Shinigami Krónikák: 47. Rész: El Sabor de la Derrota:

„A Tengerek Köve is az ellenfél kezére jutott, és valami sötétet tervez, három shinigami harcol a jövőért, a jövőért amely ne sötét, hanem fénnyel teli legyen! Egy világot már elpusztított az arrancarok vezére, első áldozata a Marino volt, vajon, mit tervezhet? És minden espada olyan erős lesz, nem… még erősebb, mint a tizedik? Az espada hamarosan támad!”
- A nevem Furem! - mondta mosolyogva Kodoku ellenfele, miközben összecsaptak. - Szóval a kardod szél elemű ha? Akkor nem győzhetsz le! - felemelte a kardját, aztán egyet csapott, így Kodokut kiütötte. - Milyen szánalmas! - szánakozott. - Gyerünk, siessetek már! Gyorsabban végezzetek ellenfeleitekkel! - Kyouraku sem bírt az ellenfelével, összecsaptak.
- Amúgy iszákos, Rei a nevem, hogyha nem tudnád! - felugrott, a pusztakezes harcról átváltott, megjelentek kunaiok a kezében, feltöltötte villámokkal, majd eltalálta ellenfelét.
- Micsoda? Szóval különféle fegyvereket használnak? Anno, nem volt „szerencsém” ott lenni a végső ütközetben a Denchigo ellen. - gondolta Kyouraku, aztán elkezdett nevetni. - Gyerünk Ukitake, vissza kell vonulnunk! - bólintott barátja, felkapták a fiúkat, őket már kiütötték.
- Hmph! Ne menekülj Ukitake! - ordította Kagarou, megjelent a kezében a lándzsája. - Megsemmisítelek! - egy széllökést küldött felé, ám azok eltűntek. - Cöhh! Megöllek Ukitake. - gondolta mérgesen, megjelent mellett Rei és Furem, eltűntek onnan. - Ukitake… gyűlöllek!
Kyourakuék lerakták a fiúkat Unohanánál, az pedig lekezelte a sérüléseiket. Kodokuéknak meg kellett érezni a vereség ízét, „egyszerű harcosoktól”. Ukitake aggódott értük nagyon.
- Ukitake… Mi volt az Kagarou szemében? Bosszút láttam, miért gyűlöl téged annyira?
- Nem tudom… - gondolta szomorúan, elkezdett köhögni, vért köhögött fel. - Ááhh! - kicsit fájdalma volt, kiderült, hogy Kagarou belemártotta a karmait a hasába. - Ez… semmiség!
- Ukitake-taichou… - mondta ijesztően Unohana, végül belement a fehér hajú kapitány, hogy megvizsgálja. - Rendben van, semmi gond nem lesz, de hogyha lehet, akkor ne harcoljon egy ideig! - Kyouraku hátba vágta, és felordított. - Kyouraku-taichou, ha lehet ne ölje meg, oké?
- Rendben! - mondta mosolyogva, aztán elővett egy sakés üveget, miközben Unohana elment. - Kérsz barátom? - kérdezte, miközben töltött magának, az megrázta a fejét. - Rendben, akkor több marad nekem! - befejezte a viccelődést, aggódott érte, mert szomorú volt. - Mi a baj?
- Semmi. - válaszolta, aztán elfordult, és gondolkodott. - Kyouraku, most menj el innen, oké?
- Ha ezt akarod… - azonban nagyon is aggódott most már. - Mi történhetett, ami miatt ennyire maga alatt van? - kérdezte magában. Kíváncsi volt. - Meg kell tudnom, Yama-apó tuti tudja!
Odament az első osztag épületéhez, jelentés címével jutott be, de kiküldött onnan mindenkit.
- Vesztettetek! - Yamamoto összehúzta a szemöldökét. - A Denchigot csak az győzheti le…
- Ki volt pontosan Kagarou? Miért gyűlöli Ukitaket? - Yamamoto csak becsukta a szemét, s nyugodtan állt. - Válaszolj Yama-apó! - mondta mérgesen Kyouraku, az egyet kopogott a botjával. - Rendben van, lenyugszom, de akkor kérlek… mondd el mi volt közöttük!
