előbb még harcolt, az arrancart is érzem…
Teru eközben még futott az úton, ám ekkor megpillantotta maga előtt az arrancart, amely az ő ellenfele lesz majd. Drackes őt tartotta a legerősebb Fracciónjának, ő volt Piraña, a fogai tüskések voltak, nem voltak szemei, a helyén a csontmaszk volt, elég ijesztő figura.
- A nevem Piraña, és én vak vagyok! A nagyuram megvakított, hogy még több erőt bírhassak el, így az erőm szinte végtelen, kettéharaplak! - megjelent Teru mögött, meglepte, hogy látás nélkül is ilyen pontosan tud támadni, végül kivédte. - Meglepő hogy a hallásom sokkal kifinomultabb? Vak vagyok már régóta, így a hallásom tökéletes, a hullámokat hallom, amikor megmozdulsz, mindig megindul egy hullám, amely jelzés számomra, merre vagy, mit csinálsz, illetve mi a gyengéd! - elmosolyodott, nagyon ijesztő volt a fogsora így. - Hehehe!
- Fujj de gusztustalan! - gondolta magában Teru, miközben az mosolygott, Piraña kissé elégedetlen volt, ugyanis érezte, hogy nem ő kapta a legerősebb ellenfelet. - Mi a baj?
- Miért te jöttél? Miért nem a legerősebb? - kérdezte mérgesen. - Én a legerősebb ellen akarok harcolni! Na mindegy, akkor téged filézlek ki előbb, majd megkeresem a társaidat! Az egyikük már nyert, örömteli hír neked nem? - Teru kicsit felszabadult, gondolta Kodoku volt.
- Biztosan ő lehetett, akkor már el is indult a kastélyba, hé várjunk! A végén még ő lesz a hős, azt nem engedhetem! - Gyere te csótány! - kiáltotta, megjelent mögötte, egy nagyot vágott annak hátába, azonban meg sem kottyant neki, meglepte igazán. - Mi a franc volt ez most?
- Hehehe! Nem sebezhetsz meg! A hierrom kemény, így nem tudsz megsebezni, ez az egyik erőm, amely megnövekedett, egy ostoba egyszerű karddal, nem győzhetsz le engem, de ezt már magad is megértetted, remélem! - megjelent mögötte. - A sonído, igen már tökéletes!
- Hogyan? Minden hollow típusú ereje megerősödött? - meglepődött ezen Teru, és megijedt.
- Igen, ahogyan mondod! - mondta Piraña, majd elugrott onnan, mert Teru megpróbálta megsebezni. - Ostoba! Azt hiszed, hogy megsebezhetsz? - kérdezte nevetve. - Ugyan már! Esélyed sincs, kis mocsok ellenfelem! - majd a karmai megnövekedtek. - Hehehe! - nevetett halkan, Teru füle megfájdult, elkezdett vérezni. - Ez az én Ensordecedor Palabram! - Teru nem hallott már semmit. - Az én hallásom tökéletes, de mi van hogyha te megsüketülsz? Hm?
- Nem hallom, hogy mit mondasz! - mondta mérgesen Teru, nekiment Pirañanak. - Micsoda?
- Hmph! Palabra Globo! - egy buborékba zárta, amely szonikkal bombázta meg a testét. - Most véged van! - előhúzta a kardját, majd megpróbálta megvágni Terut, ami valljuk be elég jól sikerült, a vállába belevágta a kardját. - Fáj ugye? - nem hallott semmit, így nem tudott válaszolni sem. - Milyen unalmas, és idegesítő vagy te! Még annyit sem érdemelsz, hogy megöljelek! - elkezdte kaszabolni, milliónyiszor megvágta Terut. - Mi a franc ez? Mi t…
- Hmph! Az egy póttest, amelyet Urahara-santól kaptam! Hogyha esetleg bajba kerülnék, legyen egy csali az ellenfélnek! Ostoba vagy, így könnyű volt téged átverni! Azt hiszed, nem jöttem rá, hogy a hallásodat olyan könnyű összezavarni? - Piraña nagyon meglepődött.
- Te szemét! - mondta mérgesen Piraña, majd megfordult, a karmaival megpróbálta megsebezni, de nem ment neki. - Újra a póttest? Használd a kardod shinigami, vagy meghalsz! - Teru elmosolyodott. - Mosolyogsz, érzem a zsigereimben, de miért? Ennyire lebecsülsz? Ne akard megtudni, hogy milyen erős a resurrecciónom! Használd a kardod!
- Miért tenném, hogyha így is meg tudlak ölni? - majd ekkor egy óriási zajt gerjesztett a soukatsuival. - Most pedig, meghalsz! - ám elkapta a kardját ellenfele. - Micsoda? Hogy…
- Azt hitted, hogy kétszer beveszem ezt a trükköt? A hallásom tökéletes, és nem jó, tökéletes!
- Szóval el tudod különíteni a hangokat? - bólintott Piraña, elmosolyodott Teru. - Biztos vagy benne? - elugrott onnan, Piraña hátába egy óriási szikla belerepült, összeesett Piraña. - A csudába, most meg sziklák torlaszolják el az utat, ez nem jó így! - kezdett ébredezni ellenfele.
- Te rohadék! Sikerült megsebezned, de ne légy boldog, ugyanis még csak most jön a kemény része a harcunknak, ugyanis! - maga felé fordította a kardját, majd beledöfte a fejébe, Teru undorítónak találta. - Hasítsd szét a világot, Aesino de Peces! - kiáltotta, ekkor a bőre lejött róla, és egy nagy ronda barna hal jelent meg helyette, két szeme nőt, egyre nagyobb lett, a szája óriási volt, a szemei kijöttek a helyükről, mintha kukacok lettek volna, karjai nőttek, amely tele volt karmokkal, a lábai helyett pedig uszonyok. - Hehehe! - nevetett őrülten. - Most megmutatom, ki is a jobb! Látlak, de az erőm még mindig ugyanakkora, minden tekintetben! Ellened használom először a resurrecciónomat, azóta hogy felerősített a nagyúr. Szóval érezd magad megtisztelve, hogy ezt a szent alakomat láthatod, mielőtt végzek veled!
- Ennyi? - kérdezte Teru elégedetten, meglepődött ellenfele. - Szikrázz, Raimaru! Ellened nem hogy bankai, de még shikai sem kéne, azonban megsérülni nincs kedvem, mert egy keményebb ellenfél vár még rám, épp ezért, halj meg gyorsan! - felemelte a Raimarut.
- Egy villámpenge mi? Nem félsz, hogy esetleg téged is meg fog rázni ha? - kérdezte nevetve ellenfele, megjelent a szájában egy óriási cero. - Cero… Torpedo! Ez a cero, a fogaimmal egyesül, majd a fogaim a helyéről elmozdulnak, s hogyha valamibe beleütköznek rögtön felrobbannak, semmi esélye annak, hogy megakadályozd, véged van, hallod shinigami?
- Milyen ostoba gondolataid vannak! - mondta nevetve Teru, felugrott, egyszerűen kikerülve minden cerot. - Óh, a mögöttem levő út most le lett zárva! Akkor hát meg kell téged semmisítenem, hogy előrébb jussak, nemde? - összehúzta a szemét Piraña, majd elmosolyodott. - Akkor a végső összecsapás következik nemde? Ne hidd, hogy finomkodni fogok, csak mert semmi kedvem pazarolni rád az erőmet! - felidegesítette az arrancart.
- Te kis patkány! Felfallak mint piranha a fánkot! - Teru nem igazán értette a piranha mikor eszi meg a fánkot. - Gráááh! - megindult ellenfele felé, a fogai óriásira nőttek, hogy szétharapja, ám ekkor az visszalökte. - Mi a franc? Hogyan tudtál megállítani az extrém sonído ellenére is? - érzett valamit. - Szikra? Ó a francba, megbénítottad a mozgásom?
- Most pedig, végzek veled! - becsukta a szemét, összeösszpontosította az energiáját egy labdaformába. - Gyerünk, Raimaru! - egy óriási villámlabdával telibe találta Pirañat, az felrobbant ekkor, s a felszínre jutott így Teru, rögtön a kastély előtt. - Mi a fene? Nyitva van az ajtó? - meglepődött nagyon, elkezdett futni előre, majd bezáródott mögötte az ajtó. - Miért gondolom, hogy ez egy csapda? - felkapcsolódott pár reflektor, megjelent Yelina. - Ki…
- Mert ez egy csapda! Hehehe! Szóval Pirañanak annyi mi? - kérdezte szánakozva. - A nevem Yelina, és Drackes nagyúr utolsó fracciónja vagyok! - neki akart menni rögtön Teru. - Nem!
- Mi nem? - kérdezte mérgesen Teru. - Mit tettél Hagesiivel? És… hol van Kodoku, talán…
- Kodoku? Rá gondolsz? - oda mutatott mellé, felkapcsolódott egy reflektor, mely megvilágította. Teru odaszaladt hozzá. - Igen, jól hiszed, ő lesz az ellenfeled! - kacagott.
Eközben Hagesii még mindig futott, de érezte hogy Teru befejezte a harcát, és örült neki.
- Győzött vége… De miért van még mindig egy arrancar? Talán történt valami Kodokuval? - egy ajtó elé ért, amely kék és aranyszínű volt. - Szóval még biztonságban van az ajtó… - mikor maga mögé nézett, ott volt számtalan hollow. - A francba, idevezettem volna őket?
- Hehehe! Köszönöm kis ostoba! - mondta mosolyogva Drackes, majd odalépett a hercegnőhöz. - Látod édesem? Végül megtaláltam a Tengerek Kövének helyét!

