Shinigami Kr�nik�k: 47. R�sz: El Sabor de la Derrota:

„A Tengerek K�ve is az ellenf�l kez�re jutott, �s valami s�t�tet tervez, h�rom shinigami harcol a j�v��rt, a j�v��rt amely ne s�t�t, hanem f�nnyel teli legyen! Egy vil�got m�r elpuszt�tott az arrancarok vez�re, els� �ldozata a Marino volt, vajon, mit tervezhet? �s minden espada olyan er�s lesz, nem… m�g er�sebb, mint a tizedik? Az espada hamarosan t�mad!”
- A nevem Furem! - mondta mosolyogva Kodoku ellenfele, mik�zben �sszecsaptak. - Sz�val a kardod sz�l elem� ha? Akkor nem gy�zhetsz le! - felemelte a kardj�t, azt�n egyet csapott, �gy Kodokut ki�t�tte. - Milyen sz�nalmas! - sz�nakozott. - Gyer�nk, siessetek m�r! Gyorsabban v�gezzetek ellenfeleitekkel! - Kyouraku sem b�rt az ellenfel�vel, �sszecsaptak.
- Am�gy isz�kos, Rei a nevem, hogyha nem tudn�d! - felugrott, a pusztakezes harcr�l �tv�ltott, megjelentek kunaiok a kez�ben, felt�lt�tte vill�mokkal, majd eltal�lta ellenfel�t.
- Micsoda? Sz�val k�l�nf�le fegyvereket haszn�lnak? Anno, nem volt „szerencs�m” ott lenni a v�gs� �tk�zetben a Denchigo ellen. - gondolta Kyouraku, azt�n elkezdett nevetni. - Gyer�nk Ukitake, vissza kell vonulnunk! - b�lintott bar�tja, felkapt�k a fi�kat, �ket m�r ki�t�tt�k.
- Hmph! Ne menek�lj Ukitake! - ord�totta Kagarou, megjelent a kez�ben a l�ndzs�ja. - Megsemmis�telek! - egy sz�ll�k�st k�ld�tt fel�, �m azok elt�ntek. - C�hh! Meg�llek Ukitake. - gondolta m�rgesen, megjelent mellett Rei �s Furem, elt�ntek onnan. - Ukitake… gy�l�llek!
Kyouraku�k lerakt�k a fi�kat Unohan�n�l, az pedig lekezelte a s�r�l�seiket. Kodoku�knak meg kellett �rezni a veres�g �z�t, „egyszer� harcosokt�l”. Ukitake agg�dott �rt�k nagyon.
- Ukitake… Mi volt az Kagarou szem�ben? Bossz�t l�ttam, mi�rt gy�l�l t�ged annyira?
- Nem tudom… - gondolta szomor�an, elkezdett k�h�gni, v�rt k�h�g�tt fel. - ��hh! - kicsit f�jdalma volt, kider�lt, hogy Kagarou belem�rtotta a karmait a has�ba. - Ez… semmis�g!
- Ukitake-taichou… - mondta ijeszt�en Unohana, v�g�l belement a feh�r haj� kapit�ny, hogy megvizsg�lja. - Rendben van, semmi gond nem lesz, de hogyha lehet, akkor ne harcoljon egy ideig! - Kyouraku h�tba v�gta, �s felord�tott. - Kyouraku-taichou, ha lehet ne �lje meg, ok�?
- Rendben! - mondta mosolyogva, azt�n el�vett egy sak�s �veget, mik�zben Unohana elment. - K�rsz bar�tom? - k�rdezte, mik�zben t�lt�tt mag�nak, az megr�zta a fej�t. - Rendben, akkor t�bb marad nekem! - befejezte a viccel�d�st, agg�dott �rte, mert szomor� volt. - Mi a baj?
- Semmi. - v�laszolta, azt�n elfordult, �s gondolkodott. - Kyouraku, most menj el innen, ok�?
- Ha ezt akarod… - azonban nagyon is agg�dott most m�r. - Mi t�rt�nhetett, ami miatt ennyire maga alatt van? - k�rdezte mag�ban. K�v�ncsi volt. - Meg kell tudnom, Yama-ap� tuti tudja!
Odament az els� osztag �p�let�hez, jelent�s c�m�vel jutott be, de kik�ld�tt onnan mindenkit.