- Kagarou sosem létezett! - mondta Yamamoto, meglepte ezzel a kijelentéssel. - A Denchigo egy szellemből született, amely birtokolta az öt fő elemet, villám, tűz, víz, föld és szél! Kagarou, annak a szellemnek egy darabja volt csak, de mi elhitettük vele, hogy ő egy shinigami, és már itt él régóta, Ukitake barátjaként! Mindenkinek az emlékeit manipuláltuk róla, kivétel persze Ukitake! - Kyouraku közben kiköpte a saket. - Igen… Ő mindvégig egy Denchigo volt, nem csak az lett. A Denchigok képesek használni egy hollowt mint fegyver! Illetve, egy elemmel rendelkeznek, az öt közül. Hogy megszerezhessék a hatodik elemet…
- …le kell győznünk egy olyan shinigamit, ami a mi elemünknek megfelelő karddal rendelkezik! - mondta Furem nevetve. Kagarou külön volt, azon gondolkodott, hogy Ukitake miért verte át régen. - Mi a baj Kagarou? Még mindig azon az ostoba kapitányon gondolkozol? - kérdezte. Kagarou felállt, s kiment a barlangból. - Hmph! Ha elárul minket…
- Nem fog! - mondta a kék páncélos. - Mizonnak, azaz nekem a szavát adta, hogy örökre a Denchigot fogja szolgálni, így nem árulhat el minket, azonban… ott van egy bökkenő…
- Igen! - mondta a barna páncélos, majd Furem felé nézett. - Úgy érzem, hogy a Hueco Mundoban van csak föld zanpakutou! Így hát, majd valahogyan el kell jutnom oda, de…
- Majd megkérjük Urahara Kisuket! - mondta nevetve Rei, ám érzett valamit. - Kagarou elment! A Seireteibe! - mindnyájan azt kérdezték „Micsoda?”. - Igen, eltűnt, odament!
- Meg akarja ölni a kapitányt. - gondolta nevetve Mizon, aztán felállt. - Visszahozzam?
- Nem… érdekel mit tudnak a shinigamik! - intette le Furem. - Ami meg téged illett Eivan, majd Urahara Kisuket felkeresed, és biztos vagyok benne, hogy szívesen segít… ha nem…
- Akkor megölöm! - mondta a barna páncélos, a többiek elmosolyodtak, aztán ő is elindult.
Kagarou közben elért Jidanbou kapujához. Jidanbou mikor meglátta, nagyon meglepődött.
- Te vagy az? - kérdezte a kapu őr, de elég barátságtalanul, Kagarou nem foglalkozott vele.
- Tűnj az útból, vagy meghalsz! - mondta mérgesen Kagarou, de Jidanbou megpróbálta lecsapni. - Rendben van, hogyha a nehezebb utat választod, meghalsz! - megjelent a keze körül egy kis szél. - Pusztulj! - nekilökte az ajtónak, az pedig összetört. Jidanbou mozdulni sem bírt. - Szánalmas! - mondta csalódottan, aztán rálépett Jidanboura, felugrott, végül a fejét eltalálta. - Aludj szépen, te nagy baba! - Yamamotonak rögtön jelentettek, hogy itt van egy Denchigo. Meg is indultak az általános védelmi erők, és az Omnitsukidou rögtön. - Hehehe…
- Denchigo, most fordulj vissza, vagy rögtön elpusztítunk! - nem hallgatta meg őket Kagarou.
- Ti? Ti még egy legyet sem tudnátok legyőzni! - felemelte a karját, és egy széllökéssel ellökte őket onnan. - El az utamból! Hol van Ukitake Juushirou? - Ukitake meghallotta.
- Kagarou! - mondta döbbenten, nagy nehezen felkelt, megjelent azonban az ajtóban Unohana. - Unohana-taichou én… - az meggyógyította teljes mértékben, ám elájult. - Köszönöm! - mosolygott, aztán egy ágyra rakta a nőt, és elindult Kagarou felé, ahonnan a hang jött. - Hát ott vagy! - Kagarou odanézett, és rögtön ideges lett. - Mit akarsz tőlem?
- Meghalsz! - mondta idegesen Kagarou, megjelent Ukitake mögött. - Pusztulj te rohadék!
- Nem! - előrántotta kardját, aztán elkezdte mormolni az aktiválási szöveget. - Hullámok emelkedjetek s legyetek pajzsom, villámok csapjatok s legyetek kardom! Sougyo no Kotowari - kivédte a csapást a kardjaival, ám jött egy következő, amely majdnem eltalálta, de elkerülte.
- Nocsak, máris használod ellenem a shikaiodat? - előhívta a lándzsáját, aztán a pajzsát. - Ez semmi, ugye tudod? - nekiment, és támadta erőteljesen. Le-lecsapott rá a lándzsával, azonban egyszerűen kivédte Ukitake a kardjaival, egy pillanatban pedig, amikor Kagarou nem figyelt rendesen, meg akadályozta a lándzsa mozgatását, és kirántotta kezéből. - Mit merészelsz?
Visszaemlékezett ekkor, egy elég emlékezetes dologra, amikor Ukitakeval gyakoroltak.
„- Ukitake gondolod, hogy valaha is leszek olyan jó shinigami mint te? - kérdezte szomorúan. Elmosolyodott „barátja”, aztán felállt, és bólogatott. - Rendben, akkor folytassuk az edzést!”
