Shinigami Krónikák: 44. Rész: El Rostro del Mal:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Megsemmisítelek! - kiáltotta az adjuchasnak Hagesii, végül ledöfte egy szép mozdulattal, az felüvöltött, s nyílt egy újabb garganta, amelyben megjelent egy shinigami, meglepődött Hagesii. - Maga meg kicsoda? - kérdezte döbbenten, amikor kiugrott a gargantából a nő.
- Hmph! Szóval ilyen a Marino? - kérdezte a shinigami, miközben körbenézett. - Kourihahen Hagesii… ugye? - bólintott a fiú. - Rendben van, akkor hát, mondd el hogy nyílik az a kapu!
- Micsoda? - kérdezte döbbenten Hagesii. - Maga a Hueco Mundo új ura? - bólintott a vele szemben álló shinigami, miközben gonoszan mosolygott. - Akkor nem árulhatom el, sajnos…
- Te magad sem tudod… rád bízták, de nem tudod, erről van szó igaz? - Hagesii elfordította a fejét, nem akart válaszolni, de ezzel már válaszolt. - Akkor harcolj ellenem, hátha kitudom verni belőled, hogy hogyan nyissam ki azt a rohadt ajtót! Te vagy a Marino második legerősebb shinigamija, nem? Az első Mizugochi, de ő már vénség, ellene nem lenne élvezetes! - mérges lett Hagesii, s nekiment. - Hehehe! Milyen vicces fiúcska vagy! - előhúzta a kardját, egyszerűen kivédte. - A kardom sokkal kisebb mint a tied, és még csak nem is shikai formában van, mégis visszatartalak, semmi esélyed sincs ellenem! - felugrott.
- Egy nőt mégsem bánthatok… - gondolta Hagesii. - Várjunk! Ez a nő nekem nagyon ismerős valahonnan, valahol láttam már! - megvágta a karját a nő. - Ááh! Egy nagyot vágott előre, de az kivédte puszta kézzel. - Micsoda? - megdöbbent Hagesii. - Bankait kell majd használnom?
- Bankait? - kérdezte a shinigami. - Nocsak, mutasd azt a bankait, hátha valami erős! Mutasd!
- Nem… azt nem lehet! - mondta Hagesii mérgesen, eltűnt a nő szemei elől. - Itt biztonságban vagyok egy ideig. - hallott valamit, hátranézett, de semmi sem volt. - Huhh. - ám megjelent előtte a nő. - Hogy a… - ellökte onnan, zuhanni kezdett. - Umidomo no Ousama… - gondolta.
Eközben Drackes és Kodokuék farkasszemet néztek, miközben az előretartotta a kardját.
- Mi a gond? Beijedtetek egy espadatól? - kérdezte Drackes, a hercegnő nem bírta nyitva tartani a szemét. - Akkor hát én támadok előbb! - sonídoval megjelent Teru mögött, s megpróbálta ledöfni, ám az kivédte Raimaruval. - Nocsak, egy villámkard ha? Mutasd meg!
- Szikrázz! Raimaru! - egy villámcsapással berobbantotta Drackest, az meglepődött. - Teljes mértékben irányítom a villámokat, amelyeket szór. Most pedig, Inazuma Zesshou! - ordította.
- Rendben vagy? Hercegnő? - kérdezte Kodoku, miközben odafutott a lány, az bólintott. - Meg vagy sérülve súlyosan, de hol lehet Hagesii? - suttogott a hercegnő, meglepőt mondott. - A Tengerek Köve? Micsoda? Az arrancarok vezetője ott van? Oda kell mennünk… - odanézett a gömbre, de az eltört hirtelen. - Micsoda? Grr… Hát rendben akkor az én köröm jön! - arrébb lökte Terut, s előhúzta a Tenno Kamit. - Hehehe… Gyerünk… Tenno Kami! - kiáltotta, majd átalakult shikai alakká. Drackes mosolygott. Elkezdtek harcolni, a kardjaikkal. - Nocsak, elég jó képességeid vannak a kardozáshoz, de… nekem jobb! - majdnem eltörte ellenfele kardját, az meglepődött ezen. - Mi a baj? - újra erősen lecsapott, de megint nem sikerült. - Értem… Óvja a kardot, ezért nem tud olyan jól harcolni mint én! - ám érzett valamit, egy cero lőtte át. - Óh a fenébe! Egy pillanatra nem figyelek, és már ez történik…
- Hmph! A harcra figyelj! - kiáltotta Drackes, aztán elkezdett pörögni, s fejbe rúgta Kodokut.
