- Bebizonyosodott, hogy mégis méltó vagy a feladatra… Ám, hogy megtaláld, amit keresel, a válaszaidat, még hosszú út áll előtted… Még nem állsz készen rá… De majd egy nap…
Éjjel volt. Brandon megint a furcsa, mély hangra ébredt fel. Nem tudta, mire is vélje azt, amit mondott neki.
- Már megint… De ki, vagy mi lehet ez? Elképzelésem sincs róla… A válaszaim… Hosszú út… Nem állok készen… -  ismételgette magában az alak szavait. – Valami oka csak van, hogy ilyen álmaim vannak. Holnap be kell ugranom Ukyo professzorhoz, jobb lesz kipihenni magam…
Nem sokkal később megint elaludt. Másnap reggel arra ébredt, hogy felkapcsol a szobájában lévő TV, mivel ez volt beállítva ébresztőnek.
- A győztes pedig… - Dobok szólaltak meg. – Ryoga Kamishiroooooooo!
- Mivan?! Ez nem leheeeeeeet! – kiabálta a háttérben egy piros mellényes fiú.
A győztes a kamera felé fordult, majd megeresztve egy halvány mosolyt, intett egyet. Lila kabátja volt, a haja sötétkék vagy lila színű, elég nehéz volt megmondani. A szeme kék volt, valamint a homlokánál a hajában volt egy kis felálló világoskék rész. A nyakában egy nyaklánc lógott, mely ezüstszínű volt és feketés nadrágot viselt.
- Na ne! – mondta elképedve Brandon. – Pont erről maradtam le? Ryoga vs. Yuma… Árghh! Ilyen az én szerencsém…
Miután felöltözött és megreggelizett, elköszönt a szüleitől, majd kiment az utcára. Ukyo házát vette célba. Miközben arrafelé ment, a járdán meglátott egy lapot. Az egyik Obot pont fel akarta szedni.
- Takarít! Takarít! – kiabálta mérgesen, mikor Brandon elvette előle, és gyorsan elfutott.
- Még az hiányzik, hogy egy ilyen szemétkupac a karmai közé kaparintsa. Tényleg, vajon milyen lap lehet?
- TAKARÍT! TAKARÍT! – kiabálta szinte szikrázva az Obot, amely utána gurult vöröslő szemmel.
- Kezdem úgy érezni, hogy örök balszerencsére kárhoztattam… - Unott képet vágott a mondata közben. – Te szemetes! Szállj már le rólam!
Az Obot eszméletlen iramban száguldott utána, aztán mikor meghallotta ezt a mondatot még jobban rákapcsolt. Kis híján elkapta, azonban a fiú leugrott a lépcső tetejéről, az Obot pedig legurult rajta.
- Ezt megúsztam! – lélegzett fel Brandon.
- TAKARÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍT! – kiabálta az Obot, miközben az oldalán gurulva közeledett áldozata felé.
- Szállj már le rólaaaaaaaaaaaaaaaaam!!!! – mondta méltatlankodva, miközben a robot rajta landolt.
Az lekászálódott róla, aztán ezt követően kitépte a fiú kezéből a kártyát és örömittasan felkiáltott;
- Takarít! Takarít!
Hirtelen letört a karja, amelyben fogta az elkobzott „értéket”.
- Hehehe! – nevetett Brandon. – Köszi szépen az ajándékot!
- TAKARÍÍÍÍÍÍÍÍÍT! – kiabált utána az Obot, majd teljesen darabokra hullott.

Ötödik Húzás:
Indul a vadászat;Az első cél a pláza!

Brandon kezében szorongatva a lapot, lassan Ukyo házának bejáratához ért. Csapdalap volt, amit talált.
- Félbetört Fények? Érdekes… Az effektjének még hasznát vehetem… Mégis szerencsém van, legalábbis most még.
Nem volt ideje tovább gondolkodni, mivel megérkezett az „Ukyo Rezidenciához”. A lapot a paklijába keverte, ezt követően pedig bekopogott. Senki sem válaszolt, szóval megismételte. Erre sem érkezett felelet, így benyitott. Az egész ház teljesen üres volt, egy áldott lelket sem látott. Neszezés hallatszott innen-onnan, biztosan Ukyo befuccsolt találmányainak zaja. Egyszer csak valamiféle fura zenét hallott és óriási dübörgéseket. A laborból jött, így odament, de az nem nyílt ki.
- Mi lehet a számkombináció? Ha jól emlékszem, egy négy számból álló sorozat. A professzort ismerve, biztosan valamiféle számítógépekhez kapcsolódó kód… Lássuk csak… Mi lenne ha…
Beütötte az 1024 számokat, melyre kinyílt az ajtó, aztán víz ömlött ki és óriási dörgésszerű hangok hallatszottak. Egy gépből jött mindez. Egy felirat volt a gép tetején lévő kijelzőn:
ERROR!