- Vesztettetek! - Yamamoto �sszeh�zta a szem�ld�k�t. - A Denchigot csak az gy�zheti le…
- Ki volt pontosan Kagarou? Mi�rt gy�l�li Ukitaket? - Yamamoto csak becsukta a szem�t, s nyugodtan �llt. - V�laszolj Yama-ap�! - mondta m�rgesen Kyouraku, az egyet kopogott a botj�val. - Rendben van, lenyugszom, de akkor k�rlek… mondd el mi volt k�z�tt�k!
- Kagarou sosem l�tezett! - mondta Yamamoto, meglepte ezzel a kijelent�ssel. - A Denchigo egy szellemb�l sz�letett, amely birtokolta az �t f� elemet, vill�m, t�z, v�z, f�ld �s sz�l! Kagarou, annak a szellemnek egy darabja volt csak, de mi elhitett�k vele, hogy � egy shinigami, �s m�r itt �l r�g�ta, Ukitake bar�tjak�nt! Mindenkinek az eml�keit manipul�ltuk r�la, kiv�tel persze Ukitake! - Kyouraku k�zben kik�pte a saket. - Igen… � mindv�gig egy Denchigo volt, nem csak az lett. A Denchigok k�pesek haszn�lni egy hollowt mint fegyver! Illetve, egy elemmel rendelkeznek, az �t k�z�l. Hogy megszerezhess�k a hatodik elemet…
- …le kell gy�zn�nk egy olyan shinigamit, ami a mi elem�nknek megfelel� karddal rendelkezik! - mondta Furem nevetve. Kagarou k�l�n volt, azon gondolkodott, hogy Ukitake mi�rt verte �t r�gen. - Mi a baj Kagarou? M�g mindig azon az ostoba kapit�nyon gondolkozol? - k�rdezte. Kagarou fel�llt, s kiment a barlangb�l. - Hmph! Ha el�rul minket…
- Nem fog! - mondta a k�k p�nc�los. - Mizonnak, azaz nekem a szav�t adta, hogy �r�kre a Denchigot fogja szolg�lni, �gy nem �rulhat el minket, azonban… ott van egy b�kken�…
- Igen! - mondta a barna p�nc�los, majd Furem fel� n�zett. - �gy �rzem, hogy a Hueco Mundoban van csak f�ld zanpakutou! �gy h�t, majd valahogyan el kell jutnom oda, de…
- Majd megk�rj�k Urahara Kisuket! - mondta nevetve Rei, �m �rzett valamit. - Kagarou elment! A Seireteibe! - mindny�jan azt k�rdezt�k „Micsoda?”. - Igen, elt�nt, odament!
- Meg akarja �lni a kapit�nyt. - gondolta nevetve Mizon, azt�n fel�llt. - Visszahozzam?
- Nem… �rdekel mit tudnak a shinigamik! - intette le Furem. - Ami meg t�ged illett Eivan, majd Urahara Kisuket felkeresed, �s biztos vagyok benne, hogy sz�vesen seg�t… ha nem…
- Akkor meg�l�m! - mondta a barna p�nc�los, a t�bbiek elmosolyodtak, azt�n � is elindult.
Kagarou k�zben el�rt Jidanbou kapuj�hoz. Jidanbou mikor megl�tta, nagyon meglep�d�tt.
- Te vagy az? - k�rdezte a kapu �r, de el�g bar�ts�gtalanul, Kagarou nem foglalkozott vele.
- T�nj az �tb�l, vagy meghalsz! - mondta m�rgesen Kagarou, de Jidanbou megpr�b�lta lecsapni. - Rendben van, hogyha a nehezebb utat v�lasztod, meghalsz! - megjelent a keze k�r�l egy kis sz�l. - Pusztulj! - nekil�kte az ajt�nak, az pedig �sszet�rt. Jidanbou mozdulni sem b�rt. - Sz�nalmas! - mondta csal�dottan, azt�n r�l�pett Jidanboura, felugrott, v�g�l a fej�t eltal�lta. - Aludj sz�pen, te nagy baba! - Yamamotonak r�gt�n jelentettek, hogy itt van egy Denchigo. Meg is indultak az �ltal�nos v�delmi er�k, �s az Omnitsukidou r�gt�n. - Hehehe…
- Denchigo, most fordulj vissza, vagy r�gt�n elpuszt�tunk! - nem hallgatta meg �ket Kagarou.