- Ahh… - Kodoku nekirepült a falnak. - Ez a fickó nagyon erős… - gondolta ijedten. - Nem…
- Akkor én jövök! - mondta Teru, miközben a hercegnő kezdett menekülni, Drackes megállította. - Nem állíthatod meg a lányt! - becsukta a szemét, szikrázni kezdett a kardja. - Dankou Kire! - egy nagyot hasított Drackes hátán, annak szeme fennakadt, ám elkapta végül a hercegnőt, majd elkezdte fojtogatni. - Engedd el a lányt! - mondta mérgesen Teru. - Hallod?!
- Hee? Mióta parancsolgatsz nekem, te mezei shinigami? Nem különösebben érdekel, hogy mit mondasz, kis rohadék! - a falnak vágta a hercegnőt, majd elindult a fiúk felé. Kodoku mérgesen nekirohant. - Már megint te? - mosolygott, de aztán belerúgott Kodokuba. - Semmiség! Te leszel a következő! - mondta Terunak, mikor elindult felé komótosan.
- Kétlem! - kiáltotta Teru, aztán megjelent mögötte, s megpróbálta beledöfni a kardját, végül ment is neki. - Rai Hashi! - belevezette a 220-at ellenfelébe, megijedt az akkor, ám ekkor. - Hogyan? - egy cero kilyukasztotta a mellkasát. - Áhh! Ez… fáj! - mondta fájdalmasan, miközben a földre zuhant. - Hogyan lehetséges, hogy pont így kell meghalnom… - kérdezte.
- Nem halsz meg te idióta! - mondta mérgesen Kodoku, miközben felkelt. - Hanem ez a rondaság fog megdögleni! - Drackes elmosolyodott. - Már nem sokáig mosolyoghatsz így!
- Óh igen? - kérdezte nevetve Drackes, miközben megjelent Kodoku mögött. - Lássuk!
- Hatsu Sike, Kaze Kizami! - suttogta Kodoku, megfordult határozottan, majd egyet hasított, ezzel nagyon meglepve Drackest, meglepődött valóban, ezért is hátraugrott. - Na mi a baj?
- T-te… rohadt kis féreg! - mondta Drackes, majd nevetni kezdett, mintha megőrült volna. - Rendben, akkor végre találtam egy igazi ellenfélt, na akkor, most bekeményítek, hallod-e?
- Keményíts! De nem érdekel! Akkor is megsemmisítelek! - felemelte a Tenno Kamit, majd ellenfele mellé dobta, az elmosolyodott. - Nem sokáig mosolyoghatsz! Toku Sike, Oto Shidou! - Drackes nem értette mit akar, ám észrevette rögtön, hogy majd meg süketül.
- Mi ez a zaj? - kérdezte ijedten Drackes, próbált a Tenno Kami felé nyúlni, de nem ment neki. - Ááh! Megőrülök ettől a zajtól… hogy a francba csinálod egy szél karddal, mi?
- Nagyon egyszerű… a kardok a levegőben terjengnek, erre tekintettel, mivel a szél is a levegőben terjed, így a hang… hm… a szél rezgésekre is képes! - Drackes elájult hirtelen.
- Fel tudsz kelni, te nagy baba? - kérdezte Terut, az mérges lett, így végül felállt. - Rendben, a hercegnőt majd viszem én, neked elég lesz magad hurcolnod… - bólintott Teru, felvette a hercegnőt a hátára, s elkezdett futni. - Tenno Kami, sajnálom, de egy ideig még ott kell lenned… - kiértek elég hamar, kicsit fellélegeztek, ám ekkor valamilyen erőt éreztek.
- Ti férgek! - hallatszott Drackes ordítása, kirobbant a kastély teteje, ott volt a kezében a Tenno Kami is. - Hehehe! Két karddal foglak megölni titeket! - elrugaszkodott, majd megindult. Kodoku csak nézett, Teru kicsit megijedt, mikor majdnem ledöfte őket:
- Tenno Kami… - suttogta Kodoku, megjelent a kezében a kardja, így kivédte Drackes kardját, aztán pedig elrepítette onnan. - Meghalsz! - mondta őrült tekintettel, nagyot vágott Drackes nyakán, az a földre zuhant. - Add fel, semmi esélyed így, hogy megsüketültél!
- Gondolod? - kérdezte Drackes, felugrott, felvette a kardját. - Azt hiszed ennyi volt? Már le is győztetek? Megsüketültem, óh igen, de kit érdekel? A szemem még ép, és addig, nem győzöl le! - megindult Kodoku felé, valahogyan lelassult Kodoku, nem értette miért, elkezdte kaszabolni. Teru próbálta megállítani, ám ő is túl lassú volt. - Hehehe! A leglassabb espada is gyorsabb nálatok jóval, milyen szánalmas és szomorú. - mondta nevetve Drackes, elindult a hercegnő felé. - Nos, akkor ez már az enyém! - de Kodoku megfogta a lábát. - Mi a baj?
