Shinigami Krónikák: 43. Rész: Cara a Cara:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Drackes elvégzi a munkáját remélhetőleg. - gondolta a gonosz shinigami miközben ült.
Drackes nevetett, amikor rájött hogy pontosan mit is akar Yelina. A hercegnőhöz fordult.
- Hogyan kell, kinyitni azt a rohadt ajtót, amely mögött a Tengerek Köve helyezkedik el?
- Nem tudom miről beszélsz te rohadék! Nem ott van a Tengerek Köve! - szembeköpte.
- Te kis… - elkezdte fojtogatni mérgesen, majdnem összeroppantotta a nyakát. - Rendben van, dacoskodj, de attól nem lesz jobb a helyzeted, csakis rosszabb! - kijöttek a karmai. - Azonban, a csinos kis arcodat tovább szaggathatom… mondd el, hogy a francba kell…
- Hagyd békén, majd én elintézem! - megjelent a gonosz shinigami mögötte egy kristályban.
- Rendben van! - nevetett gonoszan Drackes, majd telepatikusan beszélt Yelinának. - Yelina, intézd el azt a kettőt minél előbb, mert idejön az úrnő, és nem akarom hogy szemetek lepjék el a helyet, ahol a Tengerek Köve tartózkodik! - Yelina azonban nem hallgatott rá. - Yelina!
- Mi a baj shinigami? - kérdezte Yelina mosolyogva, amikor megjelent ellenfele mögött. - Nem akarod megtámadni a társadat? Pedig ő az ellenfeled… hehehe! - csettintett egyet, Kodoku felnézett, üres volt a tekintete. Yelina elugrott onnan, ugyanis már támadott is.
- Kodoku, mi a francot művelsz? - kérdezte mérgesen Teru, aztán elugrott a támadás elől gyorsan. - A fenébe! Ez a lány irányítja, őt kell megsemmisítenem! - Meghalsz boszorka!
- Ostoba kölyök! - nevetett Yelina, csettintett, megjelent előtte Kodoku. - Semmisítsd meg!
- Igenis… úrnő! - elég monoton volt a hangja. - Megsemmisítem az ellenséged! - elrúgta onnan Terut. - Most pedig, shikai, váágd szét az eget, Égi Isten! - kiáltotta hangosan. - Most pedig, meghalsz! - üvöltötte ijesztően, Teru nem akart ellene harcolni, azonban nem volt más választása. - Mi a baj, barátom? - kérdezte őrült tekintettel. - Háá? - megjelent mögötte, egy nagyot próbált hasítani a hátába, de az megállította. - Hmph! Ez szánalmasan kevés volt!
- Igen? Akkor ezt kapd ki! - ellökte magától Kodokut, majd felemelte a kezét, s mormogott magában egy szöveget. - Hintsd el az állatok csontját! Hegyes torony, vörös kristály, acél gyűrű. Mozgó szél válik nyugodttá. A háború hangja törjön ki a kastélyból! Raikouhou!
Egy nagy villámkidou eltalálta Kodokut, elrepült messzire, meglepődött Yelina, hogy megtámadta. Megjelent Teru mögött, s megpróbált belerúgni, ám az megfogta a lábát.
- Te féreg, engedsz el?! - kérdezte mérgesen az arrancar, miközben erősködött. - Megsemmisítelek, ha nem engedsz el! - ordította, végül Teru elmosolyodott, és eldobta messzire Yelinát, átrepült pár falon. - Te rohadék! - zengett messziről a lány hangja.
- Megsemmisítelek, amiért az úrnőt bántottad! - mondta minden érzés nélkül Kodoku, miközben felkelt. - Rám támadtál? A barátodra? Ez megbocsáthatatlan! Mi lesz majd Hagesiivel, ha megtudja, hogy megöltél mi? Szerinted ő majd olyan könnyen elfogadja? Megöl téged, engedd, hogy megöljelek, és aztán majd őt is megölöm, én leszek a legerősebb! A sötétség útján haladva, rájöttem hogy így lehetek a legerősebb, hogyha megöllek titeket!
- Ostoba! Tudom hogy ezt te sem gondolod komolyan! - kiáltotta Teru, megjelent mögötte Kodoku. - Meg akarsz ölni? Hát tedd meg, ha tudod! - Kodoku már készítette a kardját.
- Meg is teszem! - mondta suttogva Kodoku, előre mutatta a kardját, döfni készült. Ám valamiért nem ment neki megölni. - Miért nem… tudlak megölni? - kérdezte mérgesen, Yelina is kezdett feszült lenni. - Sajnálom úrnőm, egyszerűen képtelen vagyok megtenni!