- Ti? Ti m�g egy legyet sem tudn�tok legy�zni! - felemelte a karj�t, �s egy sz�ll�k�ssel ell�kte �ket onnan. - El az utamb�l! Hol van Ukitake Juushirou? - Ukitake meghallotta.
- Kagarou! - mondta d�bbenten, nagy nehezen felkelt, megjelent azonban az ajt�ban Unohana. - Unohana-taichou �n… - az meggy�gy�totta teljes m�rt�kben, �m el�jult. - K�sz�n�m! - mosolygott, azt�n egy �gyra rakta a n�t, �s elindult Kagarou fel�, ahonnan a hang j�tt. - H�t ott vagy! - Kagarou odan�zett, �s r�gt�n ideges lett. - Mit akarsz t�lem?
- Meghalsz! - mondta idegesen Kagarou, megjelent Ukitake m�g�tt. - Pusztulj te rohad�k!
- Nem! - el�r�ntotta kardj�t, azt�n elkezdte mormolni az aktiv�l�si sz�veget. - Hull�mok emelkedjetek s legyetek pajzsom, vill�mok csapjatok s legyetek kardom! Sougyo no Kotowari - kiv�dte a csap�st a kardjaival, �m j�tt egy k�vetkez�, amely majdnem eltal�lta, de elker�lte.
- Nocsak, m�ris haszn�lod ellenem a shikaiodat? - el�h�vta a l�ndzs�j�t, azt�n a pajzs�t. - Ez semmi, ugye tudod? - nekiment, �s t�madta er�teljesen. Le-lecsapott r� a l�ndzs�val, azonban egyszer�en kiv�dte Ukitake a kardjaival, egy pillanatban pedig, amikor Kagarou nem figyelt rendesen, meg akad�lyozta a l�ndzsa mozgat�s�t, �s kir�ntotta kez�b�l. - Mit mer�szelsz?
Visszaeml�kezett ekkor, egy el�g eml�kezetes dologra, amikor Ukitakeval gyakoroltak.
„- Ukitake gondolod, hogy valaha is leszek olyan j� shinigami mint te? - k�rdezte szomor�an. Elmosolyodott „bar�tja”, azt�n fel�llt, �s b�logatott. - Rendben, akkor folytassuk az edz�st!”
- Mi�rt hazudtad azt nekem, hogy shinigami vagyok? Hogyha olyan j� bar�tok voltunk, akkor mi�rt? Mi�rt hazudt�l? - megfogta a l�ndzsa peng�j�t, s elr�ntotta Ukitaket�l. V�rezni kezdett.
„- Nekem mi�rt m�s sz�n� a v�rem? - k�rdezte k�v�ncsian Kagarou, Ukitake nem v�laszolt.
- Folytassuk az edz�st! - mosolyodott el. K�zben f�lren�zett, nem akarta elmondani, mi�rt…”
- Az�rt fekete a v�rem, mert �n egy denchigo vagyok! - mondta mosolyogva Kagarou. - M�r tudom a v�laszt! - feldobta a l�ndzs�j�t, v�g�l megfogta. - A shikaiomat aktiv�lni lehetetlen volt igaz? - b�lintott Ukitake, �jra egym�snak mentek, de most kicsit bekem�ny�tett Kagarou, feldobta a l�ndzs�j�t, azt�n egy sz�lg�mb jelent meg a sz�ja el�tt. - Puszt�t� Sz�lroham!
- Hmph! - Ukitake el�re tartotta a kardj�t, elnyelte azzal a csap�st. Meglep�d�tt Kagarou. - Most pedig, edd meg amit f�zt�l! - visszaverte ellenfel�re a saj�t t�mad�s�t. �m az elmosolyodott, ugyanis pont ekkor esett le el� a l�ndzsa, amely megv�dte. - Lehetetlen!
- Hehehe! Szerinted nem eml�kszem m�r a kardod sz�nalmas k�pess�g�re? - kih�zta a f�ldb�l a l�ndzsa hegy�t. - Most mit teszel? - seg�teni akartak a shinigamik Ukitakenak, �m az leintette �ket. - Nincs sz�ks�ged seg�ts�gre? �n azt k�tlem! - mondta �r�lt mosollyal.