- Ezen már meg sem lepődök! – mondta magának egy kis gúnnyal a hangjában. Megnyomott egy gombot, a gép ajtaja kinyílt. Még több víz folyt ki belőle, Ukyo fején egy sisak volt. Láthatóan más ruha volt rajta, azonban teljesen bőrig ázott. Brandon megkocogtatta a sisak tetejét, amire Ukyo egy nagy kiáltással reagált.
- SEGÍTSÉG! MENTSENEK MEG!
Levette a fejéről a sisakot, kissé égettnek látszott a feje. Felállt, aztán nagy meglepődéssel Brandonra nézett, aki egy kicsit viccesnek tartotta a szituációt.
- Professzor, úgy tűnik, ez a gépe sem úgy működik, mint kéne – osztotta meg észrevételét Ukyoval. – Egyébként mi ez?
- Ez kérlek, egy… Khmm… Dobpergést kérek! – harsogta nagy hangon, mire az egyik gépből karok jöttek ki és elkezdtek dobolni… Ukyo fején. – Áú! Hé! Hagyd abba! HÉÉÉÉ!
Brandon arcára nagy mosoly ült ki. A gép ekkor abbahagyta.
- Erre is ráfér a finomítás… - jegyezte meg a professzor. – Szóval! Ez az én Hawaii Szimulátor 1.0 nevű találmányom.
- Hát, nem úgy néz ki, mint aki épp Hawaiin nyaralt. Na persze a ruháját leszámítva.
Ukyo strandpapucsban volt, hawaii mintás szürke nadrág volt rajta, valamint egy rózsaszín, virágmintás ing, melynek nyakába akasztotta a napszemüvegét.
- És amúgy is. Miért nem megy el nyaralni, ahelyett, hogy ezzel a géppel próbálkozna?
- Mert… Mert… - szipogott közben. – A fizetésem a gépeim alkatrészeire költöttem, ezért ennivalóra is alig van pénzem, nem hogy nyaralásra! – kiabálta óriási sírás közepette. – De komolyra fordítva a szót. Hogy jutottál be a laborba? Nem láthattad a kombinációt, amit múltkor begépeltem. Vagy kémkedtél? – szűk szemmel, gyanakodva bámulta a fiút.
- Ugyan! Ehhez semmi kémkedésre nincs szükség. 1024, mivel egy gigabájt 1024 megabájt, egy megabájt 1024 kilobájt, és így tovább! Magát ismerve, ez gyerekjáték volt.
- Hmmm… Jelszót kell cserélnem… - dünnyögte. – Szóval mi járatban errefelé?
- Maga hívott, még tegnap délután. Nem emlékszik rá?
- Hát persze! – kiáltott fel. – Hogy azért! Ez esetben, elkérhetném a Párbaj Korongodat, minden kiegészítővel, valamint a D-Gazeredet?
- Ha akarja… Csak kérem, ne rontsa el őket! – Brandon kissé aggódott, hogy mit alkot majd Ukyo.
- Ugyan-ugyan! Ne félj! Ez a gép 100%-ig működik. Egy kis átalakítást végez rajtuk, semmi egyéb – szólt vissza biztatóan.
A fiú átadott mindent, aztán leült. A gép láthatóan elég gyorsan dolgozott, nem látszott rajta, hogy bármi hiba történne.
- Míg a gép dolgozik, szeretnék beszélni veled valamiről.
- És pedig? – tudakolta a fiú.
- Visszaküldtem Graphát a férfinak, aki megajándékozta az iskolát vele. És ezt kapd ki! Nem emlékezett semmire sem!
- Hogy? Az hogy lehet?
- Nem tudom. Mindenesetre, ha az értesítéseim pontosak, miután visszahelyezte a lapot a vitrinbe, ahol tartani szokta…
- Mi történt?
- Éjjel furcsa álmai voltak róla. Grapha hozzá beszélt és kergette. Tehát…
- A gép mégsem tisztította meg teljesen…
- Pontosan… És még aznap este… Egy felvétel szerint, egy fekete-fehér kabátos egyén ellopta.
- Fekete kabátos?! Csak nem ő volt?!
- Átalakítás kész! Minden funkció tökéletesen működik! – mondta a gép, majd Brandon kezébe rakta a D-Gazert és a D-Padet.
- Nos… Arra szeretnélek kérni, hogy ügyelj a város épségére.
- Mire gondol professzor?
- Egyre több furcsa hírt hallani arról, hogy rendhagyóan viselkednek az emberek. Úgy, mint Kevin, mikor Grapha a birtokában volt. Gonosz energiák munkálkodnak itt…
- Értem… Szóval ezúttal én leszek a város őre. Rendben van!
- Gondoltam, hogy belemész! – mondta miközben mosoly ült az arcára. – A D-Gazer és a
D-Pad átalakítása lehetővé teszi, hogy egy térképet nyiss meg, amely jelzi a gonosz energiák aktivitásának helyét, valamint a párbaj során, lásd, az ellenfeled szörnye és ő maga, mennyire van beszennyezve gonoszsággal.