- Ébredj fel barátom! - kiáltotta hangosan Teru, ám ledöfte e pillanatban Yelina a kardjával, Kodoku szemébe visszajött a fény újra, Yelina elmosolyodott. - Kodoku, én sajnálom… - összeesett. Kodoku odaszaladt hozzá, ijedten, hogy meghalt barátja. - Végezz ezzel…
- Igen… Végzek ezzel a szörnyeteggel! - mondta Kodoku szomorúan, felállt, és előre mutatta a Tenno Kamit. - Rendben van akkor, most kivégezlek, te rohadék! - Yelina mosolyogni kezdett. - Gyenge vagy, így semmi esélyed sincs ellenem! - valamivel nem számolt… hogy Yelina hiper sebességgel rendelkezik. - Szóval sonído mester vagy mi? - Yelina kacagott.
- Mester? Ez a kezdő szint, hogyha tudnád, hogy az első espada milyen gyors, nem ezt mondanád! - meglepte ezzel a kijelentéssel Kodokut. - Mi a baj kisfiú? Talán meglepett, hogy vannak nálam sokkal gyorsabb ellenfelek is? Csak mert ha igen, akkor még a mi mesterünk is nagy ellenfél lesz számodra, már persze ha engem legyőzöl! - felemelte a kardját. - Pusztulj!
- Egy cero mi? - kérdezte miközben elugrott előle. - Mi a franc? - megdöbbent, amikor eltalálta Yelina. - Te szörnyeteg! Hogy a francba találtál el? - elfordította a kardot, észrevette Kodoku, hogy mi is történt pontosan. - Óh már értem! Szóval erről van szó? A kardod több pengéből áll, mindet feltöltötted, és egyenként is tudsz lőni vele, nagyon okos trükk…
- Hmph! Ez nem trükk, ez technika! - mondta ördögi vigyorral Yelina. - Itt az ideje hogy félj shinigami! - felemelte a kardját, megindított felfele cerokat. - A vízben nem tudod meghatározni honnan is jön a cero, ugyanis a kastélyban sötétség van, szinte mindenhol!
- 39. védelmi varázslat: Enkosen! - kiáltotta Kodoku, majd becsukta a szemét. - Remek, a kastély akusztikája remek, hallok minden apró kis dolgot, ami itt folyik, egytől-egyig kivédte a cerokat, ezzel megdöbbentve a gonosz lányt. - Most pedig, mutass valami érdekesebbet, vagy különben megsemmisítelek most rögtön! - Yelina kissé megalázva érezte magát.
- Te… most megaláztál, de azt hiszed hogy nyertél? Csak mert akkor nagyon ostoba vagy! - a kezén megjelent egy kis vörös energia. - Bala! - milliónyi balat indított meg ellenfele felé.
- Féreg! - mondta Kodoku, miközben kivédte a csapásokat az enkosennel. - Ennyit tudsz igaz? Akkor azt hiszem, nincs is szükség a további játszadozásra. - megjelent Yelina mögött, s megpróbálta levágni, de nem ment neki végül. - Hát rendben akkor hogyha meg akarod nehezíteni a dolgomat, bevetem ellened a shikai képességeket, Tenno Kami lebeszélte.
- Egy espadaval kell majd szembenéznünk, ezt ne feledd! - suttogta Tenno Kami, Kodoku bólintott. - A múltkor az istengyilkos képesség nagyon lefárasztott, most nem használhatod!
- Tudom! - gondolta mérgesen, Yelina egy óvatlan pillanatában eltalálta a mellkasát egy balával, leesett a tenger fenekére. Megindult felé Yelina, mint egy piranha ki régen evett.
- Felfallak! - ordította Yelina, a szája elég gusztustalan volt, nyáladzott, bár ez igazán nem látszott így a víz alatt. - Hehehe! Már régen ettem shinigami husit! - Kodoku ideges lett ezen mondata miatt, megjelent előtte, és egy óriásit vágott. - Mi a franc? - kikerekedett a szeme. - Ááhh! - most ő kötött ki a tenger fenekén, ám felsikoltott. Kodoku azt hitte már meghalt, de korántsem, két vöröslő szempár jelent meg a víz sötétjében. - Hehehe! Te akartad, te ostoba, most megmutatom neked az igazi alakomat, a resurrecciónomat! Árasszon el a sötét, Matar a la Hidra! - kezdett nőni még pár feje, pontosan hét, a teste jóval nagyobb lett, végül egy ronda sárkány-szerű valami lett belőle. - Hehehe! Megsemmisítelek! Tridente Cero! - kiáltotta hangosan, megjelent mindegyik szájában egy-egy cero. - Megsemmisítelek vele, hallod?