- Most elint�zlek Kagarou! - ki�ltotta Ukitake, nekiment a k�t karddal, egym�s ut�n rengetegszer lecsapott, �m mindet kiv�dte a pajzs�val egyszer�en. - Ez a v�delem nem…
- Akkor pedig… azt hiszem v�geznem k�ne veled! - mondta Kagarou mosolyogva, mik�zben p�rgette a l�ndzs�j�t. - �g veled! - ki�ltotta, �s belev�gta Ukitake karj�ba a l�ndzs�t. - Hehe!
- M�g nem gy�zt�l le! - mondta Ukitake, pr�b�lt ellen�llni a f�jdalomnak, �m elkezdett k�h�gni. - Francba! Ennek is �pp most kell j�nnie. - gondolta m�rgesen. Nem adom fel akkor sem! - beled�fte a f�ldbe a kardj�t. - Doku Keikoku! - megny�lt a f�ld, �s beleesett Kagarou, azt�n pedig bez�rult, az ord�tott m�g neki valamit, amin fenn akadt a szeme. - Kagarou…
Mindenki megk�nnyebb�lt, hogy Ukitake sikeresen legy�zte ellenfel�t, �m korai volt az �r�m, nevet�s hallatszott, a f�ld pedig mozgol�dni kezdett. V�g�l sz�tz�z�dott, megjelent Kagarou, m�g er�sebb volt mint eddig. Nevetett �r�lten, mikor felemelkedett a szele seg�ts�g�vel. Azt�n felemelte a l�ndzs�j�t, elf�jta az �sszes shinigamit a k�rny�kr�l.
- Vel�k nincs k�l�n�sebben bajom, de t�ged, megsemmis�telek! - mondta m�rgesen Kagarou, azt�n el�re lend�tette a l�ndzs�j�t. Ukitake m�r nem nagyon b�rt mozogni, a betegs�ge �s s�r�l�se sem engedte. - Pusztulj! - megjelent k�r�l�tte egy nagy torn�d�, �m Ukitake el� ugrott valaki, Rukia volt az. - Egy l�ny? - k�rdezte nevetve. - Egy kisl�ny m�g� b�jsz? Sz�nalmas vagy Juushirou! - ki�ltotta, azt�n megind�totta a torn�d�t. - Pusztuljatok el!
- Nem! - mondta Rukia, el�h�zta a zanpakutouj�t. - T�ncolj! Sode no Shirayuki! - megfagyasztotta a torn�d�val egy�tt Kagarout is. Meglepte ezzel ellenfel�ket.
- Megfagyasztott�l? - k�rdezte m�rgesen, elmosolyodott, kit�rt egyszer�en a j�gb�l, egyet lend�tett a l�ndzs�n, Rukia pedig elvesztette eszm�let�t, a f�ldre zuhant. Ukitake megijedt, hogy t�rt�nt vele valami. - Hm… nem siker�lt kett�v�gni, csak megsebezni, a csud�ba! De �gysem � az igazi c�lpontom, hanem te! - mutogatott Ukitakera. - Pusztulj! - Ukitake h�listennek ki tudta v�deni a t�mad�st. - Nocsak, d�h�s lett�l? - Rukia�rt nagyon agg�dott.
- Rukia, ez az �n hib�m! - gondolta Ukitake, azt�n felemelte a kardj�t, az egyiket feldobta, s elkezdte forgatni. - Ezt kapd ki Kagarou! - elkapta a m�sik kardj�val a l�ndzs�j�t, a penge hegye Kagarou fel� n�zett, nem �rtette mire k�sz�l a kapit�ny. - Bakuhatsu Foukasu! - az egyik akrdj�b�l m�sikba v�r�s f�ny haladt �t, v�g�l Kagarou egy nagyot robbant. - Rukia! - nagyon s�lyosan megs�r�lt Rukia, de � maga is. - Rukia, �n sajn�lom, ez az �n hib�m…
- Nem Ukitake-taichou, nekem nem kellett volna idej�nn�m, azt hiszem… - mondta szomor�an. - De rendbe j�v�k kapit�ny! - mosolygott, de felt�madt a sz�l. - J�n �jra!
- Micsoda? - k�rdezte d�bbenten Ukitake, mikor megjelent a sz�lb�l �jra Kagarou. - Ne…
- Most meg�llek! - mondta m�rgesen Kagarou, a szemei m�smilyenek voltak most. - Hehe!
- Nem… mert �n foglak meg�lni… v�g�l d�nt�ttem, amikor majdnem meg�lted Ruki�t! - harci p�zba be�llt, mik�zben Rukiat biztons�gba helyezte. Kagarou kinevetette. - Mit…
- Te m�r r�gen eld�nt�tted hogy meg�lsz! Amikor edzett�nk a shikaira nem az volt a c�lod?