- Ne merd, bántani! - mondta mérgesen Kodoku, megrántotta a lábát, de ő belerúgott. - Te…
- Igen? - kérdezte mérgesen Drackes, mi az szánalmas shinigami? Hmm… Megöllek, ha akarod! - felemelte a kardját, s beledöfte Kodoku kezébe. - Dögölj meg, pondró shinigami!
- Te… szemét! - mondta halkan Teru, felemelte a hangját, meglepve mindenkit. - Meghalsz… te szemét! Volt Kyouken! - egy nagy villám belecsapott Drackesbe, az elkezdett füstölni, miután eltűnt a villám. - Rendben vagy, Kodoku? - kérdezte aggodalmasan Teru, a barátja bólintott. - Most mi a francot tegyünk? - elkezdett felkelni Drackes, elfutottak gyorsan.
- Kis férgek… megsebeztek ezek a férgek! - mondta mérgesen, felállt és a kardjáért nyúlt. - Hmph! A nyomaikat itt hagyták, remek. - mosolygott, és elindult arra amerre a nyomok vezettek. Nem tűnt fel neki, hogy ez egy csapda, amelyet a hercegnő talált ki neki.
- Köszönöm, hogy megmentettetek! - mondta a hercegnő hálálkodva. - Hagesii barátai vagytok ugye? - bólintottak a fiúk, majd ekkor rájött, hogy Kodokunak a keze rossz helyen…
- Aww! Most miért? Nem volt semmi rossz szándékom! - mondta Kodoku, miközben pofon vágta a hercegnő. - Rendben, így fogok legközelebb egy hercegnőnek segíteni… cöhh…
- Lányok, befejezni! - mondta Teru mosolyogva, Kodoku nagyon mérges lett rá. - Jó-jó… bocsi, bocsi! Különben mi az a terv, amihez meg kellet a nyomainkat hamisítani, hercegnő?
- Van egy hely, amely nagyon hasonlít a Tengerek Kövének Szentélyére, az a hely egy csapda, az idegeneknek, akiket nem látunk szívesen!  Ott van három shikigami! Hehehe…
- Shikimi? - kérdezte döbbenten Kodoku. - Mi az a shikiizé? - a hercegnő és Teru padlót fogtak. - Jól van na, bocs hogy nem tudom mi az a shikimiki izé bizé… - mondta mérgesen.
- Papírszellemek, amelyek felvannak töltve óriási reiatsuval, így olyanok, mintha igazi shinigamik lennének! - mondta a hercegnő, meglepődött Kodoku. - Most meg mi az?
- Hogyha papírok… nem fognak elázni? - újra padlót fogtak a társai. - De most miért?
- Te eláztál? - kérdezte a lány, Kodoku magára nézett, rá kellett jönnie, hogy nem ázott el.
- Nem áztam el… - mondta döbbenten. - Akkor ez a víz különleges, igaz? - kérdezte kíváncsian, az bólintott. - Értem, szóval akkor azok a papírszellemek sem fognak elázni!
Drackes odaért a csapdához, meglepődött, hogy milyen könnyen bejutott a Tengerek Kövéhez, ugyanis azt hitte, hogy ott van a kő. Már megörült neki, hogy megszerezheti.
- Remek, ez az enyém lesz, és átadom az úrnőmnek, ő pedig majd ad nekem erőt érte cserébe! - álmodozott, mikor hozzáért a kék kőhöz, az átalakult három pici papírkává. - Hogyan? Shikigami? - kérdezte döbbenten, átalakultak a papírkák, mind egy alakot vett fel. - Shinigami alakú shikigamik haa? Hmph! Várjunk… ezek nem egyszerű shikigamik, óriási erejű reiatsuval vannak feltöltve, de hogy a francban bírhatják el ezt az óriási erőt, mi? Lehetetlen!
- Megsemmisülsz, arrancar! - mondta az egyik shikigami, és nekirohant, de őt egyszerűen levágta, ám ekkor az energia elkezdett szivárogni át a másik kettőbe. - Megfizetsz! - mondta a második shikigami, ám őt is egyszeráen levágta az ellenfél, az ő ereje is átszállt a harmadikba.