- Fujj, mi a franc ez a gusztustalan akármi? - kérdezte döbbenten Kodoku, megindultak felé a cerok. - 81. védelmi varázslat, Danku! - megpróbálta kivédeni, ám csak hatot tudott, a hetedik áttörte, s telibe találta. - Áááh! - hátrarepült, bele az egyik falba. - Ez lehetetlen! Hogy tör…
- Hmph! Könnyedén, ugyanis minden akadályozással egyre erősebbek a gömbök, tehát hogyha az első becsapódás sikertelen, akkor a második nagyobb erejű lesz, és így tovább! Érted már? Ezek a cerok egymásra épülnek! Nem úgy mint az átlagos cerok. Tehát hogyha hatot kivédtél, a hetedik képes lesz bármilyen pajzsot áttörni! De próbálkozz csak, Tridente Cero! - újra megpróbálkozott Kodoku a pajzzsal, azonban most máshogy. - Hogyan? Mi?
- Hogyha két pajzsot használok egyszerre, akkor kétlem, hogy áttudná törni! - nevetni kezdett a gonosz ellenfele. - Micsoda? - újra áttörte a dankut az utolsó cero, majd megakadt az enkosenen ám, ekkor: - Lehetetlen! - egy nagyot robbant az utolsó amikor testéhez ért. Megindult felé a hidra. - Te szörnyeteg! - kiáltotta, amikor beleharapott a kardjába. - Takar…
- Vigyázz, a nyála savas! - kiáltotta Tenno Kami, majd megjelent a szél körülötte. - Kodoku!
- Tudom! - kiáltotta Kodoku, s egyet rántott a kardon. - Gyerünk! Hatsu Sike, Kaze Kizami! - szétvágta az egyik fejét Yelinának, aztán elugrott onnan. - Óh hogy az a, rendben vagy Te… Mi? Mi ez? - nem bírt mozogni, nevetni kezdett a hidra minden feje, rájött ekkor mi az. - Ne!
- Hehehe! Óh, bolond fiú! Ez az Indigo Sangre, a véremből készült méreg, amely először csak megbénít, aztán pedig elkezdesz fulladozni, olyan élvezetes lesz számomra! - ijedtség jelent meg Kodoku arcán. - Add fel, megöllek, s nem kell elviselned a fájdalmat! - megindult felé, összenőtt közben a feje, amit levágott Kodoku. - Pusztulj! - a fogai megnőttek hirtelen, a szemeiből eltűnt az értelem, már csak az ösztön hajtotta, meg akarta enni. - Reiatsuuu!
- A francba, ez teljesen megőrült! - gondolta Kodoku, mikor beleharapott ellenfele. - A savas nyál… szétmarja a testem. - gondolta tátott szájjal, már beszélni sem bírt. - Valaki segítsen!
- Ajj, hogy te nem tudsz magad győzni! - kiáltotta Teru, megjelent felettük, aztán levágta a hidra fejeit, amelyekkel beleharapott Kodokuba. - A méreg, amit beléd pumpált, már nem hatásos, ugyanis a sava pont semlegesíti! - meglepődött Kodoku és Yelina is hogy tudja.
- Micsoda? Honnan tudsz ilyet? - kérdezte mérgesen Yelina, elkezdett visszanőni a fejei. - Pusztulj! - visszanőtt mindegyik feje, és megindított egy halom Tridente Cerot. - Hehehe!
- Ezt nem engedhetjük! - mondta mosolyogva Teru, majd egy raikouhouval megsemmisítette a cerokat. - Nos Kodoku, ideje tényleg, hogy elintézzük ezt a rondaságot! Rendben van?
- Okké! - mondta Kodoku, felugrott, még kicsit fájt a savas nyál által okozott sérülése, de elsődleges célja az volt, hogy megölje az ellenfelét. - Most véged van, ronda hidra!
- Milyen vicces ötlet! - mondta Yelina, majd ekkor elkezdett tintát hányni, meglepődtek a fiúk, hogy ilyen egyszerűen megvakította őket, hiszen az orrukig sem láttak. - Itt vagyok! Itt vagyok! - mondogatta mindig máshonnan, majd egy fény, és bumm beléjük csapódott egy nagy labda. - Hehehe! Milyen gyenge és ostoba shinigamikkal sikerült összeakadnom, megsemmisíteni sem érdemes titeket, hiszen szánalmasok vagytok, és ha megsemmi…
- Túl sokat pofázol, hallod-e? - mondta Kodoku, amikor levágta a fejeit, kivétel a csontosat, meglepődött Yelina, nagyon. - És most, ez a vége! - felüvöltött Yelina, végül visszaalakult, el volt törve a maszkja. - Sajnálom, hogy így lett a vége, azt akartam gyorsan halj meg végre!