Ezeregy mese: Csipkerózsika:

- Mi? Hol a francban vagyok? - kérdezte egy vulkános helyen Ichigo, mikor magára nézett, meglátta, hogy valami ostoba hacuka van rajta. - Mi a… mi a franc ez? - a hátán ott volt a Zangetsu. Megjelent előtte egy kisméretű Rukia. - Rukia, te meg mit keresel itt? - kérdezte.
- Rukia? Én Ruki-Ruki vagyok, a tündér, Csipkerózsika veszélyben van, hős lovag mentsd meg! - nem értette Ichigo hogy mit mond. - Mindegy, húzd a beled fel abba a toronyba, és mentsd meg Rózsikát! - Ichigo végül belement. Elindult felfelé a toronyba, rugdosta Ruki-Ruki.
- He, na idefigyelj Rukia! Ha tovább rugdosol, nem érdekel majd a hercegnőd!
- Hmph! Rózsikáról ne beszélj így! Amúgy is, ameddig nem mented meg, nem mondom meg, hogyan juthatsz ki innen! - nyelvét nyújtogatta, Ichigo továbbfutott.
Mikor felért, egy szép rózsaszín szobát talált, ott feküdt „Rózsika” az ágyban, fátyol takarta orcáját, mikor odalépett, a nő már várta a csókot, hogy az ő délceg hercege, - ebben nem vagyok biztos… - megcsókolja! Elhúzta a fátyolt Ichigo, ám az utolsó, legérzelmibb pillanatban megállt.
- Mi a franc? Rose? - kérdezte mérgesen. - Mi ez? Valami álom?
- Óh te ostoba, mit gondoltál? - kérdezte gúnyosan Ruki-Ruki.

Folytatjuk...

⁰Fácil de Ganar? jelentése: Könnyű Ellenfél?