Brandon a sötétben zuhant. Magányos volt, senkit sem látott, vagy hallott.
- SEGÍTSÉG! – kiáltotta kétségbeesetten.
A sötét alak szavai a széllel együtt süvítettek el a fiú fülei mellett.
- Itt senki sincs, csak te és én… Illetve… Van egy harmadik személy is, aki egész eddigi életedben félelmet táplált a szívedben… Az, akitől sosem szabadulhattál…
Elkerekedett szemmel bámult a semmibe, sejtelme sem volt, miről is beszélhet a hang, azonban tudta, hogy segítséget kell találnia, méghozzá minél előbb. Még mindig egyre lejjebb és lejjebb esett, minden sötétülni kezdett körülötte.
- Ha nem sietsz, a sötétben végzed…
- Nem! Azt nem! Előbb megmentek mindenkit! Ha a sorsom a sötétségbe kell, hogy vesszen, akkor történjen, mikor már beteljesítettem a feladatom! De most még nem! Nem ijesztesz meg, nem hiszek neked! – minden erejét összeszedve, a lábaival evezve a levegőben, próbált találni egy szilárd pontot, amiben megkapaszkodhatna.
- Szánalmas próbálkozások… Nem tehetsz semmit… Ha én azt mondom, nincs remény, akkor az úgy is van! – mondta kissé ingerülten.
- Ha te azt mondod… - suttogta magában a fiú. – Hisz ez… Talán akkor… - Elképzelte, hogy szilárd talajon áll és előtte pedig egy kapu magasodik, melynek túloldalán ott a szabadság erről a rettenetes helyről. – Gyerünk! Működnie kell!
Kinyitotta a szemeit, majd elámult, mikor észrevette, hogy működött, amire gondolt. Kissé vonakodva ugyan, de közelebb lépett az óriási szürke kapuhoz. Megnyomta a két fél találkozásánál lévő résnél, majd az kinyílt. A belsejében minden fekete volt. Csak egy apró fénypontot látott a távolban, amelynek formája megegyezett ezzel a kapuval.
- Mit veszíthetek… - mondta halkan, majd elindult.
Becsapódott mögötte az ajtó két fele, és egyszer csak lépések hangját hallotta.
- Ki-Ki van ott? – kérdezte ijedten, majd egyet hátralépett.
- Ki-Ki van ott? – visszhangzott.
A fiú szíve a torkában dobogott, tudta, hogy nincs egyedül.
- Van ott valaki egyáltalán?
Ismét visszhangzott a kérdése. Ekkor valami megérintette a vállát, aztán belenyilallt a fájdalom. Kivilágosodott a szoba. Egy kapucnis alak állt előtte. A ruhája megegyezett az övével, azt leszámítva, hogy az ujjai és a kapucni feketék voltak. A fiú fájdalmasan hátranézett, de nem látott senkit. Mikor ismét előre pillantott, az illető vele szemben állt. Lefelé nézett, csak egy óriási gonosz vigyor látszott az arcán.
- Ki vagy te?! – kérdezte aggodalmasan, rossz előérzete volt. – Hallod?!
Még egy gonosz mosolyt eresztett meg a másik, aztán levette a kapucniját és felpillantott. Ugyanúgy nézett ki, mint Brandon.
- Ez… Ez… EZ NEM LEHET! – kiáltotta a fiú félelemmel teli hangon.

Hetedik húzás:
Mindent, vagy semmit;A sötétség szíve

- C-c-c… Nem szép dolog egy régen látott ismerőst így üdvözölni. Ha így folytatod, azt fogom hinni, hogy nem is örülsz nekem. – Őrült pillantást vetett a másik szemébe. – A kis Brandy végre újabb látogatást tesz nálam. Minő meglepetés… Azt hittem, hazáig szaladtál, úgy megijedtél tőlem a legutóbb… Jajj, elfelejtettem! Hiszen most is otthon vagyunk! – Beleröhögött Brandon arcába, aki meredten és üres tekintettel nézett maga elé.
Mikor ismét erőt vett magán, felállt.
- Küzdj meg a legnagyobb félelmeddel! Ha nyersz… - Elhallgatott a sejtelmes hang.
- Ha nyerek, akkor mi van? – kérdezte Brandon, ám nem kapott választ.
- Lényegtelen! Ellenem nem győzhetsz! Nem győzheted le a sötét oldalad!!
Brandon ismét megremegett. Törte a fejét, mit kezdjen. Rájött, úgysem menekülhet, így kénytelen volt bátornak mutatni magát.
- Ha így állunk… Akkor nincs más választásom!