- Te… arcátlan shinigami! - üvöltötte Yelina, miközben haldoklott, végül egyet még üvöltött, és felrobbant. Kodoku és Teru pacsiztak, majd megindultak Drackes felé, az már várta őket.
- Nocsak, az utolsó fracciónomnak is annyi? - kérdezte mosolyogva. - Hát rendben, akkor már csak én maradtam! De persze, még ott van milliónyi hollow, szóval… nem kell félnem, igaz hercegnő? - a karmait odatartotta annak arcához. - Mondd el! Mondd el, hogyan nyissuk ki!
- Nem tudom… miről beszélsz! - mondta a hercegnő, mérges lett Drackes, és felpofozta.
- Ostobának nézel? Mert akkor te vagy az ostoba! - mondta gyűlölet teljes tekintettel, ám megjelent mögötte Kodoku és Teru. - Szóval itt vagytok mi? - kérdezte mosolyogva.
- Mit tettél Hagesiivel? - kérdezte Teru mérgesen, mikor nem látta sehol. - Megölted igaz?
- Az a lány ott a hercegnő? - gondolkodott Kodoku. - Szóval ő az, meg van sérülve, minden bizonnyal az espada bántotta, milyen bunkó egyén, remélem hamar végzünk a szeméttel.
- Mi a bajod? - kérdezte Drackes, majd elkezdett nevetni. - Jahh hogy ő… ő ide sem jött!
- Miről beszélsz? - kérdezték a fiúk idegesen, Drackes elmosolyodott. - Beszélt te szemét!
- A nevem Drackes, nem pedig szemét… - majd levágta a ruhájának bal ujját, ott volt a karján a 10-es szám. - Én vagyok az espada, a 10.! Kis tiszteletet kérnék! - ideges volt nagyon. - A barátotok épp, százezer hollowval néz szemben, de ne féljetek, én erősebb vagyok azoknál!
- Mint százezer hollow? - kérdezte Teru döbbenten, Kodoku azonban nem félt. - Legyőzünk!
- Hehehe! Milyen nevetséges terv! - mondta nevetve, és őrült tekintettel Drackes. - Nos…
Eközben Hagesii kénytelen volt szembeszállni a százezernél is több hollowval. Elkezdett körbenézni, pontosan mekkora támadásra is lesz szüksége, végül rájött, hogy egyetlen nem elég. Felemelte a kardját, s aktiválta a shikaiát. A hollowk feltöltötték máris a cerojukat.
- Hehehe! Ostoba shinigami, mindnyájunk ellen nem győzhetsz! - mondta egy adjuchas.
- Szóval egy adjuchas ezeknek a vezetője? - kérdezte döbbenten, megindultak a cerok, ám feltartotta a kardját, és víz segítségével visszaverte a cerokat, elpusztult minden egyszerű hollow, de az adjuchas még ott fel, s mosolyogott, megnyílt egy garganta. - Egy garganta?
- Hehehe! Most jönnek a gillianek, amelyek nem olyan gyengék, hidd el! - a gargantából elkezdtek kikandikálni a gillian fejek, majd feltöltötték a cerojukat. - Ezt állítsd meg!
- A francba! Mekkora cerok! - gondolta ijedten, beledöfte a tengerfenékbe a kardját, aztán felemelte a kezét, a víz összegyűlt előtte, a víz sűrűsége óriási lett, így akarta megvédeni a kaput, ám átlőttek rajta a gillianek végül, betaláltak az ajtóba, azonban annak meg sem kottyant. - Azt hitted, te adjuchas, hogy ez az ajtó olyan könnyedén kinyílik? - egy nagy hullám indult meg a gargantába, végül telibe kapta, és megsemmisítette mindegyik gilliant.
- Lehetetlen! - mondta mérgesen az adjuchas, most ő következett. - Megsemmisítelek! - egy tigris volt, ráugrott Hagesiire, és a földön tartotta. - Megsemmisítelek a karmaimmal!
- Gondolod? - kérdezte mosolyogva Hagesii, majd lerúgta magáról, aztán felpattant. - Most megsemmisítelek! - nevetett, de az adjuchas eléggé jól bírta az iramot. Meglepően jól.
- Megsemmisítelek mindnyájotókat! - mondta mosolyogva Drackes, aztán előremutatta a kardját.