- Miért hazudtad azt nekem, hogy shinigami vagyok? Hogyha olyan jó barátok voltunk, akkor miért? Miért hazudtál? - megfogta a lándzsa pengéjét, s elrántotta Ukitaketól. Vérezni kezdett.
„- Nekem miért más színű a vérem? - kérdezte kíváncsian Kagarou, Ukitake nem válaszolt.
- Folytassuk az edzést! - mosolyodott el. Közben félrenézett, nem akarta elmondani, miért…”
- Azért fekete a vérem, mert én egy denchigo vagyok! - mondta mosolyogva Kagarou. - Már tudom a választ! - feldobta a lándzsáját, végül megfogta. - A shikaiomat aktiválni lehetetlen volt igaz? - bólintott Ukitake, újra egymásnak mentek, de most kicsit bekeményített Kagarou, feldobta a lándzsáját, aztán egy szélgömb jelent meg a szája előtt. - Pusztító Szélroham!
- Hmph! - Ukitake előre tartotta a kardját, elnyelte azzal a csapást. Meglepődött Kagarou. - Most pedig, edd meg amit főztél! - visszaverte ellenfelére a saját támadását. Ám az elmosolyodott, ugyanis pont ekkor esett le elé a lándzsa, amely megvédte. - Lehetetlen!
- Hehehe! Szerinted nem emlékszem már a kardod szánalmas képességére? - kihúzta a földből a lándzsa hegyét. - Most mit teszel? - segíteni akartak a shinigamik Ukitakenak, ám az leintette őket. - Nincs szükséged segítségre? Én azt kétlem! - mondta őrült mosollyal.
- Most elintézlek Kagarou! - kiáltotta Ukitake, nekiment a két karddal, egymás után rengetegszer lecsapott, ám mindet kivédte a pajzsával egyszerűen. - Ez a védelem nem…
- Akkor pedig… azt hiszem végeznem kéne veled! - mondta Kagarou mosolyogva, miközben pörgette a lándzsáját. - Ég veled! - kiáltotta, és belevágta Ukitake karjába a lándzsát. - Hehe!
- Még nem győztél le! - mondta Ukitake, próbált ellenállni a fájdalomnak, ám elkezdett köhögni. - Francba! Ennek is épp most kell jönnie. - gondolta mérgesen. Nem adom fel akkor sem! - beledöfte a földbe a kardját. - Doku Keikoku! - megnyílt a föld, és beleesett Kagarou, aztán pedig bezárult, az ordított még neki valamit, amin fenn akadt a szeme. - Kagarou…
Mindenki megkönnyebbült, hogy Ukitake sikeresen legyőzte ellenfelét, ám korai volt az öröm, nevetés hallatszott, a föld pedig mozgolódni kezdett. Végül szétzúzódott, megjelent Kagarou, még erősebb volt mint eddig. Nevetett őrülten, mikor felemelkedett a szele segítségével. Aztán felemelte a lándzsáját, elfújta az összes shinigamit a környékről.
- Velük nincs különösebben bajom, de téged, megsemmisítelek! - mondta mérgesen Kagarou, aztán előre lendítette a lándzsáját. Ukitake már nem nagyon bírt mozogni, a betegsége és sérülése sem engedte. - Pusztulj! - megjelent körülötte egy nagy tornádó, ám Ukitake elé ugrott valaki, Rukia volt az. - Egy lány? - kérdezte nevetve. - Egy kislány mögé bújsz? Szánalmas vagy Juushirou! - kiáltotta, aztán megindította a tornádót. - Pusztuljatok el!
- Nem! - mondta Rukia, előhúzta a zanpakutouját. - Táncolj! Sode no Shirayuki! - megfagyasztotta a tornádóval együtt Kagarout is. Meglepte ezzel ellenfelüket.
- Megfagyasztottál? - kérdezte mérgesen, elmosolyodott, kitört egyszerűen a jégből, egyet lendített a lándzsán, Rukia pedig elvesztette eszméletét, a földre zuhant. Ukitake megijedt, hogy történt vele valami. - Hm… nem sikerült kettévágni, csak megsebezni, a csudába! De úgysem ő az igazi célpontom, hanem te! - mutogatott Ukitakera. - Pusztulj! - Ukitake hálistennek ki tudta védeni a támadást. - Nocsak, dühös lettél? - Rukiaért nagyon aggódott.