Elkezdett gonoszan nevetni a másik.
- Hogy győzöl le, ha még a lábad is beleremeg a félelembe? Ostoba!
- Grr… Fogd be a szád! – rivallt rá dühösen. – Nem tudsz te semmit!
- Persze, hogy nem… Azt sem tudom, hogy titokban mindig is gyűlölted Tyt, mert sokkal jobb volt nálad! Gyűlölted a szüleidet, mert te nem kaphattál D-Padet, mikor Ty! Gyűlölted a paklidat, mert sosem nyertél vele! De mégis legjobban… Magadat gyűlölted! Azzal áltattad magad, hogy jobb lehetsz mindenkinél! Ostoba remények és még ostobább álmok! Ez vagy te! Sosem fogod fel a valóságot!
- HALLGASS! – üvöltött rá. – FOGD BE A SZÁD!
- Látod? Most is csak azt csinálod, mint eddig… Ennyi idő után, azért már okosabb lehetnél… Ezzel semmit sem érsz el! De elég a szájtépésből! Párbajozzunk!
Brandon ismét erőt vett magán, ám látszott rajta, milyen zaklatott. Mindketten felvették a korongot és a D-Gazert.
- Meg foglak leckéztetni… DEREK!(LP:4000)
- Ostobaságokat beszélsz!(LP:4000)
- Én kezdek! – kiáltott Brandon. (Kéz:5->6) – Megidézem a Felhúzható Lovagot! (ATK:1800 LV:4) Lefordítok egy lapot, aztán a körnek vége. (Kéz:6->4)
- Hmph… (Kéz:5->6) Megidézem a Felhúzható Macskát! (ATK:800 LV:2) Aktiválom a képességét! Míg ez a lap fejjel felfelé van a mezőn, egyszeri alkalommal, az ellenfél egy szörnyét a kezébe küldhetem!
- Mi?! A Lovag! (Kéz:4->5) A paklija is ugyanaz, mint az enyém!
- Mi olyan meghökkentő ezen? Lefordítok egy lapot, aztán közvetlenül támadok a Macskával!
- A francba… (LP:4000->3200)
- Ennyi! (Kéz:6->4) – Gonosz vigyor jelent meg az arcán. – Nem ismerős ez egy kicsit? Ez arra emlékeztet, mint mikor Ty hatástalanította az egyik szörnyedet… Aztán egy közvetlen támadással nyitotta a Csata Fázist… Nem rémlik? Hogy gyűlölted érte! Tiszta szívedből gyűlölted, csak mert jobb volt nálad!
- Nem! Ez hazugság!
- Te is tudod, hogy nem így van! De elég ebből! Húzz!
Brandon zaklatottan ugyan, de kihúzta a lapot. (Kéz:5->6)
- Megidézem a Felhúzható Lovagot és megtámadom a Macskát!
- Aktiválom a csapdalapomat! Törött Fogaskerék! Ez a lap a következő köröd végéig meggátolja a támadásokat!
- Nem lehet!
- Ez pedig arra emlékeztet, mikor eltört a felhúzható játékodban az egyik fogaskerék... Gyűlölted a szüleidet, mert egy ilyen ócska vackot vettek a szülinapodra!
- Nem! HAZUDSZ!
- Tudod, hogy így van… Azt mondják… AZ IGAZSÁG FÁJ! – ordította gonoszul, amitől Brandon szemében könnyek jelentek meg. – Ne bőgj! Azt hiszed, ez megold bármit is?! OSTOBA!
- Nem… Ez nem igaz… Minden, amit mond hazugság…
- Lefordítok egy lapot és… A körömnek… vége… - mondta elcsukló hangon, miközben a földet bámulta. (Kéz:6->4)
- Húzok! (Kéz:4->5) Megidézem a Felhúzható Csigát! (ATK:100 LV:2) Aztán pedig! Csapdalap nyílj ki! Keresztreflektor! Ha aktiválom ezt a lapot, a mezőmön minimum két egyenlő szintű szörnynek kell lennie ugyanabból a főtípusból. Ezeknek elemét sötétre változtatva, valamint a támadópontjukat nullára csökkentve a szintjük megduplázódik!(Csiga, Macska: Elem: Sötét, ATK:0, LV:4)
- Csak nem arra készülsz?! – Brandon nagyon félt.
