Shinigami Krónikák: 45. Rész: Espada e Espada:

„Aizen legyőzése óta eltelt egy kis idő, a hollow-k újra megjelentek, és az emberek a Rukongaiból egyre többen tűnnek el. Talán visszatért Aizen? Vagy egy új ellenfélre lehet várni? Még senki sem tudja, de az arrancarok létező problémák, az Ég Köve és a Tengerek Köve, ha egyesül azzal az átkozott tükörrel, talán olyas valami történik, amire még nincsen felkészülve, senki sem! Az emberek, shinigamik most ugyanúgy veszélyben vannak…”
- Lássátok hát az espada igazi hatalmát! - üvöltötte Drackes, és elkezdett átalakulni, a bőre szétszakadt, és a húsa is, végül látszott a csontja, Kodokuékat elborzasztotta, a hercegnő nem bírta nézni. Látszott a gerince is, amint széthúzódott. - Resurrección: Paladín del Dragón! - a gerince végül teljesen széthúzódott, csak egy kis rész fogta össze, a húsa elfehéredett, végül megkövült, az arca pedig elkezdett meghosszabbodni, olyan lett mint egy sárkányfej, a lába összenőttek, abból lett a teste vége, a kezei pedig megnőttek, végül felüvöltött, befejeződött az átalakulása. - Hehehe! - nevetett őrülten, a farkával csapott egyet, és nőtt még két gigantikus szárnya. - A védelmem is kész, kezdhetjük a harcot, kis férgek! - mondta nekik.
- A francba, ez nagyon keménynek néz ki! - mondta döbbenten Kodoku, Teru kicsit leblokkolt. - Teru… hallod? Bankaira lesz szükségünk, hogy legyőzzük! - bólintott Teru.
- Bankai, ha? - kérdezte nevetve Drackes. - Azt hiszitek, hogy ti ketten legyőzhettek engem? Ostobák! - a farkával megpróbálta lecsapni őket, de nem sikerült neki, mert azok felugrottak. - Hehehe! Cero! - egy nagy lánglabdát lőtt, telibe találta Kodokut, így az nem bírt felkelni.
- Kodoku, rendben vagy? - kérdezte ijedten Teru. - Szóval egyedül kell szembenéznem vele? - kicsit félt, mert nem tudta, hogy hogyan győzhetné le egyedül ezt a rondaságot. - Hé rondaság! - próbálta felhúzni, de Drackest nem érdekelte. - Félsz megtámadni? Te gyík!
- Mit mondtál? - kérdezte Drackes mérgesen. - Gyík? Minek nézel te engem? - ideges lett, elkezdett csapkodni, a hercegnőt is majdnem eltalálta, de Teru próbált vigyázni. - Meghalsz!
- Ó a francba! Lehet hogy nem kellett volna felhúzni. - gondolta magában, végül telibe találta egy csapással. - Ááh! - üvöltött fel, majd összeesett. Megjelent mögötte az espada, s felvette. - Engedj el! - mondta, miközben a karmos kezeivel fojtogatta. - Ez fáj! - üvöltötte, amikor a nyakába mártotta a karmait ellenfele. - Áhh! - felájult végül. Eközben a Tengereke Köve körül is folyt egy csata, ugyanis még mindig csatáztak a gonosz shinigami illetve Hagesii.
- Miért… akarja a Tengerek Kövét, mondja el! - mondta mérgesen, de az csak kinevette, miközben nekiment. - A francba! Nem tudom rendesen visszatartani, hogyha így haladunk, végül veszteni fogok! - majd becsukta a szemét. - Nem veszíthetek! Akkor megszerezheti könnyedén a Tengerek Kövét. - ellenfele egyre jobban támadott, szinte őrült sebességgel.
- Mi a baj? Már nálam az egyik kő és a tükör, mit akarsz még tenni? Semmit sem tehetsz ellenem, kis pondró! - mondta mosolyogva, megpördült, és már ott volt a kapunál. - Hmph! Rajtad átjutni gyerekjáték! - megpróbálta ledöfni Hagesii, ám eltűnt a szeme elől, végül megjelent felette, lefelé tartva a pengét megvágta súlyosan. - Nyugi, ez még nem volt halálos seb! - mosolygott, miközben odalépett az ajtóhoz. - Lássuk csak, hogy fog ez kinyílni…
- Nem… teheti! - mondta Hagesii, miközben odacsúszott, hogy megfogja a shinigami lábát.
- Mit merészelsz? Bepiszkolod a lábam? - kérdezte fölényeskedve a shinigami, mintha más lenne, mint az előbb. - Gyűlölöm akik hozzáérnek a cipőmhöz! - elkezdte rugdosni, meglepődött Hagesii ezen a személyiségváltozáson. - Pusztulj, féreg, pusztulj! - üvöltözte.