- Tudod, �n val�ban a bar�tod akartam lenni! Szerinted mi�rt engem v�lasztott Yama-ap�? Egy�rtelm�en az�rt, mert �n k�nnyen megkedvelek m�sokat, ak�rmilyenek is legyenek!
- Tess�k? Te val�ban a bar�todnak tekintett�l? - k�rdezte d�bbenten. - Csak hazudsz…
- Nem… val�ban bar�tok voltunk, �m egyszer csak legy�ztek t�ged, egy hollow, �s hogyha egy hollowval kapcsolatba ker�lt egy denchigo, r��bred, hogy mit is „kell tennie”. - Kagarou �sszeh�zta szem�ld�k�t. - Kagarou, v�ltozz vissza, azz� aki volt�l! - sz�tt�rta karj�t.
- Rendben! - mondta Kagarou megb�n�an, elt�nt a l�ndzs�ja �s pajzsa is. - Akkor h�t… - megjelent k�t sz�lpenge a kez�ben. - Ennyire ostob�nak n�zel? - mindkett�vel megv�gta Ukitaket, megjelent ekkor Kyouraku, �s m�rgesen n�zett r�. - Meg akarsz halni? Kyouraku!
- � igazat mondott… - fejtette ki Kyouraku. - Senkinek sem mondta el, hogy mi… vagyis ki vagy! - Ukitake leintitte, nekiment Kagarounak, bar�tja agg�dott �rte nagyon. - Ukitake…
- ����h! - Kagarou ell�kte, azt�n feldobta a l�ndzs�j�t, �s eldobta a pajzs�t. A pajzs�b�l peng�k j�ttek el�. - A pajzs megsebez, azt�n v�g�l a l�ndzsa kett�v�g, v�ged! Hehehe!
- Ukitake! - m�r nem lett volna ideje Kyourakunak, hogy megmentse bar�tj�t. - Nem lehet!
�m megjelent Kodoku, �s a kardj�val visszal�kte Kagarou mindk�t csap�s�t, meglep�dtek.
- Hee? Ennyi volt? - k�rdezte Kodoku mosolyogva. - Ezzel nem sokra m�sz majd ellenem!
- Ki a franc vagy te? - Kagarou ideges lett, megl�tta, hogy a kardj�t sz�l veszi k�rbe. - �h, m�r eml�kszem! Te vagy az a fi�, akit levert�nk kor�bban, �s sz�l elem� kardod van, remek!
- Kyouraku-taichou, vigye innen el… - megl�tta Ruki�t is. - Rukia? - k�rdezte d�bbenten, Kyouraku elvitte Ukitaket Rukia mell�. - Nem kell a seg�ts�g! Legy�z�m ezt a szemetet! Hatsu Sike, Kaze Kizami! - p�rgette ellenfele a l�ndzs�j�t, �gy egyszer�en kiv�dte a t�mad�st.
- Ennyire vagy csak k�pes? - k�rdezte g�nyosan Kagarou. - H�t akkor hamar v�ged lesz! �s az els� elem m�r k�szen is van! - megjelent Kodoku m�g�tt, megpr�b�lta meg�lni, de nem ment, az kiv�dte. - Hmph! Sz�val a kardja �rzi a szelet, amit haszn�lok? Ez nem j�l n�z ki!
A t�rsai k�zben �gy tervezt�k, hogy elindulnak �k is, kiv�tel persze Eivan, aki Urahara boltj�ban jelent meg, mikor megl�tt�k Ururu�k, megt�madt�k, �m ki�t�tte �ket egyszer�en.
- Hol vagy Urahara Kisuke? - k�rdezte nevetve, v�g�l megjelent a legyez�j�vel. - Engedj el a Hueco Mundoba, miel�tt m�g meg�llek! - Kisuke csak mosolygott. - Hallottad? Nyiss kaput!
- Egy gargant�ra gondolt�l nem? - Eivannak nem tetszett a „pof�ja”, ez�rt megt�madta r�gt�n. - �h, egy l�ncos penge mi? - k�rdezte Kisuke, mik�zben felk�t�zte vele a tet�re Eivan.
- Elengedlek, ha beleegyezel abba, hogy seg�tesz nekem eljutni a Hueco Mundoba, most!