- Dehogyisnem! Beborítom a négyes szintű, sötét elemű Felhúzható Csigát és a Macskát! Megnyitom a beborító hálózatot a két szörnnyel! Felsőbbrendű idézés! Jelenj meg! Malum, az Árnyékhozó! (ATK:2600 Rang:4) Aktiválom a képességét! Egy Beborító Egység és 500 életpont feláldozásával, az ellenfél egyik zónáját, vagy a kezét teljesen kiüríthetem! Eltávolítom mindkét egységet és kiürítem a kezed és a szörny zónád! (LP:4000->3000)
- A Lovag! A lapjaim! (Kéz:0)
- Ha aktiváltam ebben a körben Malum képességét, annak támadópontjai megfeleződnek. Mivel kétszer használtam, a támadópontja csupán 650, azonban még így is támadhat közvetlenül! Gyerünk Malum!
- Áhhhh! (LP:3200->2550) – Mikor eltalálta a támadás, hátrarepült, majd nekicsapódott a becsukódott kapunak. Nehézkesen felállt. – Ezt nem engedem!
- Tynak is valami ilyesmit harsogtál, mielőtt megindította az utolsó támadást… Hogy gyűlölted, mikor vesztettél…
- FOGD MÁR BE VÉGRE!
- Óh… Valaki dühösnek látszik… Gyűlölsz engem, igaz?!
Megint őrült mosoly ült az arcára. Szeme vörösen villant fel a félhomályban.
- Gyűlölet… Fájdalom… Múlt… Emlékek…
- A körömnek vége!
A remény szikrája felcsillant Brandon szemében mikor kihúzta a lapot. (Kéz:0->1)
- Ez a lap!
Ellenfele megrettent, mikor a fiúban áradó önbizalmat kezdett érezni.
- Tudod mit? Igazad volt… Gyűlöltem őket… De már beláttam a hibámat… Minden az én hibámból történt. Nem tehettek semmiről! Én voltam, aki túlságosan is feszegette azt a játékot! Én voltam, aki nem taktikázott eléggé, hogy legyőzzem Tyt! Te csak egy árnyék vagy, aki az emberek szívében lévő sötétséget táplálod! DE ELLENEM EZ MÁR KEVÉS! – kiáltotta, miközben arcára visszatért a szín, aztán egy nagy mosolyt eresztett el. – Sokkal több jó emlékem van, mint rossz! Tynak köszönhetem az első párbajom! Tynak köszönhetem a lapot, amelyre mindig is vágytam! Tynak köszönhetem azt az elszántságot, amely most él bennem. A szüleimnek pedig… Az életem minden percét! Ellenem a gyűlölet már erejét vesztette!
- LEHETETLEN! Hogyan lehetséges ez? Ez az aura! – ordította, miközben Brandon körül egy sárga ragyogó aura jelent meg.
- Emlékszel arra, mikor Ty azt mondta, nem szégyen félni a sötétben? Bevallotta, mindenféle habozás nélkül, hogy tériszonya van! Együtt nevettünk a másikon! Vagy amikor reggeltől estig azon mosolyogtunk, hogy mindketten kiestünk a hintából és csupa seb volt mindenünk! Együtt éltük át a szép napokat és a válságos időket is… De már rájöttem… Nem is lehetett volna jobb gyermekkorom, mint akkor volt! És ezt… Te sem veheted el tőlem!
- Most már… Elég erőt érzek magamban, hogy nyerjek… Lássuk, mit tudunk kihozni ebből!
- Aktiválom a lefordított varázslapomat! Túlhúzott Rugó! Ezzel a lappal visszahozok egy Felhúzhatót, ami nem más, mint a Felhúzható Katona! Aztán a kihúzott lapom, a Fénylő Emlék!  Ezzel a lappal visszahozom egy fény elemű szörnyem! Gyere vissza, Felhúzható Lovag! Aktiválom az utolsó lefordított lapomat! Átható Ragyogás! Ez a csapda, ha van egy fény elemű szörnyem, választhatok egy elemet. Minden azon elemű szörny a mezőn, szintén fény elemű lesz!
- Ez a fény! Ilyen egyszerűen nincs! Engem nem győzhet le egy ilyen szánalmas senki!
- Te vagy itt a senki! A te legnagyobb félelmed nem más, mint a szép emlékek és az örömteli percek! Engem már nem győzöl le! Kiválasztom a föld elemet! A Katona eleme így fényre változik!
- Köszönöm… Mindenkinek hálával tartozom… Most végre… Eltűntetem erről a helyről a sötétséget!
- Beborítom a négyes szintű fény elemű Felhúzható Lovagot és a Felhúzható Katonát! Megnyitom a beborító hálózatot a két szörnnyel! Árnyakon áttörő fény… Sötétségbe maró penge… Ragyogó szárnyak! Felsőbbrendű idézés! Emelkedj…

Folytatása következik…