- Szívás… szóval direkt feláldozta magát kettő, hogy a harmadik végül legyőzhessen mi? Franc! - gondolta mérgesen. - Meg vagyok sérülve, ez a reiatsu pedig óriási, vajon olyan erős is, mint gondolom? - ám végül átvágta a harmadikat is. - Mi van? Ettől voltam beijedve?
- Mi történt a híres, erős shikigamikkal? - kérdezte mérgesen Kodoku, leesett eléjük egy darab belőlük. - Ez el van ázva… Na akkor mi is van a nem elázással? - fordult feléjük. A hercegnő elfordult. - Szóval csak az élő dolgok nem áznak el, mi? - megérezte a reiatsuját Drackes.
- Nocsak, hát itt vagytok! - mondta mosolyogva Drackes, megjelent mögöttük, majdnem megvágta őket, de elugrottak még időben. - Hmph! Szóval kezdtek kicsit belelendülni?
- Belelendülni? Már semmit sem tudsz mutatni te sem! - mondta Kodoku, de ez nem így volt.
- Gyerünk Kodoku, intézzük el együtt! - mondta Teru, miközben lerakta a hercegnőt. - Hercegnő, álljon hátrébb! - bólintott a lány, majd elfutott egy kisebb szikla mögé. - Kodoku?
- Rendben, kezdhetjük! - mondta Kodoku, megjelent Drackes mögött, megpróbáltak két oldalról támadni, ám ez egy pörgéssel ellökte magától őket. - Ez kevés volt, Teru, többet!
Eközben máshol csata folyt, a gonosz shinigami, és Hagesii összecsaptak a kardjaikkal.
- Milyen gyenge vagy férfi létedre! - mondta a nő gonoszan, aztán megpördült, s egy jól irányzott dobással nekidobta egy sziklának. - Na most… közöld velem, hogyan nyithatom ki! - mondta gonosz tekintettel, miközben fogta a fejét. - Most mondd el, vagy kinyírlak!
- Engedj el te boszorka! - mondta mérgesen Hagesii, aztán meglendült, és felrúgta a nőt. - Most pedig én fogok kérdezni! - mondta, miközben felállt, s a kardját a nő felé tartotta, annak vérzett a szája, és épp azt törülgette, ügyet sem vetett arra, hogy valaki a nyakához szegez egy kardot. - Nem tudom, hogy miért akarja a Tengerek Kövét, elmondaná nekem végre? Talán…
- Azt ne is hidd! - mondta mosolyogva a shinigami, miután letörülte a vért, aztán elővett egy rúzst, és berúzsozta a száját. - Hmph! Egy nőnek, mindig esztétikusan kell kinéznie! - majd a lábát felemelte, s elrúgta onnan Hagesiit. - Hmm… Sajnálom, még nem kellett volna ilyen keménynek lennem! - odasétált Hagesiihez, aki nem bírt felkelni. - Hmm… Kelj már fel!
- Te rohadék! - mondta fájdalmasan Hagesii, miközben szánakozva nézte az ellenfele.
- Ilyen gyenge lennél? A többiek erősebbek? Akarom tudni, hogy milyen erősek a társaid! Főleg hogy az a Kodoku kölyök! - meglepte Hagesiit, hogy tudja Kodoku nevét rendesen.
- Honnan… tudja Kodoku nevét? - megdöbbent nagyon, ám elkezdte fojtogatni. - Engedjen el! - mondta mérgesen, az Umidomo no Ousama elkezdett beszélni hozzá. - Hogyhogy…
- Most szükséged van rám nem? - kérdezte Umidomo no Ousama, egy sötét polip volt.
- Te sötét polip haver! - mondta mosolyogva Hagesii, arrébb lökte Umidomo no Ousama.
Eközben Drackes és ellenfelei harcoltak, elég kemény volt a csata, heves volt nagyon, de…
- Gyerünk Teru! Már kifáradt! - kiáltotta, megiramodtak együtt, elkezdtek futni Drackes felé.
- Nem győzhettek le ilyen egyszerűen! - kiáltotta mérgesen az arrancar, majd felugrott, megpördült, ám a fiúk felugrottak, kikerülték a rúgásait, aztán ledöfték együtt gyorsan. - Lehetetlen! - mondta döbbenten, lezuhant ekkor a tengerfenékre, ám felállt. - Hehehe…
- Micsoda? - kérdezték a fiúk ijedten. - Képtelenség, hogy még mindig éljen… szóval ez egy espada ereje mi? - dühösen nézték, miközben az maga elé tartotta a kardját. - Resurrección?
- Az bizony! - mondta mosolyogva Drackes, elkezdett a kardja párologni, és megjelenni az arcán több fehér csontmaszk. - Most akkor hát, megláthatjátok, mi is az igazi espada hatalma!