- Ez érdekesen hangzik. Kezd tetszeni ez a feladat – szólt a professzornak, majd ő is mosolyogni kezdett. – Úgyis eléggé unatkoztam volna!
- Nem csalódtam benne… Gondoltam, hogy igent mond, és ez pont így van rendjén…
- Ha megnyersz egy párbajt, az ellenfeled sötét lapját, csak be kell dobnod a temetődbe a párbajon kívül. Ilyenkor az automatikusan ide teleportál, a gépemmel pedig igyekszem minél előbb megtisztítani.
- Hmmm… Tudja, elég érdekes. A többi találmánya nem nagyon működik, de ezek szinte tökéletesek. Nem gondolt arra, hogy feltalál valamit, amivel még különlegesebbé tehetnénk a párbajokat? – kérdezte Brandon.
- Végül is nem rossz ötlet, de nem hinném, hogy…
A Brandon D-Padjéből szóló riasztás félbeszakította. Megjelent a térkép a képernyőjén. A plázában jelzett.
- Bocsánat professzor! Majd később befejezheti, de nekem most mennem kell!
Kirohant a házból és a pláza felé vette az irányt. Kb. 7-8 percig futhatott, mire odaért. Gyorsan bement, megnézte a D-Pad térképét, amin ez állt:
„A célpont kb. 50 méterre, északra van.”
- A mozgólépcső teteje! Ott kell lennie!
Egy barnahajú fiú támasztotta hátával a mozgólépcső korlátját. Fehér-lila ujjatlan pólóban volt, sötétkék rövidnadrágban, valamint szintén kék futócipője volt. Mikor Brandon jobban megvizsgálta, az hátrafordult és őrült tekintettel nézett a szemébe. A fiú kiolvasott valamit az őrült tekintetből.
- Párbajozni akarsz? Állok elébe! – kiabálta neki fel.
Az még mindig csak őrülten mosolygott. Brandon felment a baloldali mozgólépcsőre. A másik elkiáltotta magát.
- HÉ EMBEREK! TŰNJENEK EL A LÉPCSŐRŐL, KÜLÖNBEN CSÚNYA VÉGET ÉRNEK! – Brandonhoz fordult. – Te pedig maradj szépen ott!
A mozgólépcső megállt. Minden ember leszaladt róla, látták, hogy nem viccel. Lassan lesétált a jobb oldali lépcsőre. Hirtelen egy korlát jelent meg mindkét lépcső tetejénél és aljánál, amelyek lehetetlenné tették, hogy át lehessen jutni.
- Hehehehe! Most pedig jöjjön egy kis csavar!
A fekete kabátos csak erre a szóra várt. Egy, a pláza berendezéseinek szabályozására szolgáló teremben volt. Megnyomott egy gombot, melynek hatására a korlátok elkezdtek szikrázni, valamint a lépcsők lefele mozogni.
- Na ne! Ezt ne! Ebből baj lesz! – kiáltozta Brandon miközben elkezdett futni felfelé, hogy nehogy a korláton landoljon.
- Ez a specialitásom! - mondta a másik, miközben könnyedén futott.
Brandon szorult helyzetben érezte magát, de mégis leküzdötte a félelmét.
- D-Gazer, KÉSZ! Párbaj Korong, KÉSZ!
- Csatlakozás a párbaj szemlélőivel, teljes!
- PÁRBAJ! (Brandon:4000LP, Grant:4000LP)
- Az kezd, aki előbb húzza ki az 5 lapját! – kiabálta át Grant és már a kezében is voltak a lapjai.
- Ő kezd… Akkor hátrányban vagyok…
- Húzok! (Kéz:5->6) Megidézem a kezemből speciálisan a Giga Sprintert! (LV:2 ATK:900) Ez a lap csak akkor idézhető meg speciálisan, ha az első körben vagyunk és nincs más lap a mezőn. Megidézem szintén speciálisan a Fő Sprintert!(LV:2 ATK:700) Csak akkor idézhető meg, ha az első körben megidézek speciálisan egy Sprintert. Megidézem a Nagy Sprintert támadóállásban! (LV:2 ATK:800) Aktiválom a képességét! Ha legalább 2 Sprinter van a mezőn ugyanolyan szinttel, mikor megidézem, a saját, és azok szintjét is megemeli eggyel!(Giga, Fő, Nagy Sprinter: LV:2->3) Lefordítok egy lapot és befejeztem! (Kéz:6->2)
Brandon már most lihegett egy kicsit, ellenfele pedig gonoszul nevetett.
- Az első köre és máris három szörny… Ugyan gyengék, de ez most nem lényeg. Ráadásul… Alig kezdődött el a párbaj, én meg már most kezdek fáradni… Gyorsan le kell rendeznem, mielőtt még valami komolyabb történne…

Folytatása következik…