- Rukia, ez az én hibám! - gondolta Ukitake, aztán felemelte a kardját, az egyiket feldobta, s elkezdte forgatni. - Ezt kapd ki Kagarou! - elkapta a másik kardjával a lándzsáját, a penge hegye Kagarou felé nézett, nem értette mire készül a kapitány. - Bakuhatsu Foukasu! - az egyik akrdjából másikba vörös fény haladt át, végül Kagarou egy nagyot robbant. - Rukia! - nagyon súlyosan megsérült Rukia, de ő maga is. - Rukia, én sajnálom, ez az én hibám…
- Nem Ukitake-taichou, nekem nem kellett volna idejönnöm, azt hiszem… - mondta szomorúan. - De rendbe jövök kapitány! - mosolygott, de feltámadt a szél. - Jön újra!
- Micsoda? - kérdezte döbbenten Ukitake, mikor megjelent a szélből újra Kagarou. - Ne…
- Most megöllek! - mondta mérgesen Kagarou, a szemei másmilyenek voltak most. - Hehe!
- Nem… mert én foglak megölni… végül döntöttem, amikor majdnem megölted Rukiát! - harci pózba beállt, miközben Rukiat biztonságba helyezte. Kagarou kinevetette. - Mit…
- Te már régen eldöntötted hogy megölsz! Amikor edzettünk a shikaira nem az volt a célod?
- Tudod, én valóban a barátod akartam lenni! Szerinted miért engem választott Yama-apó? Egyértelműen azért, mert én könnyen megkedvelek másokat, akármilyenek is legyenek!
- Tessék? Te valóban a barátodnak tekintettél? - kérdezte döbbenten. - Csak hazudsz…
- Nem… valóban barátok voltunk, ám egyszer csak legyőztek téged, egy hollow, és hogyha egy hollowval kapcsolatba került egy denchigo, ráébred, hogy mit is „kell tennie”. - Kagarou összehúzta szemöldökét. - Kagarou, változz vissza, azzá aki voltál! - széttárta karját.
- Rendben! - mondta Kagarou megbánóan, eltűnt a lándzsája és pajzsa is. - Akkor hát… - megjelent két szélpenge a kezében. - Ennyire ostobának nézel? - mindkettővel megvágta Ukitaket, megjelent ekkor Kyouraku, és mérgesen nézett rá. - Meg akarsz halni? Kyouraku!
- Ő igazat mondott… - fejtette ki Kyouraku. - Senkinek sem mondta el, hogy mi… vagyis ki vagy! - Ukitake leintitte, nekiment Kagarounak, barátja aggódott érte nagyon. - Ukitake…
- Ááááh! - Kagarou ellökte, aztán feldobta a lándzsáját, és eldobta a pajzsát. A pajzsából pengék jöttek elő. - A pajzs megsebez, aztán végül a lándzsa kettévág, véged! Hehehe!
- Ukitake! - már nem lett volna ideje Kyourakunak, hogy megmentse barátját. - Nem lehet!
Ám megjelent Kodoku, és a kardjával visszalökte Kagarou mindkét csapását, meglepődtek.
- Hee? Ennyi volt? - kérdezte Kodoku mosolyogva. - Ezzel nem sokra mész majd ellenem!
- Ki a franc vagy te? - Kagarou ideges lett, meglátta, hogy a kardját szél veszi körbe. - Óh, már emlékszem! Te vagy az a fiú, akit levertünk korábban, és szél elemű kardod van, remek!
- Kyouraku-taichou, vigye innen el… - meglátta Rukiát is. - Rukia? - kérdezte döbbenten, Kyouraku elvitte Ukitaket Rukia mellé. - Nem kell a segítség! Legyőzöm ezt a szemetet! Hatsu Sike, Kaze Kizami! - pörgette ellenfele a lándzsáját, így egyszerűen kivédte a támadást.
- Ennyire vagy csak képes? - kérdezte gúnyosan Kagarou. - Hát akkor hamar véged lesz! És az első elem már készen is van! - megjelent Kodoku mögött, megpróbálta megölni, de nem ment, az kivédte. - Hmph! Szóval a kardja érzi a szelet, amit használok? Ez nem jól néz ki!
A társai közben úgy tervezték, hogy elindulnak ők is, kivétel persze Eivan, aki Urahara boltjában jelent meg, mikor meglátták Ururuék, megtámadták, ám kiütötte őket egyszerűen.
- Hol vagy Urahara Kisuke? - kérdezte nevetve, végül megjelent a legyezőjével. - Engedj el a Hueco Mundoba, mielőtt még megöllek! - Kisuke csak mosolygott. - Hallottad? Nyiss kaput!
- Egy gargantára gondoltál nem? - Eivannak nem tetszett a „pofája”, ezért megtámadta rögtön. - Óh, egy láncos penge mi? - kérdezte Kisuke, miközben felkötözte vele a tetőre Eivan.
- Elengedlek, ha beleegyezel abba, hogy segítesz nekem eljutni a Hueco Mundoba, most!