- Ááhh! - üvöltött fájdalmasan Hagesii, majd leállt a shinigami, aztán odament az ajtóhoz újra.
- Te akartad, sajnálom! - mondta a shinigami, valamiért megbánta ami történt. - Most pedig légy jó fiú, és mondd el, hogy nyissam ki ezt az ajtót! - Hagesii felállt. - Óh, még bírsz állni?
- Legyőzlek, te boszorka! - Umidomo no Ousama gyógyította. A gonosz shinigami ügyet sem vetett rá. - Most akkor… Chinamagusai Namitachi! - megindult a sav ellenfele felé, meglepte ezzel. Felugrott gyorsan, de a lábát elkapta kicsit. Azt hitte, hogy a kaput ezzel meg lehet semmisíteni, de nagyot tévedett. - Azt hitte ugye, hogy gyenge vagyok? Akkor tévedett!
- Hmph! Én nem hiszem, hanem tudom hogy gyenge vagy! - mondta mosolyogva ellenfele, mérges lett nagyon Hagesii, ezért nekirohant. - Ugyan már, most akkor meg kell ölnöm téged! - mondta mindezt mosolyogva, elrúgta magától, felugrott, és elkezdte kaszabolni Hagesiit.
- A francba, gyorsabban sebez, mint ahogy a zanpakutoum gyógyítana tudna! - gondolta Hagesii ijedten, hátraugrott, majd elé tartotta a kardját, így kivédett egy csapást. - Ez túl erős nekem. - gondolta fájdalmasan, végül beismerte magának, bármilyen rosszul is esett. - Gyenge vagyok hozzá! Kell a bankai! - ráordított a zanpakutouja, hogy nem! Nem lehet! - De akkor meghalok te ostoba, azt te sem akarhatod, hogy meghaljak, ugyebár! - végül bele egyezett Umidomo no Ousama, hogyha úgy áll a helyzet, akkor használhatja a bankaiát.
- Mit tegyek egy ilyen rossz kisfiúval? - kérdezte ellenfele. - Előbb kettéváglak, majd a végtagjaidat a biztonság kedvéért levágom! - kicsit megint megváltozott, most szadista lett valamelyest. - Mi a baj? Van bankaiod nem?! Akkor használd már a francba is! - őrült volt.
- Maga őrült! - mondta Hagesii mérges lett, felugrott, és onnan támadott, egy nagyot csapott az ellenfél felé, az épp hogy kitudta védeni, meglepődött az nagyon. - Most pedig, vége!
- Hmph! Milyen szánalmas! - mondta nyugodtan a shinigami és ellökte arrébb, majd beledöfte a kardját. - Pusztulj! - kiáltotta, s elrúgta az útból. - Na akkor, lássuk azt az ősi védelmet! - mosolygott, előretartotta a kardját, majd elkezdett futni előre, nekiment a kapunak, ám végül visszadobta. - Hogyan? Szóval tényleg egy ilyen erős fal védi? Értem! - újra nekirohant, ám előtte termett ellenfele, Hagesii! - Te? Már megint? Már unlak kölyök, mutass valamit, most!
- Rendben van! - mondta Hagesii, elmosolyodott, előre mutatta a kardját, majd valamilyen szöveget kezdett mormogni. - Marino védelmének érdekében, a pecsétet feloldom! - elég elszánt arca volt, egy lány leesett a kardjáról, és valamilyen energia kezdte körbevenni. - Akkor hát… Bankai! Tokudaino Suichuu Kyojin! - az írás a kardjáról kezdett lekúszni, és fátyolként kezdte körbevenni, tekergődzött körülötte, Umidomo no Ousama nagyon aggódott, közben elmosolyodott ellenfelük. - Micsoda? - meglátta az írást a fátyolon, és megértette mindent. - A bankai a kulcs! - röppent át az agyán, közben mögötte felemelkedett egy óriási vízi szörny. - Megsemmisítelek a bankaiommal, így már nem kell többet tartani tőled!
- Ez az írás… - kezdte a shinigami. - Nahát… - kezdte olvasni. - Ez egy ősi írás, amelyet abban a könyvben olvastam, amelyben arról a dologról írtak, megtanultam, így könnyedén elolvasom! A lényege: Kell a bankaiod, hogy megszerezzem azt a kavicsot, most rögtön!
- Hmph! Szerinted én fogom engedni, hogy a bankaiomat felhasználd? - megindult az ellenfele, majd megjelent a karján két penge. - Mik ezek a pengék? - kérdezte döbbenten.
- Különleges képessége a családomnak, vérvonallal öröklődik! - nem tudta áttörni a pajzsot amit Hagesii teremtett maga köré. - Értem, szóval ezekkel nem fog menni! - előhúzta a kardját. - Csilingelj… Souzoushu! - a kis kardocskából egy nagyobb lett, de semmi különösebb nem látszott rajta. - A kardom többre képes, mint ahogy kinéz, hidd el nekem! - beledöfte a földbe, és ekkor az elkezdett megemelkedni. - Souzoushu technika! - a föld átalakult hollowvá. - A teremtés kardja, amely képes a földből bármit megteremteni, amiből több van mint egy! - hátralépett, s intett a hollowknak. - Megsemmisíteni azt a kölyköt!
- Pár hollow? - kérdezte mosolyogva Hagesii, aztán nevetni kezdett. - Ez nekem semmi! Érted? Semmi! - kissé furcsán viselkedett így bankai formában, a szörnyeteg mögötte meglegyintette a karját, és elsöpörte mindet, meglepve az ellenfelüket. - Na mi a baj?
- Már értem a gyenge pontodat! - felragyogott a kardja barnán, s beledöfte a földbe. - Lássuk mit teszel ez ellen! Daichi Ejiki! - lándzsák törtek fel a földből, átdöfték a pajzsot, és az egyik eltalálta Hagesiit, vér folyt a szájából. - Most pedig, ezt elveszem! - megjelent mellette, és a fátyolt elvette. Hagesii próbált utána nyúlni, ám elhúzódott, a kezére kezdett tekeredni a fátyol. - Meg akar semmisíteni a kulcs? Hmm, ez tetszik! - már majdnem az egész jobb karját beterítette. - Rendben van hát. - becsukta a szemét, a jobb karjába vezette minden reiatsuját, így az letekeredett róla, végül átalakult egy gömbbé, amelyet összenyomott, így az egy kulcs lett. - A kulcs megvan… - Hagesii kihúzta a mellkasából a földlándzsát, és elé vánszorgott.
- Nem szerezheted meg, a Marno életét! - unta már ellenfele a csatát. - Megállítom, ha kell!
- Te?! - kérdezte, majd a szemébe nézett, aztán elmosolyodott. - Ugyan! Te még egy legyet sem lennél képes bántani jelenleg, nem hogy engem, az egyik leghatalmasabb jelenlegi erőt! - elé ugrott, megvágta, aztán elrúgta messzire. - Most nincs kedvem megölni, így maradj ott! - odasétált a kapuhoz, beledöfte a kulcsot, és az kinyílt, felragyogott kéken, és összetört.
- Nem! - kiáltotta fájdalmasan Hagesii és a hercegnő egyszerre, elfordultak Terék is döbbenten. Drackes pedig felnevetett amikor a kék fény tört fel a szentélytől. - A követ neee!
- Hehehe! Ez már az én tulajdonomat képezi! - mondta mosolyogva a gonosz shinigami, megnyílt mögötte egy nagy garganta. - Valószínűleg még találkozunk, gyenge shinigami!
- A francba! Nem tudtam megvédeni Marinot, a hercegnőt, a mestert és legfőbbképp a barátaimat és a kardomat! - elkezdett sírni, a víz párolgott. - Az espada még él ugye? - elkezdett futni, Teruék eközben maguk mögé tekintettek, Drackes pedig támadott rögtön.
- Hogyha ellenem harcoltok, nem figyelhettek másra, vagy könnyen fűbe haraptok! - nevetett őrülten, és két cerot lőtt, mindkettő talált, ezzel nekivágta a fiúkat egy-egy sziklának. - Hercegnő, már nincs szükség rád, így megölhetlek! - őrülten nevetett, ám az sírni kezdett, ő pedig megsajnálta. - Mi a franc ez? Miért sajnálom én ezt kis… Grr… Nem lehetnek érzelmeim az ellenfeleimmel szemben! - megjelent a szája előtt egy cero. - Ég veled kislány!
- Nem! - kiáltotta Hagesii, amikor felugrott, és kivédte a shikaiaval a támadást. - Sajnálom… felpofozta a hercegnő, majd átölelte, meglepődött. - Hercegnő, én nagyon sajnálom hogy…
- Többet nem veszélyeztesd az életedet! - mondta sírva a hercegnő, majd újra átölelte, kissé megnyugodott, és felugrott egy sziklára. - Hagesii, Kodoku és Teru! Én most segítek nektek, hogy megvédhessétek a lakókat! - felragyogott a teste, elkezdett imádkozni, és meggyógyította őket. - Hű lovagjaim, intézzétek el az espadat, ne értem, Marinoért!
- Micsoda? Mi történt? - kérdezte döbbenten Kodoku, miközben felálltak Teruval. - Teljesen meggyógyultam? - ám ekkor elhaladt felettük egy cero, és eltalálta a hercegnőt. - Jajj ne!
- Hercegnő! - ordították mindnyájan, de Hagesii a többiek mellé ugrott. - Győznünk kell!
- Győzni? - kérdezte Drackes. - Én egy espada vagyok! Nem fogtátok még fel? - kérdezte mérgesen, megjelent milliónyi cero körülötte, minddel Hagesiiék felé célzott. - Dögöljetek meg! - megindította azokat, ám Hagesii kivédte könnyedén. - Ha? Micsoda? Ez lehetetlen!
- Nem, ez az erőm! - mondta Hagesii, mérges lett Drackes. - Semmisítsük meg! - összetették a kardjaikat. - Egységes technika! - kiáltották egyszerre. - Hakai! Tenki! - egy nagy sugár indult meg az espada felé, ám az kivédte valahogyan. - Hogyan? - egy kard volt annak a kezében.
- Hehehe! Azt hittétek, hogy nincs fegyverem? - a farkáról a hegyes fém rész eltűnt, minden bizonnyal ez a kard volt az, elmosolyodott. - Táncoljatok! - feltöltődött a kard, a farkával pedig csapkodni kezdett. - Táncoljatok csak! - végül feltöltődött a kardja, és csapott vele.
- Mi volt ez? - kérdezte mosolyogva Kodoku, mikor a füstből előugrott bankai formában. - Hakaitekina Tenno Akuma! - tetszett ez az alakja ellenfelének. - Teru, Kodoku, gyertek már!
- Rendben! - mondta mosolyogva Teru, miközben a kardja átváltozott. Borítsd be villámokkal az eget, szárnyalj a fellegek felett! - a kardja végül teljesen átalakult. A markolata olyan volt mint a Raimaru shikaianak, a pengéje villám alakú volt, illetve a keresztvasa megváltozott nagyon, négy főnixfej volt, és a markolat végén egy főnixtoll. - Hagesii, csak te hiányzol!
- Tudom! - becsukta a szemét, és megjelent a bankaia. - Bankai! Tokudaino Suichuu Kyojin!
- Ez a nagy tudományotok? - kérdezte nevetve Drackes. - Megsemmisítelek titeket is, és ezt a szánalmas világot! - ordította, lecsapott, ám nem sebezte meg őket. - Ti pondró, férgek! - megindultak felé, ordítva, minden erőt beleadva, megfogta Terut és Kodokut, aztán nekidobta őket Hagesiinek. - Hehehe! Picik! - elkezdett egy gigantikus cerot feltölteni. - Pusztuljatok!
- Nem! - kiáltotta a hercegnő, felé fordult, meg akarta enni, ám az újra imádkozni kezdett, így megbénítva egy láthatatlan lánccal. - Gyerünk fiúk, semmisítsétek meg! - de a cero feltöltését folytatta, a hercegnő végül sikeresen összeszorította a száját. - Gyerünk most! - berobbant Drackes szájában a cero, felugrottak a fiúk, összetették a kardjaikat, és megindultak.
- A vihar trió lecsap! - kiáltották a fiúk, együtt átdöfték Drackes fejét, az felordított, még egy utolsó támadást akart indítani, ám a hercegnő erőt vett magán, és végül úgy összeszorította Drackest, hogy szétrobbant. Megnyugodtak a fiúk, végre sikerült az ellenfelükkel végezni.
- Még… élek! - mondta mérgesen az espada, miközben felállt, de kezdett széthullani. - Legyőztetek! De hogyha kell, a pokolból is vissza fogok jönni, hogy megöljelek benneteket!
Végül összeesett, és szétporladt, a hercegnő azonban még ijedt volt, hiszen a Marinonak vége!
- Fiúk, segítenetek kell! A víz hamarosan eltűnik, az oxigént pedig csak a vízből tudjuk ezen a helyen lélegezni, a felszínen nincs levegő! Kérlek, segítsetek evakuálni a Marinot! - bólintottak. Mizugochi eközben már összegyűjtötte az embereket, így nem volt túl hosszú az emberek felkeresése, mindenki megjelent a főtéren, ám elkezdtek fújjolni, amikor meglátták Hagesiit, ám a hercegnő megvédte a „lovagját”. Az emberek nem akarták otthagyni Marinot. - Emberek! El kell hagynunk ezt a helyet, különben mindnyájan meghalunk! - eközben a shinigami a Hueco Mundoban nevetett, a másik kővel egyesítette ezt, aztán a tükör elé tette. - Shisui Tükör! Tedd erősebbé kardom! - beledöfte a kardját, elkezdett dobogni, megjelent mögötte egy nő. - Az espadaim már várnak? Rendben van! - elindult a teremből kifele. - Amint a kardom átalakult, nem lesz már szükségem arra, hogy arrancarok takarítsanak!